Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 76. szám
Esztergom, |V. évfolyam. 76. szám. Csütörtök, 1882. szeptember 21-én. ESZTEKfiOM és VIDÉKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..............................................6 fit — kr. fél évre.....................................................3, — „ negyedévre..............................................1 „ 50 „ E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG; j^ŐRINCZ-UTCZ A 30., hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓ »Tv ATAL: ^Széchenyi-tér <35., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETESEK megállapodás szerint lehető legjutányósabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. Körültekintő. Hazánk a földmivelós hazája. A /keleti nép egyik jellege a kereskedés iránti vágy, tehetség. Mi is keleti nép vagyunk, de ezt a tulajdont oly sok küzdelem és hányattatás után levet- xezve, hazánkban egy új keleti elem ragadta kezébe. Mi tehát mint keleti nép, a nemietek concertjében, egy új tér munkásaivá föl dinivel őkké tettünk, erre a természet maga kényszeritett, hazánk éghajlata lés fekvése kedvezett. Egy Széchenyi és Wesselényi láng- iszolleme, kik áthatva a kor szelleméfél, szabadság, testvériség, egyenlőséget .Hirdetve, a jobbágyságot fölszabadította és lezen társadalmi átalukulás igen nagy eendületet adott a földmivelésnek; a oobbágy ura lévén földjének, szabad je.tt, rendelkezett, nem rettegett többé a magas aristocratia huszárai korbács [ütésétől, meg lett az osztó igazság, ív iszony osság és egyenlőség; mindenki egyenlő adófizető tagja lett az államinak, a kis birtokos versenyez a nagy- ioirtokossal és e nemes verseny czélja minél több értéket kiaknázni a földből. A ki 1860-ik évtől őrködő szemmel iíisérto földművelésünket, látja, hogy stzen idő óta minden figyelem a buza- aermelésre irányult. A londoni, párizsi, óoécsi világtárlatok a magyar búzát intlinő minőségű liszttartalmunak isiin érték föl. így jöttek létre a pesti, budai, slebreczeni, szegedi gőzmalmok, melyek ooorosz, franczia, augol, meg Amerika soiaczaival is összeköttetésben voltak. Hazánkból a nagy mennyiségű búzán kívül, számtalan mázsa jó minőségű első rendű liszt vándorolt ki külföldre, mely mindenütt első éremmel lön jutalmazva. 1870-ik évtől a porosz, cseh és osztrák sörgyárosok figyelme a magyar árpára irányult, látjuk, hogy 10—12 óv óta a magyar árpa tekintély a külföldi kereskedelmi világban. — Bécsi, morva, cseh, bajor, porosz sörgyárosok magyar árpával látják el jelenleg is raktáraikat. Magyar árpából készül a hires pilseni sör, melyből hazánkba oly kevés és oly méregdrágán jön. — Grazdászatunk e két ága a búza és árpa lehető gonddal van mivelve, de van még tér, mely több figyelmet s gondot igényel. Ilyen a takarmány termelés. Szerintem a gazdának, ha sok takarmánya van: képes csak sok marhát tartani. Ha sok marhája vau: a trágya is szaporodik és földünk lehetőleg javítva lesz. Mivelósi eszközeink kitűnőek, egy Claiton és Schuttlewort, Yidacs, Rock, Umrath gépgyárosok érdemei, hogy lehető jó ekéket, hengereket, vető-, arató-, cséplőgépeket nyertünk. E tér annyira haladt és annyira kimivelt, hogy nagyon kevés kívánni valót hagy maga után. A mi gondunk : trágyázzunk, szántsunk jól, vessünk jó magot idejében, tisztítsuk ki a különnemű gabonafajokat egymástól, van termésünk, van tiszta szép mag vünk. A takarmányok közül legajánlha- tóbb: először a (stájer) veres virágú lóher, mely árpával vetve, ugar helyett, kedvező időjárással kitűnő termést ad és utána a búzatermés biztos; másodszor a lucerna, vagy külön, vagy angol