Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 97. szám

Városi s megyei érdekeink közlönye.

EGJEIENIK HETENKINT KÉTSZERI

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egésv. évié

..........................................................lj Irt

f

él évre..........................................................:1 «

neg\ etlév ip...........................................................1 „ ;>ö

Egye K szám ára 7 kr.

kr.

hová

SZERKESZTŐSÉG:

j-’FALZ HAZ ELSŐ EMELET

lap részét illető közlemények küldendők.

K I A ü U H I V A T A L :

S

pZECHENYI-TER <35.,

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttélbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálásnk intézeudők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSEK :l ATA'GÁNHIRDKTKSKK

1 szótól ion szóig — fit 75 kr. ] 00—200-ig . 1 „ 50 „

200—300-ig . 2 „ 25 „

Bélyegdíj 30 kr.

megállapodás szerint lehető legjHiányosabban közölt ‘tnek.

NYlLTTÉR sora 20 k-r.

. Az ó-buda-uj-FZŐnyi vasút.

Köztudomású dolog, hogy <tz vv- : s/úggytilés tt bud.i pest-njszőny i-vasút vonalat Bicske és Tatán át. elfogadta és a to rbágy-esztergomi szárnyvonalat egészen elejtette.

Nem akarom ez úttal ezen elliatározást megbírálni, mert vannak dolgok, melyek minden kritikán alul állnak, csak azt akarom constatálni, bogy Hie- ronymi államtitkár fenyegetése az esztergomi kflldöttség ellen nem puszta gorombaság, hanem valódi malitia volt.

Én azon, bogy a szárnyvonal elej- tetett, legkevésbé sem aggódom, sőt inkább nagyon is örülök hogy elejbetett, mert valódi pasquille lett volna Esztergomot egy 8 mrlfldnyi szárnyvonallal összekötni Budapesttel, holott, az egyenes ut alig 5 mértföld, mely szárnyvonal azon kellemetlenséget vonta volna maga után, hogy az utazó az összekapcsoló állomáson Torbágyon 1 — 2 óráig várhatta volna a Biidapest-Bécs és bécs- budapesti vonalakat.

Mondom, hogy ezen elhatározáson nagyon is örülök, mert a kormány egy- í szersmind kinyilatkoztatta, hogy most [ már nincsen kifogása az ellen, hogy ha [ magán-társulat alakul, mely az ó-buda- r uj-szőnyi vonalat, mint vicinál vonalat ; az állam megterheltetése nélkül építi.

Hogy ilyen társulat a legrövidebb i idő alatt alakulni fog, meg vagyok gyö- i ződve, mert hiszen, tudtommal már 3—4 vállalkozó ezen vonalat felmé- [ rette, még pedig azon szándékkal, hogy [ minden állami segítség nélkül kiépit- \ tesse.

Eddig csak azon akadály létezett,

hogy a kormány nem akarta ezen vonalat engedélyezni, de minthogy most már kinyilatkoztatta, hogy többé nem gátolja ezen vonalat, mint vicinális vonalat kiépíteni, úgy kétséget sem szenved, hogy ilyen társulat nem sokára meg fog alakulni, mert már számtalanszor ki volt számítva, hogy ezen vonal minden állami segítség nélkül életképes, sőt nagyobb dividendá.t. fog hozni, mint akarmely más vasút Magyarországban, mert csak a kőszénnek szálli- tása által is minden kiadás fedezve lesz, a többi szállítmány pedig mint nyereség tekintendő.

Nem kell a mostani kőszén termelést tekinteni, hanem azt, hogy ha vasút létezik, nem csak a mostani hányák fognak két-háromszor annyi kőszenet kiaknázni, hanem temérdek uj hánya fog nyittatni.

Csak a budapesti iparosok látszanak nagyon szerelmeseknek lenni azon szerencsénkre elejtett szárnyvonalba, mert. még a 12-ik órában benyújtottak egy! kérvényt a kormányhoz, hogyne ejtsék el a szárnyvonalat, mert ez a budapesti iparosok, illetőleg gyárosoknak előnyösebb volna, mint az egyenes vonal Ó-Budáról-Ujszőnyig és azt hozták elő indokul, hogy a szárnyvonalon a kőszenet minden átrakodás nélkül a budapesti állami vaspálya állomásra lehet hozni, holott, ha a vasul Ó-Budá- ról indul, a kőszenet csakis az ó-bndai állomástól lehetne továbbítani.

Ez úgy tűink fel előttem, mintha a pesti gyárosok azt. hinnék, hogy a kőszenet az állami vasúttal ingyen lehetne a városba, illetőleg a gyárakba hozni. Szerencsénkre a kormány még ezen kérvényt is elejtette és úgy most

már semmi akadály, hogy alakuljon egy társulat, moly az ó-buda-uj-szőnyi vonalat, mint vicinális vonalat kiépítse.

