Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 91. szám

i

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié....................................................6 fit

léi évre..........................................................M ~ negyedévre....................................................1 * ,r,0 „

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

J^ŐRINCZ-UTCZ A 30 , ' hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

|SzÉC MENYI-TÉR

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nvilttérbe szánt közlemények, előfizetési jiénzek és recla múlások intézeadök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDETÉSÜK: 1 szótól 100 szóig — fi t ?ö kr.

100—200-ig .

200—300-ig .

Bélyegdíj

50

25

30

MAGANHJRDETESEK

megállapodás .szerint lehető legjutányosabban közöl tétnek.

NY 1 LITER sora 20 kr.

Iparosaink oktatása.

Jágócsi Péterífy József a cultus- íniuistenuni kikiildötte gyanánt városunkban járt s a polgármester ur által meghívott értekezlet előtt kijelentette, j hogy Esztergom iparos iskolát fog kapni.

A statist!kai kimutatás szerint két] száznál több iparos növendéke van Esztergomnak. Ezeknek tehát föl kell állítani a rendszeres oktatással haladó ipariskolát.

A miniszteri kiküldött nagyon sok városra hivatkozott, a melyet már bojárt s a hol, mint az ipariskola szervezője apostoli buzgósága kiváló eredményre vezetett. Hát az mind nagyon szép és nagyon lélekemelő.

Nehány iparos azonban kifejtette a kormány kiküldötte előtt, hogy iparunk végkép össze van tiporva, hogy iparunknak alig lehet már jövőt jósolni.

Az iparos pályára eddig azért adták a gyereket, mert nem akart tanulni. Valami megszégyenítő és büntető eljárás volt az a családok cedexeiben.

Most már az iskolák szemete sem kerül az iparosok műhelyébe, mert még a legszigorúbb szülő is belátja, hogy azon a pályán a nebulónak nem lehet jövője.

A miniszteri kiküldött pedig úgy festette a helyzet képét, mint ha az uj iparos tanonczoktatás mindent megváltoztatna, mintha egy uj aera kezdődnék, mintha valóságosan rabszolga megváltásról lenne szó. a mikor az inas már nem gályarabnak való munkára lesz kárhoztatva többé, hanem a szó legnemesebb értelmében valóságos tanuló lesz. Valóságos tanuló, kit az ipariskola mindazon ismeretekkel fog fölruházni, melyek minden müveit iparosnak elkerítihetlenül szükséges élet- czikkei, olyan valóságos tanuló, a kit odahaza a műhelyben bevezetek a gyakorlati iparos munkába, de. a konyhán nem lesz dolga> a piiyczon nem lesz foglalkozása s a terhet nem fogja végig- ezipelni az utczán.

Valóban igen ideális.

De vessük föl a kérdést magunk között is.

Van-e szükségünk iparos iskolára ?

Egyetlan szóval válaszolva : van.

Már most hogy milyen lesz ez az oktatás, mely a kormány sok száz bi- zottságos asztalánál készült, azt majd meglátjuk, mire az elméletet élénkbe teszik.

Mert annyi bizonyos, hogy helyes érzék bizonyos hiányok kárpótlása iránt s helyes intézkedés a hiányok megjavítása iránt még nem egy és ugyanazon elismerés kalapja alá való fogalom.

Elvben minden müveit magyar ember helyeselni fogja az iparos növendékek rendszeres oktatásának eszméjét, csak azután a gyakorlati kivitel ne legyen telve annyi paradoxonnal, a menynyi hazánk oktatás ügyének oly sok mezején felmerül.

Nem lehet, nem szabad kérdés tárgyává tenni azt, hogy hozzájárulnak-e a szomszéd városok s a királyi város az intézkedés anyagi gyámolitásához.

Bizonyosan hozzá fognak járul i tehetségek; szerint. Hiszen közérdekű nagy kérdésről van szó.

Azt se vetjük föl, vájjon iparosaink szent kötelességüknek fogják-e ismerni

a tanonezok oktatását s részben a költségek fizetését. Hiszen a maguk érdekéről van szó.

Csak az az egy kérdésünk marad meg, vájjon meg fog-e felelni az uj I rendszer annak a ezélnak, melyet el akar érni ? Ezt a gyakorlat fogja megmutatni.

Értekezlet az ipariskola ügyében.

