Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 101. szám

Melléklet az -ESZTERGOM és VIDÉKE“ IOI. számához.

Kazinczy nagyon szerette a jelesebb magyar költőket kiadni, hogy a maga (dreit azok munkáiba ültetve, annál inkább torjoszsze.

így adta ki Daykát, olyan újításokkal hintvén el költeményeit, melyek még Payka életében (1 796-ig) egészen ismerni lenek voltak s ez által anach- ronismust követett el. A debreczeniek nem engedték inog Kazinczynak Csokonai kiadását, mert tudták, hogy mi módja van eljárásának.

Holmeczi ekkor már sajtó ala rendezte volt Berzsenyi költeményeit. Kazinczy nem mulasztotta el az alkalmat s Helmeczy révén sokat belejavított a kéziratba. Berzsenyi minderről semmit sem tudott. Különben Berzsenyi nyelvújítás dolgában sohasem volt a túlzók pártján, az ósdiak makacs ma- radóságálioz ,sem tartozott. Berzsenyi bizonyos középutat követett. Mint nyelvújító nagyon mérsékelt irányon járt s Kazinczy szertelen újításait nem affec- tálta annyira, mint túlbuzgó tanítványai.

Berzsenyi költeményei a költő arcz- képévol 1813-ban Pesten, Trattnernél, nyolezad rétben, 500 pldnyban jelentek meg, ilyen czimmel : Berzsenyi Dániel’Versei.Kiadá Helmeczy Mihály Borz ’ e n y i ekkor azt a n e m e s a j «in latot tette Hel- meczynek, hogy a. papuövendékektől versei kiadására összeadott pénzt, a mint az újra egy begyül, saját maga ]észéről száz forinttal megbővitve bízza az egyete n kezére oly kikötéssel, hogy az alapítvány joles magyar könyvek kiadására fordiltassék, De Berzsenyi örömét költeményei kiadása fölött nagyban süllyesztette Helmeczy váratlan s talán jogtalan eljárása is. Megvigasztalódik azonban azon elhatározással, hogy nemsokára megjavított kiadást fog közre bocsátani, mi által jóvá teszi a költeményeken ejtett csorbát.

Postánk s a közönség.

Többször hallottuk már, hogy némelyek zúgolódnak, s nincsenek megelégedve, a jelenlegi rendszerrel a postán hogy tulajdonkép miben áll a mi vétkünk, legyen példa ez eset.

Igen tekintélyes ezég adott fel nagyobb összegű pénzes levelet pár nap előtt „Luizen Dampfmühle Bpest“ ez im alatt, s midőn kellő előzékenységgel megjegyeztem, hogy máskor Budára szíveskedjék levelét czimezni, a jóakarata s kötél ességszerii figyelmeztetésemre azon kemény választ nyertem, hogy az mindegy, jó az igy is, legalább ez előtt jó volt; most sehogy sem jó.

Engem mint állam-hivatalnokot e féle lelki szegénységet áruló megjegyzések sohasem sértenek „hivatalomban“

Igaza van a tisztelt iletönek, jó volt az előtt mikoron a szegény postamester azt sem tudta, hogy hol áll a feje, vette úgy, a hogy adták, de ha tudta, hol vau a búza malom, Budán-o Pesten-e, a vagy Párkányban épen ezéit mindeddig oda küldte hova tévesen czimeztetett, nem törődve azzai vagy nemtudva, hogy ügy 23 órát késett a felek nem kis hátrányára.

Mert ha, a Bécs — Bpest 1 menettel Pestre, reggel befut az igy czi/n- zett küldemény, azt még Budára kell át rovatolni. mi csak d. u. 3 órakor történik, igy csak harmad nap reggel 10 órakor jut czélboz, ellen esetben még az nap megkapja a czimzott.

