Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 67. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 67. szám. Vasárnap, 1882. augusztus 20-án. ÉSZTEM es Városi és megyei érdekeink közlönye. TOKÉ EGJELENIK HETENK1NT fc ETSZER : VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ...................................................G frt — kr. f él évre.................................................ö , — » n egyedévre...................................................1 . 50 „ E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: J-.ŐRINCZ-UTCZA 30., bori a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ßzE^HEN YI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyílttérié szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelaraálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGANHIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legjutányosablan közöl tétnek. NY1LTTÉR sora 20 kr. Szent István napja. (—íi.) Egész Magyarországon örömünnepet ülnek. Mindeufelül a fővárosba özönlik vidéki közönség, bogy részt vehessen a dicsőséges szent jobb kéz körülhordozó ünnepélyén s ha tetszik a városligetben azon az épen nem magyar ízű népmulatságon, moly a leg- sajátszerűbb s gyakran legizléstelenebb pontozatokból van összeállítva. Szent István király szülővárosának, keresztölő városának s koronázóvárosának ma szintén fényes ünnepet kellene ülnie, hogy a legelső s legnagyobb magyar király emlékezetén áhítattal elimádkozzunk s uj erőt merítsünk a szomorú országos viszonyok továbbvaló harczához. De Esztergom, mint annyi sok szép törekvéssel, úgy legnagyobb szülötte imádatával is visszamarad. Azt mondják, hogy szegény a város, nehéz az idők járása, nem szabad vigalmat csapni, mikor a mindennapiakért kell küzdeni. Hát mi"den esztergomi polgár igy gondolkodik, a ki jobban szeret a takarékpénztári könyvecske lapjain, mint az érdemek könyvében gyönyörködni. A ki jobban szeret tétlenségben vesztegelni, mint tenni és lelkesedni olyasmiért, a miért nem emelik följebb a fizetést. Szent István szobrára — bizony számokkal lehet kimutatni — hogy Esztergom városa adott legkevesebbet Nem szűkkeblűség ez, hanem több: szellemi fásultság. A fiatalabb Esztergom még csak föl tudna lelkesedni a szent király emlékezetén s éveukint kegyelettel ünnepelné meg a nemzeti ünnepet ; még talán gyönyörű emlék fölállítása mellett is síkra szállana, de a ténykedő Esztergom kifogásolja a fiatal lelkesedésben a kivihetőség eszméjét. Maradunk hát a régiben. A mink van Szent Istvántól, az örökre a mienk. A nyugat európai czivilizátió, a keresztény vallás s az alkotmány. A mit szülővárosa tesz legszentebb k'rálya emléke iránt, az épen elegendő arra, hogy egészen megadjuk magunkat s belássuk, hogy egy olyan városnak, mely nem tudja fönséges múltját ra- jougóan szeretni, nem lehet szép jelenjo s még kevésbé jövője. Vajha mielőbb belátnánk azt, hogy mennyire fölszaporodtak már azok az adósságok, melyeket a bála, a szeretet, a lelkesedés és erkölcsi kötelesség révén tartozunk és sohase törlesztünk. Aratás után. [M. P.] Teljesült, mire a magyar földbirtokos, mint megváltásra várt; van kitűnő termése, úgy mennyiségre, mint minőségre nézve és évek óta Amerika és Oroszország mellett újra szerepel Magyarország, mint elsőrendű gabnakiviteli állam. Aratásunkat egész Európa tényezőként ösmerte el. A külföldi nagy világlapok, ha figyelműket elfordítják Egyptomról, Magyarországra, illetőleg ennek aratására irányozzák azt. És az idén a külföldi méltatásokba az irigység hangja nem vegyül, mint az 50-es években és 1867j68-ban, mert most a külföldi államoknak a termése is többé kevésbé jó. Az utolsó jó kiviteli esztendőnk óta, nagyot változtak Európa kereskedelem-politikai viszonyai és ha az amerikai versenytől eltekintünk is, a megváltozott viszonyok sem engedik, hogy teljes mérvben értékesítsük termésünket. A nemrég még teljesen szabad kereskedelmi Európa, ma körül van véve vámsorompókkal. No de, ha van nak