Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 90. szám
énok “-et felolvasta — most már sürgős kötelességemmé teszik, nagy szellemének összes kincseit méltó díszben a halhatatlanságnak megőrizni. Óhajtanám a vállalat jövedelmét az „érezszobor“ költségeire fordítani. A t. közönségtől függ ezen szándékom tel- jesitliotéso. Kimutatás (Arany János emlékére befolyt gyűjtésekről.) Bécsből 1.—, Tomanóczy János —.50, Tóth József 1.—, Vállas Gyula 1.—, Dr. Vállas Rezső 2.—, Vilheim Jónás 2.—, Vimmer Lajos 2.—, Wagner Ferencz Bécs 2.—, Wallfiscli Lipót 1.—, Weisz Adolf —,50, Weisz József 1.—, Zolnay István 2.80, Zwillinger Hermann 1.— Egy urhölgy 3--. Összesen 125 frt. II kr. Kiváló köszönettel tartozunk dr. Vállas Rezső ügyvéd urnák, ki iviin két lelkesedéssel fölkarolva, tetemes összeget gyűjtött. Reáliskolánk s Ekkert Irma k. a. intézete szintén szép bizonyítékot nyújtottak Arany János méltatásáról, do egyes polgáraink is kivétel nélkül örömmel járultak adományaikkal a legnagyobb magyar epikus költő érezszobrához. Fogadják mindannyian a magasztos czél nevében köszönotünket. Az „Esztergom és Vidéke“ szerkesztősége. A legnagyobb magyar epikus költő emlékére befolyt adakozásokat összositve betűrendes sorban mutatjuk ki, mert a gyűjtést már befejeztük s a befolyt összeget a „Pesti Napló“ szerkesztőségébe küldjük. Szerkesztőségünkbe a kegyel etes czélra mindössze a következő adakozások folytak : Dr. Áldory Mór 1.—, Backhauss H. Bécs —.50, Backhauss K. Bécs 2.—, özv. Berényi Zsigmondné 1.—, Binéter Adolf 1.—, Blaha Károly 1,—, Blei Jgnácz 1.— , Borovicska Adolf I. —, Deutsch Nándor Kyps Bajorország 1.—, Ehrenfeld Dávid 1.—, Ehrenfeld Mór 1.—, Engel Frigyes —.50, Ekkert Irma le. a. leányneve- lő intézete 12.40, Esztergom és Vidéke szerkesztősége 5.—, Feigler Ig- nácz Pozsonyból 3.—, Felseiiburg Gyula 2,—, Fischer Dávid 1.—•, Fleisch- mann —.50, Fraenkel Mór 1—, Fried Arnold 1.—, Fried Sándor —.50, Feigler Sándor 2.—, Grossmann Adolf —.50, Grünhut Armin —.50, Grünwalc Lajos 1.—, Grünwald testvérek 2. Haber Ignácz —-.50, ifj. Horn Mór 1. —, Ivirz Jónás 1.—, Element Ferencz és neje 2.—. Element Károly Párkány 1. —, Kohn Vilmost.—, Kosovitz Rezső 1. —, L;ix Lajos 1.—, Lipthay Louisa 2. —, Magurányi Schwarczel Erzsi 2.—, M. J. 3—, Milch Miksai.—, N.N. 5.— N. N. —.20. ifj. Oblath Jakab 1.—, Ob- lath Lipót—,50,Oehl százados 2—,Prey- nössl Bécs 1.—, Putz Jakab 1.—, A reáliskola 20.71, Rosenberg Jakab —.50, Scheiber József 1-—, Schleifer Mátyás 1.—, ifj. Schwarz József —.50, Schwarcz Adolf —.50, Steiner Jakab és fia 2.—, Stern Márk 1.—, Siernfeld Rezső 2.—, Strasser Lajos 1.—, S. S. —.50, St. L. Budapest 1.—, Taxner Béla 1.— Thuina József Még egy par szó a fíilemile pörben (*) Fillemile-pör czimü múltkori czik- kiinkre B. Szabó Mihály ur, mint a I Kaszinó titkára az „Esztergomi Közlöny“ czimü lapban válaszol. Nem tu dom mennyiben jutott ez olvasóink tu domására, de nem mulaszthatjuk el, hogy a titkár ur válaszára egy-két észrevételt ne tegyünk. Azt hiszem legkedvesebben cselekedném, ha mindenek előtt egy kis fejtegetést bocsátanák közzé a „felesolés“ szó jelentőségéről. Nem teszem. Nem teszem pedig a kaszinó titkára iránti udvariasságból. Hauern egyszerűen konstatálom, hogy a titkár ur a „jövőben“ nem szándékozik feleselni És jóllehet