Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 96. szám

Csütörtök. 1882. november 33 > EC.JEI ENIK HETENKINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évié fél A re . ’ negyedév ip .EUto&ÉTÉRI ÁR: Egyes szám ára 7 kr () fii kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ HÁZ ELSŐ EMELET 11ovfi a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉRHENYI-TER hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDKTKSBK :j MAGÁN HlRDETKSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr.1 megállapodás szerint lehető 100—200-ig . 1 „ 50 „ 1 legjutányosahhan közöl tétnek. 200—300-ig . 2 „ 25 „ i Bélyegdíj 30 kr. NY1LTTER sora 20 kr. A vidéki sajtó hivatása. A társadaloinment,5 eszközök között ' elvitázbatlanul nagyjelentőségű ;iz a befolyás, melyet a vidéki hírlapok az egyesületi élet élénkítésére gyakorol­hatnak s különböző társadalmi czélu, főkép pedig a jótékonyságot gyakorló egyesületek, melyek kiválókép azon hi­vatást tűzték maguk elé, hogy a vi­szonyaink folytán nélkülözhetetlen kü­lönféle társadalmi állások különbségé­nek érdességét elvegyék, kétségkívül -örökbefogadott gyermekei a v dóki hír­lapirodalomnak. És utóvégre szent kö­telesség is támogatni azok törekvéseit, kik a végből egyesültek, hogy. a tár­sadalom kóros állapotán tehetségük sze­rint segítsenek s hogy a számító esz­mék körébe merült emberrel megér­tessék a szív hangját is, mely a fele- baráti szeretet nevében áldozatra szó­lít akkor, midőn a társadalom igen sok ingja nélkülöz és szenved. Az általá­nos nemzetközi sociális bajokon kiviil ímeg van minden országnak, sőt min­iden vidéknek a maga társadalmi ne- íhézsége. Ezt elsimítani, — kiegyenli- rteni a különböző társadalmi érdekeket, -— különösen az egyesületi élet lelkes ttámogatása által, — bizonnyal nem mtolsó feladata a vidéki sajtónak. De a társadalmat egyes családok ‘alkotják — és ezek körében is érvé- myesiti befolyását a vidéki sajtó, nem ugyan a család szentélyének kíméletlen fin eg támadása, által, hanem a tanügy lfe’1 karolása utján. A családok s igy a "társadalom boldogságának egyik alap- tfeltétele és mérlegelője a szellemi kép- szettség, melynek fundamentumát a csa­ládtagok az iskolában nyerik. Tehát a vidéki sajtó akkor is, midőn az isko­lával, a tanügygyel foglalkozik, — midőn irányelveket oszt e téren, a tan ügy munkásait kitartásra, a szülő­ket gyermekeik jótevőinek becsülésére, az államot pedig y.z azok érdeműit megi 1 kelő méltánylásra ösztönzi, — midőn végre felkarol minden újat és jót, mit a tanügy javára értékesíteni üdvösnek találna, — mindezen esetek­ben a családnak, illetve a társadalom­nak tesz hasznos szolgálatokat. Ugyancsak e hasznos téren mozog akkor is, ha a tudomány rejtett kin­cseit igyekszik olvasóközönsége előtt népszerűsíteni s a művészet szellemi körébe emeli fel azokat, kiknek csak az anyaggal levéli dolguk, semmi ked­vük, anyagi élvezetet nem nyújtó kör­ben vesztegetni idejüket. — jóiért igen sok ember van, kiknek a tudomány és művészet nem kenyerük, áldozatot érte hozni fölöslegesnek tartják, meghajolni előtte, meg éppen bolondságnak. Pedig a mely nemzetnél a tudo­mány és művészet a nemzet összesúg« részéről az illő tiszteletben nem része­sül, a tudomány vívmányai csak a tu­dósok s a művészet örökbecsű alkotá­sai csak a művészek körében találnak kellő méltánylást, — ama nemzet a művelt népek sorában helyet csak név- leg foglalhat. Bár a tudomány és mű­vészet haladása általános érdekű lévén, — az egész sajtónak sietnie kell e nagy eszmék szolgálatára, — mégis e tekintetben is megmarad a vidéki saj­tónak az S-—különös rendeltetése, t. j. nemcsak értesíteni közönségét a tudo­mány és művészet előrehaladott stádi­umáról, hanem egyszersmind azok ál­dásait, ha kell, akár ráerőszakolni kö­zönségére. Szilitigy általános érdekű a köz­gazdászat minden ága is, a kereske­delem, ipar, mezőgazdászat és az ezek szolgálatára álló közlekedés és mégis ki akarná elvitatni azt, hogy