Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 89. szám

aZnt;'m tették kémlelet alá a már egy- féloképon megpróbált szernek a szőlő- növényzetre ártalmatlan voltát. Epen ezen elvek alkalmazása folytán vált tévedésük végzetessé.’Mert gyorsan ható, sebesen ölő cansticus szerekben hitték azon remediumot, mely a pbylloxerát kiirtja,

Sikerhez semmiképen nem juthattak, mert az a mi hirtelen összemarja, meg- dögleszti n. pbylloxerát, az összepörköli szétrágja egyszersmind magát a szőlőgyök érzetét is.

Az okos a józan gyógykezelésben, egészen más, józanabb, bölcsebb elvnek kell magát érvényesíteni.

A gyógyszernek, mely üdvösen akar hatni, nemcsak a kór gombáit, csiráit, és bacteriáit. kell megsemmisíteni, elpusztítani, hanem ápolni, zsongitani, felszabadita i, működővé tenni, egy szer- mind a test bénult erőit is, hogy azok a kór roncsoló sebeit mihamarább beli pgesszék, kiforrhassák.

" Ha minden égető marószer megsebezi, összeégeti, szétmarja a tóke gyökérzetét, akkor a józan ész szembeötlő parancsára tartózkodni kellett volna azoknak gyakorlati alkalmazásától.

A phylloxera irtásnál a kiindulási pontnak ott kell kezdődnie, bogy a tudománynak tisztába kell lenni magával azon feltételek iránt, melyek alatt a phylloxera főile nem szaporodik.

Nem az irtáson, a mi csak a gyökérszálakat és roncsoló kaustikus szerek által történhetik, kell kezdeni, hamun a szaporodás a faj föl tartás meg- gátlásán, a mi magában véve szinte irtás.

Midőn a phylloxera bölcs üvegkorong alá helyezi a pbylloxerát, hogy annak szaporodását, ivarzásának számait kémlelje, egy ragy gyakorlati tény áll előtte, mely gazdag tanulmányokban, de a melynek termő igazságait phylloxera irtóink sem fel nem bányászták, sem mosszekató következményeit le nem vonták.

Elfelejtek a különbség határvonalait megvonni az üvegkorong alatt, száraz légkörben szaporodó philloxera, és a földalatti nedves talajban kúszó a tőke szivgyökér-szálainak végerezeteiben ivargó phylloxera között.

Ők boldogok voltak, hogy felkutathatták a nemzés ama titkát, a mely szerint egyetlen pliylloxérából egy év alatt 754 milliónyi raj szaporodik, de el fid ej tették megfigyelni azon sokkal

fontosabb feltételeket, melyek alatt a phylloxera megszűnik szaporodni.

Elmulasztótták kémlelődés, k11tatás tárgyává tenni azt, mi a legfontosabb, hogy a talaj nedvesség különböző foka mekkora befolyást gyakorol a phylloxé- rák szaporodásának gátlására nézve.

Az értelmi tévedés legsűrűbb köde a nagy franczia phylloxeristákra már kiindulási pontjuk első mozzamába leverődött, téveteg irányokban botorkálva a kitűzött czélok sarki ellen tétjeibe sodra Láttak.

De a hnllámsirok melyek megsülye- désök felett becsapódtak, minden bölcs kutatóra nézve Herkules oszlopaiul szolgálnak, melynek magasaiból törnek elő az intőszavak „Nihil plus ultra“ ez irányban.

Az újabb kutatóknak, ha lelkiis.me- retökön fekszik a biztos siker elérése, ha ambitióják magasabb mint a mindennapi kenyér megkeresése, ha hazaszeretetük önzetlenebb és tisztább mintsem a léha, a meddő tudományosság légköre, akkor szakitaniok kell a Cornu és Mo- ullifer urak által felállított kutatási és kémlelett irányelvekkel. Annyi meghozott áldozatok után, és meg számi ál- hatatlan tenger szőlők romjain nincs mit pirulnunk bevallani, hogy az emberi tudomány fegyverei elégtelenek a földalatti phylloxerák kiirtására.