az e fajta kifejezéseket, mint „válaszolni nem fogok,“ „mondhatnék erre valamit“, „nem akarok feleselni“ valami nagyon sokra nem is becsülöm s alig-alig jelentenek is gon- dolatbiánynál egyebet — nem tartanám a jelen esetben lovagias dolognak a titkár úrral szemben akkor folytatni a polémiát, mikor ő azt legfölsőbb hatalmánál fogva befejezettnek nyilvánítja, annál inkább nem, mert az egész fülemile-pör alig érdemel több tintát meg papirost, mint a mennyit reá már eddig is elpazaroltunk. Sem a válasz fitymáló hangjára — Utolsó regénye nem sokat ért. — Láttad, mily ősz a haja. — Te zsémbes voltál. — Te pedig nagyon szórakozott. — A krém nem sikerült; Margit ki állhatatlan. Mig ellenben arra következő reggel, mikor paszulyt és ürüt ettünk,ja párbeszéd ez volt: — Tegnap nagyon jól mulattunk. — A. kitűnő hangulatban volt.-— Derék egy ember.-— Miért nem látogat meg gyakrabban? — Ifjúsága minden elevenségét megőrizte. — Hány éves lehet ?, — Elmúlt negyven. — Nem látszik rajta; különben is korban még nem idős az ember. — A gyermekek még igen jól viselték magukat. — Az írni pompásan volt sütve. — Valóban Margit sokat haladt, na gyón jó leány. — A. nagyon szerette a paszulyt és ürü húst! — Hanem, ha a másik barátomnál ebédelek, nagyon föltűnnék, ha nem kapnék kitűnő ebédet, választékos étkeket, csemege borokat' Nem, valóban, én nem harczolok a fényűzés ellen, sőt szeretem a szép dolgokat. Szeretem különösen a szép szövetet, a selymet, bársonyt, csipkéket; helyesnek találom ezek készítését és drágán való eladását. Sőt nem bánom, árulják drágán] mindaddig, mig olcsón árulhatják. A nőkj nem kértek még csillagokat, hogy hajukbai .tehát, sem a titkár ur „naivul szerény“ élezelődéseire várakozása szerint nem reflektálok. Hírek. — Részvétnyilatkozat. Esztergom városa legutóbb tartott közgyűlési határozata szerint a következő részvét- nyilatkozatot intézte Arany János özvegyéhez : Nagyságos asszony ! A le- Gsújtó csapások között, melyek meglátogatott hazánkat az utolsó évtizedek alatt érték nagyjaink elhnnytával, bizonyosan a leglevorőbb az, hogy a nemzet leghivatottabb és legfölkentebb dalnoka, Arany János meghalt. A gyász, melybe borult a nemzőt, a veszteség, melyet az irodalom sirat, megmérhet- len; annak határait csakis azon dicsőség méretei érik be, melyet a koszo- rus dalnok müveiben a nemzetre és családi nevére hagyott elpazarolhatlan örökségül. Minél dicsőbb azonban emléke az elhunytnak, annál fokozottabb a fájdalom érzete a veszteség fölött, különösen Nagyságodnál, ki őt a földön már megdicsőilettet a törvényes kötelékek szerint is magáénak tarthatá és ki annak példaszerű polgári erényeit is legközelebbről ismerhető; fölfogja azt ezen kir. város közönsége a szív igazi meleg érzetével és siet Nagyságod elé vinni részvétnyilatkozatát, enyhítendő mély fájdalmait. Vigaszt a vá- ’ásban adjon Nagyságodnak a Mindenható és azon megnyugtató tudat, hogy a természet örök törvényén nincs hatalmunkban változtatni. Fogadja nagyságod a nagy veszteség fölötti részvétünket kegyesen és vigasztalókig. Esztergom, 1882. november 3. Esztergom kir. város közönsége. Újabb adakozások. Arany János érczemlékére újabban adakoztak : Vimmer Lajos ur 2.-—, Magurányi Schwar zel Erzsi 2.—, Liptbay Louise 2.—, Feigler Sándor 2.—, Element Károly Párkányból 1.