a vidéki sajtó ezen szakok körül is speciális hivatást teljesít, annál is inkább, mint­hogy hazánk sajátos helyzeténél fogva, egyik vidéknek inkább az ipar áll ke­zéhez, — másik a gazd ászát tál foglal­kozik, a harmadik kereskedéssel tartja fenn magát, — a negyedik meg a köz­gazdászat minden terén érvényesíti a helyzete által neki nyújtott előnyöket. A vidéki sajtó lévén, a mint már emlitők, az egyes vidékek orgánuma nemcsak szellemi, hanem anyagi érde­keinek is őre, — a maga saját vidé­kének álláspontjára helyezkedve, hi­vatásszerű leg tartozik védelme alá ven­ni a város és vidék jogos, igazságos kívánalmait. Tartozik kimondani, akár még a törvényhozó testülettel szemben is, hogy ez, vagy amaz a kérdés az ő vidékére nézve életkérdés. És mivel az ország egyes vidékekből áldván, a vidék anyagi jóléte egyenes viszonyban áll az ország érdekével s viszont az egyes vidék hanyatlása mindig orszá­gos veszedelem, — kell, hogy az il­lető helyen meghallgassák a vidéki saj­tónak a saját vidéke érdekében emelt szavát, kivéve, ha azt az áldozatot a vidéktől mégis nagyobb országos baj elkerülése kívánja és föltéve, hogy az a kívánság- jogos alapról, tisztességes hangon van elmondva. A sző termé­szetszerűleg a sajtót illeti, — kilép­jen fel, vagy egyáltalán ki léphet fel nyilván, egyes vidékek érdekében, ha. nem a vidéki sajtó ? És mert a néma gyermeknek még az anyja sem érti meg a szavát, — nagy kötelességet mulaszt a. vidéki sajtó akkor, mikor vidéke kereskedelmi, közlekedési, me­zőgazdászat!- és ipar kérdéseiben vagy hallgat, midőn beszélnie kellene ; vagy nem úgy beszél, mint a mikép jiz ő városának és vidékének érdekszülte köz­véleménye ajakára adja a szót. A vidéki sajtónak rendeltetéséről a megyei és városi élettel szemben, a mennyiben a megyei és városi élet nem a nagy, az ,országos politikát érinti, épen azon fogalmak köré csoportosul melyeket csak az imént jeleztünk nem­zetünk szellemi és anyagi haladásának tényezőiként. Nagyon természetes, hogy a vidéki sajtó eddig jelzett hivatása szerint, a megyei élet és városi ügyek körül is élénk részvételt tanúsít., — szava súlyát mérlegbe veti a közrend, a közjóiét érdekében védelmezi a te­kintélyt, de azért nyílt, sisakkal s mindig jóakarattal a jó ügy iránt, küzd a visszaélések ellen. — Emellett egyes szellemóriások erőlködéseit a köz­élet porondján, bízvást figyelmen kiviil hagyhatja. Szép, magasztos a hivatás, mely a vidéki sajtót a haladás ezerféle terére vezeti, — s ha a vidéki hírlap nem mindig tudja megtartani a helyes irányt s néha-néha kizökkenve rendes mene­téből kietlen sivatagra viszi közön­ségét. Ugyan ki vetné rá az első követ, ha meggondolja, hogy sokszor mily számtalan akadályokat górdit eléje, hogy többet ne emliisíink, közönségé­nek ezeiféle szeszélyeskedése, akara­toskodása. Láz „Esztergom és Vidéke11 tárcsája Dal dalaimról. Oh mennyi dal szállt a világba Az én szivemből más szivébe, Emez azért, hogy lelkesítsen Más, bogy a sebre gyógyirt hintsen Amaz hogy a vigaszt Ígérje. Öli mennyi dal volt a szivemben Szivemnek első tavaszába, Hol szerelemről szólt a szellő S az égen nem volt semmi felhő S még csak ború sem gyűlt re áj a. Viszhangra Ítélt a bérez s a völgy is, Es ha a szellő szárnya lebbenti Az is csak egyre azt dúdolta A kis madár ie azt dalolta, Mi itt szüleinlett a szivemben. Boldogságomnak hangja szállott A völgy ölétől fel az égig, De még tán annál is magasabbra; A vágyak szárnyain ragadva Az én szép kedvesein szivéig. S vidám volt akkor még az ének Mert volt szív a mely befogadta Egy szív, mely úgy tudott' szeretni Kis örömeimet növelni S ha búm volt elzokogni rajta. De a mióta az az egy szív, Az én világom elfelejtett: Nincs már nekem öröm e földön Boldogságom egy égető könny S dalom mind gyászos, siri dal lett. PEKÉNYI KÁLMÁN. Phil harmóniai hangverseny. Takács Imre urnák annyival nagyobb elismeréssel tartozunk, mert eltekintve az eléje gördített akadályoktól, férfias kitartás­sal, páratlan buzgósággal létesített oly si­keres hangversenyt, minőt még a „Fürdő“ termeiben eddig nem igen volt alkalmunk hallani, mind a műsor mind pedig keresztül­vitele tekintében. A műsor 5 számból állott. 