Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 69. szám
Csak rólad is ilyen jóslatot írhatnék ón édes Esztergomom ! Csak kibontakozhatnál lethargiádból, csak megtudnád válogatni az emelkedésedre szolgáló erőket s eszközüket ! Esztergom műveltségénél és értelmiségénél fogva szebb sorsra érdemes s dalárdája, ne a hanyatlásé, hanem az ébredő Esztorgom szivnemesitő tulajdona legyen mielőbb. VÁLLAS GYULA. Közgazdasági levelek, ív. Tisztelt barátom 1 Tamás vagyok bonne, bogy levő- leim olvasása közben nem jutott volna már többször eszedbe amaz éide anecdote. I. Napóleon császárról ' világlátni indult koltósván polgárról ki Parisba jövőt utat-módot talált nagy világhódítóhoz bejuthatni. Társalgás közben Napoleon kérdést tpft vaiion meg-e van még ama világhírű felirat, moly a kolozsvári varkapu fölé volt beillesztve? Az én kolozsvári emberem azonban sem a felirat értelméről, sem annak létezéséről a legkevesebb tudomássá sem birt, mire Napoloon nagy ham latára az érdemes kolozsvári polgárnak idézte és megmagyarázta ama híresi iratot; el nem mulasztván azonban megjegyezni, hogy igon szép S < világlátás és tapasztalás, de ®'s® ® legszentebb kötelosség a szülőföld meg ismerésm ^ m(mdhatnidi tisztelt barátóm miért hordozom vadászfegyverei- m“’ folyvást a lőtávolon kívül eső idegen régiókon, midőn pro dolor! regen elmúltak azou praebistonkus idők, midőn nagy pbylloxeristáink páczolva rendelték meg külföldről a pby'lo Iákat, talán mosolyogva jut eszedbe azon derék és buzgó hazai tudósunk is, ki vándorfelolvasásokat tartott a pbjlloxerákról és míg künn i,aja®do/? ./ addig oda baza a pbylloxerak felfalták h« ..i.« »“>; nvira próbára tettem türelmedet, hogy csak szerencsésnek hirdethetem magam, ha ily ártatlan módon boszulod meg maSDea ha egyszer már abba a fába vágtam a fejszém, begy a külföldről becsempészett álláspontot idegen gj Terekkel vívjam meg, fél munkát végeznék, ha phylloxenetámk talpa au egybe nem gyüjteném mindazt a parazsat, a mi izzóvá teheti a földet lábaik Van még egy különös jelenség a phylloxera megjelenésében s illet heg szétterjedésében, a mely egy megsemmisítő vész sötét fellegivel tornyosodik a szaktekintélyek álláspontja fölé és az ellen a leghatalmasabb tamadast Ezen jelenségre a szaktekintélyek eddigeló kellő figyelmet még nem fordítottak vagy ha talán fordítottak is, nem törődtek azt sem alapjaban rneg- világositani, sem a benne rejlő nagy tanulságokat kellőleg kiaknázni, nő in ez a jelenség Európa minden szőlőtermelő tartományában úgy szöJ\íllJ * plivlloxera bölcsek szemelattara folyto ismétlődik. Az ma már minden kétségén felül helyezett tény, hogy azon amerikai vesszők, melyekkel a P Európába behurczoltatott, 1858-ban lettek Francziaországban elültetve. Egyrészt Lali man bordeauxi osztrák konzul az 185415. évben ijesztóleg szétterjedt szőlőpeuósz oidium betegseg ellen orvos szórt keresett az amerikai vesszőkben és azokat Pnjaultban Gard departementban elültette; más oldalról némely szenvedélyes borászok fokozni óhajtván a finom franczia borok felette csekély csersav tartalmát, azon gondolat hatalma kerekedett rajtok felül, hogy amerikai vesszők szaporítása által fognak boraik csersav tartalmában tetemesen emelkedni. Ily eszmék sugallata alatt létesített Roquemaureban Borty úr egy tekintélyesebb amerikai vadszőlő ültetvényt. Mind a két kísérlet végzetessé vált Európára, mert a phylloxerák ezen vesszők által lettek behurczoltatva. A mely jelenség különösen kell, hogy megragadja figyelmünket az, hogy az 1858. behurczolt phylloxerának pusztításai csak 1867. évben jelentkeztek szembe ötlőbben, illetőleg Plan- cbon montpellieri tanárnak korunk legnagyobb ainpelogra.pluisának csak 1868. sikerült