Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 81. szám
együtt, családádjával iszik előre reggel jó Bátorkeszi spiri tust, melynek nagy hire van liogy ez a gyár képes csak kellemes és lehető magas fokú pálinkát előállitani ; a nép száján az a hit van elterjedve hogy az illető gyártulajdono soknak egy titkuk van melyet más gyárosok nem ismernek, ez, csak ez az oka hogy oly jó Bátorkeszin minden; — node nem csoda, a jelenkor történelem írója e századot úgy is a foly- tenos haladás és találmányok korsza kának kereszteli, mindenben kell tehát lenni haladásnak, egyik találmány ha a szemre akar hatni, a másik czélja a torkot lehető élvezettel ingerelni. Van még a párkányi vásáron mely csábítja a vidék lakosait: a jó bor és jó czigány pecsenye melynek szagát már ily alkalommal a nánai iudóháznál az átutazók is élvezik. Eljönnek ide a bécsi, budapesti kereskedők mivel ha az időjárás kedvez, vásárjuk jól sikerül, Hont, Bars, Esztergom, Nográd megyék kisebb nagyobb városainak üzletemberei itt állítják föl sátraikat, 100 meg 100 sátorban különböző áruczikkek összehalmozva, ez- renkint kóvályog köztük a nép, mindenki saját gondolataival elfoglalva halad egyik sátorból a másikba, van ak a kik 4—5 pár csizmát visznek mely egész családja lábát elzárja a téli hideg töl, — vannak, a kik 3 kalapot visznek fejükön, — egy az övé, fölötte fiáé, a legfelső pedig kis gyermekéé—nincs egyéb hely a mennyiben karjai is telve vannak ruhaneműkkel odatette a hol annak helye van: felesége üres kézzel ballag utánna, szegény férj kénytelen vinni a terhet, mivel ha saját tűzhelyére megy ott lerakja terhét és fölveszi papucsát mert szegény; vágni el léki ember portékáját, — vannak kik hordókat vesznek a közeledő szürethez, mert azt mondjak: a párkányi vásáron vett hordóban sokkal erősebb a bor is. Itt árulják a Váczon készített sze- szegedi szappant, melyből mindenki vesz ha többet nem egy kilót igen szívesen tudja ajánlani az a kis sátor kövér asszonya ; — kolomposok, bognárok, ropkások különösen a Fehér- megyiek, melyeket Tatából szállitnak igen kelendősek ; — szitások, vasáfusok, posztósok, vászonkereskedők sátrai közt nagy a tolongás. Legkevesebben vannak a könyvárusoknál, de mit — az irodalom a falusi embernek, vegye a pap, szerinte az ráér olvasni. Ezen rettentő sokadalom, lárma és és khaosból kihat még a trombitások „andalító“ zenéje, melyek a gyermek szinházfelőtt játszanak kielégitve minden nemzetiségűt, játszók az „osztrák hynt- nust [melv kéj el eg ve kiséri a németet egyik sátorból a másikba ; — játszók a „Rákóczy indulót“ mely önérzetre ébreszti a jól felborozott magyart; — a pánszlávokat is kielégíti az élelmes német a mennyiben fújatja a „Hobzemi Jankót“ mely eszükbe juttatja Szvatop luk fehérló és vereskantárját és bújok- ban neki esnek a keszi spiritusnak. Majd ismét más hang jut fülünkbe, tilinkőnak nevezi a magyar, különben verkli, a ringlspiel közepén játszik, a lovak, tigrisek, a krétai labyrint szörny- alakja, a hintók járnak folytonosan körben reggeltől estig, délelőtt gyermekek használják a fej torna e nemét, már délután egyes terjedelmes falusi mamák is megkívánják a hin tót és beülnek 5 krért kétszer megkerülik a kört, otthon gyermekeiknek