Bátorkodom ezúttal a budapesti iparosok benyújtott kérvényére reflectálva, számokkal bebizonyítani, hogy az egyenes ó-buda uj-szőnyi vonal a pesti gyúró. oknak nem káros, de a budai gyá- i('.soknak és hiszem, hogy ott is vannak nevezetes gyárak, sőt még keletkezni is fognak, ha az ó-budai-ujszőnyi ut ki lesz építve, — határozottan előnyösebb, hogy ha a kőszenet Ó-Budá- ról lehet nyerni, mint hogy azt a budapesti állami vasútról hozni kénytelenek volnának.

A távolság a budapesti állami vasúti pályaudvartól az elejtett szárny vonalon Tokodtól Doroghra tesz 8 mértföldet, a tervezett ó-budai állomástól Tokodtól Dorogli 5 ménfőid. Azt állítják a budapesti iparosok a kormányhoz benyújtott kérvényben, hogy az elejtett szárnyvonalon egy waggon teher kőszenet 12 fi ijával Tokod-Doroghról a budapesti vaspályaudvarra szállítani lehet. Én ezen állítást elfogadom, mert a budapesti iparosok bizonyosan jól ismerik a vasúti tarifákat ; csak azt akarom megjegyezni, hogy ezen a vonalon a budapesti összekapcsoló vasút (Anbiu- dungsbahn) is létezik, melyen bizonyosan drágább tarifák vannak, mint egy közönséges vasúton. De azt csak mellékesen emlitem, mert csak a vicinális vonalnak előnyére szolgál.

Ha tehát ezen 8 mértföl dny i vasúton, a melyen egy részen drágább tarifa létezik, mint a közönséges vasúton, egy waggon teher kőszenet 12 írtért lehet szállítani, ugv ezen egyenes, 5 mértföld hosszú pályán, egy waggon

teher kőszenet okvetlenül 7.50 kiért lehet szállítani, ha nem is olcsóbban, de csak maradjunk a 7.50 kínál.

A budapesti gyáraknál főkép az úgynevezett „malom város“-t (Mülilen- viertl) kell számításba venni, meri ott v;ui a gyárak zöme, a többi gyár csak úgy szórványosan fordul elő.

Tehát a távolság a budapesti állami vaspálya udvartól a malom városig megtesz körülbelül 1500 ölet, a tervezett ó-budai vaspálya udvartól oda körülbelül 3000 öl, tehát még egyszer annyi.

Feltéve tehát, hogy egy waggon teher kőszéu szállítás a budapesti állami vaspálya udvartól a malom városba G írtba kerülne, úgy az ó-budai pályaudvartól a malom városba, nem fog még egyszer annyiba kerülni, mert ilyen rövid lengelyen való szállításoknál a fiivarbórnél inkább a föl rakodást kell számítani, ha egy kocsi egyszer fel vau rakva, akkor már nem tesz nagy különbséget akár 1500, akár 300 ölnyire kell azt szállítani, tehát a fuvarbért az ó-budai vaspályától a malom városba legfeljebb 9 írtra lehet számítani, — aránylag a túlsó 6 írthoz.

Hozzá járul még a margitszigeti hidvám, mely körülbelül 1 és fél írtra rúghat, tehát a számítás a következő volna :

Egy vaggon teher kőszén az esztergomi kőszén bányákból a szárnyvonalon a budapesti állsrni vaspálya udvarra beszállítva 12 frt., fuvarból- a malom városba 6 frt., összesen 18 frt.

Egy waggon teher kőszén az esztergomi bányákból az egyenes vonalon O-Biidára szállítva 7.50 kr, fuvarbér a malom városba. 9 frt., hidvám 1,50 kr.

l kz „Esstergom és Vidéke“ tárcsája

Azt beszélik.

Azt beszélik büszke lélek, Hogy szeretnél nagyon látni, Szép igen szép, hanem kérlek, Ne légy oly nagyon kiváncsi.

Ha meglátnál, talán fájna,

Még könnyeid peregnének,

S a sok sirás megtalálna Ártani a szépségednek.

Hogy ha engem.

Hogy ha engem eltemetnek,

S nem lesz a ki kísérjen,

S nem lesz a ki tiszta szívből Csak egy könnyet ejtsen értem:

Ne bántson ez, ők nem tudják Ki aluszik ott a porban. . .

Én sem tudtam, hogy könnyeim Méltatlanra pazaroltam. —

LÉVAI SÁNDOR.

Ella.

(Napló töredék.)

