Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 78. szám

Ívivüli szereplési viszketegüknek ily jó alkalom adtán eleget nem tehettek.8)

Jó lesz azért a saját hibájukat nem másra tolni akarni s egy kissé hátrább menni az agarakkal és jövőre a függetlenségi párt irányában több tisztolotot tanúsítani, mert a ki mást meg nem becsül, az nem érdemli a becsülést s s az csak egy lépésre van ám a megvetéshez ! Tanácsoljuk jó lesz azt kikerülni.5')

Végül azon megjegyzésre, hogy „ennek jövőre nem szabad ismétlődnie“ válaszoljuk, hogy oly fényes nap rendezése, mint a Kossuth estély volt csak becsületére válhatik a rendezőségnek, s azért sem értelme sem jogos alapja nincs azon kijelentésnek, hogy ennek ismétlődnie nem szabad, mert igen is fog ezen'ul is minden évben ismétlődni s legyen meggyőződve a névtelen czikk- iró, hogy, valamint ezúttal, úgy jövőre sem fog a függetlenségi párt az ő tanácsa után eljönni s tőle megkérdezni, hogy minek szabad és minek nem ismétlődnie ?10)

Ennyit a rendező bizottság nevében, a párt közgyűlésére hagyván fenn magának az érintett hallatlan durvaságu czikkben foglalt sértésekért kellő elégtételt követelni és szerezni!11)

Kelt Esztergomban 1882. September 22.

BELICZAY GYULA r. b. elnök.

8) A távolmaradtak nevében egyszerűen visszautasítjuk a könnyelmű vádat, melyből különben is kiérzik az a felfogás, bogy a ki nem függetlenségi, az kivétel nélkül pe- csovics.

9) Tanács nélkül is tudjuk, hogy mivel tartozunk a függetlenségi pártnak. Tiszteljük azt az eszmét, mely zászlójukra van írva s nem esünk azon túlzásba, hogy né- háuy ur elhamarkodó intézkedése miatt egész függetlenségi pártunkat kisebbítsük. Lapunk nem politikai lap, de mint raiudeu nevezetesebb mozgalmat, úgy a függetlenségi mozgalmakat is sine ira szolgálja.

10) A szerény hangú kinyilatkoztatást a czikk szerzője aligha fogja fájlalni.

H) Hogy hol födözni fel a szóban levő czikkben durvaságot, hallatlan durvaságot, azt olvasóink szives figyelmébe ajánljuk. Az érzékenykodés e téren nincs helyén. Még egyszer ismételjük, hogy nem a függetlenségi pártot, hanem csak a Kossuth ünnepély néhány rendezőjének elszigetelő ten- dentiáját érintette az incriminált czikk. melyről különben higgadtabb kritikusok más véleményt fognak táplálni.

kozményeit. A vádlott nem fizetheti meg önnek a kívánt összeget, legfeljebb büntetést szenvedhet, ön pedig igényét nem követelheti. Utoljára kérdezem : nem vonja

vissza panaszát?

— Nem! határozottan nem !

Épen a mikor a biró kihirdetni készült az ítéletet, a közönség köréből egy hang kiáltja :

— Rendelkezésére bocsátom a kívánt összeget a vádlottnak !

Egy fiatal, csinosan öltözött ifjú utat tört magának.

— Én gróf R. vagyok és kérem az összeget egyelőre mint kölcsönt tőlem elfogadni, — szólt a huszártiszthez fordulva.

— Öli, gróf ur, hogyan fogadhatnám el öntől ez összeget, hisz nem tudhatom, hogy mikor vagy egyátalában vissza fizethetem-e — felelt a huszártiszt elérzéke- nyülve.

— Fogadja csak el, a többit majd elvégezzük e jelenet után, szólt a gróf, egyúttal néhány szót súgott a huszártisztnek.

— S most azt hiszem asszonyom, hogy rendben vagyunk — rnondá a huszártiszt a nőhez fordúlva s átadá az összeget.

