Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 82. szám
Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: égisz évre ..........................................6 fit — ki'. f él évre...............................................3 „ — , n egyedévre..........................................1 , 50 , Egyes szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j^ŐRINCZ-UTCZA 30., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ »Tv ATAL: ySzÉC HEN YI-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — frfc 75 kr. 190—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. Az esztergomvidéki szőlőszetről. — Némely személyes megjegyzésekkel. — Az esztergomvidéki szőlészeti elő- adónak jelen évben egyátalán nem í irigyleudÓ szerep jutott. A tavasz meg- í nyiltával ugyanis örömmel szemlélte és jelezte a tőkének dús hozományát. Pár . héttel később ellenben megdöbbenve ta- [ pasztalá a deres éjjeleknek, főleg a lapo- 3 sabb tájakon legott észlelhetett romboló í hatását. A hegyi szőlők még ekkor 1 a derék által, legalább látszólag, leg- I kevésbé sem szenvedőnek. Ezekben a tavasszal mutatkozott 3 szokatlan fíirtbőség a bekövetkezett 18—20 fokú meleg napok és éjjelek í kedvezése mellett szabályszerűleg és 3 gyorsan fejlődött. A virágzás idején i ismételve ereszkedett és begyet völgyet ) egyiránt elkomoritott tömör köd azon- d ban nemcsak a szőlőbogyók rendes térti mékeny ülését akadályozá; de a bőven í trágyázott, valamint az igen korán, v vagyis a szőlő virágzása előtt rendesben megválasztott és bekötözött sző- í lök kivételével magukat a fürtöket is 7 tömegesen elpusztitá. Ily váratlan csapás a szőlészt, ki oegész időközben boldog szüretről ál- imodozott, sőt erre fektető nélkülözhetvén számítását anyagilag, szellemileg nmegrendítő ; annyival is inkább, mint- ííhogy a június, júliusi bő napok alatt frfogamzott jó minőségű must iránti if utolsó reményei is a beköszöni ött örö- iíkös esőzés folytán napról-napra mind- -iinkább tiiuedeznek. Az ekként megviselt szüreti kilátásaink, valamint a múlt évben sem sikerült szőlő termésünk folytán a bor árának legalább rendes körülmények közt, viszonylag emelkedni kellett volna; a sajnos tapasztalat azonban azt mutatja, hogy daczára az idei gazdag aratásnak, melyhez annyi reményt csft- tolánk, a bor értéke nemcsak nem emelkedett; sőt mindaddig, mig a tömeges esőzés be nem következett s ennek folytán mind a kebelben, mind a vidéken a bepinczézett borok iránt valamivel több érdeklődés nem mutatkozott, hova tovább annál inkább csökkent vala. Ebbéli panaszával egyébiránt nem áll egyedül s elszigetelten az esztergomi értesítő, mert az országnak csaknem minden vidékéről hasonló panaszok és aggodalmak nyilvánulnak. Nagy ideje ennél fogva, hogy a kormány és az országgyűlés a válságos helyzetnek indokait komoly figyelemre méltatva, ugyan azokat minden áron és mielőbb elhárítani törekedjék. Mert mindaddig mig a műborok gyártása a szabad ipar álezázott ezége alatt a termesztővel nemcsak szabadon, de fokozott haszonnal versenyezhet mindaddig, továbbá miglen a palládiumként őrzött regale fennálltával a bormérési jog s ezzel egyszersmind a fogyasztó közönségnek Ízlése, erszénye a legtöbbet Ígérő, többnyire gonosz lelkű, zsaroló vállalkozókra Hibáztatván, ezek által bitang áruként kizsákmányolható ; mindaddig végre, miglen a honi borok kivitele az ország által hozandó nagyobb áldozatok árán is czélra vezető minden úton és módon elősegittetni és ez által a borok értéke fokoztatni nem fog ; mindaddig a kormánynak az ország határain belől eszközlendő pallisativ intézkedései, a polgároknak nem annyira indolentiája, még kevésbé rossz akarata, mint inkább a jobb jövő iránti kételye, ne mondjam kétségbe esése folytán si- keretlenek maradnak. Ebbéli nézetemben — fájdalom — Fekete Pál vándor tanár úrnak szeptember 9-én és 10-én kebelünkben tartott szőlészeti előadása tényleg is megerősített. Mert mindamellett, hogy szintoly szakavatott, mint népszerű előadásában a leginkább ajánlható