—, St. L. Budapestről 1.—, Deutsch Nándor Kyps Bajorországból 1.—, a reáliskolai ivén: Dudás László —.30, Ékessi Ede —.50, Kölni Annin -—.20, Weisz Adolf—.50 Fischer Dávid 1.—, Egy magát megnevezni nem óhajtó urhölgy 3—.Összesen 16 frt 50 kr. Az összes adakozók névsorát betűrendbe foglaltuk a „Pesti Napló“ számára s a gyűjtést a vé^ső kimutatás szerint is berekesztettük. — Schwinner alezredes hétfőn este tartotta, hu csúzáját a Fürdő vendéglő kistermében, hol tiszteletére társas vacsorát rendeztek. A helybeli tisztikiír tagjain kívül Dietrich ezredes is részt vett a búcsúzon. — Takács Imre hangversenyére november 25-én szorgalmasan folynak a próbák. Jövő számunkban már a programmot is bemutathatjuk. Pótlólag meg kell jeg-yeznünk, hogy a női énekkarban Klementné Dubrovay Janka urhölgy is föl fog lépni. —- Estély. A kasiuo — mint értesülünk — november tizennegyedikén műsorral egybekapcsolt estélyt fog rendezni, melyet mindenesetre vidám tán ez egészít ki. — Felolvasás. Tegnap délután három órakor Jágócsi Póterffy József, mint a kormány részéről kiküldött, felolvasást tartott a vasárnapi iskolázásról, a miről jövő számunkban közlünk kivonatos tudósítást. — A missiókat mind reggel hatkor, mind este hatkor nagy közönség látogatja a belvárosi templomban, hol két jeles tehetségű jezsuita hitszónok tart folytonosan egyházi beszédeket. — A megyei közgyűlésről hozott czikküüknek megígért s múlt számunkból térhiány miatt kimaradt pótlásaként közöljük, hogy Fehér Ipoly lemondása következtében a megyei állandó választmányba Matyasóvszky Lajos, az egészség- ügyi bizottságba Burány János és végre az állanandó működő phylloxera, bizottságba Havasi Imre lett megválasztva. — Tivadar napját tegnap este igen kedélyes társaságban ülték meg Héya Tivadar ügyvéd házánál Muzslán. — Őrjöngő. Egy szenttamási munkás ember a napokban Budapestre ment munkát keresni s odahaza hagyta feleségét egyetlen kis leáuyávai. A jóravaló munkás a fővárosbau meglehetős foglalkozást talált s már előre is örült hogy családjának szerezhet. Egyszerre csak idehaza elkezdik az asszonyt mindenféle költött beszédekkel körülvenni s azt koholják, hogy a férj uram csak azért ment Budapestre, mert ottan egy másik asszonnyal él, a kire szorgalmasan keres. Ezt a valótlan mesebeszédet az asszony egész komolyan elhitte s annyira elbusult rajta, hogy búskomorsága őrjöngéssé vált. Azt hitte, hogy hüteten lett hozzá a férj. Erre visszahívják a Budapesten dolgozó embert, a i hazatérve örjöngő nejét már nem képes megcsillapitani. Az orvos azt az egy tanácsot adta, hogy maradjon idehaza a rakják ; de ha e csillagokat a jegenyefák tetejéig lehoznák, bizonyos, hogy mindjárt kívánnák már csak azért is, hogy legyenek olyanok, mint mások, hogy legyenek tiszták ők is. Van még egy kedves levelem, melyet meg kell említenem : „Mintegy Lat év előtt egy kis városban laktam, hol a nőknek csak a prefekt, tábornok, vagy adószedő estélyein volt alkalmuk öltözékük bemutatására. Ilyenkor egy sem hiányzott s én legkevésbé. Egy pillantást vetettem a helyzetre, mint a tábornok. mielőtt ütközethez kezdene. Csak két elfogadható föladat állott előttem: vagy mjndeu este uj ruhát mutatni be, vagy minden este ugyanabban a ruhában jelenni meg. Senki sem fogadta el kizárólag az egyiket, vagy a másikat. Egyik bemutatott