Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 63. szám
közlegénynek, a 9ok tapasztalatú öregek mellett. Két egymást maró fél közötti folytonos viszálkodás csak árt az ügynek. A „vén csataló“ még megteszi szolgálatát, ne bántsák önök a régi múltból itt maradt, lelkes, tevékeny, szakértő öreg oszlopát a múlt dicsőségnek; a vésznél szerzett tapasztalat indítványa az, midőn a vízszállító osztály a parancsnokságot sürgeti. Igazuk van, ez is égető szükség. A működő csapatnak régen máris beosztva, egyes számok a fecskendőknél mindenkinek a maga helyén kellene működnie, e nélkül kapkodás az egész mit tesznek. A tartott gyakorlatok száma után már az egyesületnek rég a nyilvános helyekon tartott, alapjában pontos gyakorlataival kellett volna életképességét a nagy közönség előtt is bemutatni. Mert a beosztás, a folytonos egyoldalú s csak később másféle gyakorlat nem mellett, lehet gyors egyöntetű munkát, működést elérni s ez képezi pedig a vész helyén az áldást, mellyel a veszélynek gyorsan elejét lehet venni; ezt feltűnően hathatósan mutatja a legutóbbi tűzesőt, hol ez állítás hatalmas bizonyítékot nyert. Nem a roszakarat, gáncsolás sugallta toliam alá e sorokat, de mint tudom, az egylet müködö csapatának gyakorlatai alkalmával, a czélszerübbnek alkalmazása, mi a gyoisabbb ténykedést segíti elő, a vezetőnek gyakorlatlan akaratossága miatt nem foganatosítható; a gyakorlatok mellett a tanár csak oktató s nem határozó akarat. Rámutattam az egyes hibákra s szabad legyen reméllenem, hogy elérem véle, miszerint az, a figyelemre méltatás után, tartalmazza azt az igazságot, mely előtt a hozzá értők meghajolnak. EGY MŰKÖDŐ. Közraktáraink. A közraktárakra, úgy az áruk beraktározása, mint az ezekre való előlegezés és bizományi üzlet szempontjából most fontos szerep várakozik és épen azért ezeu intézményt hazánk termelőinek és kereskedőinek figyelmébe ajánljuk s röviden azon előnyökre utalunk, melyeket a közraktárak a közönségnek nyújtanak. A „Magyar leszámítoló- és pénzváltóbank“ m. évi november és december hóban adta a közforgalomnak abudapest- Ióvárosi közraktárakat és ezzel tényleg megkezdte a hazánkban ez idő szerint még uj és régóta sürgetett közintézménynek életbeléptetését. Ezen kivül a közraktári intézményt — a helyi viszonyokhoz és helyi forgalom igényeihez képest — kiterjesztette az ország távolabb vidékeire is és Szegeden, a szeged-csongrádi takarékpénztár közreműködésével, Temes- várott és Barcson a dunántúli vidék egyik jelentékeny helyén szintén megindította a raktározási üzletet a gazdasági és kereskedelmi hiteluek szolgáló egészséges alapokon. A budapesti közraktárak közvetlenül a magyar államvasutak budapesti teher pályaudvara mellett és közvetlenül a Duna parljáu feküsznek. Előnyös fekvésüknél fogva tehát, egyrészt a magyar államvasutak központi teherpályaudvarával (s az összekötő vasút segélyével a többi vasutakkal is), más részről a Dunával egyenes összeköttetésben állanak: a vizi-utra, vagy a vasútra való átrakodás a legkönnyebben, gyorsan és kevés Költséggel eszközölhető, mi által a kereskedelmi és üzleti kombinácziókra a legtágabb tér van nyitva. A közlekedési vállalatok belátták, hogy a közraktári intézmény kifejlesztése és megszilárdítása kiváló tényező terményeink verseny képességére s igy a közforgalom fejlődésének fokozására is, kivétel nélkül valamennyien részint már tényleg