Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 85. szám
— Mit értek azalatt ? — Hogy nevelje a marna gyermekét úgy, mint azt a nevelés megköveteli. — Tehát ne vigye színházba ! — De ne ám ; különben olyast követ el, mint az a huszonöt mama, a ki vagy harmincz kisdedet vitt el a szerdai búcsúzó előadásra a színházba. — Előttem is föltűnt a kisdedek hatalmas létszáma a színházban. — De talán mindenki előtt is Különben kijelenthetem, hogy a korai szinházjárás a gyermekek érzésvilágát feldúlja, gondolatvilágát tévútra tereli s néhány esztendő múlva a ferdén nevelt gyermekekből a társadalom, szomorú végleteire tévedő, ideje előtt, elfony- nyadt tagjai lesznek. Ne vigyük a kis dedeket olyan régiókba, melyeket a gondos nevelés csak akkor nyithat meg számukra, midőn a természet is megérlelte az észt s megérlelte bennök az érzést. Neveljük addig az apró világot az apró világ szigorú törvényei szerint A párkányi vásárról. — Itt az igazi lángon sült, ropogós, pattogós, forró gesztenye, vegyen belőle szép kisasszonykám ! így kiállják a vánkos kosarak előtt árulkodó Angot asszonyok és leányaik. A Duna partján valóságos lángtengerbe olvad össze a szalma tűz s kormosabbnál kormosabb nebulók rohannak a gesztenyeárus padok felé erősen megforgatva útközben a szikrázó gesztenyés bográcsot. A sokadaloin mindinkább nagyobb lesz; hármasával is összecsoportosulnak a kocsik, éktelen felkiáltások figyelmeztetnek összegázoltatásod veszedelmére. Oldalt térsz és zsákos emberek állják utadat. Erősen összeütközöl velők s egyikök se kér pardont. Végre átszabadulsz a veszedelmes tömegeu s elérsz az ázsiai sátrak ut- czájába. Jobbról-balról pányvás vityillók kandikálnak eléd. A rögtönzött agyagtűzhelyen vidám serczegéssel sül a hájas czigánypecsenye és sokkal csik- landóbb illatot áraszt, kogysem nagyon is kellemetlennek találnád az atkmos- phaerát. A zavaros karczosnak nagy kelete van. A gazda erősen töltögeti, mert a | menyecske kezesütetjére az idei nagyon I jól csúszik. Egy kis czigánygyerek nagy áhítattal huzza az egyik elgondolkodó parasztiegény fülébe a bufelejtő nótát. Hol állva, hol ülve, hol járva fogyasztja a laczikonyha érdekes közönsége a zamatos czigánypecsenyét, melynek különben az a természete van, hogy az illatától, meg a szinétől előnyösebb eltelni, már mint nekünk, városi finnyáságu embereknek. A kedélyes laczikonyhákon túl egy egész telep panoráma, gyűjtemény, riuglspíel, paprikajancsi komédia, lövőház, sulymérő, erőmérő, vermére, j ősmadár, meg mindenféle vásári látványosság csoportosul. A panorámák sátrai telhőhasogató reklámot csapván repedt érez tányéraikkal és trombitáikkal, nagyon barbár sty- lusban s válogatott hazugságokban invitálják befelé a nehezen határozó publikumot. Szörnyeteget, beszélő emberfejet, vasszűzet, ólom-embert, viaszszobrot, a czár légberöpitését, az afrikai csatákat, Arabi szörnyű pusztulását, csak'tiz kraj- czárért ! De az egész zsibvásárt túl akarja kiabálni egy rikácsoló hangú sémita, a ki egy vászonlepedőre borított ócskaságait vakmerő olcsósággal hirdeti s azt erősiti, hogy egész Európában sehol sincsen olyan jutányosság, mint nála. Az éktelen kintornák és trombiták azonban túl tesznek a vakmerő végeladó kiabálásain s elfojtják a hihetetlen árszabást. Az egész vásáron végig haladsz. A debreczeni szappan, a pompás len és kender sátrakon, a ruha sátrakig mindenfelé élénk tömeg, eleven sokadalom. Mikor már beleszédültél s visszaindulsz a hullámzó dunai hidra, eszedbe jut, hogy ugyan mit is mond az időjárás. És nagy örömmel gyönyörködől hű zsebórádon, mert a sokadalomban nem is törődtél sorsával. Nagyon könnyen elhagyhatott volna, akárcsak a rosszul őrzött feleség. Színházi szemle. 