perje és baltacinnal keverve 7—8 évig kiél; kitűnő takarmányt ad, úgy a ló, mint a szarvasmarhának. Nyár közepén vethetők kukoricza, köles, muhar, melyek együtt vagy külön is vethetők. A gazdászat egy külön ága, mely hazánkban művelhető : a szőlő vagy bortermelés. Itt a kormány figyelmének ki kell hatni a csinált festett (fuxin) borokra, mert ez ép oly halállal fenyegeti bortermelésünket, mint a phylloxera, melynek biztosai szanaszét járnak nagyitó üvegeikkel. Ezeknek még oly tudományra kellene szert tenni, hogy megismernék a festett, csinált és vizes bort, mely meglehetős káros hatással van a test szervezetére, és ha féltjük szőreinket a haláltól, sokkal inkább tiltanunk kellene oly italokat, melyek saját életünk ellen törnek. Azért, ha mi nem vagyunk képesek nürnbergi (galauterie) czikkeket produ- cálni, adjunk a külföldnek jó bort és jó szőlőt. Hazánkban a gyümölcsteuyósztésuek legbuzgóbb apostolai voltak: dr.Pólya József, Urbanek Ferencz pozsonyi kanonok, Lukácsy Sándor, miuisteri biztos Rákos-Palotán, Kovács József bátor- keszi ref. lelkész. Ezek fölismerték a jövedelmező talajt, jártak, keltek, utaztak, a külföld nemesebb termékeit átültették, még maguk is teremtettek, tanultak, Írtak, figyelmeztették az érdeklődő feleket a gyümölcstenyésztés nagy fontosságára, mely kitartó szorgalommal űzve igen szép jövedelmi forrást nyújt. A fent jelzettek közül személyesen csak Kovács Józsefet ismerem, a többiek elhaltak. Bátorkeszi Esztergommegyében van. Kis mezőváros igen csekély jövedelmű lelkészi állomások egyike. Már ifjú korában hajlammal bírt a kertészet iránt, elsőbb is 400 négyszög öles kertjében faiskolát alakított, oltott, szem- zett. Oltványait elsőbb is barátai közt osztotta szét, melyek kitűnő fajokul ismertettek el; később átvette a szomszéd községek faiskolai főfelügyeletét. Majd Bátorkesziu nagy faiskolát alakított, a talajt bérben bírta, mig a Bátorkeszit meglátogató gróf Pálfy meghallva a szorgalmas lelkész e nemesszenvedélyét, 7 hold földet hasított ki neki, határa legjobb és legalkalmasabb helyén, melyet élethosszig neki adományozott, e kertben dolgozik az az öreg lelkész,— ki már 82 éves, testileg-lelkileg edzett — kertészével és 10—14 napszámosával együtt 40 év óta. Ezen kívül 5 hold szőleje, rigoli- rozva, különböző fajok táblánkint fölosztva a városban még 6 bold tulajdon kertje, az egész gyümölcsös valódi gyömölcserdő, hol a gyümölcsnek különböző csaknem minden neme képviselve van. A gróf által adományozott 7 hold valódi faiskola, honnan ezrenként szállítja a különböző oltványokat hazánk minden vidékére. Szakismerete, pontossága, ország- hirű pomologussá tette. Ezt nevezem én tisztességesen felfogni valakinek állását, ha jövedelmi forrást tud nyújtani magának mely társadalmi állásával megegyez. A gyümölcstenyésztés igen virágzó állapotban van Nagy-Kőrös, Kecskemét és egy pár alföldi városban. Kőrös és ÜLs „Isatergom és Vidéke“ tárcsája A szécsi molnárné. Vígan jár a malom Mégis nagy a búja: A szécsi molnárné Gyászba van borulva. Ki-kiül holdféuynél A Rima szélére Mélázva nézeget Csillogó vizébe. „Te Rima, te Rima, Ne fuss úgy előlem Egyetlen fiamat Mért veszed el tőlem ? Te Rima, te Rima, Állj meg csak egy szóra . Add vissza !... hadd tegyem Rózsás koporsóba!