a Phylloxera vastatrix nevű rovarban a baj egyedüli okozóját felismerni. E szerént több mint tiz évi időtartam kell arra, hogy a vesszőkön behurczolt phylloxerának pusztításai föl tetszőkké, szembeötlőkké váljanak. De vájjon mit szólnak ezon tényhez a mi phylloxera bölcseink, honnan magyarázzák meg azon körülményt, hogy az általános, erős tükrezésü nagy forgalom, moly szerintök fővehiculuma a phylloxera rohamos szétterjedésének és elözönlésóuek az első tiz évben annyira kevéssé árulja el magát. Miképen lesznek képesek bevilágositani azon körülményt, hogy a phylloxera, mely az első tiz évi idő tartam alatt annyira lassú lépésekben halad, a tiz év letelte után egyszerre oly rohamos, ellenáll- hatlan támadást intéz, hogy a következő két három évi tartamban egész tartományok rengeteg szőlővidékek özönöltet- nek össze általok. Ez az a jelenség, melyet a phyloxera tekintélyek, teljesen figyelmen kívül hagytak, az általok eddig elfoglalt állás pontból sohse el nem világítottak, sem annak nagy tanulságait a gyakorlatban gyümölcsözővé tenni irtozkodtak. Pedig ezen tény előtt ha eddig szemet is húnytak, de azt többé már véka alá nem rejthetik. Dr. KISS JÓZSEF. Díj kiosztás. Az 1882-dik évi augusztus hó 21. Párkányban eszközlött lótenyésztési díjkiosztás jegyzéke. Anyakanczákért : Bohák János Kétyről 6 db 10 fr. nagy arany. Szentes Péter Kőhidgyarmatról 5 db 10 ír. nagy arany. Dlabik György Csolnokról 5 db 10 fr. nagy arany. Bohák József Kétyről 5 db 10 fr. nagy arany. Nágel Forencz N.-Szölgvénből 4 db 10 fr. nagy arany. Adolf Ede Táthról 3 db 10 fr. nagy arany. Galba József Táthról 3 db 10 fr. nagy arany. Bacsá Sándor Kétyről 3 db 10 fr. nagy arany. Adolf András Táthról 2 db 10 fr. nagy arany. Szegedy Sándor Párkányból ozüst díszoklevél. Három éve3 kanczákórt: Seros János M.-Szölgyénből 6 db 10 fr. in. arany. Szűcs József Ebedről 5 db 10 fr. m. arany. Borényi Mihály Fámádról 4 db 10 fr. m. arany. Hogenbuch János Köbölkútról 4’ db 10 fr. ni. arany. Hertlik István KesztölczrŐl 3 db 10 fr. m. arany. Bajkai József Kétyről 3 db 10 fr. m. arany. Két éves kanezákérfc: Karó József Kétyről 2 db 10 fr. m. arany. Zsíros Dávid Kétyről 1 db 10 ír. m. arany. Egy éves kanczákért: Binetter Sándor Kisujfaluról egy díszes oklevél. Borényi Mihály Fámádról 1 darab arany. Összesen kiosztatott 65 db 10 fr. m. arany. Jelen voltak a kiosztásnál: Forster János, lótenyésztési bizottsági elnök. Kruplanicz Kálmán, alispán. Durmann Antal, cs. kir. alezredes. Schwarcz György, cs. k. főállatorvos. Meszéua János és Rédly Gyula, gazdasági egyesületi alelnökök. HAMAR ÁRPÁD. Köbölkuti levél. Tekintetes Szerkesztő úr ! Köbölkútról szól az ének, még pedig annak nagyérdemű plébánosáról, főt. Kőnek Benedek úrról. Ugyanis, hogy az igazgatása alatt álló elemi iskolánkban az ismétlő oktatás is a közoktatásügyi törvényekben kijelölt módon eszközöltethessék: a befolyt 1881|82. tanév elején saját pénzéből 40 frtnyi összegben a nevezett osztály számára tankönyveket hozatott s azokat a tanulók között kiosztatta azon kikötéssel: hogy szülőik „újkor“ a tankönyvek árát meg fogják adni. Néhány nap előtt figyelmeztetőm a plébános urat, hogy a kiosztott könyvek árának bekövetelésére az idő már elérkezett, mire ő ezeket feleié: „Nem követelek— úgymond —semmit, legyenek a kiosztott könyvek a jó tanulókra nézve jutalmi tárgyak, a gyengébbekre nézve pedig jövőre a tanulásban való előmenetelre buzdító eszközök.