Ez egy kis külömbség az előbbi s mostani kezelés közt, minek olőnyeit vagy hátrányait uem czélom e helyen fejtegetni, de m e g j eg y z e m, hogy n p o s t a ui o 1 j íi e k in ért nem

tudott, de nem is tudhatott minden irányban kellő utasítást adni, a ferde nézet szerint mégis ő kezelt helyesen még sem volt goromba.

Ha rá érnénk, nem csak a rendel tc- tési helyett, de az egész czimet olvasgatni, sohasem figyelmeztetnénk mi senkit, magunk is kijavituánk, az ily csekélyebb hibákat, mely azonban 24 órai késést idéz elő, de nem érünk reá, pláné most, midőn minden perezünk kettőzve van igénybe véve.

Hibául róvják fel továbbá azt, hogy most nőm köszöntnek nem discurálnak a postán, mint azelőtt, de azt nem tekintik, hogy sokszor az ill elő észre som veszi, a tülhalmozott dolog minthogy köszönnie kellene, discurálni meg ép«n nem ér rá.

Talán ha ezt tudnánk s kikopva az időből, a levelek nagyrésze vissza maradna mindanyian előzékenyek lennénk de valljon tehetjük-e ezt lel kisméretűnkkel szemben, ha tesszük mit ártunk u kereskedelemnek, — első a kötelesség, azután, minden más. —

Ily elégedetlen volt az egyszeri özvegy ember is, ki újból nősülve, mindig rosszalta 11-ik felesége főztjét, mig végre az egyszer kozmást tálalt fel, mi rendes volt az előbbi nőnél, ez volt ám a jó, mert ehhez szokott az atyafi.

Tekintsük a postát is úgy, a hogy kell, mint minden állami hivatalt, melynek legtöbb a teendője s felelőssége mindannyi közt, s nézzük el egymás gyengéit, ha lennének ilyenek részünkről is, hiszem hogy egyetértés s megelégedés lesz mindkét részről, mit én leginkább óhajtok.

ZOLNAY

m. k. postatiszt.

Fővárosi levél.

Rohamos események. — Mikszáth Kálmán kabátja. — Gyulai Pál bonmotja. — A becsület. — Állatvédő pisztolyok. — Leben und leben lassen ! —- Domahidy és a párbaj. — Sár az arezokon és utczákou. — Páris — Jubileumok. — Kriszkiudli.

Rohamosan kergetik egymást az események és a krónikáin! alig gy-őzi azokat följegyezni. Ma Mikszáth Kálmán kabátját lopják el a Kisfaludi társaságban, holnap már a közlekedésügyi minisztériumnál födöznek fel gazbandát s holnapután ki tudja mire ébredünk, még talán a karácson kis angyalkáját is gyanúba keverik, hogy a mi ajándékot hoz, ezt valahol elzsebelte.

Ma már mindenre el lehetünk készülve.

De hogy Mikszáth Kálmán kabátjára visszatérjek (a kabát úgy sem tér már többó vissza) Gyulai Pál nak egy jó bonmotját kell róla följegyeznem. A nagy bottal járó kis kríti kus ugyanis egyenesen Szász Károlyt vádolta, hogy az ő révén veszett el az a téli kabát, bizonyosan át akarja „foi- ditani !“

Különben vigasztaló, hogy nem az egyedüli lopás az, mit a Kisfaludy társaságban elkövettok.

De hát úgy vau az, egyiknek a kabátját, a másiknak a becsületét lopják el, mióta a becsületet nem tekintik egyébnek ruhadarabnál, melyed ki is, be is lehet fordítani s mégis bunda a bunda ! Akinek nem totszik ám tessék annak a pisztoly csöve elé állani.

