Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 95. szám

törvényhatósági bizottsága f. hó 17-ón fogja tartani rendes őszi közgyűlését, holott az f. hó 16 ára volt kitűzve és ugyanakkor meg is tartatott.

Az ötödik pedig a „Hírek“ rovatinak 2-ik kikezdésében közzétett Horváth Bélára vonatkozó t. főjegyzői kinevezés, mely alapos értesülésünk szerint annyira alaptalan, hogy ezen neki tulajdonított functiöjáról a főispán ur csak is annak olvasásából értesült.

De menjünk tovább.

A megyei közigazgatási bizottság november 2-án tartott üléséről (tévesen „gyűlésnek“ Írva) is megemlékezvén e lap, azon csakhamar átesik azon stereotyp kijelentéssel, hogy térsz üké miatt az ezen ülésben hozott több közérdekű határozatról meg nem emlékezhetik.

Természetesen szűk c lap tere arra, hogy a közigazgatási bizottság üléséről teljes képet állítson az olvasó közönség elé, hogy annak közérdekű határozatait ismertesse, — arra azonban bőségesen akad tere, hogy a főispáni ebéden elmondott zengzetes toastot egész terjedelmében (bizonyára gyorsírói jegyzetek után) közölje.

No de ez egyszer ennek a toast közlésnek is meg van a. jó oldala, mert miután a toastban S. J. törvényszéki bitó ur a kir. törvényszék nevében beszélt, ez által mint annak választott előadója gerálta magát, ebből a perlekedő közönség resignatióval vette tudomásul azt, hogy S. J. bili ur immáron a „pohár felköszöntési“ szakban lett „rendes előadó.“

Arról nem is szólok, hogy a toast ezen latin citátuma: „Gfutta cavat !a- pidem non vi“ — igy van kiszedve : „non ni,“ — mert ha Németh Albert nagyérdemű bátyánk szerint, mai nap- ság már az arcliivariusoktól sem lehet azt követelni, hogy latinul tudjanak (lásd a közigazgatási tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat felett mondott országgyűlési beszédét) hát a. betűszedőtől még kevésbé lehet azt várni, hogy a kóziratilag beküldött toast citátumában irt „ui“-t helyesebben „vi“-nek olvassa és szedje.

Szolgáljanak ezek figyelmeztetésül a lap több figyelemmel való szerkesztésére.

HEDERVÁRY ANTAL.

Egy szolgálatkész egyéniség tudtunkra adja, bogy a zongora csak délután 4 órakor szállít tátik ide, különben dr. Y.-né tulajdona ép most hangoltalak otthon. Benézünk tehát oda s ezer bocsánat közt találjuk a hölgyeket pongyolában, általános öröm a megösmerkedés fölött, biztosítások hogy este okvetetleníi 1 megjelennek, (bogy ne! a zongora kikölcsönzésért három tiszteletjegy járt); a hangoló abba hagyta működését s néhány akkord után megelégedésünket fejezzük ki a zongora fölött s búcsúzunk.

Ami idő még ebédig van, azt a városka művészeti viszonyaival való megismerkedésre szenteljük, t. i. elmegyünk azon könyvárushoz, ki a hangversenyt leudezi. Az anyagi eredmény a viszonyok hévmérője.

— Az idő, kérem szépen, fájdalom ! nem a legszerencsésebben volt választva. (Ez annyit tesz, hogy a terem félig is alig telik meg.) A liszti kaszinó ad ma e4,e bált, azonkívül hosszabb ideig volt itt Bureaux „lovar köre“ és holnap jön Mix Max bűvész. Ez persze a hangversenynek igen árt.

— Azonkívül a közelgő karácsony is levon a jövedelemből, az emberek a sok ajándékra spórolnak előre (vagy ha karácsony után van: az emberek mind azt mondják, hogy karácsonykor igen kiköltekeztek) Sár is van és faluhelyről alig bírnak bejutni négy lóval is.