Szerdán délután három órakor a városház közgyűlés termében néhány polgár jelenlétében Jágócsi Póterffy József értekezést tartott az ipariskola ügyéről.

Mindösszo a következő urakat volt szerencsénk az értekezleten látni: Pap János polgármester, Takács Géza, Nie- Ö ermann József, Bar tál Antal tanfelügyelő, Schwarz Jozsof, dr. Foichtin- ger Sándor, Marosi József, Dóczy Fe- rencz és Kovács Albert városi képviselők, Rudolf Mihály, Tóth József és Palkovics Alajos Víziváros részéről. Az értekezletre hivatalos volt még lapunk szerkesztője is.

ügy látszik a meghívások nagyon is szűkén adattak ki, vagy a meghívottak nagyon is kevés fontosságot tulajdonítottak az egész értekezletnek, hogy oly feltűnő kevesen jelentek meg.

Jágócsi Péterífy József ur, mint kiküldött, kezdetben nagyon lanyhán vázolta a terv czélját, do később béléinél egedve, több érdeket bírt kölcsönözni a tárgynak.

Határozottan kinyilatkoztatta, hogy rendszeres iparos-oktatásra rá vagyunk utalva, iskolát kell állítanunk, mert az

iparos tanulók létszáma megkövetel azt.

Ha történtek is bizonyos panaszok, ha. szőnyegre is körűitek iparunk el hanyatlásának kérdései, mindamellett nem emelkedett egyetlen hang sem az intézkedés ellen.

Az értekezlet jegyzőjéül a polgár- mester Niodmnann Józsefet kérvén föl, jegyzőkönyvbe vették az átalános megállapodásokat.

Az átalános megállapodás szerint a szomszéd városok föl lesznek szólítva, hogy kót-két képviselőt küldjenek ki a kérdés tárgyalására, inig a királyi város Iliit tagot küld ki.

Az „ipariskolai bizottság“ azonnal megkezdő működését s az eredményekről a kiküldött szervezőt, Jágócsi Pé- terffy urat pontosan értesíti.

Az ipariskola részben a szomszéd- városok s a királyi város anyagi támogatása, részben az iskoláztató iparosok hozzájárulása s részben a kormány segélyezése által lesz rendszeresítve.

A tanári erők a reáliskola tanári karából s a helyiségek a reáliskola termeiből fognak kitelni.

Reméljük, hogy az ipariskolai bizottság mihamarább megalakul s az üdvös eszmét mihamarább meg is testesíti.

Ezt az esztergomi iparosság érdeke is úgy kívánja.

Vasúti ügyünk.

Vasutunk ügye már évtizedek óta vajúdik s minden reménységünk hiú ábrándkép gyanánt foszladozott el.

Lz „Esztergom és Vidéke" tárczája,

K . . nak.

i.

Nem mondtam még soha, soha, Egy szóval so, hogy szeretlek,

Hogy te vagy az álma, vágya, Üdvössége a lelkemnek.

Nem mondtam még egy szóval se, Oh de azért tudod te azt;

Arról regél fű, fa, virág,

Csörgő patak, zörgő haraszt.

II.

Hogy elmegyek temelletted,

Nem ösraeríek, rád se nézek,

S te is azt a. magasMiázat,

Vagy a felhős eget nézed.

Elkerüljük messze egymást,

Mintha lennénk ellenségek ;

Pedig tudom, hogy te szeretsz,

És én majd meg halok érted.

LÁNYI ADOLÁR.

Szcitovszky Jánosról.

Dr. Spinoza, a ki nem más, mint | Ompoiyi Ernő szerkesztő elődünk, a következő jellemző adatokat szolgáltatja Szcitovszky János képéhez :

Simor prímás elődje, Szcitovszky esztergomi bibornokérsek elragadó szónoknak, kiváló államférfidnak, jeles szaktudósnak nem volt mondható. És hetven évhez közel került magyar primási székre. Oly korban, midőn a fogyatkozó testi erő mellett rendesen a szellemi tehetség is hanyatlik.

Mindamellett kitünően megállotta ép oly magas, mint kötelességterhes állását a legkritikusabb időkben. A gróf Stadion-Bach- féle kormány nagyon megcsalódott számításával az erősen konzervatív és dinasztikus érzelmeiről ismeretes, elaggott pécsi püspökben, midőn nemzetellenes terveinek vak eszközéü* remélte felhasználhatni Magyarország primási székén.

