Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 66. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 66. szám. Csütörtök, 1882. augusztus 17 én ESZTERGOM 7 es VIDÉKÉ Városi és megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre ..............................................G fit — kr f él évre.....................................................3 * — * negyedévre...............................................1 , 50 „ Egyes szám ára 7 kr. SZERKESZTOSEG: j-^ŐRlNCZ-ÜTCZA ^O., hová a lap s/.HIemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: JSzÉCHENYl-TÉR 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyílttéribe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reel.amálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁN HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. megállapodás szerint lehető leg- jutányosabban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 kr. Nyílt levél a megyei tűzoltósághoz. A gyakoribb tüzesetek alkalmából tapasztaltuk, hogy mennyire visszás egy állapot két külön szervezetű, külön vezéuyletű tűzoltóság helyzete. Talán nincs is több város Magyar- országon, a hol két külön tűzoltó egyesület működnék egymás mellett, sót gyakrau egymás ellen. Dőreség az, a mit csak néhány veszekedő természetű ember nézhet a i megelégedés szemeivel. Többször hangoztattuk már, hogy nekünk két tűzoltó intézményre nincsen a szükség. Fölös is, káros is a kétirányú i. működés. De hát hiába valónak mutat- i kozott minden érvelés, minden okos- í kodás. A statuquo megmaradt. Van megyei ns van városi tűzoltóság. Az elsőt minden napró hiúság, érzékenykedés, félreértés 7vagy hivalkodás szervezhette inkább, mint a szükség és hivatás. A második urnád? nagyobb maltat muthat föl s meg- tfelel annak, aminek meg kell felelnie. És mégse intézhetünk egyenes támadást a megyei tűzoltó intézmény eellen. Mert hiszen humánus czélért kilátszottak egyesülni, hiszen eddig nem dbizouyitották be kettós vádunkból a umásodikát: hogy károsak, csak azt, dhogy fölöslegesek. Erőkj szerek, gyakorlottság dolgáéban sohasem fogják kiállani a versenyt sa városi tűzoltókkal, a kik nem azért ;eegyesültek, hogy speciális városrészi térdeket védelmezzenek, hanem azért, dliogy szembenézzenek mindennemű tüz- >w ésszel. a mi a várost éri. Az egyesület- most nagyon jó utónj halad. Bírja a közönség bizalmát, bírja a polgárság pártfogását, működő tagjai nemcsak, hogy folyton gyarapodnak, de folyton haladnak is, szereik kitűnőek és gondozottak, anyagi és erkölcsi viszonyaik ez időszerint kifogástalanok. Szóval az egyesület határozottan erős alapokra helyezkedett, melyekről lezök- kenteui nincs hatalma semmiféle ellenlábas egyesületnek. A megyei tűzoltóság, mely nagyrészt a szomszédozó testvér városok polgárságából keletkezett, most még az újdonság ingerével bírván, összevonja az erőket. De sem szerek, sem vezénylet, sem erő dolgában nem lesznek képesek a másik tűzoltóság fölé kerekedhetni. Hát minek akkor k különszakadás ? Nem lenne sokkal inkább helyén, ha a közös törekvés, a közös eszme újra egyesítené őket ? Nem visszás állapot-e olyan két küzdő haragos hadsereg egymás mellet, mely a közös ellenség ellen száll síkra. Lehet-e ott a felebaráti szeretet legnemesebb fölfogása, az önzetlen polgári föláldozás forgalma, a hol a titkos rugók mindenféle apró hiúságok megsértése volt ? Nem voltak megelégedve holmival s ezért külön kellett szakaduiok. Kifogásoltak néhány tagtársat s ezért el kellett magukat szigetelniük. Uraim ! a megyei tűzoltók szervezői! Nem mondjuk azt, amit talán önök gondolnak, hogy: nincs szükség reátok! Majd megvédelmezzük mi a magunk portáját a magunk erejével. Hanem azt hangoztatjuk, hogy a czél, a közös törekvés nevében rátok vagyunk utalva, szükségünk van a ti egyesülésiekre, érezzük a ti