Az igaz, hogy a pisztolynak is lejárt a bocsületi, amióta Hermann Ottó bátyánk elmondotta titkukat, moly szerint nincs az a jó lövő, aki 10 lépésről találna velük. Valóságos állatvédő pisztolyok ! Mint a hogy Németh Bérezi elkeresztelte. Do az azért nem

akadályozza a lovagias érzületet, hogy nuigának elégtételt ne szerezzen, ha kell, a megyeri erdőben vagy a régi lóversenytéren. No de sok kárt nem okoznak egymásban, lévén a sisakos lovagok jelszava : „Leben und leben lassen !“ És annak a körülménynek fogjuk köszönhetni, hogy ma holnap a párbaj, ez a középkori intézmény redu- káltatni fog értékére s nem fog egyéb* nők tekintetni kakaskodásnál, melyet egy kis érvágással lohet lecsillapítani.

Domahidy ur javaslata még mindig nem vált tárgytalanná. Sőt nagyon is nagy szükség van még olyan tekintélyes bizottságra, mely erkölcsi sulylyal bírjon s ítéletét többnek vegyék, mint a platzon félresüvöltő golyóbisokat.

De már ha Domahidynak sikerül azt a bizottságot megalakítani, elmondhatja magáról, hogy igen üdvös intézménynek vetette meg alapját. És ekkor reméljük vége is lesz valaliára annak az örök >s sárral való dobálózásnak, mit a közélet terén szerepelő egyének egymás arezá- uak bemázolására véghez visznek

A főváros tanácsát e sárral és szeméttel való dobálózás már annyira elbi- zakodottá tette, hogy az utczasoprést is teljesen fölöslegesnek találja és lm egy napon botrány elő nem fordúl (az igaz, hogy az ritka nap !) nagy sarat kell az után taposnunk

Egy kis tázist képez e sö:.ét képek közepette,melyekkel társadalmi viszonyaink között lépten-nyom on találkozunk egy pár igaz érdem méltatása.

Ámbár maga ez a méltatás nagyon is gyarló kifejezéseiben ölt alakot, — Jubilaeumi ünneppel tiszteljük meg azt, a ki szeretetiinkre és becsülésünkre érdemet szerzett magának, de mint minden a mit túlhajtanak, ugv a jubileumok is teljesen lejárják már magukat.

Nem is csoda ! Ma már mindenki jubilál ! Az ezredik goinbócz elfogyasztása — jubilaeum ! Ay 500-ik forint elverése — jubilaeum! A 200- dik zsebmotszés — jubilaein ! a 100- ik szivar elszívása — jubilaeum ! Az 50-ik vers megírása — jubilaeum és igy tovább!

A fővárosban közel két hét alatt vagy 10 jubileum volt részint megtartva, részint jelezve. Ezek között persze akárhány érdemes is akadt: Fe- lekiné jubileuma, Ybl építész jubilae- uma, Friedmann kántor jubilaeuma, Mádai jubilaeuma, a kereskedelmi akadémia jubilaeuma stb. stb.

Szóval egyrészről sötét, sivár társadalmi képek, más oldalról az absur- dumig túlhajtott kegyelet.

A karácsony ünnepe bizony nem hozhatna tudósabb krisztkindlit ennek a szegény hazának, mint azt, hogy polgárai egymást kölcsönösen becsű 1 u i tudják s a helyett hogy egymás ellen áskálódva a társadalmat ásnák alá: egymás mellett igaz elvekért küzdve, egy egészséges társadalomnak vetnék meg biztos alapját !

HEVESI JÓZSEF.

Hírek.

— Hátralékos előfizetőinket tisztelettel figyelmezteti a kiadóhivatni a karácsonyi ünnepekre, a mikor is kedves alkalom nyílik nemcsak örvendetes meglepetésekre, de a hátralékok szives megküldésére is.

— A főispán nővérét, Székhelyi Majlálh György leányát, Székhelyi Maj- láth Saroltát a király-asszony udvar- hölgynek nevezte ki. Az udvarhölgy kedden már Gödöllőre utazott s díszes lm a tálát űzőim elfoglalta.

— Herczegprimásunk a karácsonyi ünnepeket Rómában fogja tölteni, hová már útra is kelt. Két heti tartózkodás után tér ismét vissza, mindnyá- jznk óhajtására, hogy teljes erőben és egészségben térjen meg olasz útjáról.