A mi jegy még mindezek után ottmarad, annak oka a tömérdek adó és exeluiciö, az egypton i forradalom, a keleti kérdés egyéb ága. Végül azonban reményét fejezi ki, hogy este a pénztárnál a vidékről érkeB ii e s n z ó.

(Lali ásómból.)

Emberemlékezet óta a Lőrincz-nt- czá.bau laktam. A Lőrincz-utczábaii, a hol annyi jó ember, meg szép leány lakik. Minden gyerek tudta a lakásomat, mely jó barátoknak s hitelezőknek egyformán nyitva, volt mindig, ha odahaza voltam.

Nagyot nézett szegény Rumy, a mikor azt mondottam neki, hogy holnap az ő felügyelete alatt hurezol kod ni fogok. Tudtam, hogy ért hozzá. Hiszen az édes apja vagy huszonnégyszer hur- czolkodott s mindannyiszor nőm száz lépésnyire, liánéin száz mérfföldnyire is. Beleszületett.

Teliát rábíztam minden vagyonomat. Hét láda könyv, meg kézirat, a többi nem érdekel. A többiből különb választéka van akármilyen könyvelőnek, vagy boltosnak, a ki nem tanult mást csak s tani Cilit csinálni.

Négy öt ügyetlen hordár, egy kocsi, tiz térés, három óva, ötven szil ok s megtöri ént.

Elhagytam az én utczámat.

Elhagytam a Lőrincz-utczát, mely ről annak idején külön rovatot vezettem, csakhogy kikövezzék s korholtam állandóul azokat, a kik állandóul alszanak. Egyszerre csak kikövezték s vagy százezernyi soromat nem irtain hiába. Minden kődarabot megszolgáltam a melyen azok az apró lábú gazellács- kák járdogálnak.

Azok az apró lábú gazellácskák. Egy portán laktam velők s most más városba telepedem. Más városba, a melynek szépségeiről még nem mertem mozgásba hozni toliamat.

De hát legyen úgy, a hogy lennie kell. Megszoktam már mindenbe beletörődni, még abba is, a mitől kétségbeesnék más valaki, a ki nem philosophies.

Csak az Íróasztalomat hagyják még odahaza egy estére. Hadd búcsúzzam el már úgy, a hogy illik. Már mint például a szerető férj a váló menyecskétől. No csak még egyszer és legutoljára . . .

Odakünu fehér aszfaltot rakott a hó. Nagyon olcsó hurkol a,t, a mi városunk atyáinak szörnyű mód tetszik.

De hát városatyákat is cserélek.

Más városba telepedem, más városatyák kezére bízom sorsomat, alig

zők némi keresletet idéznek elő, s hogy esetleg a jövő évben fényesebb anyagi sikerrel fog járni a vállalkozás.

Menjünk ebédelni. Az étterem egyik fogasán ott lég a kisvárosi sajt takaró lmtilap legutóbbi száma, jóakarata butaságokkal rólunk ; a „P. L1.“ mait évi egyik számának melléklete s az „Országvilág“ mutatványszáma. Az asztaltársaság is összeül, feszesen üdvözöl egy mogorva penzionált kapitány, nagyokat hazudik két parlagi vadász urfi, habzsól egy utazó kereskedő, lu „posztóban dolgozik“.

Délután unatkozunk. Ez elengedhetetlenül szükséges. A pamlagon végighever ve cigarettezni, vagy kényelmes fekvéstől megfájdult derekat kiegyenlíteni, nem tartozik a foglalkozások mulatságosabb részei közé. Végre egy órával a hangverseny előtt felöltözünk, hogy még egy órát frakkban unatkozhatunk. A pmezér belép, jelenti, hogy a kocsi elő járt s edhajtatunk.

A hangverseny-teremben akár van külön müvészszobi, akár nincs, kénytelenek vagyunk meglátni, miként gyülekezik a közönség. Ez utóbbi eset jóval kellemetlenebb a művész kénytelen a közönség között ülni s az bámulja őt, mint egy tengeri csudát.