szőlőfajok megválasztása és gyarapítására buzdította az illető gazdákat és e mellett a hazánkba is berontott phylloxera veszélyeire is figyelmeztette, valamint az előzetes lehető legszigorúbb óvóintézkedések megtételére is serkentette az érdekelt szőlőszéket, nemcsak megfelelő hatást és alkalmazkodó tett készséget nem ébresztett, de azon figyelő részvétet sem tapasztala, melyet oly nagy mérvben és méltán kiérdemlett! Ezen váratlan s igy kétszeresen felütiő közönynek oka a szőlős gazdák csaknem egyértelmű nyilatkozata szerint a bor árának fokozatos hanyatlásában keresendő. A szőlőhegy ugyanis a jelen borárakat tekintve az ő meggyőződésük szerint megszűnt gyümölcsöző tőke lenni. Mert mindaddig, úgymond, miglen ők kevésbé gondozott boraikat, pár év előtt alvónként 7—8 írtjával értékesíthették, addig a mun- káltatási költségeken fölül, mind az adó, mind pedig a szőlő kamatja biztosítva vala. Mai napság ellenben, midőn két, háromszor lefejtett boraikat hectolite- renkint 7 — 8 forinton kénytelenek vesztegetni, vagy pedig évekig a piuczé- ben hevertetni, a szőlőinivelós a gyakori csapásos éveket is számba véve, szerintük nemcsak mpgszünt áldást hozni a gazdára, hanem éppen ellenkezőleg vagyoni sülyedésüknek egyik kútforrását képezi. Ezen gyászos meggyőződésből nemcsak könnyen megmagyarázható a fel- lebb tisztelt tanár urnák előadása iránti közöny, hanem a nemzet életébe mélyebben beható azon szomorú elszántság is megfejthető, mely szerint számos gazda a szőiőirtást immár tettleg megkezdő, mások pedig követni szándékoznak, azzal indokolván romboló eljárásukat, hogv a fennforgó viszonyok közt a tiszta talaj akár kukoricza, akár krumpli vagy zab, .sőt hajdina termeléssel is több jövedelmet biztosit a hálátlan szőlőmivelésnél. Ezen eljárást s illetőleg az okadatolást tekintve önkénytelenül is fölmerül azon kérdés : vájjon az esetre, ha ezen szánandó példa országszerte netalán nagyobb mérvű utánzásra találna és a kevésbé jövedelmezőknek találandó szőlőhegyek — a philloxera vésznek, hirnek túlkapása s netaláu siettető befolyása folytán idő előtt letaroltatná- nak, vájjon ezen gyászos esetre, hol talán a foglalkozást a munkás népnek azon rengeteg száma, mely a sokszorozott munkát igénylő szőlőhegyek közt kereste, találta eddigelé mindennapi kenyerét ? Valóba itt az ideje, hogy „vi- deaut Consules nequid detriment! re's- publica capiat.“ Egyébiránt miért e sötét kép, miért az időelőtti rémek alkotása? Bízzunk inkább az isteni gondviselés jóvoltáAs „Is&tergom és Vidéke“ tárcsája Két nap Esztergomban. — Utazási naplómból. — Még egy búcsú pillantás, a gép na- ggyot füttyén s hajónk a szőke Duua liiillá- cctmain euyelegve indul Esztergom felé. A tthajó párkányzatára dűlve gondolkodni kezdetein az elmúlt szép napokról, az alföld oí legszebb s leghíresebb városáról, egy kökéuy saszemű kis leányról, az időmulandóságáról s ssaz üres tározóról. S erről gondolkodtam rrrmindaddig, mig a hajó Vácznál ki pem öákötött. Itt a leszálló közönséget új váltá Öl föl, semmi különös, még sok érdekes arcz :i8sincs közöttük s nagy boszusan a hajó bel- pasejébe vonultam szórakozás kedvéért. Alig odhogy leültem egy gyönyörű menyecske fogásijait helyet a szomszéd asztalnál. Fésületlen hajam borzazni kezdtem s ^genialis epedő pillantásokat vetettem felé, 9b de 0 a »kemény szivtí* nem látszott észre •■venni, folytonosan két kis gyermekével játszott. Nem szeretem a sok gyermeket. De i.iília ilyen feleségem lenne, nem bánnám ha kétszáz gyereket is hozna a házhoz, természetes illő eltartással. Látva, hogy minél den hiába figyelmein szekere rúdjút más ■felé fordifára, egy legszebb korban levő 70 v éves agg drága pincsét dreszirozta. — Oí what use cau it be tormenting the poor animal ? Jesus Mária ! Hát itt auglus utazik s hiuz szemekkel kerestem a szólót, epedtem első anglust látni. Meg is találtam keze. lába, szája igazáu angol volt, de mikor hozzája közelitek, hogy beszédbe ereszkedjem vele, szavaimra azt válaszoló: — Nyekce! No még annyira nem haladtam az