— Közgyűlés. Gazdasági egyesületünk a főispán elnöklete alatt gyűlést tartott, umlyen igen élénk szellem uralkodott. Boronkay és Rédly kiemelkedő beszédekkel szóltak a szőnyegen levő kérdésekhez, melyekről jövőre maradt ki tudósításunk. A közgyűlés méltányolván Farkas Ferencz egyesületi titkár igen is kimoritő munkáját, titkári fáradozásának honorálására kétszáz forintot szavazott meg.

— Á prímás előtt. Egy vállalkozó szellemű asszony, ki az esztergomi hölgyek előtt, mint divatárusnő már régóta ismétotes s kinek férje mint bérkocsi vállalkozó szintén ismeretes, a napokban aitdentiára ment a berczeg- primáshoz. A hid ki volt szedve, a térj meg az örökösjelölt nem tudnak hová lenni a tétlenségtől, mert nincs szükség fiakkerre s a tizenkét ló nyugtalanul dorombol az istállóban s muy- kátlanul fogyasztja az abrakot. Kétségkívül fontos ok arra nézve, hogy a vállalkozó szellemű asszony elmenjen a prímáshoz s elpanaszolja neki a helyzet tragicumát. A herezegprimás igen kedélyesen fogadta a vállalkozó szellemű asszonyt s kijelentette, hogy már intézkedett a hid bekötésére nézve. -— Csakugyan a hid másodnapra már be volt kötve s a vállalkozó szellemit asz- szony óhaja teljesült.

— A hidat, melyet valóban megfoghatatlan óvatosságból szedhettek csak ki az első fagyocska után, tegnap délelőttre már ismét bekötötték s reméljük is, hogy csak a legsürgetőbb időjárás szedetheti ki újra.

— Paczka Ferencz nagy képéről,

moly az őszi tárlatén Budapesten oly élénk feltűnést keltett a következő érdekes ismertetést közli a Koszorú legközelebbi száma: E fiatal festő csodálatos képét mutatja a rohamos hanyatlásnak és emelkedésnek. Még nem láttam tőle középszerű müvet: a mit nyújtott, az Fagy kitűnő, vagy bírálaton aluli volt. „Hegedűs^“ után isten kegyeiméitől való kész művészt láttam benne : későbbi oltárképei kétellyel töltöttek el tehetsége iránt s ime ismét olyan compositióval áll elém, melynek ereje és bevégzettsége fölkelti csodálkozásomat. A „tékozló fiút“ bármely művészünk szégyenkezés nélkül vall- liatuá sajátjának, mert fölfogásában költőiesség kivitelében a művészi erő nem közönséges foka nyilatkozik. Erős napfénytől izzó homoksivatagban, melynek hátterébe pálmafák elmosódott körvonalai hoznak «érni változatosságot, fekszik a rongyokkal szűkén takart, testben és lélekben összetört tékozló fiú. Előtte sertések lakmároznak, mig ő szemében égő könnyekkel tekint a messze távol s a távolban szülőinek hajléka felé. Tekintetéből a megbánás keserve szól hozzánk s a ki egyszer látta, többé ol nem feledheti a némaságában is beszédes arezot. Kevés újabb képet láttam, melyen hasonló igazsággal tükröződnék vissza a lélektani momentum. A Tékozló fiú jól kigondolt, de egyúttal mélyen is átórzett alkotás. Nem tudom : belső tartalmasságát dicsérjem-e jobban, vagy a biztosságot, mely kidolgozásában mutatkozik. Finomabb, nemesebb kontúrokat nem kívánok, a bőr sárga-barnás színei minden túlzás nélkül mutatják az elsoványodott betegeskedő testet s az izmok lankadt- sága, noha egészen realistikus felfogással van visszaadva egy perezre sem séi ti aesthetikai érzékünket. S mily