Kárörvendő mosolylyal vette át Rezgőiné az összeget, moudván: — Igenis rendben vagyunk ! s elakará hagyni a termet.

— Oh kérem asszonyom ! szólt a huszártiszt.

— Kíván még valamit ? — kérdező

a nő.

— Csak tulajdonomat. Miután önnek az összeget átadtam, tehát követelem tulajdonomat és pedig a ruhát

Herczegprimásunk s a kath. egyetem.

A „Pozsonyi lapok “-ban olvassuk e nagyérdekű sorokat: A harmadik egyetem ügyében tartott tanácskozás leírásában többek közt az vau mondva, hogy a katholikus klérus általában óhajt-e egy egyetemet fölállítani s különösen Pozsouyt kiváuja-e annak székhelyévé tenni, a herczegpriinás határozottsággal igenlőleg válaszolt.

Amint egy jól értesült budapesti levelezőnktől halljuk, a prímásnak erre vonatkozó s a főispánhoz intézett levele folyó hó 12-dikéről szól s éppen nem titkolja azon akadályokat, melyeket ezen eszme foganatosítása elé részint annak ellenségei részint pedig a nagymérvű költségek gördítenek, melyekbe annak kerülni kell.

Lőwenben, Liliében, Amerikában — igy szól a levél — vannak ugyan katholikus egyetemek, hanem ezeket a katkolikusok áldozatkészsége teremtette s ugyanaz tartja is fönn. Hogy ilyen áldozatkészség fog-e mutatkozni Hagyaroszágban is, azt egyelőre meghatározni nem lehet, hanem egy katholikus főiskola felállítására és fen- tartására okvetetlenül az összes katolikusok áldozatkészsége szükséges.

Ami azonban az általános főelvet illeti, hogy kell-e egy katholikus főiskolát felállítani, arra a prímás határozott igennel nyilatkozik, egyszersmind azonban azt is megjegyzi, hogy hiszen tulajdonkép a budapesti egyetem is katholikus főiskola, még pedig előbb egészen az volt, most még legnagyobb részben szintén.

Annak alaptőkéje kezdetben egészen katholikus volt s az állam később csak toldásokkal járult hozzá. Azért a katolikusoknak a budapesti egyetemhez elévülhetlen joguk van.—

Ez a lényeges tartalma a herczeg- primás levelének, melyet a főispánhoz intézett.

Mindezekhez még hozzátehotj ük hogy a levél tartalmáról Trofort miniszter is értesült s a főispánhoz f. hó

16-án kelt iratában szintén teljesen méltányolja azon nehézségeket, melyekről a primási levél szól.

— Kérem czimét és lakását s azonnal elküldöm.

— Oh kérem, a mit veszek, azt rendesen azonnal át is veszem. Ismételve kérem tehát a ruhát.

Hangos kaczaj hallatszott a közönség köréből.

— Csendet! — parancsolá a biró.

— Mily őrült követelés! —moudá az elhalványodott férj, csak nem gondolja, hogy nőm itt a közönség előtt . . .

— önnel nincs semmi dolgom, hanem a panaszos nővel. Kérem asszonyom a ruhát azonnal átadni, mert nincs kedvem s időm még tovább várni.

— Kérem hagjjon föl a kemény tréfával, a ruhát rögtön elküldöm.

— Nagyon sajnálom, de a törvény nevében követelem a kifizetett ruha azonnal való átadását.

— Asszonyom ! a huszártiszt jogában van a ruhát azonnal követelni s önnek kötelessége azt átadni — moudá a biró.

— Hisz csak nem... uraim kérem., ah mint mennék végig az utczán...

— Azt előbb meg kellett volna gondolnia. Nincs időt vesztegetni. Tessék átadni, vagy —

Egy pillantásra két törvéuyszolga lépett előre.

A megrémült nő azonnal átnyujtá a huszártisztnek a kapott összeget.

— Itt a pénze, s hagyja meg nekem a ruhát.