angolban, hogy ezt is értsem, igy minálunk is tuduak angolul. Később tudtam, hogy a megszólított dézsa-tündér volt, a ki Veseléuyi Máriát (azelőtt Knofelesz Száli) kisérte haza felé, mint gardes dame. Nagy boszúsan visszasomfordáltam a helyemre s benyakaltam 3 palaczk ménesit meg az utolsó kortyot nyelem, mikor Vi- segrádhoz értünk, itt Rezső barátommal találkoztam a ki valahol jégre azaz végre hajtani járt A sók beszéd között előjött a szép menyecske is. Szent Kleófás most jött csak arai jött! azok a piczi lábak ! Azóta ébreu is lábakról álmodom. Csodálom hogy nem pályázott a szentistvánnapi népünnepélyen, ba éu vagyok a bíráló, biztos övé a nyeremény. Ha az arezért egy arauy karpereczet adtak, mit nem adtak volna egy lábért! De hát száz szónak is egy a vége, nem a hajói hanem az esztergomi élményeimről akarok szólni. Azóta nem is történt valami nagy dolog a hajón, mint hogy Rezső barátom a menyasszonynak körtét és baraczkot vett, mit később hűségesen meg is evett már t. i, ő és nem a menyasszony. — Esztergom ! Végre, valahára. A kiállásnál négy suhancz s egy rossz kocsi várt. Mind a 4 útitáskára utón esett, de visszagoudolva a vasúti utómra, hol egy foriut kialkudott bér helyet kettőt zsarolt ki kocsisom, kü- lömben fél utou ott hágy, semmi kedvem sem volt az átadásra. A legközelebbi vendéglőbe szálltam. A mint kipakoltam egyenesen a nyomdába rohantam megjegyzendő hogy akkor nagy ember voltam Esztergomban, régi műemlékeket (s nem vén leányokat mint egyik jóakarója emlité) vizitáló szerkesztő barátom rám bízta a nagy terhet. Hogy van a lap ? Van kézirat ? Hol a szerkesztői iroda kulcs ? A báli meghívó ? Móni gyerek nagy komoly n hivatalos arcczal mindenre „nem“-mel felelt. Kurucz tatár csak ez kellene még! hogy se meghívó, se kulcs . . . Ara jö, majd segítünk a bajon s elmentem híreket gyűjteni, de itt nem kedvezett a szerencse. Pista barátom még azt sem mondta meg, hogy kézfogója lesz, pedig az nagyszerű hir volna ám. Az Ő lelkén szárad, nem az enyémen ............ Este László barátommal a „szerecseu“- be pityizáltuuk, s gyártottuk a lapot, s nagyokat nyelve emlegettük azt a szép napokat mikor még a „fürdő“ben Jónás Pali szívre vigadó nótái mellett Laczi, Gyula, a kedves derék érzelmű főhadnagy s a jó falusiak körében virrasztva vártuk a hajnalt. Kilencz óra felé azzal váUuuk el, hogy a bálban találkozunk. Én egyenesen a lövölde felé indultam, de minthogy az deák éveimben a temető mellett volt, utam a temetőbe vezetett, itt világosítottak föl, hogy a lövölde most jelenleg egész másutt vau. Sok girbe görbe utczákon való bolyougó utón végre kiértem a zsidó templomhoz ; de most nova, a korom setétségbeu (Esztergomban mint hallottam éjfél után szokták meggyujtaui a lámpákat) tudja ég hová jutok, ha egy baka, kiről később megtudtam hogy földien, meg nem szán esnem vezet a czélhoz. Ott már nagyban daloltak, eleinte furcsáuak tűnt fel, de csakhamar felvilágosítottak, hogy a dalárda működik, flgazáu működött) ezt előbb észrevehettem volna, mert a szomszéd asztalánál a rózsás kacsók majd megszakadtak a tapsolásban, többször felsültek, már t. i. a tapsolók, pausák közben is viharosjeleueket harsogva a minek a dalárok csak örülhettek, mert a figyelmet elvonták tőlük. A bál fényes lehetett volna. A pompás somlai engem is tánezra haugolt s pogányul hozzá láttam a munkához, egy apró, zsebbe való zsidó lány volt a tánezos nőm. mikor legjavában apróztuk egy ki kent, fent dandy engedelemmel átakarta venni (azt mondják Esztergomban ez is szokás.) Magába véve szép szokás lehet, de éu engedőimével nem adtam át. Ejfél után lehetett, mikor Pali a fülembe húzta azt az édes bús nótát: „Ha tudtad hogy nem szerettél, Hálódba mért kerítettél.“ Ezzel aztán vége volt mindennek ; keservemben haza felé indultam Egy hosszú órai zörgetés után nyitották fel az ajtót a fogadóba, no ennyire még a „Fürdő» szolga személyzete sem képes, bár az is érti a módját. Nagy boszusau nyitok a szobámba s csinálom a báli jelentés. Köp. köp! Szabad! Hogy a darázs