A nagy városokban a virtuóz elvész a tömeg között, alig veszik észre, mert több olyan is van, — itt mint idegen egyszere feltűnik és mint egyetlen, a megbámulás tárgya is.

Megkezdődik a hangverseny. A zongora elfakult szőnyegekkel elborított, bicegő emelvényen áll. A szék ennélfogva ferdén áll és hol jobbra, hol balra biccen. A zongora fedelét későn nyitották íol, ennek következtémerem megvallom, bogy Szent-Tamás lakosa lettem.

A büszke királyvárosi polgárból jámbor szent-tamási czivis lesz. Ez már mégis megható !

De hát a, végzet.

Vau valami a végzet balalmában, a mit nagyon nehéz kikerülni.

Meg volt írva, hogy a kies Lőrinc/, utczából az áldozati kekatombok piros vérétől megfestett Rubicon túlsó partjára, kell telepednem, a hol egészen máskép csinálnak deficzitet, mint idehaza a k irály városban.

Félre minden érzékenykedést.

Búcsúzzunk férfiasán és röviden !

Mit vesztünk mindössze ?

Két üres szobát. Mit nyerünk mindössze ? Ugyanannyit. Semmisem változik, csak máskép leszek elhelyezve a bútorok s a régi ellenségek s a régi jó barátok csak a régiek maradnak.

Hát csak maradjunk józanok. Jelentsük ki egész kurtán a hírek rovatában, hogy más liá.zszámmal ugyanaz tóvább fog folytatódni, mig a végzetnek úgy tetszik.

Sok jó órát, sok keserű órát, sok érdekes órát töltöttem az én kis lakomban.

Kápolnám, és műhelyem volt egyszerre. Imádkoztam is, dolgoztául is henne egyszerre. És most oda,hagyom mindörökre.

Az édes emlékek alig fértek el egy ládába, a keserű emlékeket ott hagytam, mert csekély lett vulna, számukra az az emeletes ház, a hová beszármaztam,

Mikor az utolsó térés is megindult, valami szokatlan érzés kezdett uralkodni rajtam.

Olyan egyedül ballagtam a kocsi után, akár ha csak temetésre indultam volna.

Eszembe jutott az a bolond gondolat, hogy nem lesz-e valamikor úgy, mikor majd a holmi marad s ón indulok, mikor majd azt a legutolsó kis lakást fogadom föl, a hol a kaczagó emberek olyan némák, a hol a vidám leányok olyan csöndesek, a hol a bölcsek olyan szótlanok s a hol nincs különbség a lakó tál sak, meg a háziurak között.

A hol egyformák vagyunk s a hol már sem adót, sem bánatot nem fizetünk azért, hogy élünk s hogy boldogságot keresünk.

Szerencsére lefordult a kocsiról egy szekrény, különben nagyon fekete génben a billentyűk jéghidegek és keményen járnak. Később azonban belemelegszik minden. művész, billentyű, közönség egyaránt. Beethoven, Mendelssohn, Chopin, Schumann váltakoznak a saját szerzeményű „verseny„- ekkel és „ál)rá.nd„-okkal. Liszt egyik bravúros rhapsodiája rohamosan hódit. Tapsok, kihívások, a doctorné udvariasságából egy kis bokréta is, hajlongások, végre — vége. A könyvárus nyájas mosollyal közeledik, a közönség kászolódik, a heti sajtlap szerkesztője, elragadtatva lép elénk, dythiramhókban üdvözöl, tisztelet-példányt igér és megfog előfizetőnek. Néhány urat bemutat a közönség köréből, kik ismét másokat mutatnak be.

Általános gratulációk, örvendezés. Mindnyájan a hotelbe hajtunk, hogy az nj ösme- rősökkel együtt vacsorázunk. Amig a vacsorára várunk, a könyvárus félrehi, a számadás rendbe liozatik s a művész zsebébe egy csomó banknóta vándorol. Éjfélkor az utolsó pohár íirittetik „a jövő évi örvendetes viszontlátásra!“ Fáradtan és álmosan elülünk le.