négy köntöst, a másik hatot ; a jegyző neje ki- leuczet, az adószedőé tizennégyet. De hetenként három estély volt egész éven át. S minthogy még az adószedő neje se tudott 156 szép uj ruhát előállítani, maga az adószedő neje is kénytelen volt a 14-ik estély után újra kezdeni a sort, és újra tízszer. Ez a tehetetlenség, az öumegadás, a megalázódás volt. Éu állandóan ugyanabban a fehér mou- seline ruhában jelentem meg, s májustól októberig fejdiszemet is magara szedtem a. kertből. Mindig az volt előttem a nagy kérdés : gyöngyvirágot tegyok-o vagy ribiszke gerezdet vagy rózsát ? Később pedig : szegfűt, rózsát vagy jázmint szakitsak-e ? Minthogy tudták rólam, logy ha épen ,og koll lenni ,vehettem volna több ruhát s is : én voltam legyőzve, mert úgy tűntem föl, hogy nem akarom, hogy több ruhám iegyeu. A második este a nők némi megvetés sei tekintettek reára. Hanem aztán ötödik este, mikor az orvosué kimerítette négy ruháját, s kénytelen volt ismét az elsőbe öltözni ; s mikor a 15-ilc este, midőn az adó- szedoué is kéuyteleu volt bevallani, hogy vége s ismét sorra kell vennie a 14 ruhát, örvendtem, hogy győztesnek érezhettem ma gamat. Aztán, mikor meghűlt az idő, össze szedtem mindazt a pénzt, mit nyári 51 tö zetemen megtakarítottam s vettem egy szép fekete bársony ruhát raiuden diszités nélkül.— Hajamat tekercsekbe fontam. Kertemben találtam még néhány őszi és királyi rózsát. De azért hajamba mindig csak egyet tettem, mert meggondoltam, hogy nemsokára csinált kaméliára szorulok s kevésbé akartam olyan valamit viselni, amit vásárolni kell, mint olyat, mit kertemben is megtalálok Ebben is azt akartam, hogy ne legyek legyőzve s gyakran éu voltam szebb. Bársony ruhám, melyet aztán ismét októbertől májusig viseltem, nagyon büszkévé és boldoggá tett, mert vételáráért nem kell férjem asztalát egy till étellel sem meg rövidítenem, sem kedves gyermekeimet játékaiktól megfosztanom, sem cselédeimtől egy gyertyavéget elvonnom. Ha ön tudná, mennyi aggodalom, fösvénység, nyomor honol sok olyan ház belsejében, hol a nők oly szépek és előkelő J öltözetííek ! Mennyit sóhajtoznak a kiadá- okért, miket a gyermekek nevelése okoz s mennyit az élet drágasága miatt! A szegény férjekf hányszor kénytelenek megelégedni rossz kávéval ; hogy veszik a húst másodrendű mészárostól s hogy kiáltják a . szükségest fölöslegesnek, csakhogy a fölös- ■' legest adhassák ki szükségesnek! Egy ruháért 400 frankot kiadni, ez egészen természetes dolog. Ha a férj egyot szól, bebizonyítják előtte, hogy az áron ingyen jutattak hozzá s lám X. asszonynak 600 frankos ruhája van ! Aztán csak kény- tele n az ember úgy öltözni, mint más ; csak kénytelen tisztán járni. Ha azonban mégis soknak találja egy ruháért a négyszáz frankot kiadni, jó, hát ; ne menjenek társaságba ; zárják be az ajtót, éljenek visszavonultan. S megerednek a könnyék ; utat tör a zokogás. Négyszáz frankos ruha! Hisz olcsóbb < már nincsen is! — Hanem a vaj ára, az j már igazán borzasztó ! Hát még a vetemény ! . . Margit nem / hat krajezárt adott tegnap is egy kötés \ murokért ? Kénytelen vagyok föltenni róla, hogy félretesz a pénzből !“ Egy regi jóbarátom története. — Humoreszk. — Három évvel ezelőtt ismerkedtem meg vele. Fényes külseje miatt kingyogolt többi barátom közül. Első pilanattól kezdve hozzá