megadták, részint kilátásba helyezték a közraktárak részére a legmesszebbre menő forgalmi és kezelési könnyítéseket. Budapest főváros a maga részéről szintén támogatja az intézményt. A budapesti közraktárban elhelyezett helyi fogyasztásba nem jövő áruk a városi pótlékok, kövezetvám és fogyasztási adó alól mentesek. A közraktári telepen kirakodó hajók partvám mentességet élveznek. E minden oldalról jövő támogatásnak köszönhető, hogy a forgalomnak átadott közraktárak valódi közhasznú intézmény gyanánt szolgálnak az ország termelésének és kereskedésének emelésére. A közraktár elfogad mindennemű terményeket és árukat beraktározásra, öt métermázsányi minimális mennyiségtől felfelé; olcsó kamatú előlegeket nyuit azok értékének legalább kéthar-! mad része erejéig, ezenfelül előlegezi a hozzá küldött szállítmányok fuvarbéreit és mérsékelt kezelési költségeit. Az áruk felküldéséhez szükségelt zsákokat kívánatra jutányos feltételek alatt küld, szóval a raktározó azon kedvező helyzetbe jut, hogy ez idő szerint 5 százalékos kamatra olcsó pénz előleget kapva, megszabadul a rögtöni eladás kényszerétől s a piaczon eladásra készen álló árujával nyugodtan bevárhatja és kihasználhatja a legkedvezőbb eladási alkalmakat. Mert az eladásra nézve a betározó tulajdonos szabad rendelkezési joga fennmarad. Minthogy azonban a közraktári vállalat az áruk biz »mányi vételével és eladásával is foglalkozik, legczél- szerübb ennek eszközlésével maját, a vállalatot bízni meg. E megbízás a tulajdonos tetszése szerint lehet vagy korlátlan, ha a bizományi eladás minden megszorítás nélkül bizatik a közraktári vállalatra, vagy korlátolt, melynél a tulajdonos az eladási minimális árat meghatározza, szóval a tulajdonos szabad rendelkezése a betározás által semminemű korlátozást sem szenved. Ezeken felül gazdára, mint kereskedőkre nézve, kiknél a forgalom köny- nyűsége és gyors?sága bir döntő sulylyal, — megbecsülhetlen fontosságúak a betárolt áruktól kiadott „közraktári jegyek“ vagyis azon okmányok, melyek törvény szerint a forgalomban a köz- raktárilag elhelyezett áruk helyettesítésére szolgálnak. Ha ezek mellett tekintetbe vesszük, hogy a termények a betározásra teljesen alkalmas helyiségekben feküsznek, tűz ellen biztositvák s kevés költséggel szakszerűen kezeltetnek s hogy végre gőzhajózási szállításnál is az elérhető legnagyobb kedvezményekben részesit- tetuek; nagyobb körvonalaiban felsoroltuk a közraktár nyújtotta előnyöket. A magyar leszámító és pénzváltó bank alig egy évi tevékenységének a budapesti, szegedi, temesvári és barcsi közraktárak üzembe tétele folytán meg van azon eredménye, hogy az idén már a magyar nagy és kis termelő és és kereskedő közönség is minden nehézség nélkül igénybe veheti s hasznára fordíthatja a közraktárak fennebb részletezett előnyeit. Hogy e vállalat a legreálisabb alapokon nyugszik, arról a törvényszabta félmilliós biztosítéki összegeken s a bank 10 milliónyi befizetett alaptőkéjén kivül a vállalat élén állók országos nei kezeskedik. A magyar termelő és kereskec közöuégtől függ, hogy saját jól felfogó érdekében a közraktárak előnyeit igényt vegye.^ Végül a gazda és kereskedő ki zönség tájékoztatására szolgáljon am gyakorlati útmutatás, hogy a betárc lásra szánt küldemények egyszerűen magyar leszámítoló- és pénzváltó-ban közraktáraihoz: Budapestre (magya állaravasut), Szegedre, Temesvárra (mind két helyen osztrák államvasu állomás), vagy Barcsra (déli vasút ál lomés) czimzendők. M. F. Városi közgyűlés. Augusztus 3.