I)e ez nem fogadta el az összeget, mondván;

— Óh kérem, ez a ruha többet ér nekem most, mint az 1200 forint.

Nyílt levél

(melyben a bátorkeszi phylloxera tanfolyamon kívül másról is említés történik.)

Ács, 1882. szept. 25.

(K. P.) A nagyméltóságú m. kir. földművelés-, ipar - és kereskedelmi miniszter f. évi junius hó 17-ón. kelt leiratából mindama phylloxera biztosokat kik a múlt évben bármi okból elmaradtak a phylloxera tanfolyamról, egy, f. évi szeptember hó 18-án. esztergom- megyei Bátorkeszi községben tartandó phylloxera tanfolyamra hívta meg s az azon való megjelenést szigorú kötelességévé tette az egyes törvényhatóságok biztosainak.

A ki csak némileg ismeretes e kérdéssel és tudja annak nagy hordóerejét szőlőgazdaságunkra vonatkozólag megbecsülni, csak köszönettel vehette a miniszter úrnak ezen bölcs intézkedését, mely hogy sikerre nem vezetett, azt csak sajnálni tudjuk s e sikertelenséggel s annak okával közelebbről akarunk foglalkozni.

Már sept. 17-én azaz vasárnap érkeztek meg a távolabb vidékekről a phylloxera birtosak Bátorkeszire, igy például Szakolczáról, Hakowitzról, Tata vidékéről, legnagyobb rószök azonban hétfőn reggel érkezett volna meg, de a kikből egynéhányat, a vasúton jövőket, a kiküldött miniszteri felügyelő már a köbölkúti állomásnál föltartóztatott s nem engedte őket Bátorkeszire menni. Délelőtti 9 óráig hasztalanul vártak a biztosok a phylloxera tanfolyam előadójára Bátorkeszin mig végre 9 óra után oda jött a vendéglőben a községi jegyző úr kinek addig az ideig szinte nem volt tudomása az egész ügyről valamint senkinek a községben — s egy névjegyet adott át a biztosoknak melyet egy gyarlagi ember épen akkor hozott Köbölkutról s a melyről irón- nal Írva következőt olvastunk :

„Ha Bátorkeszire esetleg jönnének phylloxera biztos urak, — kérem őket Köbölkútra a szőlőhegyre küldeni. Blaskovits Ödön phylloxerát figyelő állomási főnök.“

A biztosok ezen eljárás felett meg- botránkoztak és pedig méltán, mert a ministen leirat őket nem az onnan egy óra távolságra eső Köbölkútra hívta mog, hanem Bátorkeszire; ha pedig időközben történt volna változás a tanfolyam megtartási helyére vonatko. zó lag, úgy illett volna azt a biztosak.

— Mennyit kér érte ?

— 5000 forintot! felelt a huszártiszt, illedelmesen meghajtva magát.

— Kifizetem önnek az összeget, szólt közbe a férj, — itt van 3000 forint készpénzben és egy utalvány 2000 írtról bankárom részére, ki önnek az összeget ki fogja fizetni.

Ezzel eltávoztak. A huszártiszt ott hagyta az összeget a bíróságnál, hogy szegény asszonyok ruházatára fordittassék.

Hát a finnyás nagyúri nő viseli-e még azt a drága ruhát ?

ZUNFT ANTAL.

— Színházi játékrend. Csütörtökön, szept. 28. Berzsenyi Adél és Berzsenyi Margit javára: „A hol unatkoznak“. Szellemes vigj. 3 felv. Irta: Pailleron, fordította: Huszár Imre. — Pénteken, 29. A színház zárva marad. — Szombaton, 30. Kövessy Albert, a székes-fehérvári színtársulattól szerződött komikus felléptével: „A furcsa

háború.“ Világhírű új oporetto 3 felvonásban. Zenéjét szerzó Strauss. — Vasárnap, október 1. „Millimári“. A népszínházi bizottmány által száz frank arannyal jutalmazott eredeti énekes népszínmű 4 felv. Irta: Almásy Tihamér.

kai ideje korán tudatni mert hisz nem könnyelmű gyermek játék az ily ügy, mely ezreknek anyagi jólétét és boldogságát teszi koczkára.

