Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 60. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. EGJELENIK HETENK1NT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié .......................................................G frt — f él évre..............................................................3 „ — negyedévre........................................................1 „ 50 Egyes szám ára 7 kr. krSZERKESZTOSEG: Lőrincz-utcza ^0-, _ hová a lap szellemi részét illető közlemények küldeniük. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttéibe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr 100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁN HIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabhau közültetuek. NYILTTÉR sora 20 kr. Polgári leánytanodáról. Elvitázhatlan dolog, hogy az ein- heri társadalom igen nagy hibában szenvedett akkor, midőn a nőnevelés iráuti csekély érdekeltségéből oly kevés súlyt fektetett a nőnevelésre: a mi kétségki vili fontos tényezője leeudett volna a társadalmi művelődés gyorsabb és biztosabb fejlődésének. Ezen lényeges hiba, mely századok óta kizárta a nőt azon körből, a hol a szellemi élet egészséges fejlesztésnek átadva hasznos ismeretek gyűjtésében tündökölt volna: a legujabb időkig feküdt a társadalom kebelén ; miglen támadtak a százados tespedtségből kibontakozó, bölcs és tapintatos férfiak, kik ajkaikra véve a nőnevelés eszméjének terjesztését, fölrázták álmaikból a nőnevelést hagyományos előítéletekből parlagon hevertető nagyokat is és ezekkel együttesen közreműködve oda törekedtek, bogy a nő ne csupán házi gazd- asszonykodáshoz értő személy, hanem müveit anya is egyszersmind, de még mint a társadalom alkotó eleme oly oly készültséggel bírjon, mi őt nagyban megkülönbözteti azon korbeli nőktől, kiknek műveltsége csak abban találta összfoglalatát, hogy tudjon jól fonni, szükségszerűleg főzni, talán még rtehenet is megfejni, ó mellett édeskeveset törődve Írás-, olvasás- és számolással, annál kevésbé földrajzi, tör- iténelmi vagy más egyéb ismerettel. A nőnevelési viszonyok ilyképen /való alakulása jóval később Magyar- országra is kihatott s hogy sutban ne /maradjon már csak azért is, mivel itt (É hátramaradás a cultura minden irányában észlelhető volt, ez okból a tett emberei teljes igyekezettel siettek befolyásukat oda irányítani, hogy a nemcsak a férfi-, hanem nőnem is nyerjen a kor igényeinek megfelelő iskolákat. Az utóbbiak részére első sorban fel- állittattak a nőképezdék s velők majdnem egyidejűleg a polgári leány tanodák, majd később a fölsőbb leány intézetek. A polgári leányiskola, mint ilyen igen szép szellemi sikerrel kecsegteti azokat, kik abban kiképzést keresnek. Mint előneve is mutatja: a polgári életnek nevel, vagyis az abban szereplő tantárgyak megválasztása, terjedelme minden arra vall, hogy nem czóloztatik általok a magasabb tudományos műveltséget meghonosítani, hanem egyszerűen arra szorítkozik, hogy eléressék általa azon közepes fejlődési fok, mely a nőt családias érzelmektől körítve olyan ismeretágakkal gazdagítja, miknek baszna a polgári életben gyakorlatilag előáll és egyúttal képességet nyújt arra, bogy a nőélet hivatása körében szellemes, dolgait okszerűen intéző, Ízlés tekintetében választékos, erkölcsileg pedig kifogástalan legyen, szóval minden szavában felismerhető legyen és összes tevékenységében nyilatkozzék a jelzett iskola jótékony hatása. Miután a szóban forgó leányiskola életrevalósága sokakat meghódított, különösen a közoktatási kormány intéző férfiúit, nem csodálható tehát, hogy több helyen, a hol kiváló szükségét érezték, csakhamar felállitatott legnagyobb