-án. A hadsereg reorganisatiója útjál vágta a kaszárnya ügy eddigi menetének, a mennyiben ennek következtében nem tudhatni határozottan, valljon a most itt létező kiegészítő ezred marad-e városuukban, avagy maga a tábori ezred foglalja el helyét. Útját szegte annyival is inkább, mert az eddigi tervezet szerint az ide rendelt vadászzászlóaj is számításba vétetett, holott ezen vadászzászlóaljnak csakis pótraktára ál- litatik fel, mig ellenben maga a katonaság a megyében szállásoltatok le. Ezen fontos ügy megvitatása képezte a közgyűlés első tárgyát. A kaszárnya ügyben kiküldött bizottság nem vevén számításba a bekövetkezett változást, azt véleményezte miszerint a fennálló határozat értelmében Prokop mérnök által a tervezet September 15-ig segítség adás mellett elkészíttessék, egyszersmind a megye törvényhatóságához, átirat intézését kérelmezte arra nézve valljon az esetben, ha a város a kaszárnya építését foganatosítja, hajlandó-e a megye hatósága, a mennyibeu a vadászzászlóalj is itt helyeztetnék el a katona beszállásolási pótadó cziméu. szedett összegből, melyhez Esztergomi városa több mint 2000 írttal hozzájárul — egyharinadrészt az építési költség kamatai törlesztésére a város rou- - delkezésére bucsájtani. Természetes, hogy a beállott vál- ■ tozás következtében a bizottság véleményének első része elesett, illetve függőben tartatni rendeltetett, hanem ee helyett elhatároztatott, miszerint a n.. Valóságos vértauui lemondással dőltem le, s úgy hittem, hogy taláu már föl se kelek többé. A hideg szél besivitott a rozzant ablakom Elfujtam a gyertyát s elhatároztam, hogy aludni fogok. Hiába határoztam, nem bírtam. Odalen rekedt dőzsölök kurjantoztak. Egyszerre csak lehull valami a fejemre. Valami zörgő, száraz portéka. Gyórsau raeggyujtom a gyertyát s egy nagy — denevér kiaszott csontváza fekszik előttem. No itt már nem alszom — gondoltam magamban a gyorsan fölöltözve, kimentem a kisértetes folyosóra és segítségért — pardon, csak szobalányért kiáltottam. Egyszerre csak erős lépteket hallok. Vagy tiz perczig kavargóit a csigalépcsőn. Végre megjelenik a szobaleány. Ugyanaz a drasticus alak, a ki az istentelen omnibuszon behozott. Úgy nézett rám, hogy azonnal a pénzemhez nyúltam & átakartam neki adui, hogy csak agyon ne üssön. Azt mondtam neki, hogy a nagy szobában rosszak az ablakok s ón nem szeretek egész éjen át a széllel diskurálni Nagyot röhögött s intett, hogy csak jöjjek utána. Levezetett földszintre egy kis szobába. Csak amúgy fakilincsen járt a nagy ajtó. Bevilágít. Valóságos boszorkány tanya. A falakon undorító bogarak tartottak fontos népgyüléseket. Azonnal visszafordultam. Azt mondta a zsiványaarczú szobaleány, hogy azért van itt annyi bogár, mert az egyik ablak közös á konyhával. Különben úgyse bántanak. Nagyon szépen megkértem, hogy vezessen le a korcsmába, mert nagyon szomjazom. Már ekkor nem mertem liarmadik szobát kérni. Roppant gyorsan sietett, s útközben őszintén megvallotta, hogy ő már két óra óta szomjazik. Rendeltem neki sört, magamnak bort s letelepedve egy külön asztalhoz, megfogadtam, hogy ott várom be a reggelt. Úgy éjfél felé a mulató stájerek társaságukba hívtak. Elmondtam nekik hogy mikép kerültem ide s elmondtam szándékomat is. A csaplárosné nagyon megszánt ; azonnal maga nézett szoba után s mig szobalányom az én kontómra egész a padalá itta magát, a helyre menyecske olyan szobács- kát nyitott ki, a hol nem potyogtak aszalt denevérek a fejemre s a hol nem tartottak conferentiát mindenféle német bogarak. Gratuláltam magamnak mikor ötkor felébredtem. Azonnal kifizettem a számlát s szoba leányom kocsissá alakulva, megindult velem a salabakterrel az állomásra. Rég nem éreztem magara oly boldognak mint akkor, midőn az elhagyatott kis státión egész egyedül az isteu szabad ege alá kerültem. Valóságos Tedeumoícat sóhajtottam. IX. Bécs, aug. 1. Seláthálon s Amstedtenen keresztül meglehetősen összerázott állapotbau jó féluapi vasúti utazás után közel jártunk már megint a kiindulási ponthoz: a Kaiserstadthoz. Útközben leidből hazaránduló vis-a vis-m igen kedélyes megjegyzései által azt a gyanút keltette bennem, hogy humora uem lehet más, mint magyar humor amolyan Kertbenyféle német fordításban. És azennal megismerkedtünk. Dr. Szórnák István volt. a ki mint irodalomtörténetiró már meglehetős érdemeket szerzett. Azt indítványozta, hogy menjünk a monarchia leghatalmasabb hotelébe, a Met- ropoleba. Legyen az ő gusztusa szerint. Megérkeztünk a Metropoleba s hogy a véletlen különös tréfáját is megérintsem, az első fogadóba az első számú bérkocsin. Ott vagy tizenkét mindenféle pinezér. portás, kalauz, szobanyitó, szolga meg tudja Isten miféle hivatalú alak fogott s átvéve mindenünket beleültettek egy fölhúzó gépbe s fölsiklottunk majd szobaajtóukig. Másnap megnéztem az iuternationális képkiállitást, mely még mindig a legvonzóbb théma Becsben. Teljes hat óráig jártam-keltem benne. A hatalmas gyűjtemény a különféle nemzetek kiállítása, de uem versenye. Az első és legelőnyösebb pontokat szállták meg s mégse tündökölnek elsőségük által. Az iuternationális kópkiállitás bizonyítja legjobban, hogy milyen irányú képírás nyeri meg ma leginkább a közönség tetszését. Mentői realistikusabban vau kifejezve az eszme, annál biztosabb a hatás. Mennél kézzelfoghatóbbnak tűnik föl a foszlány. mentői valódibb a közélet ecsetelóse minden rútságában & épen azért nem mindig művészi thémájában, annál több báinu- - lója van. Egyes kiemelkedőbb műről külön jegy- - zeteket csináltam s azokat majd nemsokára i papírra is fogom vetui. Találkoztam egy derék esztergomi bó- - csivel is, Oltóssy Lajossal, a ki még miiedig annyira szivén viseli városunk sorsát, t- s a ki olyan érdekesen tudja korholni azt 1 a szellemet, mely haladásunkat olyan ke-- gyetlen bilincsbe veri. Elmentem vele a Práterba s vigan el- - mulattunk a kedélyes bécsi nép sajátszertí i) vigadójaiban. A női zenekarok elemükben húzták 3l Srausst, de néha ráadásnak eicsiuáitak holmi íi magyart is ; a miben azonban nem volt il köszönet. Felfödöztem Bécsben egy hazafelé utazó ö; esztergomi családot is. Nagyou könnyen m összeegyezteti olyankor az ember a maga e; útját a honiak programújával. így történt, hogy masnap Pozsonyba ßi utaztam. X. Pozsony, aug. 2. A kraxelhúberek városábau, mikor a £ vendég magyar szó ritkaságát tapasztaltam, ,o az a gondolatom támadt, hogy Pozsonyié Bécsnek egy távolibb külvárosa. A régi koronázó város úgy első Iá- tatra nem igen imponál, de tüzetesebb meg- figyelés utáu mégis csak valódi egy nagy--^ városi képet mutat be. Közönsége igen élénk s fővárosiasan ms szeret mulatni és élvezni, két jól szerkesz--\;