29. Szép leányok. Csiky Gtergely múzsájának bevonulása a népszínházba korántsem volt színházban a sétányon, nem lát, nem hall mást, mint őt; és anélkül hogy észre venné kifejlődik benne a végteleu önzés, s hetyke idegenkedés minden más nőtől. Egy bizonyos korban azonban az ember valami általános jó akaratot érez minden nő irányában, szive mint a nap szórja sugarait szegényre s gazdagra, a szépre és rútra, a virágra s kóróra egyaránt. Bizalmasa mindenkinek, a mamának ép úgy mint a leánynak, ismeri amannak terveit, s bírja ennek titkát, olyan mint egy orvos, egy gyóntató, our common friendje az egész szép nemnek. — Ellenszenves nem szokott lenni, csak egy esetben, de ez — sajnos — gyakran előfordul, a mikor ugyanis beáll a restau- ratió ideje, a mikor az Idő természetes szürkéje a vegyész feketéjével váltatik fel. A mikor már észre nem veszi, hogy mások menyire észre veszik a feltűnő változást. Es Önck hazánk nagy férfiai Mars fiai, negyvenes őrnagyok, s ötvenes ezredesek komolyan hiszik, hogy létezik ember ki ezt az önkényíileg felrakott, színváltozást természetesnek találja; fehér vagy göndör haj, s örökké fekete vagy szőke bajusz?.... Hivatkozom hadnagyaik kedveseinek ítéletére! ............... A szép nemnél vannak egy bizonyos kornak kellemei is, habár ez szivrehatóbb mint a férfiaknál. Ha a nőnek egy bizonyos korban lelke őszinte, szelleme éles, s társalgása mivolt a nélkül hogy tudákos lenne, s ha az Idő drákói törvényeit megnyerő kellőmmel képes enyliiteui, s nem iparkodik annak külső nyilvánításait naponta eszközölt javítgatásokkal mesterségesen rejtegetni, akkor a nő igen kedves, társasága élvezetes oktató. Sokat tud magáról s másokról! Annyit észlelt, élvezett, szenvedett, színlelt s feltárt!............ S most mint valamely e lterjedt őszi menhelyből, visszatekint a tropikus hévre, és az elmúlt viharokra, be- szédiből a szellemnek bizonyos mérsékelt mélasága sugárzik vissza, a tüuő jóindulat elpalástolt gúnya.............Az ily jellemű b izonyos korú nők ritkák — elismerem — nagyon ritkák, de vaunak. Az egy bizonyos korú nők jelleme azért is általában inkább ellenszenves. Mindenek előtt erényesek, és ezt fennen hirdetik. Oh ! de mennyire erényesek, hogy csak az ablakon való kitekintés, — vagy egy terembe való megjelenésük által elkövetik mind a hét főbűnt, pedig ha az ut- czán egy a sárba süppedt szép fiatal leáuy- nyal találkoznak, fel emelik szoknyáikat és megrázzák erényesen nehogy ezen távoli érintkezés által is be mocskolják magukat. Ezen bizonyos korú nők (második csoport) napjaikat két részre osztják fel. A nap első részében sabeszt tartanak egy légmentesen elzárt s külön e ezé Ira berendezett szentélyben, rendszerint magányosan, de legfeljebb egy igen megbízható cseléd segédlete mellett hol valami oltárszerű helyen a különféle nagyságú üvegek és terjedelmű skatulyok vannak elhelyezve, Ro- setter pároló csövecskéitől, a coldiream téfflikig. A nap második részében társalognak, s leginkább az irodalomról és tudományokról beszélgetnek .............még pedig k izárólag a