Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 58. szám
a kivégezettek ? A társadalom legundokabb szörnyeteg! u. m. atyagyilkosok fejedelem gyilkosok, pokolgépek szerkesztői, kik «éptöinegeket semmisitettek meg, legaljasabb csalók, kik családokat irtottak ki, elvetemedett kéjencek, kik természettelenes vágyaik kielégítésére a méreg és a gyilok eszközeit alkalmazták. A társadalom e salakjai érdekében indult meg a mozgalom a tudomány terén, zaklatták a törvényhozó testületek, de hidegen tekintenek a serdülő ifjak, a munkára hivatott férfiak, a nyugalomra érdemeket szerzett aggastyánnak hulláira, a szeplőtlen jellemnek gyászravatalára, kiket korunk előítéletei párviadalba bonyolítottak, hogy ott halálukat leljék. És ki állapíthatná meg az elesettek számát, a társadalom veszteségét, melyet ezek meggyilkoltatása okoz. Miért zengnek dicséneket haladő ko runknak ? Igaz, a tengerszorosok áttörése, a tátongó örvények merész áthidalása, a sivatagokon elterülő vasnti hálózatok, a nagyszabású védgátak emelése, melyeken a dühöngő hullámok hatalma megtörik, szóval a természeti erők fékezése s a mecliá- nika tökólyesitése eddig nem ismert haladást hirdetnek. Ez korunk fényoldala. De ne feledjük ennek árnyoldalát, sülyedését sem a társadalmi kérdések terén, melyek közül egyet sem oldott meg. * * * A törvény sehol sem veszi pártfogásába a sértett félt. A hihivó, és kihívott fél egyenlő büntetésben részesül. Észszerűbb és méltányosai)!) volna azt szigorúbban büntetni, a ki a párbajt előidézte. A büntető törvénykönyv különös és súlyosabb büntetést szabjon a pár- bajvívók azon felére, kire bebizonyodik, hogy a párbajt az emberölésre irányúló szándékkal idézte elő, s pedig még azon esetben is, ha különösen a párbaj a szokásos és kölcsönösen megállapított szabályok szerint folyt le. Ez ekkor ugyanis nem szolgáltathat indokot a büntetés szigorának enyhítésére, a párbajnak mint különleges bűnténynek (v. ö. 108. lap.) megbirálására ama körülmény, hogy a becsületbeli ügyek elintézésére szolgáló, s a közvélemény által megengedett lovagias eszközhöz folyamodott ; mert ezt csak ürügyül használva főcélul nem a bccsfl- ; et rehabilitációját, hanem embertársászfiin elől épen azon nyaraló közelében, hol állítólagos vetély tár snője lakott. Körülnéz.... mindenütt csend. — Férjének semmi nyoma, mintha csalt a föld nyelte volna el. Közelebb lép és... de bah mit lát... Juliskáéit nyaralójából nő lép elő', egy férfi oldalán... Vetélytársnője az, az ő férjével, ő az, ki leltet más, a hűtlen férj, a ki őt megcsalta, szerelmet hazudott, hogy esküjéről másnak karjaiban megfeledkezzék. — Bosszút kiáltott a női szív, mely legszentebb érzelmében sértetett meg, megtorlást kivált a háborgatott kebel, írt a sajgó seb. S ime ott húzódnak meg egy fa árnyékában, átkarolják egymást, s az ajk az ajkat éri.... Ilonka ezt tovább nem nézheti ; vad erélylyel, melyre a szelíd nőt képesnek nem hinné az ember reárohant a turbókoló párra, s egy hatalmas pofonnal törekszik az önfeledt férjet a helyes útra téríteni. De uram bocsáss, alig hangzott el a szemet megszikráztató művelet, midőn észreveszi, hogy emberében tévedt, hogy férje helyett egy jó házibarátukat traktálta meg. Kellemetlen helyzete még bouyolódottabbá vált, midőn az átellenes házból Ahdárt látja kedélyesen szivarozva kilépni. Nagyot sikolt s a szegény áldozat karjaiba rogy. Aladár e sikoltást meghallván a helyszínére érkezik, s vére ereiben