visszavonás- tok által keletkezett hiányokat. De egyesüljetek velünk. Nem speciális -erdekekre keletkeztünk mi. Védelmezzük a ti vagyontokat s a ti élteteket is s azt gondoljuk, hogy a közös munka közösön dolgozó, egyetértőén érző s barátságosan gondolkodó vállakat illethet. Egyesüljetek ! Rút dolog a visszavonás, de legrú- tabb ott, hol a különszakadás előbb utóbb óriási veszedelmeket idézhet városunk fejére. Egyesüljünk, mielőtt még a saját kárunk erőszakolna rá. EGY TŰZOLTÓ. Közgazdasági levelek, ii. Tisztelt barátom ! Midőn hozzád intézett első levelem zársoraiban kifejezett állitsoámra visszagondolok, hogy a phylloxera-ügyben a szaktekintélyek által elfoglalt álláspont hamis: szinte magam is megborzadok azon merészségtől, mellyel ezen tételt odaállítottam. Te jól ismersz engem, hogy épen nem szoktam passziómat találni a gyermekes hecezelésekben és kisebb gondom is nagyobb annál, hogy nagy- képű tudósaink néha a kelleténél is hamarább fonnyadni siető babérindáit megbolygassam. Az áltatok nagy dicsőségek közt megszállt álláspont és az ennek zsák- mányakép élvezett szerény (?) javadalmazások ream nézve tökéletesen nebánts virág lett volna, ha hazai szempontból a végeredmény, számtalan millióra menő családnak véginségre való jutása és nemzetgazdasági tényezőink egyik legtekintélyesb ágának, a bortermelésnek rohamos tönkre menése nem lenne. A rosszul értelmezett közgazda,szat- tan hamis tanainak átkos levét már úgyis megittuk, itt az ideje Virgilius- sal felkiáltanunk: „Claudite rivos pueri, sat iám prata biberunt !u Szakférfiúink úgy hirdetik, hogy a phylloxera baj elterjedése magában az általános forgalomban találja előmozdítóját, fővehieulumát. Ez az a veszedelmes álláspont, melyre reánehezkednek, ennek corollá- riumakép kürtölik a megrémült bortermelőknek, hogy jobbat reményleni: késő és hasztalan, mert annak elnyomása lehetetlenséggel határos. — Ó dicső Mohamed ! ébredj százados sírodból, törj elő koporsódból, öleld atyai kebeledre Magyarország hivatalos phylloxera biztosait. íme azok ünnepélyesen zászlódra esküdnek, a fatalismnsnak uj anosto- laikép járnak szerte az országban, hogy a mit a félhold 150 éves uralma meghagyott még a szerencsétlen hazában, annak elpusztítására, természetesen az államköltségen, vállalkozzanak. A megszállt álláspont hamis voltát felderítik maguk a franszia szaktekintélyek által constatált és beismert tények. &Ai „fastergom és Vidéke“ tárcsája Barátomhoz. «A kis pataknak enyhe, bűs ölénél, :Ékz esti árnyas fűzfa lomb alatt, i3Emlékezel még boldogan, mikorta öTJövőbe helyzénk szép álmákat ? Ék nyájas holdnak szép világa látta, Mikor bolyougtnnk erdő hűs ölén, ITervünk mi szép volt, milyen nagyra törtünk Ék képzeletnek bájos látkörén! ííMikor a csillagezrek ránk lenéztek £S mink átkaroltan boldogok valánk, Ék szebb jövőnek tünde képe játszott £S tekintett rózsás fátyolou le ránk. [^Emlékezel még? . .. Sok idő lejára, Ék tünde képek, nagy tervek, remények, MMinden szép emlékünk szertefoszlott, Mint hulló csillagok, mind eltüutenek. ?.S azóta hányán néma sirba hulltak, 3Kiket szerettünk szívből egykoron, 3 a gyász virágosa sárga, hervadt szirma ,< Búsulva fonnyad már sírhalmukou. A. szent szülőföld bús romokba omlott Más lakja annak drága, szép helyét... Nincs már szivekbe szeretet világa, Csak durva érzés oszt most szerteszét. 