1. Beethoven VII. syinplioniája 2. Men­delssohn dal. Szavalat. Feska Égihangok és Weber hűvös vadász opera nyitánya. A intísorozat első száma, egyszersmind legkiemelkedőbb pontja. Ha a szerzője nevét halljuk már egy bizonyos áhítat fogja el keblünket, és ha művét halljuk oly hatalmas benyomás mintha Isten házába lépnénk. Beethovenről szólok, kiről a leghíresebb zeueaesthetikusok mondják, hogy nehezebb őt megbírálni mint megbámulni. És ez a milyen egyszerű phrasisnak látszik, mégis a legkitűnőbb dicséretet foglalja magában. Az ember Beethoven akármelyik symphoniáját hallja, soha sem ér rá kritikus állást elfog­lalni, a legel ragad óbb fantáziák úgy váltják fel egymást és oly nagyszerű és hatalmas kifejezési módban, hogv a hallgató folytonos elragadtatásban érzi inasát Beethoven határozottan subjectiv com- pozitor, szerzeményeiben mindig ő reá is­merünk és megtudjuk belőlük határozottal). hogy mikor búsult és mikor örvendett. Sü­ketsége nagyban fokozta a majdnem kizá­rólagos tragikus hangulatot, mely műveit áthatja. Bizalmatlan volt az emberek iránt, és igy mindig visszavonulva, egyedül művé­szetének élt. Természetes tehát, hogy mindig önma­gával foglalkozva, subjectiv érzéseit irtaié, melyek ritkán voltak vidámak. 10-ik művében maga fölött iinigy nyilatkozik; Jedermann fühlt den geschilder­ten Seeleuzustand eines Melancholischen heraus, mit allen den verschiedenen Nuancen von Licht u. Schatten im Bilde der Melan­cholie und Ihrer Phasen. Ennyit találtam szükségesnek Beetho­venről általánosan mondani, nehogy a VII. symphoniáról irttak félreértésére adjak al­kalmat. A VII. symphonián A durbau vig hangu­lat vonul keresztül. Az egész compositiobau annyi magasztos annyi ideális van, hogy azt a szellemek ünnepének tarthatnék. Az egész mű 4 részből áll. Az előjáték­ban figyelmeztet bennünket egy fényes ünne­pélyre és a hallgatóban egész ünnepélyes érzést kelt, megkezdi a fuvola vidám hang­jaival vidámságot keltve, inig az allegrettó- ban a szellemek a nngy felhevüléstől egé­szen kifáradva látszanak, de csakhamar el­ragadó melódiák hallatszanak, melyek szent örömet fejeznek ki, mely mindinkább foko­zódik, inig az allegretto csendes accordokban végződik. A Scherzoban egy igen kedves dal tűnik ki, mely azonban csak h a m a r egy kicsapongó fortéba megy át, majdan a zongora, illetve a fúvó hangsz-rek újból kiemelik,mig végre a Scherzo vég-accordjai mint varázsütésre mindent eltüntetnek. Az allegro con priorban hatal­mas instrumentatióban vezeti elénk újból a szellemeket, melyek vigadozva tűnnek el a sympliouia véghaugjaival. * Mendelssohn dala azon bájos uői han­gokkal melyekkel hallani szerencsénk volt. egészen elragadott. Úgy hangzott az a rövid dalocska naiv, aranyos ifjúságot lehelő hang­jaival, mintha Mendelssohn a tavaszt leg­szebb pompájában akarta volna dicsőíteni. Szabó Gyula úr felolvasása általán tet­szésben részesült,a théraa egy kicsit - hosszú volt de az ő érdekes előadása végig feszült figyelemben tartotta a közönséget. 4. Feska. Égi hangok cziinü vegyes kara a zenekar jeles kíséretében, eiitlnisiasti- kus tapsokat eredményezett. Feskával. Esz­tergomban tudtommal legelőször találkozunk és vele alkalmunk volt egy valóban classicus zeneszerzőt megismerni, ki ugyan figyelmez­tet Haydnre de a mellett eredetiségét meg­tartja. Ezen dalában magasztos accordokban dicsőit! az Istenséget, és jeles énekeseink méltó közvetítői voltak szerzőnek a Ma- laszthoz. Jelesen említem itt meg ujDói Takács urat, ki Feskának eredetileg zongo­rára irt kíséretét, a zenekar számára igen szépen instrum entálta. 5. Weher Bűvös vadász opera nyitánya, zárta be a műsort. E népszerű nyitány azt hiszem, hogy a legnagyobb effectussal halott.

Next

/
Thumbnails
Contents