“ ...Rima fényes tükre Meg-megrezdül belé — S viszi a molnárné Könnyeit lefelé . . . PÓSA LAJOS. Két pólus. (Színházi tárcza.) Vasárnap igen erős közönség részvéte mellett adtak egy igen furcsa paradoxonokkal ékeskedő úgynevezett színdarabot, melynek hatása kihozott sodromból. A darab a legtriviálisabb szellemmel volt sa túráivá. . Egy ostoba nagybátya, a ki nagyokat iszik; egy creatura, a ki a képmutatót csinálja, egy hóbortos szinésznő, a ki az egész cselekvényt előre erőszakolja, egy kálomista lelkészjelölt, a ki nem tesz mást, csak szenteskedik ; egy másik ügyetlen Tartuffe, a ki rendszeresen csal s egy fára mászkáló alak, a ki félórántúl egy gubicsfán kínlódik, lép sziure. Megjelenik a színpadon néhány magyar jelmezes alak is, a kik ostobákat nevetnek rettentőket kurjantanak, nagyokat ugrándoznak s elcsépelt nótákra gyújtanak. A zagyvalék-darab, a mit Sátán lányának hívnak a directorok, állítólag kasszadarab. Hát azt a vasárnapi teltház is bizonyítja. Hanem hogy mi a czélja? arra bajosan felelhetne meg valaki előnyösen. És mi marad meg belőle, a mi az ízlést nemesíti, a mi a kedélyt műveli s a mi a gondolat világot gazdagítja? Semmi. Valóbau föl lehet vetni azt a kérdést, hogy felelős-e a direktor a selejtes mű előadásáért. Neki vasárnap vasárnapi közönségnek kell játszania. Neki zsúfolt karzat, telt földszint, erős végső ülők kellenek, a páholyok és karszékek közönsége vasárnap nem lényeges. Neki alkalmazkoduia kell a vasárnapi publicum Ízléséhez. Ez a director villámhárítója Hát mit tett a vasárnapi publicum ? Majd csak hegy nem a tenyerét hasította porczikákra, majd csak hogy nem explódált kaczajában, majd hogy csaknem fölvetette a telt házat. Telt ház . . . Mikor még Dancz Nina vendégszerepeit, akkor nem tudott egy valóságosan telt ház képződni. Szórványosan sorakozott a közönség. A páholyokból elegáns közöny, előkelő hidegség tekintett a színpadra. A megindító jelenetek hatástalanul múltak el, a megragadó pontok nem nyilatkoztak külső tetszésben. Az előkelő közönség fukarul takarékoskodott tapsaival, fösvényül gazdálkodott lelkesedésével, s gyakran azt hittem, hogy most már mindjárt megfagy, annyira zérusra sülyedt az érdeklődés. Vannak, a kik közönségünknek a jósikerű, jóizlésű, s kiváló művek előadása iránt mutatkozó hidegségét affectálásuak nevezik. Van egy kis igazuk. A directorok nagyon panaszkodnak, hogy Vácz és Esztergom igen hálátlan territórium, Közel vau a főváros, a közlekedés rendkívüli a színpadi termékeket a budapesti színházakból ismerik úgy, a hogy s a vidéki előadások iránt fitymáló, kicsinylő, becsmérlő, lenéző álláspontot foglalnak el. A vidéki sziupad jó törekvése nálunk rendesen hajótörést szenved. Nincs hatása s a színésznek nem jut ki a buzdításból. Kezdenek tehát komédiázni s lesznek Kulissenreisserek a legnagyobb mértékben. Miként lehetne a két pólust kiegyenlíteni ? Hogyan lehetne a jó darabok s a jó törekvésű előadások iránt mutatkozó közöny zérus fokát megszüntetni s a badarságok és sületlenségek iránt mutatkozó megfoghatatlan lelkesedést, az Ízléstelenség forr- pontját megváltoztatni ? Nagy munkával. A művelt közönségnek első sorban ki kellene lépni fagyos tartózkodásából s természetes álláspontot elfoglalni kritikájának kiindulási pontjául. Ne a sokatkövetelő igények kielégítését keressék, hanem a színészek tehetséges felének nevelését képezzék azáltal, bogy a jó ízlés törvényei szerint helyeslik jó törekvésüket s hideg fogadtatással nyesegetik le róluk az ízléstelenség és hatásvadásat faty- tyúbaj tásait. A színészt a közönség neveli. A művelt közönség. De a színésznek is van hivatása a kevésbé művelt közönséggel szemben. A színésznek sohasem szabad lealacsonyodnia a karzati világ csekély Ízléséhez, nem szabad az aesthetikai törvényeket sutba vetni riadalmas karzati tapsvihar előidézésért, hanem inkább oda kell hatnia, hogy a vasárnapi darabokat komódiázás nélkül, clown és kanswurst elemek nélkül adják elő.