Ma buvárlatainknak más irányt kell vennünk, nem azt a szert kell kutatnunk mely a pbylloxerát megöli, de kutatnunk, kémlelnünk keresnünk kell azt, mely a phylloxera neinzését, szaporodását meggátolj a.

Hived

Dr. KISS JÓZSEF.

Pázmány emléke.

A herczegprimás nevezetes emlék- lékművei között, melyekkel tizenöt év leforgása alatt székvárosát nemcsak gazdagította, de nevezetessé is tette, kétségkívül igen emlékezetes helyet foglal el a Pázmány-einlék.

Pázmány-emlékről s nem szoborról van szó, mint azt több rosszul értesült forrásból olvastuk.

A Pázmány-emlék a XVII. század egyik legnagyobb szellőmének, a kor leghatalmasabb lelkű emberének, a bátor szavú egyházi Írónak, a hitbuzgó térítőnek s a hivatását legfünségesebben

betöltő esztergomi érseknek van szentelve.

Nem szorítkozik az ő neve olyan szűk térre, mint emléke.

Pázmány nevét hirdeti II. Ferdinand egész uralkodása, hirdeti a magyar egyetem alapítása, hirdeti a bécsi papnövelő, hirdeti a. mindenféle vallásos alapítvány s hirdeti és megőrzi mindörökre a magyar irodalom.

Az ő emlékének fölállításán most folynak a munkálatok a főszékesegyházban.

A herczegprimás közvetlenül a hatalmas emlék fölállítása után föl akarja szentölni a művet, melyre figyelemmel s méltó elismeréssel tekinthet az egész ország.

Ölömmel és kegyelettel üdvözöltük már nem egy Ízben a magasztos eszmét, mely herczegprimásunk áldozat- készsége által a Pázmány-emlék fölállításában nyilatkozott.

Nem akarunk tehát ismétlésekbe bocsátkozni, csak egy irodalomtörténeti körülményre bátorkodunk a Pázwány- ilmiepély rendezőit felkérni.

A Pázmány-emlék fölállítása két- liároin hét múlva befejezett munka.

Közvetlen utána föl lehetne szentölni az emlékművet, de a nevezetes ünnepélyre nézve tekintettel kell lenni a föl szén tel és napjára.

Pázmány Péter ugyanis 1570-ben, október 4-én született. 1616. szept.

28-án neveztetett ki esztergomi érsekké. 1629. nov. 19-én neveztetett ki VIII. Orbán pápa által bibornokká. 1635. nov. J 3-án olvastatta föl a nagyszombati ünnepélyes gyülekezeten az általa alapított magyar egyetem alapitó oklevelét. Halála 1637. márczius 19-éré esik.

Kivéve a születési és halálozási adatokat, nagyrészt olyan dátumokat közlünk a, nagy férfiú gazdag élettörténetéből, melyek az emlékmű fölavatásához legméltóbbak lennének.

Még egyet.

Midőn Pázmány meghalt végső kívánsága szerint nem kívánt egyebet sírja megjelölésére, mint egy egyszerű márvány táblát a következő felirattal :

PETRVS PÁZMÁNY CARDIN ALIS

Bibornokká lett pedig 1629 nov. 19-én.

Legméltóbb lenne tehát az emlék fölszentölését a. nagy férfin élettörténete

alapszik. Elvégzendő dolgaim mindegyre halmozódtak ; alig bírtam kieviczkélni a nagy muukahalmaz alól.

Hitet mernék rá tenni, hogy drága nagysád bizonyára azt gondolja felőlem, miszerint rábukkantam rég keresett eszményképemre.

De szinte megfeledkezem arról, a minek ez igénytelen levélke köszöni megira- tását.

— Édes barátom, — ajánlotta testi lelki jó pajtásom, — tegyünk délután egy kis sétát a városban. Úgy is utoljára látod ma Esztergomot. Nos — ráállasz ?

— Rá én.

— Még egyszer láthatni a nőket. Jól tudod te, oh, hogy leiket gondolok.