akadályok, nincs hiány specziális előnyökben sem. Igen fontos tényező, hogy a termelők hallgatva az intő szóra, siettek termésüket lehetőleg gyorsan elkészíteni. Ezen körülménynek tulajdonítható, hogy egy-két hó alatt több, mint 100,000 m. mázsát exportálhattunk olyan időben, midőn a más tartománybeli búzák még kalászban állottak. A kivitel teljes folyamatban van, nem exportálunk ugyan még tömegesen, de állandóan és ami a fő, elég tisztességes árak mellett. Elösme- résre méltó tevékenységet fejtettek ki a közlekedési vállalatok is, melyeknek köszönhető, hogy az áru nem bever az állomásokon, hanem gyorsan szállit- tatik rendeltetési helyére. Reméljük, hogy a tömegesebb szállításoknál sem fognak akadályok előfordulni. A kiviteli üzletet a bizományosokon kívül személyesen itt időző külföldi vevők folytatják, kik a mennyire meg vannak elégedve áruink minőségével, annyira nem árainkkal. Talán, a malmokkal egyetemben, sikerült volna is az árakat még lejebb szállitauiok, ha időközben a legutóbbi esőzések Német- és Fran- cziaországban, valamint Romániában is nem okoztak volna oly tetemes károkat. Ugyancsak e napokban értesült a termelőközöuiég még azon körülményről is, hogy nagy kivitelünk lesz Spanyol- országba, mi a szilárd irányzatot is szintén lényegesen emelte. Mindezekkel szemben és a magas árak ellen az állandó argumentum Amerika. Hivatkoznak arra, hogy az amerikai aratás ez idén is nagyon fényes és az Egyesült-Államok és Kanada még többet fognak exportálhatni, mint a múlt esztendőben. Föltéve, hogy minden úgy lesz, mint azt Amerikából jelentik, semmi esetre sem lesz dolgunk nagyobb versenynyel. Nem szabad ugyanis feledni, hogy Amerika mellett az utóbbi években Egyptom és India is szerepet játszottak, mint gabnakiviteli államok, az idén azonban alig jöhetnek számba. Arra gondolni sem lehet, hogy Egyptom az ott uralkodó belzavarok mellett exportálhasson és ugyanezen bonyodalmak visssahatással vaunak Indiára is, mely, ha exportál is, ezt csak igen kis mérvben fogja tehetni. És mert „Amerika“ olyan hatalmas argumentum, nem elégszünk meg az ellensúlyozásra eddig felhozott érvekkel, hanem még tovább megyünk. Ne gondolja senki, hogy a sajtó intései és tanácsai mindig süket fülekre találnak. Igaz, hogy a magyar közönség sok tekintetben közömbös, de vitális érdekei felett még sem szokott szemet hunyui. Mezőgazdaságunkban az utóbbi években lényeges javítások eszközöltettek, úgy annyira, hogy a termelési kiadások ma már nálunk is jóval alább szállottak és esetleges nagyobb árcsökkenéseknél sem vallhat kárt a termelő. Különben az áresésekre vonatkozólag már annyit Írtak, hogy kitenne egy egész könyvtárt és ha teljesült volna a jóslatok csak Ab „Esztergom és Vidéke" tárcsája Felejts el! Felejts el, teneked úgy is olyan könnyű, Nem hull majd szemedből érettem egy könnyű, Azt a halvány, bohő, beteges gyermeket, Mint a fa levelét, oly könnyen feleded, És ha feltámadna a múltak emléke, S szived taláu újra régi lánggal égne, Legyen az, mint csendes őszi éjszakákon Fájdalmat szelíden elringató álom. Felejts el, ne bolygass, ne játszuk a régit, A múltat enyészet, fájdalom kísérik, Ne hallgass, ne bántson, bármit mond az ének, Halovány visszfénye haldokló reménynek... Az az ábráud, álom, a sok édes órák Fájdalmát, ha volna, taláu csak fokoznák, Boríts rá fátjolt, hadd nyugodjék mélyen, Majd én is feledek a sírok ölében. LÉVAI SÁNDOR. Egy régi hazai műemlék. — Garam-Szent-Beuedek. — Egy kis külföldi kirándulás is igazolja azt, hogy hazánk évszázadok nehéz során keresztül csakugyan védő bástyája volt Európának. Magyarország védelmezte meg a szomszédokat az enyészetes török pusztításoktól s mig a szomszédok műemlékei gyönyörűen az utókorra maradnak, addig a mi régi jó világunkból eredő műemlékeinknek csak mohos romjai származtak reánk. Keserű hagyaték a hála és elismerés történetéből. Barsmegye legregényesebb vidékén egy meglehetős emelkedésű hegytetőn van egy régi magyar templom, melynek eredetét sokan