3h más világ volt akkor még barátom, Nem ily hideg, uem ily könyörtelen Voltak akkor még emberek közöttünk, Nem volt jeges kérg még a szíveken ! S a kis patak hömpölyg még most is egyre, Korhadt a fűz, a mely fölötte áll, Búsan csicserg az erdő kis lakója A nefelejtske kék viráginál. Ha jő a holdnak méla bús világa, Itt állok újra anuyi év után, Csalódva, törve száz baj, száz kin által, Ifjan, de mégis éltem alkonyán. Hisz már azóta mennyi év zajlott le ! Eljött a vágyott, a komor jelen . . . Az elmúlt évek, szép időkről újra Társam beszélj csak, oh beszélj nekem !... KÁLMÁN. Karlsbadi levél. Karlsbad-Károly fürdő; nekem csekély ismeretem van a német nyelvben, de annyira mégis vittem. hogy képes voltam lefordítani, de nem dicsekszem az ismeret- hiánnyal, mivel itt nagymn is érzem ennek szégyenitő hatását, hol még a zulu és afgán nyelvet is jó volua tudni; hol az öt világrész nyelve, vallása és nemzetisége képviselve van, uemcsak a kurlista hasábjain, hanem a társas életben is. — No de mind hiába! magyar vagyok, magyarnak születtem és azon korszakban tanultam, midőn még tanárom is azt moudá : nix dájcs! Az 1881-ik óv emlékezetes lesz előttem, uemcsak azért, hogy két gyászfátyolt hordok kalapomon, melyhez *ez év még egyet csatolt. Ä kikért viselem, azok közül az egyikben hittem, a másikban reménylettem, és mind a hármat szerettem ; ez az év testi fájdalmaim legtürhetetlenebbike volt. Először a homáopathiánál szereztem enyhülést, annak emlékezetem Óta tisztelője voltam; de midőn láttam, hogy nem javulok: áttértem a mediczinához, orvos Chirurgie kezelt, és az megállapítva a kór ismét gyomorbajt állított s Pestre küldött. Megvallom azonban őszintén, ha elitéi is a világ, csak akkor felejtettem bajom, midőn Zsoldosuét „A kecskepásztor Markine“ czimű operetben láttam játszani. Ez igy tartott három hétig; fürödtem, jártam keltem, nem érdekelve semmivel. Ä harmadik hét végén tudtam meg, hogy e fürdő inkább reimatikus bajokban enyhítő; mentem haza. Több irántam részvéttel viseltető barátaim tanácsát elfogadva, elmentem Bars- vármegye főorvosához, Dr. Brachlioz, kinek szívélyes finom modora életemhez reményt kölcsönzött, biztató szavai fölélesztették bennem az életkedvet, — utasításait elfogadtam s mentem Karlsbadba. E fürdő, vagy inkább viz-ivoda, a menynyiben itt a fürdésre nem nagy gond for- dittatik, kis térképen nézve kis távolság; de ha Köbölkuton felülsz kupédba, 745 őrház illan el ablakod előtt, mikorra eléred a várva-várt helyet, hol már sok millió szenvedő enyhülést talált. Karlsbad, gyógyerejére nézve, igen jelentékeny gyógyforrás. Csehország északnyugati részében, Prágától 19, Egertől és Franczesbádtól 5, s Pilsentől 15 mrtföldre fekszik. Feavése a szűk, de regényes tölgyektől és fenyvesektől koszorúzott hegyek által szegélyzett völgyben elragadóan szép. A levegő tiszta és egészséges ; kevéssé nedves, áthatva a tűlevelű fák balzsamos illatától. Mint minden hírneves helynek, úgy Karlsbadnak alapitása is mondával van összekötve. A Sprudelt u. i. állítólag IV. Károly császár födozte föl, vadászat közbeu, (1379) kutyái ugyanis egy szarvast a hegytetőről a völgybe ugrasztottak, s ennek lábnyoma után kiugrott a Sprudel forrása, mely mondát megörökítendő, at utóbbi kor ide egy ugró félben levő vas szarvast állított föl, Hirschsprung-emlék név alatt. A város lakossága 14,000 ezer német ajkú, becsületes, szorgalmas, előzékeny ; mindenütt, miudenbeu rend; biztonság házaiban, mely mind palotaszerű; kertjeiben Ízlés; a szőnyegkertószet remekművei, rózsák hazája, melyből az élelmes nép 60—70 ezer forintot zsebre tesz évenként. Határa 2 négyszög mértföld: összeszorult hegyek, mély völgyek, a mely hegyekuek legnagyobb része a 3000 ezer métert meghaladja. A városon keresztül a kis Tépi folyö kígyózik át, mely a várost két részre választja. Mindkét part kifalazva, csinos vasrácsozattal elzárva, igy ugrál a kis folyó egyik mesterséges zuhatagjával a másikba. A benne eviczkólő pisztrángok gyakran mulatságos időtöltést nyújtanak a betegeknek. S hogy a közlekedés akadályozva ne legyen, 8 vas híddal van áthidalva, minden épület külön nevet nyer építése alkalmával. Itt a földkerekség minden állama, városa, s a társadalmi élet élő és elhunyt nevezetességei megörökítve vaunak. Magyar-