dicsekesznek, hogy ők is ültek már hintóbán, estefelé már lehetőleg berúgott koros paraszt emberek is fölülnek a tigrisekre és odahaza azután eldicsekeszuek hogy ők már láttak tigrist is. Szóval még mindig érdekes és változatos a párkányi vásár, ha az utóbbi időkben mindjárt végtelenül el is hanyatlott. PÓLYA LAJOS. Nincs — csizma. (Társadalmi kép.) (Cs. B.) Még ugyan távol vagyunk a téltől s kezdetén az iskolai évnek, hanem azért már is foglalkozni kell azzal a kérdéssel, hogy iskoláink nagyrésze üresen tátong a zord, kemény télben, — mert népünk oly szegény, hogy gyermekeit nem tudja ellátni oly ruházattal, mely megóvná azt a hidegtől, s igy iskolába képes volna menni. Bár mily jó termés volt is az idén, aniKyi tény, hogy az ország lakosságának igen tekintélyes része annyira vagyontalan, hogy nem képes védekezni az időjárás viszontagságai ellen. A gyermekekre aztán ily körülmények közt, még kevesebb figyelem van fordítva. Mert hisz azok ott maradhatnak a bizonytalan minőségű levegővel bíró szobában, s legalább nem fagynak meg. így történik aztán meg, hogy a közoktatási miniszter megkérdi a tan- fel ügyelőt : „Miért nem járnak a gyermekek mind iskolába?“ Ekkor a tanfelügyelő kérdi a szol- gabirót, a szolgabiró a községet, a község az iskolaszéket, az iskolaszék a tanítót, a tanító a harangozót, a harangozó a szülőt, a szülő a gyermeket. A gyermek azt mondja az apjának: „Nincs csizmám !“ Az apa mondja a harangozónak : „nincs csizma !“ A harangozó elmondja a tanítónak : „nincs csizmájok !“ A tanító jelenti az iskolaszéknek : „nem vala csizmájok !“ Ez jelenti tovább, hogy : „nem volt csizmájok!“ Azután a község a szolgabirónak s ez a tanfel ügye lőnek, ki újra kérdi : „igazán nincs és uem vala csizmájok !?“ A tanító meg feleli vissza : „csakugyan nincs és nem vala csizmájok!“ — Ennyi kérdezge- tés és puhatolás közepette végre is a gyermek lába csizma nélkül, a feje umg parlagon marad. Talán humorosnak is tűnik fel, némely jobb kedélyű olvasó előtt ez a kis társadalmi kép, — talán kaczagni is tud egy-két bonvivánt hazafi, — de tessék elhinni, könnyre érdemes ez a kép ! Mi magyar nép, nagyon szeretnénk nagygyá lenni. Szeretnénk fényleni, hatalmassá lenni. I)e nem lehet! Nincs meg népünkben erre az elegendő műveltség. Hol is szerezhetné meg ? Hiába van iskola, ha télen nem mehet el a gyermek iskolába, mert nincs — csizma, nyáron pedig segitnio kell a téli élelem megszerzésében. negyed hét>-e. Az aréna udvara telve van a legválogatottabb közönséggel s még csak egy negyedóra, a színház nem lesz képes befogadni a nagyszámú publikumot. A tömegből hirtelen egy polgáriasán öltözött piros pozsgás leányzó bontakozik ki és gyors léptekkel rohan a pénztár felé. A direktor jobbra-balra adja a jegyeket de ha száz keze volna, még akkor sem volna képes mindeuiknek eleget tenni, pedig, elég ügyes hozzá. Amint a leányzót megpillantja (csak az arczát láthatta) igy kiált fel: —Ah van szerencsém! kegyes szolgája, kézcsokolö tisztelője, mivel szolgálhatok nagysád? Zártszék már nincs, körszékeket még tegnap elvitték, a karzat zsúfolva van, csupán a 3 számú páholy üres, mert tekintetes Réz gényi ur b. családjával elutazott. Higyje el t. nagysád, ez a legjobb páholy. Mindegyikre