részt állami segély mellett; sok helyen tisztán az állam költségén. Jóllehet, hogy találkoznak egyes helyek, hol téves informátió, vagy magas állású egyén proteetiója folytán fölálitottak polgári leáuytanodát minden előzetes számitás nélkül a részben, vájjon lesz-e elegendő növendéke a tanodának. Bizonyos dolog, hogy a helyi lakosság életfoglalkozása nagy befolyást gyakorol az ily intézetek népességi viszonyaira, a mennyiben bárki előtt is világos, hogy a földmivelŐ osztály — a hol a lakosság zömét képezi — nem igen hajlandó ily iskolákba adui gyermekét, miután még az elemi iskolával sem bírt eléggé megbarátkozni. Innen magyarázható tehát azon állapot, hogy némely helyen levő polgári leányiskolák növendékek nélkül szűkölködvén : jobban csak tengetik életöket miből látható, hogy nem oda valók fa hova felállitattak. Ámde tekintsük közelebbről saját helyi viszonyainkat váljon ugyállana-e a dolog nálunk is, ha kapnánk polgári leánytanodát?! A ki egy kis körültekintéssel megméri a helybeli iparosok honoratiorok, egyszóval a kaputos osztály leánygyermekeinek névlajstromát akár az anya könyvekben, akár a létező népiskolai felvételi naplókban, bizonnyal el nem tagadhatja, hogy itt a felállításra várt polgári leányiskola valóban népesnek Ígérkezik. Mily módon, mily eszközökkel lehetne ily kiváló fontosságú — és leány- gyermekeink jövőjére nagy mértékben kiható iskolára szert tennünk: alkalmilag megkísérlem arról tájékozást nyújtani. GYARMATI JÓZSEF. Fögymnasiumuuk története. (Az esztergomi gymnasium tanárai és tanulói.) [Kezdettől a jelenig.] A családi életnek egyik igen szép vonása, hogy az utódok ügyeletesen megőrzik őseiknek emlékét. Az iskola egy nagy család; az elődök emlékét kegyelettel megőrizni nekünk utódoknak kötelességünk. Legyen azért növök, mely már nagyobbrészt feledésbe ment, megörökítve intézetünk évlapjain ; önzetlen fáradozásuk megérdemli, hogy éljenek a hálás utódok emlékezetében ! Talán nem lesz felesleges előbb azon intézetnek, melyben működésük lefolyt, legalább rövid történetét előre bocsátani. Annál inkább is szükségesnek látszik ez, mert az eddiggi tudósítások egyrészt lapidáris rövidséggel vannak megírva illetőleg csak érintve, másrészt meg tévesek. Szükségesnek tartom egyúttal megjegyezni, hogy e néhány sor csak a közlendők megvilágosítása akar lenni, s nein a gymnasium története, melyet a következő években szándékozunk közrebocsátani. Az esztergomi gymuásiuniót Széchenyi György, érsek-primás alapította, 1687. márcz. 18-án kelt adományozó levelével. Hazánk katholikus tanintézeteiben a XVII. században még csaknem kizárólag a jezsuiták rendje tanított ; ezeu rendre bízta az érsek is az esztergomi gymuásiumot. A jezsuita rendnek főfeladata a hithirdetés és a protestantizmus ellensúlyozása volt, de e czélra M „Esstsrgom és Vidéke" tárcsája A hazáról. Oh haza ! a te neved szebb raiudeu földi [neveknél, Ámde csak annak szép, a ki szeretni tanult! üSs neved édesb is mindennél, a mi csak [édes, Ámde csak annak olyan, a ki szeretni tanult. A ki szeretni tanult igazán honi szót, honi „ , [földet, Ls kiket a honi föld szilit a világra elé. A ki szeretni tanul mindent, a mi kedves [e népnek, o őrzi szeretve luveu ősei szent örökét. A kiszeretve tanult megküzdeni e honi földért 15 védni ha kell, vérét ontani gyermekeiért. A ki szeretve tanult megszerzeni a tudo[mányt, mely /fenragyogó fénynyel biztos utakra viszen. jÉs a ki szeretve tanult alkotni művészi [dicsőséget, ' Melyre tekintve gyönyört leljen a messze [világ. ! a ki szeretve tanult hirdetni igéket az [erkölcs-, 3 0g s a szabadságról nemzeti létalapúi 'Oh haza! bár mennél több szív lángolna [teérted, > zengné egy szivvel a neved: édes anya! 