árpádházi Gézánkra vezetik vissza. Az Ősrégi építkezés azonban a századok hosszú folyamán keresztül nagyon sokat szenvedett. A benczerendű szerzet, mely a templom mellett nagyszabású kolostort birt, már erélyes erősítésekkel vette körül az egész hegyet* Még később a Koháryak terén már valóságos várat csináltak belőle s hazai művészetünk második törökjárásából, a múlt század ízléstelen ezopf stylusában roppant sok halálos vétktí * restaurál ásón“ s új erősítésen ment keresztül a uevezetes építkezés. Ez a nevezetes műemlék a garam-szeut- benedeki göth templom, melyet tavai a tűzvész hatalma is megtámadott. Török-tatár meg mindenféle vétkes restauráló rombolásai után bekövetkezett a műemlék utolsó veszedelme : a tűzvész. Leégett minden, a mi leéghetett. A templom födele, a vár épület teteje, sót sok helyt még a termekbe is belátogatott a pusztító láng. Nehéz szívvel olvastuk tavai a lapokban, hogy a legnevezetesebb régi hazai műemlékek egyike ismét elpusztult. A szép góth templom kormos falai szomorú felkiáltó jelekkéut meredtek az égnek, s az elemek vetélkedve láttak neki a leggyorsabb pusztulás siettetésének. A garam-szeut-beuedeki vár az esztergomi fokáptalan tulajdona. Már akkor föltámadt lelkűnkben az a vigasztaló gondolat, hogy hiszen egy olyau nevezetes testület, mint az esztergomi főkáptalan, melynek tagjai közt országos nevezetességű férfiak vannak, csak nem fogja eugedni, hogy az ősrégi hazai műemlék romokba sülyedjen. Várakozásunkban nem csalatkoztunk. A főkáptalan Knauz Nándor kanonok lelkes buzdítására csakugyan hozzáfogott a uevezetes magyar műemlék megmentéséhez. És ezért csak hálás köszönettel tartozhatunk neki. A munkálatok már most körülbelül egy esztendő óta folynak. Egyik legjobb stylistánk Stornó Ferenc vállalkozott a régi templom restaurálására. Három Storno dolgozik most a műemlék stylszerű helyreállításán, Pfalcz József esztergomi épito van megbízva az építészeti s tetőzési munkálatokkal, s vagy ötven szobrász, festő, kőműves, ács s egyéb munkás foglalkozik szakadatlanul a remek tervek kivitelén. A munka talán mához egy évre betetőzik és az esztergomi fokáptalan vagy százezer forintnyi áldozattal országos érdemeket és elismerést arat. Akkor azután a herczegprimás szentöli föl s a régi hazai műemlék, mint a magyar történetnek egy kőre épített emléke, az utókor kincse és szemeféuye lesz. A templom maga későbbi góth-stylben van építve. Kívülről erőteljes pillérek támogatják. Hossza mindössze körülbelül 20 öl, szélessége a három hajóu keresztül 10 ölnyi. Tizennyolcz ablaka van. Ezek nagyrészét beépítették, a régi üvegfestésnek már uyoraa is alig akad. A 18 ablakot közönséges üveggel akarták 'berakatni, de a fő- káptalau egyes tagjaiuak áldozatkészségéből most az összes hosszú, szép góthikus ablakok stylszerű üvegfestéssel lesznek díszítve. A régi templom belső falazatán igen érdekes falfestéseket fedeztek föl. még meglehetős állapotban, mert a százados vakolat burok féltékenyen megőrizte az avatatlan kezek ellenséges indulatától. A régi freskókat tökéletesen megtisztogatva, csak igeu csekély restaurálással fogják ismét a templom uevezetes ékitésére hagyni. A pillérek és oszlopok díszítései nagyrészt régi festések nyomait őrizték meg a vakolat alatt. Ezek a régi nyomok szolgálnak útbaigazításul a mostani mennyezet festéshez s az oszlopok és pillérfők színezéséhez. Nem messze a főoltártól vau egy pillérfő, melyre a templom összes építői port- raitszerűen domborműbe vannak foglalva. Az érdekes csoport ozatoluól külön rajzokat másoltak s azokat előbb-utóbb közelebbről^ is be fogják mutatni az érdeklődő miivel közönségnek. Nevezetes, hogy a szobrászi díszítések, valamint az ablakok berakatai a lehető legnagyobb változatosságban mind más-más motívumokból keletkeznek. A restaurálás szorgalmas és műérlő munkálatai után az elrontott építészeti alkatrészek újra vissza fogják nyerni eredeti jellegüket s a templom belseje gyönyörűen ki lesz színezve és aranyozva. A főoltár