Én Istenem ! mit nem tesz az ember, hogy szép leányokban, kedves, vonzó arezuk, gyönyörű rózsáiban gyönyörködhessék, beszédes nagy kék szemek bűbájos tükörében, melyekben a ragyogó, tiszta égbolt miriádnyi tündöklő csillagával visszfényük, édesdeden elmerülhessen, vagy villogó, észháboritó, fekete szemek átláthatlau sötét éjszakájába belemerengve — kiöltliatlau lángra gyúl- hnssou és a hamiskásan mosolygó, rózsás piczi ajkakon kájeleghessen édes önfeledt- seggel a százfekintetü szem.

— Barátom, — rázott fel mély el- merültségemből, szertehordozó társam, — most figyelj. — Látod ott azt a kekszemül aianyszőke hajú angyalkát ?

— Látom. Egy valóságos modern Loreley. Szemem alig telik belé már csodá lásába. Ilyen kedves lény kellene nekem. Kiadó szív ?

— Kiadó ugyan, de fájdalommal kell1

jelentenem, hogy nem tánczolókkal szóba sem ereszkedik.

— Az istenre csak van esze ?

— Van ; de van ám fürge lába is.

— De nézd csak amott azt a kis ablakot, Látod ? . . . Épen most nyitja fi az a kis kreol arczú leányka. Nagyon csinos teremtés, csak az a baj, hogy megközelit- lietleu.

— Ugyan ne beszélj.

— De tekints most csak kissé jobbra. Ott tulnan az első ablakra. Két női tanulmányfej. Álmodni sem mernék szebbet.

— Tégy tufboldoggá és mondd, hogy hozzáférhetők.

— Azok, csakhogy nem általad, szegény barátom,

— Ugyan eredj.

— De liigyj nekem. Az éltesebbilc, az a madonna arczú, gyönyörű szép leány, óriási igényű. A másik meg művészt les.

— Talán bűvészt, a ki elbűvöli őt szépségével. Tudod barátocskám, a női szív a legnagyobb titok a kerek föld színén. Az valami kifürkészhetlen mélység, melybe emberi szem bele nem tekinthet. Merem állítani, hogy azok, a kik nagy dicsekedve elhíresztelték magukról, hogy kiismerték a női szivet, mind önmagokat ámították, mivel a női szív kiismerhettem És mindig az is lesz. Vele ép úgy vagyunk, mint a tanulással, tapasztalatszerzéssel, minél többet tanulunk, mennél több tapasztalatot gyűjtünk, annál jobban ismerjük be, hogy mily végtelen keveset tudunk, mily megmond- liatlan csekély tapasztalással* bírunk ahhoz képest a mennyit tudnunk kellene, a menynyit tapasztalnunk lehetne.

— Inkább kész örömest elhiszek neked mindent, csak hadd már abba azt a kellemetlen bölcselkedést, a mivel te úgy látszik. — nagy előszeretettel foglalkozol.

Ám legyen, de csak is azon föltétel alatt, ha végre-valahára egy hozzá férhető leánykát is^ mutatsz nekem.

— Áll. Nézd amott kukucskál egy barna arczú hölgyecske. Mélytüzű szemei, hogy ragyognak. Arcza is, hogy kigyult egyszerre. Láttad ?

— Láttam. Ez tehát —

— Hozzáférhető, — de csak volna, ha nem volnál hozzáfogliatólag egy nagy semmi. Magasan van, fényes csillag alatt született. Ha lángra is találna gyűlni irántad, — mégis hiába volna. A gőz és villáin korszakában minden gyorsan megy. — Most csak a kész emberek számítanak. Az pedigleu annyi van, mint a polyva. A leendő nagyság — érdekes ugyan, de még nem eslietile számítás alá. Elébb valamivé kell lenni és csak aztán ház tűz nézni.

— A aló szent igaz. Nem nagyot mondok, ha azt állítom, hogy azok a leányok, a kik olyan nagyigéuyeket támasztanak, lesznek a legeslegboldogtalanabb teremtései az Ur Istennek. Eleve meghatározzák, hogy csak kihez fognak nőül menni. A kivel lehetne az csak nagy elvétve akad, a többiekhez pedig nem lehet menni, ha mindjárt képes volna is őt viszontszeretni. A női szívnek szerelem a mindensége. A ki sze rolniét megtagadja, az megtagadja a. nőiességet is, mert egyik a másik nélkül elképzel betten.