'fogy soha pártosság, vad gyűlölet üszke [ne égne, 's hű gyermekedért sírna a többi fiad. Oszlopid ők, s ha kidőlnek, mért örvendjeu [a többi ? Gyermekeid veszte nemde nem a tied is ? ! S fogja-e őket más, ha nem ők egymást [megölelni, S boldoggá igazán tenni határaidon ? ! Oh szeretet! szent honszeretetuek drága [erénye ! Bár sose hervadj el a haza gyermekiben ! S bár lennél ama csillag, mely hamvadni [tudatlan, Hűn vezető fénnyel lángol a honfi elé. Vagy lennél harsányan dörgő mennyei szózat Hogy mindaz halljon, a kit e szép haza [szült. Hogy hona földének gonosz ellene lenni [remegne, S bántani gazlelkűn a haza hű fiait! S mennyei szózatkép hirdetnéd: „lm ez a [nép az, Boldoggá melyet tenui örökre fogok!“ ERŐDI DÁNIEL. Nagyember gyártás. Tizenöt fejezetes felolvasás. — Kisvárosi karczolat. — I. — Van szerencsém kedves barátomat ma esti felolvasásomra tisztelettelteljesen meghívni. Ilyen szókkal siete ti elém s fogott el. Blitzleiter Krisztián ur v árosunk egyik kiváló „szakembere“. Van neki egy nagyon helyes tizenöt éves leáuya s én azért nagy tiszteletben részesítettem. A kis Jolán az isteu egyik legremekebb teremtése. Jókedvű, okos, szellemes. A mit nem az atyjától örökölt. Blitzleiter Krisztián úr vagyonos roa- gáuyzó volt, a ki mindennap nagyobbnak érezte dicsőségét. A kisvárosi dicsőség igen olcsó jószág. Nem kell hozzá más mint három vacsora, száz finom szivar, s ötven pa- laczk pezsgő. A vendégszerető házigazda meghí erre huszonöt nevezetes szóvivő embert s meg van az óhajtott népszerűség. Ezentúl nagy érdemű, kiváló képzettségű, ünnepelt hazafi s az ország szemefénye lesz belőle. Valóbau csodálatos hatása van a vendég asztaloknak. Az angol lord major ebédjei Angliában egész Európa által figyelemmel kisért világtörténeti mozzanatok. Kérdeztem Blitzleiter Krisztián úrtól, hogy mi a felolvasás thémája. Erre megragadta karomat s titokzatos mosolylyal suttogó: — Erőnek erejével felolvasást akarnak tőlem. Lássa kedves barátom én nagy zavarban vagyok. Vau nekem ugyan egy megkezdett czikkem, de befejezni sehogyse bírtam. Lássa ön igen derék ember. Ebédelt már kérem ? Jolánra gondoltam. — Még nem. Oh legyen akkor szerencsém. Nálunk fél kettőkor tálalnak, Jolán szép szemei kedvéért elmentem a kisvárosi Lucullusboz’ a mama szörnyű unalmas egy asszonyság volt. Szüntelen csak a baromfiakról beszélt. Minden tyúkja életrajzát közölni akarta velem. Ä kis Jolán azonban csupa merő sze- retetméltóság volt. Az öregek előtt nem tűnt föl, hogy folytonosan koccingatok vele. Ebéd után a mama még a XVIII. század egyik legérdekesebb szokása szerint karos- székében édesen elszuudikált. A papa be- czammogott ünnepi tajtékjáért Azalatt lángra lobbant bennem a vér s forró csókban tört ki minden tiszteletem Jolánka édes ajkára. Gyorsan kiszürcsöliük rá az utolsó pohár pezsgőt, és mosolyogtunk s elpirultunk. A mama is édeset álmodhatott, mert szintén mosolygott. A papa kedélyesen lépett be a szobába s drága spanyol specziálitásokkal lepett meg. Azután kiintette Jolánkát. Iszonyú veszteségnek éreztem a kis tündér távozását. Fontos arczczal, suttogva kezdé az öreg. — Barátom, édes jó barátom. Nézze csak, erőnek erejével felolvasást akarnak tőlem. Lássa én nagy zavarban vagyok. —- Van ugyan nekem egy megkezdett czikkem... — Kedves Blitzleiter ur hisz ezt már elmondta egyszer. Hát csak ki vele, térjen a dologra. Illatos kék karikáimra tekintettem. Blitzleiter ur rettentő felhőket kezdett szi- pákolni. Mintha füllentését akarta volna elfüstölni. — Édes jó barátom — sohajtá Blitz- leiter ur. — Csak őszintén ki vele. — Lássa én igen egyszerű ember vagyok.