azt mondja. A leányzónak szédül a feje a sok szép beszédtől, babám bámul a direktorra, kiből csak úgy dőlnek a válogatott bókok, mig végre nagyneliezen kinyögi. — Kérem az Aranyossy ur cselédjegyét. — Merre van az alsó páholy. — Menyen a pokolba, nem látja, hogy ez a kazat . . . Belépve az öltözőbe a legköltoibb ren- detelenséget láttam. Az apasziuész dühében majd felfalja a garderóbe szabót, mert a nadrágját for- ditva vette fel, a jobb és bal szegletben rendetlen kiáltások hangzanak. — Mindjárt kérem csak a pufiit tisztítom mert a masztixba esett. — Dani adjál egy gombostűt! Egy-két gazdag ember szokott olyan jólelkű lenni s a szegény gyermekek közül ellát néhányat téli gúnyával, csizmával. De hát mi ez ? Csekélység ! A társadalom tehetne ez ügyben valamit. Volt is már szó erről a lapokban, midőn hazaszerte megpendítették a „rongyos egyesületek“ megalakítását. Mi is elmondtuk annak ide- jtben, ez egyesület jelentékeny hivatását, de hát a szó, elhangzó volt a pusztában . Gazdag, tehetős családoknál nagy mennyiségű ruha dobatik el évenkint, vagy adatik el potom árért; mint lehetne ezeket értékesíteni egy ügybuzgó egyesület létesítése által, s mennyi szegény gyermeket lehetne felruházni, alkalmat adván ezáltal, hogy járjanak De hát mi magyar nép, csak beszélni szeretünk. Tenni kényelmetlen. Pedig ideje volna. A csizmn is jó intőjel néha a kötelesség teljesítésére. Tizenöt sorban. Tizenöt sorban meg lehet Írni egy hatalmas összegről szóló kötelezvényt. Meg lehet irui egy házassági szerződést. Föl lehet izgatni az egész várost. Össze 1 eliet szidni a legnépszerűbb embert. El lehet mondani a legraézesebb hazugságokat. Tönkre lehet tenni egy rossz színészt Nevezetessé lehet tenni a legnagyobb nullát. El lehet zengeni egy magasztos toasztot. Meg lehet érte kapni egy lovagrendet. Csak azt nem tudom elmondani tizenöt sorban, hogy mennyi üdv és mennyi kin vau a te poharadban, szerelem ! AUCUN Gazdasági levél. (Lombárdia öntözése) De éppen ezért annál több yízg fogyaszt is e talaj, főképp a forró év szak alatt, hol a hőség még az álfa is fokoztatik, hogy a magas alpok heg lánczolata, meredek, vagy lejtősen fék vő déli oldalaikat, minden északi szele visszatartoztatva, mintegy nagy reflecto1 a forró napsugarakat az előtte elterüli síkra vísszalövelí, hogy az által a hőség még inkább fokoztassék. Mihez ha még hozzávesszük, bőgj nyáron át 3—4 hónapig — nem esik, könnyen elképzelhető, hogy egy olyan talaj, ilyen égöv alatt, mily óriási mennyiségű vizet igényel. Az alpok magas hegylánczolata, örök hótömege által, a mély völgyökben, egy állandó víz-medenezét képez- s épen akkor, midőn a magas fokú hőség miatt a folyók és patakok kiszáradnak s előbbiek jelentéktelen patakocskákká süllyednek alá, a magas hegységekben annál több hó és jég olvadván fel, a folyó vizek tömege a hőség fokozódásával emelkedik. Ehhez járul még az, hogy a déli alpok liosz- szában fekvő iszonyú hótömeg egy kiterjedt tavat képez s a benne levő viz tömeg nyáron át felmelegszik, mely melegség fizikai okoknál fogva késő télig fennmarad és ez által Lombárdiá- nak télen meleg, nyáron hideg viz áll rendelkezésére. Már a legrégibb időben ismerték itt az emberek az öntözés alkalmazásának