természettudományokról és a politikáról. Mennyit unatkoztak már szent Isten ! méltó a nemzeti színház deszkáin nyert diadalaihoz. Népszínműve elhibázott munka, a melyet csak a fővárosi kritika jóakarata, és Blaháné művészete mentettek meg a teljes bukástól. Sem terünk, sem munkálkodásunk kerete nem engedi, hogy a darabbal, mint olyannal alaposan foglalkozhassunk A testvérpárt Erdey Berta és Arday Ida alakították meglehetős piczi sikerrel. Erdey Bertának szerepe után, nem maradhat fenn semmi kétsége az iránt, hogy kizárólag vigabb légkörben érvényesülhet. Arday Ida érthető és megmagyarázható kedvtlenséggel állotta ki mind végig szerepét. A többi szereplők kisebb-nagyobb szerepűkben többé-ke- vésbé meg állották helyűket. Kiemelkedő alakítást nem nyújtott senki. A zsúfolt karzat miudvégig tapsolt. 30. Fiam nagyon ostoba. A helybeli szegény alap javára hirdetett előadás teljes részvéthiány miatt nem volt megtartható. Eltekintve a dolog komoly oldalától azt a tanácsot adjuk az igazgatóságnak, hogy a darabot jövőre más czim alatt hozza színre, példáúl „Fiam nagyon okos“ és a szülők tömegesen foguak megjelenni. 31. Erdő szépe. Feuilet ötfelvonásos színművét a modern romantic!sinus mindenféle alkatrészével adták elő kedden Ardai Ida javára, Bártfay Grézáné úrhölgy és Szabó Gryula ur közreműködésével. Fölösleges volua kijelenteni, hogy igen szép közönség gyülekezett össze s hogy csokrokban, tapsokban meg elismerésben nem volt hiány. Ardai Ida (Morei Lujza) szeretetreméltó játékát s kiváló tehetségét már nem egyszer jellemeztük. 0 volt a helyben működő színtársulat valódi hivatással megáldott tagja, a ki buzgó- ságát, szorgalommal és tanulmányozással egyesítette. Az esztergomi közönség kedvencze megérdemelte a közönség rokonszenvét. Mind Bártfay Grézáné urhölgy (Cha- tel Palma), mind Szabó Gryula úr (Morei), mint műkedvelők mindent elkövettek a közönség igényeinek kielégítésére. Darwin elméletéről Seimiani*) tanárral és a választási törvény revíziójáról Pasticci ni**) úrral. A uó'k ha egy bizonyos kort elérnek, rendszerint megváltoztatják habituejüket, és társalgásuk tárgyát. Előbb nem léteztek reájok nézve mások mint tisztecskék, fiatal ügyvédek, s hírlapírók, s nem beszéltek csak színházról, regényekről, divatról és udvarlókról, ..............Mest nem látnak mást mint t udós tanárokat, és érdemdús tanácsosokat. A tanárok közt fiatalokat is ismertem a kik rajongtak, nagyon fekete hajú s nagyon piros arczú házi asszonyaik után. De lehet-e ezen csodálkozni ? Hisz a fiatal tanár tudós, a ki a négy fal között szemléli s ítéli meg a világot, melyet ködfátyolként takar az olvasó szobájában levő könyv- állvány; — akárcsak Piguotti egere a hollandi sajtban, nem tud s nem lát mást mint azt a mit négy fal határol. Pedig vaunak olyan dolgok, melyeket bajos könyvből megtanulni............ Szegény tatár! .... H isz annyiszor olvasott hollófekete hajról, korállszinű ajkakról, s a kebel bájairól, hogy ha egy nőt hús és csontból elevenen meg lát téntáuál feketébb hajjal, tubarózsánál domborúbb, szép............. (tessék kitalálni mivel) lehetetlen hogy belé ne szeressen. Csak nem lehet tőle kívánni hogy kora után tudakozódjék ? milyen udvariatlanság ! Fogalma siucs róla hogy azok a rózsaszín, piros, fehér s fekete sziliek, mind Mr W. Roberst Pharmacy of the British Legation művei ! . . . . *) Ssimia — majom. **) Pasticcio — pástétom. Bártfay Grézáné úrhölgy és Szabó Glyula úr több jelenete valóban kiemelkedett s nem mindennapi színpadi tehetségre vallott. Bárdy a bretagnei koldusból olyan maskarát csinált, a mi főleg a karzatot hangos kaczajra csábította. Kövesi Albinja igen finoman jellemzett, ambitionált egy alakítás volt. Berzsenyiné ritka szózuhatagokkal toldotta meg szerepét s beszélt annyit, hogy az ő feje is beszédülhetett. A többiek, ha nem segítettek, legalább is nem sokat rontottak az előadás kerekdedségén. 32. Házasság politikája. Marosa és Mariska. Az utolsó előadás Tóth Béla javára ment. Közönségünk az igazgató iránti rokonszenvének s megelégedettségének zsúfolt házzal adta jelét. A Házasság politikájában szereplő igazgatót tüutető tapssal kisérte a hálás publikum. YéU osztozott sikerben és kihívásokban Arday Ida is. Az egyfelvonásos kis vígjáték minden izében sikerült s kár volt hatását a Marcsa és Mariska Ízetlenségeivel és unalmásságával agyonütni. A Szigeti József legújabb népszínművének ez im é v el sziurekerült avult bohózatos vigjáték sehogysem tudta a jelenlevő intelligens közönséget kielégíteni s valóban türelmetlenül vártuk a végét. És nem mulaszthatjuk el e helyütt, hogy kifejezést ne adjunk annak az észrevételnek, hogy kár a közönség érdeklődését ilyen lapáliákkal elidegeni- teni — legyen az bár utolsó előadás is. Serlegi Viktória közreműködése is nagyban emelte az est élénkségét. A kisasszony —bár kissé megviselt hanggal — csinosan s a közönség tapsai mellett énekelt. A franczia chansonette-ek és a német szöveggel előadott Walzer után a „Lehullott a rezgő nyárfa levele“ fejezte be a kisasszony jósikerű fellépését. És ezzel mi is befejezzük ez időre azt a tisztet, a mely annyira rokonságban áll a keserű mandolával. Konstatáltunk jót és rosszat lelkiösmerettel egyaránt, aroszat kényszerűségből, a jót örömmel. Ha az egy bizonyos korú nő nem akarja vagy nem tudja magát az Idő támadásainak megadni, hadat üzen annak és védi magát az utolsó futó árokig, mint Palafos Sara- gossánál*) Moltke taktikájával és B a trails Marco**) hősiességével. És mikor a meszelés a festés megtör- - télit, midőn a vastag hajfürtök (Bernini tsánál 20 fr.) büszke fején alakjában elhe- - lyeztettek, és a capricek, (T. Matthionuál I egy-egy 2 fr.) megerősítettek, midőn a szép < fehér fogak (Mr. Slaiton American Deutiot) ( megkefél tettek és biztonságba helyeztettek, s midőn felöltetett a művészileg begombolt, , utolsó divatszerü ruha (az egy bizonyos e kom nőknél e tekintetben némi állandóság § szokott mutatkozni, midőn végre a tükörre e vettetett a legutolsó megelégedésteljes p.; pillantás, akkor valójukat egy merész re- -j ménydus, kéjittaság fogja el, mely erőt ad L nekik kihívni az ifjúk tekiutetét, és kisér- --j tésbe ejteni azok gyönge szivét. Soha sem felejtem el mily zavarbaíu voltam mint ifjú — egyszer — ezelőtt 20 0! évvel —• a „Console Plauco“ féle vil--I Iában. — Junius második felében volt egy jó b meleg nap délutánján, midőn Auselnu io asszonyság a házi asszony — egy bizonyos korú nő — árgus szemekkel criblerozott az xj ebéd alatt, (tizenkilencz éves voltam.) A fekete kávé közbeu a társaság ősz- - laui kezdett, némelyek az erdőbe mentek jí *) A fran<wia-8panyol hadjáratban 1808-bau na A fordító. **) Görög szabadságharezos, a missolungi és hö lepantói hős, síülotott 1788-ban, meghalt 1828. A fordító.