“ Midőn a ft. igazgató úrnak ezen, a közművelődés érdekében tett hazafias áldozatkészségét szélesebb körű nyilvánoságra hoznám s midőn a j u tál - mazottak nevében ezúttal is legmelegebb köszönetemet nyilvánítanám, szivem mélyéből kívánom: hogy jótettekben gazdag életét az isteni gondviselés még igen soká tartsa meg, hogy tanügyünk felvilágozására minél több követője akadjon. BALOGH ANTAL, népisk. tan. Sine ira. Tek. Szerkesztő ur! Sohase voltam barátja a meddő vitaikozásnak. Ellenfeleimet is meg szoktam válogatni, a kikkel szóba ál lók. Ez esetben nem is a „megyei tűzoltók szervezői“ nevében válaszoló fiatal embernek felelek, mert annak lehet ugyan hivatása az „uttörés“, csakhogy nőm a szeleim téren, hanoin egyebütt. Igen korlátolt egy válasz volt az, mely czikkemet követte.*) Meg van *) A közérdekű kérdés megvitatását pro és coutra haszonnnal művelheti a két helyilap. Nem is vesszük rossz néven, ha laptársunk közleményeink fölött kritikai czik- keket közöl, csak azt tartsa szem előtt, hogy az életrevaló eszme mindig többet ér, mint a szüle felfogású oppositio, mely elvégre is nem eszmét érint, hanem személyeskedésbe téved. Részünkről e tekintetben mindig óvatosak lesziiuk. A szerk. benne támadva az ogyesités eszméje olyan elfacsarásokkal, melyekre csak szánakozásokkal lehetne felelni. Rövidre vesszük a dolgot s egészen sine ira. Tény az, hogy a megyei tűzoltóság olyan extra wurst, a mit csak a különváló szellem süthetett. Nekik külön tűzoltóság kell. Hát legyen. Majd elválik, hogy meddig lesz. Tény az, hogy két tűzoltóságra nincsen szükségünk. Tény az, hogy az egyesítés által végtelenül nyerne maga a közös törekvés harmóniája, nyomé a barátság és egyetértés. Minek liát mindez ellen oppositiót csinálni ?**) A régi szervezetű tűzoltó egyletben lehettek visszaélések, lehettek hibák, de hát voltak javítások s voltak kiváló erények is, melyek előtt mindenki meghajolhat. Hogy az extra wurst korlátolt küz- delmű emberei fogalommal sem birnak arról, hogy mit jelent az erőpazarlás, erő megosztás ott, a hol még az egyesült erőkkel is nagy munka valamit keresztül vinni, azt az ő válaszukból világosan kilátni. Nem lehet tehát egyenes utón az egyesülést keresztülvinni. Be fog következni a verseny, a versenyből az életrevalóság kiemelkedése ; de mire a processus végire ér, nagyon sok keserűséggel és visszavonással lesz megvorve anélkül is össze nem tartó polgári társadalmunk. Nem extra városi tűzoltóság kell nekünk, hanem átalában esztergomi s nem a megyei tűzoltóság ellen fakadtunk ki, hanem a szakadás ellen. Meg fogja mutatni a jövő, hogy a mi törekvésünk nem fog hajótörést szenvedni. EGY TŰZOLTÓ. Városi közgyűlés. (Aug. 23. és 24.) A két napi közgyűlés fontosabb tárgyai a következők voltak : Elnöklő Pap János polgármester az ülést negyed 10 órakor megnyitván, meleg szavakkal üdvözli az oly nagy számban megjelent képviselőket, a tanügy iránt való érdekeltségnek tulajdonítván azt, hogy a tanácsterem megtelt képviselőkkel. Első sorban Pap, dr. Helcz és Dóczy Fereneznek a kaszáruyaügyben tett eljárásáról szóló jelentése olvastatott fel, melyből tudomást nyertünk arról, hogy a bizottság b. Fej ér váry által fogadtatott, ki is a legmelegebben megígérte, hogy ez ügybon a közös hadügymiuisz- terrel érintkezésbe fogja magát tenni s az eredményről a város közönségét értesíteni. Többen szóltak a tárgyhoz, köztük DóczyFeroncz, ki az eredményt nem látja kielégítőnek s indítványozza, hogy egy bizottság egyenesen a közös hadügyminiszterhez küldessék fel informatió kinyerése végett. Marosy József pártolja az indítványt annál is inkább, mert ez ügy legfőbb közérdekét képezi Esztergom városának. Schwarcz József megvárni kívánja a magyar honvédelmi minisztérium értesítését. Hasonló értelemben nyilatkozik Brenner József. Horváth Mihály Dóczy indítványát pártolja, uem látván a város érdoké**) Személyes súrlódások miatt történhetett a szakadás, mely előbb-utóbb még keserű kinövésekkel fog kamatozui. Szerk.