fontosságát és szükségességét, lettek , légyen azok kelták vagy az etruski néptörzs gyermekei. Ebben a régi történeti időben oly magas műveltségű nép változtatta által ily módon ez országot egy valódi paradicsom kertté; de míg ez állapot a lakosság anyagi s szellemi boldogulásának volt létesítője, addig másrészt politikai szerencsétlenségének is mindenkoron ez volt okozója; mert az a gazdagság, az a gyönyörű vidék ellen- állhatlanúl csalogatá a szomszéd népeket ez ország megszerzésére. A római birodalom elenyészése után, a németek megszámlálhatlan tömegekben lépték át az alpeseket s egészen napjainkig dühöng a harcz Lombárdia bírásáért. De bárkinek került is kezére o szép ország, a győző saját jól felfogott érdekében az öntözési és csatornázási viszonyokat folyton emelte, folyvást gyarapította. Mily röppent összegeket áldozott csak Ausztria is e czélra, mutatják a hátrahagyott berendezések és beruházások ; s az ausztriai birtoklást követő Olaszország is első fellépte s megjelenése emlékének inegörökitéseül, a több mértföld hosszú Cavour csatornát építtető; ezen ténye által kívánván az öntözési állapotok javítása, a lakosság jóléte s boldogsága lótesitéso s öregbítéséhez a legfényesebb jóakaratot nyilvánítani. A Cavour csatornából különféle mellék csatornák ágaznak ol, melyek a vizet a lehető pontos részletességgel osztják el a talaj minden pontjára. A birtokos, mielőtt a vizet használatába venné, köteles egy zsilipet építtetni, molyon az áthaladó viz megméretik és az áthaladt mennyiséget fizeti meg. Ez árak a kedvező viszonyok daczára nem csekélyek, jóllehet másodperczenként átlag minden hectárra 3 liter viz számittatik. így fizet pl. egy bérlő Mailand közelében 6 hectár rét öntözésére szükséges vízért évenkint 300 lírát, tehát hektáronkint 50 lírát vagyis 20 forint 50 ki t. Az ily módon befolyó pénz csatornák, hidak, zsilipek, sat. fenntartására fordíttatik. (Vége köv.) Közli: SZOBONYA BERTALAN. Miben sem tűnik fel oly nagyszerűen Lombardia kultúrája, mint kiterjedt s nagyszabású csatorna és öntözési rendszerében. Nem a talaj, nem az éghajlat eszközli ez országrész mesés gazdaságú termékenységét már óvezredok óta, hanem egyedül az öntözés alkalmazása. A talaj fizikai tulajdonságai semmi esetre sem kedvezőtlenek, ásványai alkatrészeinek összetételű után azonban semmi esetre sem számítható e talaj a túl termékenyhez. Mert a feltalaj homokos agyagból, az altalaj durva homokból áll s gyakran kavics, olykor kővel vegyülve fordul elő, ennélfogva az öntözési rendszer helyes alkalmazása esetén, semmi állandó nedvességű pontok elő nem fordulnak. — Nincs pajtás, mert a feleségemnek adtam az egyet még a múlt héten. — Szent Isten a fejemre — akarom mondani — a parókámra hágtál. — Ftyii a ragyogóját a „feketilővel pirosítottam be magamat“ — Szabad ? kérdi a naiv színésznő. — Nem 1 eliet kérem, mert negligében vagyok — válaszol pironkodva egy alázatos kórista. — Oh csak tessék, — felel páthosszal a komikus. — Oh maga. . . . De pszt, az ügyelő csenget, meg egy perez és a kordiua fellebbeu én kilépek a riadó taps csaknem megsiketit, egy gyönyörű csokor repül a színpadra, én utána ugróm és ezzel puff . . . leestem az ágyról — Bolond vagy pajtás! Szervusz!