És holnap újra kezdjük más városban .

— Tárcza töredék. Egy hetilap szerkesztőjét megszólítja egyik előfizetője:

— Uram az ön lapja elég tartalmas, de tárózája rendesen üres.

— Igen ám — válaszolja a szerkesztő a lapot én és munktársaim csak betol tjük czikkeinkel, liánéin a tárczát az előfizetőknek kellene megtölteniük.

dől atokival folytattam Tolna az érdekes

burczolkodást.

AUCUN.

Nincs fiatalság.

(Néhány megjegyzés.)

Arra kérem magamnak is van egy- pár rímem, hogy Esztergomban nincsen fiatalság. Mert magara is még azok közé bátorkodom számítani igénytelenségemet, a kik vannak.

Igenis vannak.

Csakhogy természetesen niás értelemben, mint a hogy keresik.

És épen itt van a vád lidércz tüze, moly hamis következtetési! ösvényekre csalogat.

*

Hát kérem a kik csakis a báli teremben keresik az életrevalóság mértékét, a kik csak az ügyes és fáradó tlau tánezost becsülik legtöbbre, a kik csak az illatos piperkőcz haszontalan, de azért édes badarságaira adnak legtöbb mosolyt, a kik csakis az áldozatkész snlonhősöket ismerik el mintaszerű gavalléroknak, azokszámára persze nincsen fiatalság.

*

Mert akkor mintaszerű fiatalság ; lenne mindenesetre az, ha elhoznánk : ide a farsangra valami kitűnő balettet, < melynek minden tagja nemcsak kiváló ■ < taktusban ugrándozik, de mozog is g olya,ii sikkel s udvarol olyan rhythmu- - sokban, hogy csak ngy beleszédül az a £ mama, a ki első sorban is balett’ tán- - c-zost keres a fiatal emberben.

*

Azután kérem vannak különböző ő igények. A modern világnézet kétség- kívül sokad követel a mai kor hölgye- -í itől. Nemcsak szabályos arezvonásokat íj s kiváló érzéket a nőszabók remekeií9 iránt, hanem szellemet, tartalmat, jóoj szivet, a mi egy művelt lelkű ember *ií házas társának s egy család szemefényó- -e nek illik.

De a hölgyek még többet követelnek..}!

Föl tétlen viszavonulást a más nőiül társaságokból, ha már udvariunk, föl—ií tétlen széntségimádást az ő szenté—fi; ly ükben.

Es ez a kívánság sokat érzéket—fia lenné tesz az összes társadalom igénye-9 inek kielégítése iránt és sok látszólagosé;; adatot szolgáltat ahoz a megjegyzéshez]^ hogy nincsen fiatalság.

*

Sajátszerű, hogy Sidneyben, a hoíod számra nézve látszólag szintén kevés a g fiatalság, leginkább a férjes hölgyeik? y érzik és vitatják, hogy nincs fiatalságáéi

Es a jámbor férjek rázendítik í; refrain t csupa udvariasságból, hogyrgo nincs fiatalság.

Valóban érdekes állapot.

*

Egy előkelő mamának néhány eladbiil lánya van. Exolikus igényekkel. ERI mennek hálózni. Az egész bálon ninoiii a mama Ínyére való gavallér. Minin! csupa középszerű jövedelmű ember, kinek úgy öt óv múlva nem licitáltattnJ! hat el semmitsem Alter és Kiss. Iví van adva a rendelet, hogy az összeséé fiatalságot, olybá kell venni, akár csajBeo a, közönséges tánezost.Ha vége a town <4 mik : alászolgája !

A báli algebra által épített eh i murid falon kívül azután megjeleli néhárijuJ, „tánczo.s“, kinek a (robot) tour után — írj alászulgája.

Az előkelő mama azután másutt!: reggel a kávénál nagy ásítva sopáij;. kódja :

— Nincs fiatalság.

*

Van azután néhány piety kagyánhyi asszonyság, inog birliordó ur, a ki j>| zörnyű komoly fiatalságról hónapok ót N ;