Ha esetleg volnának Írja a miniszteri küldött phylloxera biztosok Bátorkeszin, tohát ő nem bízott az illetőknek kötolessógérzetébenós ügy buzgalmában, hogy azok egy szigorú miniszteri leiratnak engedelmeskedjenak és ne siessenek közelebbről megismerkedni ama veszélylyol, mely végromlással fenyegeti vidékünket.

Ha benne nincs meg a kötelesség érzete az az ő dolga, ámde ne vegye annak hiányát föl oly egyénektől, a kik időt s fáradságot nem kiméivé, eljönnek az ország határ szélérül, hogy csak közelebbről ismerhessék meg e végzetes rovart.

Méltó felháborodásban ültek tehát a kocsira, elmenendők Köbölkútra a honnan egy részók már előtte való nap érkezett meg Bátorkeszire a vasútállomásnál bízva, hogy majd ott meghallják a phylloxera ügy lényegét s megismerkedhetnek egy alapos előadásból e veszedelmes rovarnak eredetével, ismertető jeleivel, elszármazási és elpusztitási módjával.

Gyarló phylloxera biztos tervez és a bölcs miniszteri kiküldött végez; ’igy lett is, annyit nyertek a biztosok Köbölkuton, mint a mit már tanultak Bátorkeszin, t. i. hogy felültették őket.

Blaskovits felügyelő úr 18-én reggel a vonattal megérkezett Kökölkutra s jónak látta nem elmenni kiküldetése helyére Bátorkeszire, hanem inkább Köbölkúton maradni s az éjen szinte akkor a vonattal megérkezett egy nehány biztos urat ott fogni s nekik egy más fél órán át a köbölküti szőlőkben egy bölcs előadást tartani, mialatt őt a többi biztosak Bátorkeszin Messiáskint várták.

A Bátorkesziről jött biztosok Blaskovits urat már nem a szőlőkben, hanem az állomás melletti vendégfogadóban lelték meg, a hol ez nekik azt a lakonikus kijelentést tette, hogy ő a nemsokára megérkező vonattal tovább utazik, adva mindegyiknek egy-egy példányt dr. Szaniszló Albert „Phylloxera“ czimű röpiratából.

Egy tiz oldalra terjedő kis röpirat- nak a bírása volt az eredménye és jutalma ama fáradozásnak, mellyel a biztosok távolról és közelről siettek Bátorkeszire, elegetteendők a jóakarattal tett miniszteri felhívásnak, meg még az is, hogy nagy nehezen sikerült még is meg látniok színről színre Blakovits phylloxerát figyelő állomási főnök úrnak érdekes arczát.

Bizony silány egy jutalom ez egy Szakolczáról Bátorkeszire való fáradságos útórt, mert dr. Szaniszló mű- vecskéjét megkeresheti mindenki könyvárusi utón, miniszteri kiküldöttet pedig csak futtában látni s nem hallani tőle épületes és magvas előadást a phylloxé- ráról, az meg nem képesít senkit som, hogy elpusztítsa a phylloxerát.

A miniszteri kiküldött úr tehát nem tárta fel a biztosok előtt phyl- loxorai tudományának nagy tárházát, hanem magával vitte azt, hátra hagyva egy — a phylloxerával való részletes megismerkedésre szomjuhozó — biztos urakból álló csoportot, kik azután teljesen magukra hagyattak, nagy zavarban voltak, hogy mitevők legyenek.

Ekkor Wilhelms úr-egy Pakovitzról jött uradalmi bérlő és szinte phylloxera biztos — megkönyörült a biztos urakon s fölszólította őket, hogy térjenek mindnyájan vissza Bátorkeszire, a hol a már majdnem teljesou elpusztított — szőlőhegyeken meg fogja Velők ismer- totni a phylloxérát.

(Vógo köv.)