Szcitovszkyval rendületlen haznfiság, magas állása egyházi és politikai hivatásának teljes öntudata és szilárd jellem foglalt helyet Szent István egyházának élén.

Primási pályájának küszöbén, 1849. decemberében, az általános rémuralom napjaiban körlevél utján hívta meg Esztergomba 1850. január 6-án tartandó ünnepélyes bo- igtatására az ország notabilitásait és kerületi főispánjait, azzal a megjegyzéssel, hogy őket installációja után nyomban küldöttsé- gileg a fejedelem színe elé vezeti, fel világosítván Magyarország királyát a nemzet méltányos óhajai és az uralgó rendszer felől, mely áttörlietlen válaszfalat készül vonni a fejedelem bizalma és elkeserített alattvalói közé.

Gyorsan bejárta a primási köriévé hire az országot és az általános remén

gyenge szikráját lobban iá a csüggeoő szivekben lángra az egyetemes kétségbeesés és csíiggedés sörét éjszakájában.

Azonban a bécsi kormány zsarnoki Dyonisius — füleihez is eljutott a készülődött hazafias tüntetés hire. Vas kézzel fegyelmezett közegei siettek gróf Stadionnak kedveskedni a primási körlevéllel.

A Szcitovszkyba vetett bizalmából keserűen felocsúdó államférfiak nem késtek bevágni az esztergomi veszélyes demonstráció útját és éreztetni az ország áldor- nagyával magas neheztelésüket. Ezen karácsonyi ajándékul vette Szcitovszky Geringer bárónak, Magyarország teljhatalmú császári komisszárusának 1849. december 24. Becsből keltezett haragos utasítását, mely „az országos ostromállapot idején meg nem engedhető demonstrációt“ kereken és határozottan betiltotta.

Szcitovszky kedélyes humorral mutogatta környezetének e dörgedelmes leiratot, mint a bécsi kormány jóakaratéi gratulációját az ő beigtatási iinuepélyére.

Az esztergomi küldöttség Becsbe menesztésének természetesen el kellett maradnia. Azonban a lierczegprimási „salvus con- ductus“ alatt az ország nagyszámú notabi- litásának részvéte mellett megtartott beigtatási ünnepély tüzes toasztjaibau mégis kitört a nemzet közhangulatának elkeseredése.

Szcnövszky egyébként sem maradt a bécsi kormánynak az 1850-iki „Kristkiudli“- ért adósa. Alkalomadtán busás kamatokkal fizette v’ sza az abszolút reudszer államférfiam. „ szeretetreméltó tfiszurásait. Érez-1

tette velük a múlt romjai közül feumaradt országos méltóságának súlyát. És tág hatáskörű állásában nem mulasztotta el mindenütt keresztet vonni a bécsi államférfiak germanizácionális törekvései elé.

Irigylendő kedélyességgel élvez te elleuszeuvök kicsinyes nyilvánításait. Kaczagva mutatta titkárjának, Nyáry Rudolf grófnak az absolut kormány jóvoltából uj czimét, midőn ez félhivatalos sajtójában Magyarország herezegpriraását, tót származására czélozva, csak per „Prinz Janó“ traktálgatta.

Komoly dolgokban azonban nem értette a tréfát. Primási méltóságán nem engedett ejteni csorbát.

Egy alkalommal észrevehető mellőzéssel tették türelmét próbára a bécsi Burg kihallgatási termének előszobájában.

Szcitovszky csak elvára kozott egyideig. De midőn a szolgálattevő ajtónálló az au- denciateremből kijövő Rauscher bécsi érsek után a bécsi minisztérium egyik tagját szólította: az öreg” esztergomi1 érsek türelmét vesztve kiáltott oda neki:

— Primas Hungáriáé vilit cum rege suo loqui ! (Magyarország prímása óhajt királyával szólaui) és minden további teketória nélkül elébe vágott a sértett önérzet ez erélyes nyilatkozása által ámulatba ejtett osztrák államférfimnak.

Ryes alkalmakkor „Prinz Jane“ teljes energiával követelte meg és tudta kivívni az általa személyesített magas méltóságot megillető tiszteletet.