Epen olyan szép volt mint maga. Mikor mosolygott, mikor komoly szemekkel nézett reám, mikor haragudott, akkor hacsak magát láttam volna.

Mikor még kis lány volt, a ki nem feslett rózsabimbó szerénységével és zárkózottságával, olyan elragadóan tudott mosolyogni és csevegni, akár csak a gerlicze s én akkor megszerettem.

Nem tudom már a napot,csak azt tudom hogy azóta minden gondolatom az övé volt.

Soha sem mondtam meg ueki, hogy szeretem s liogy boldogságomat az ő szivében keresem. Talán megsem is értette volna s talán olyan jó iziien el kaczag rajta, akárha csak a vén franczia kisasszonyt látta volna furcsa főkötőjével, vuklis hajával s piros kis orrával.

A bimbóból virág lett.

Többet foglalkozott már gondolatokkal, mint sejtelmekkel s gyakrabban eltűnődött maga magán abban a nagy tükörben, mely kis szobájában állott. Vágyaiból érzések fakadtak, a bimbó kinyílt s a kurta szoknyás leánykából nagy lány lett.

Honnan tanulja meg a fiilemile a hyra- misokat, honnan veszi a virág illatát?

Honnan tanult meg a kis Ella szeretni s honnan vette a varázst?

Megjött az magától, akárcsak a bosszú

ruha.

De a bosszú ruhával bosszú vágyak is, a nagy lánysággal a nagy álmok is.

Egyszer a redoutba vitték.

Legelőször lépett a báli terembe s olyan kedves elfogódás festette meg arczát, akárcsak az első áldozóét.

Pedig nem gyónt meg soha senkinek, hanem csak tündökölni, ragyogni szeretett volna Szabad akart lenni, mint a gondolat, hogy mindenkire szét áraszthassa fényét. A bódítás mámorát kereste.

Akkor úgy éreztem, hogy el fogom veszteni a kis Ellát, mielőtt még megtaláltam volna szerelmét. És a milyeu elviselhetetlennek látszott a gondolat, annyira meg- megvalósult.

Jöttek illatos gavallérok, akik nem tudnak mást, csak édesen áltatni, kedvesen ámitatni. Jöttek mézes ajkú sehonnaiak, a kik még sohase szerettek, sohase féltettek, sohase vesztettek. A kik csak átugrálják az életet s azért nem tesznek semmit, mert olyan bolondok is vaunak, a kik dolgoznak.

És a kis Ellának olyan ióI esett, mikor a salonhősök körülvették, tömjénez- ték s áltatták. Azt hitte, hogy már most övé a világ.

Akkor megfogadtam, hogy nem szoritom meg többé az ő kis hideg kezét s nem nézek többé azokba a szép szemekbe, melyek már másra se valók, mint csak hitegetni, csalogatni.

Nem is mentem többet hozzájuk.

Úgy gondoltam, hogy majd csak vége lesz mindennek, szép lassacskán majd csak szivembe temetem halottamat s azután, ha kibírom, nem fogok többet soha senkit se szeretni.

De nagyon nehezen ment. Tulságok közt kerestem f ledést, tobzódás közt enyhülést s kerestem mást is, a mit magának meg se merek vallani.

Hát nein bírtam elfelejteni, nem bírtam meggyűlölni, mert olyau határtalanul szerettem.

Pedig talán soha se gouciolt felém.

Sohase törődött sorsommal. Soliase támadt föl szivében az a gondolat, hogy megszomoritotta mindörökre az én életemet .

Azóta ott találkozom vele, a hol kerülöm s ott vagyok legboldogabb a hol leg- nyomerultabbuak érzem magamat, mikor mellette vagyok.

Hát ne nézzeu rám olyau szauukozóan.

Lássa mi már igy szeretünk. Mert ha úgy szeietnéuk, mint a kis Ella és az ő másai, akkor nem is lenne miért megkese- rülni azt, hogy boldogságot mertünk keresni. ^

Épen olyan szép volt, mint maga. Mikor mosolygott, mikor komoly szemekkel nézett reám, mikor haragudott, hacsak magát láttam volna.

De ne tanulja meg azt tőle sohasem, a mit a mai lányok oly könnyen megtanulnak. Ne tanuljon meg soliase játszani a szerelemmel, mert abbau a szívtelen játékban gyakrau nem az lesz a veszte*, a ki vészit, hanem a ki játszik. A maga boldogságát is eljátszhatja.

Majd ha magát is visszahozza kis mamája a redoutból, akkor meglátogatom , hogy mit tanult meg a nagyvilági nők iskolájában, a hol mosolyogva tapossák össze mindazt, mi a kunyhók boldogsága, a virágok illata, a dalok tartalma s az élet költészete — a szerelmet. — AUCUN.