— Ugyan hadd már az ördögbe is azt a bölcselkedést.

egyik legnevezetesebb mozzanatában, bi- bornokká ueveztetése napján eszközölni.

Dr KŐRÖST LÁSZLÓ.

Elet mességünk.

Az őszi vásárok mutatják meg leginkább, hogy mennyire vissza vagyunk mi esztergomiak még a legközönségesebb élelmi czikkek termelésében is.

A komáromi kertészek egész éven át állandó piaczot tartanak városunkban s elviszik tőlünk azt a pénzt, a mit a magunk munkája után szépen magunk tarthatnánk meg.

A konykakertószet végleges elhanyagolása nem a talaj viszonyokban, hanem egyesegyedül népünk indolentiá- ján fekszik.

A kis iparos azért hanyagolja el egész nyáron át becsületes mesterségét, hogy egész nap néhány arasznyi szőlejében kapálgassün, dolgozgasson.

A földműves pedig azért hanyagolja el a konyhakertészetet, mert nincsen hozzá semmi képessége és fölvi- lágosodása. Egészen a szőlőnek él, a többivel nem törődik. Hanem a mi azután a keservesen megmunkált s százezer csapásnak kitett szőlők után nehéz keresmény gyanánt megmarad, az el kél lisztre meg téli zöldségre.

Nem lehet ennek jó vége.

Népünket jobban rá kellene szorítani a konyhakertészkedésre, hogy ne legyen ráutalva megtakarított filléreit idegen emberek élelmességének átadni.

A ’konyhakertészkedés mindig kifizetődik. Nem kell hozzá más, csak alkalmas talaj, gondos munka és szorgalmas kitartás. Nincs annyi ellensége, mint a szőlőnek, nincs annyi esélynek kitéve, mint a gyümölcstermelés.

A városnak magának hozzá kellene < látni, hogy saját földjein a konyha- kertészkedést meghonosítsa s ez által . az élelmes komáromi kertészeket Esz- • tergomból kiszorítsa.

Evek hosszú során keresztül meny- ■ nyi pénzt ,vitt ki már az esztergomi i piaczról a szomszéd város konyhákéi*- - tészete.

A mit elvégezhetünk magunk is, < ne bízzuk azt másra, s a mivel elláthat- - juk magunkat is, meg a várost is, azt ú n« engedjük át bőséges javadalmi forrásul idegeneknek.

Legyünk élelmesebbek!

— Mutass nekem egy leányt, a kit di szerethetek és bölcselkedésemnek egyhetin1 vége szakad. De ki az ott, a boltajtóbau — — Petőfivel kezecskéjében? Kérlek, szólj.

— Egy leány, a kit te is szerethetsz. jx

— A mint mondám. Nagyon szeren--: csétleu család gyermeke.

— Talán azért is mereng oly szomo—o man a távolba.

— Nagyon szerencsétlen ! az nem le- -j bet. Oh, hisz a ki szeretni tud, az nem le —9 bet szerencsétlen.

Hogy is mondta csak Rückert ? Pe—9' dig olyan szépen hangzik :

Nicht der ist auf der Welt, verwaist,

Dessen Vater uud Mutter gestorben,

Sondern der für das Herz und Geist Kein1 Lieb1 uud Wissen erworben.

K. R.

Hogyan üdvözöljük egymásUg

Nincs ügyetlenebb sértés egy ügyetlenről köszönésnél, mely a hölgyeknek van szánva,,£/ Különösen Esztergomban, a hol a leg—09 több ismeretség nem is szorítkozik egyébre,.tru minthogy mindennap kalapot emelünk egy— másnak s vagy mosolyogva váltunk néhányon; pillanatot a szem nyelvén vagy közönyösem *- fólrelbrditjuk a fejünket s megyünk tovább d í Teliát nálunk a köszönés igen nevezess: tes közvetítője az ismeretség föntarl ásónak.

A köszönés csak ott végzi mindennap.*;