hüledezni kezdett, midőn az ő kedves, szeretett feleségét, kinek hűségéért életét is merte volna koczkára tenni, másnak karjaiban látja. Ti fiatal házas emberek kiknek szép menyecskétek van, kit szivetek mélyéből megöletásét tűzte ki célúi (v. ö. 105.) Nem alaptalan e követelésünk. A fentebb bemutatott (v. ö. 101. lap.) és jelenleg i,s előforduló esetekből látjuk, hogy a becsület gyakran roszakaratból támadtatik meg. Vannak szilaj, packázó becsületsértők kik erőszakosan keresnek okot a becsületsértésre, s ezt megtalálva nem nyugodnak, míg kiszemelt áldozatukat láb alól el nem teszik. Miért legyen elnéző a törvény e gonosztevők iránt, mint araily elnéző általában a párbajvívók iránt, kik csak a közvélemény nyomása alatt és kortársaik véleménye előtt meghajolva viaskodnak ? A büntető törvénykönyvek egyoldalúságát hirdeti főleg ama körülmény, hogy a párbaj bűntényét sújtják, — do nincsenek tekintettel az előidéző okokra. Láttuk, mily kudarcot vallott épen ezért a törvényalkotás mindig s mindenütt (v. ö. 98. stb. 1.) ! Nem elég a párbajt büntetni, hanem a büntető szigornak azon cselekményekre is ki kell terjednie, melyek azt megelőzik, illetőleg a párbaj oká nak tekintendők. Miért vívnak most párbajt ? A becsületsértésekért. A törvények épen ezekért nem nyújtanak kellő elégtételt. Vagy mily elégtételt nyert az arcúl- ütött felperes, ha a hetvenkedő sértő őt megkérleli, vagy pénzbírságra Ítéltetik ? Vagy ha a rászedett férj nejének elcsábitójátegy két hónapra bezárathatja, s emelett e pikáns eseményekre vonatkozó törvényszéki tárgyalást a hírlapok szószerint közük ? Az összeférbetlen kötekedő, ha mellette vagyon is, bátran osztogathatja a pofonokat, tettleges báutalinakkal illetheti a békés polgárokat. Hisz a kilátásba helyezett büntetések oly aránytalanul csekélyek, hogy azoktól legkevésbé sem riad vissza. Egy gazdag szülőktől származó pajkos ifjú, kinek szűk volt a világ, jókedvében megostorozott egy országos nevű, köztiszteletben álló, érdemekben megőszült férfiút. A bántalmazott, bár számos ízben bizonyította bátorságát, kitűnően vívott, nem tartván méltónak a vakmerőt arra, hogy vele megverekedjék, törvényes utón követelt elégtételt. És miben állott az ? szerettek, a kit bálvány kép imádtól', csak hagyjátok megérteni Aladár lelki állapotát. Reárohant az ismeretlen férfiúra, kiragadta karjaiból elalélt feleségét, s szive fel- jajdult, midőn kincse rablójában azon barátjára ismer, kinek ügyében járt, ki miatt hogy feleségét meglepje, látogatásait eltitkolta és estéit feláldozta. Felszólította, hogy ha szivében a becsület utolsó szikrája ki nem aludt, adjon elégtételt azon nyomorult tettért, melyet csak vérrel lehet lemosni. Hasztalan igyekezett az ártatlanságát bebizonyítani, a dühös Othello semmitől sem akart tudni. A dolog elére hányatott volna, ha Ilona, ki eközben magához tere, Aladár előtt térdre borulva, az egész eseményt be nem vallja. Egy pillantás a bűnbánó nő könytelt szemeibe, az ártatlanság kinyomata a szeretett arezon, s az ekköz- beu a végíejleméuyt távolról néző Juliska megerősíti, vallomásai meggyőzték őt neje ártatlanságáról, s karjaiba szorítja a már már elfeledettnek hitt kincset. Eközben kiderült hogy Aladár épen az este nyerte meg barátja számára Juliska kezét eleinte vonakodó szülőitől. Jókedvű mulatság zárta be e tragico- mikus estét. Ilonka, Aladár kebelén nyugodva csókok közben megfogadta, hogy többe nem lesz féltékeny. BAUER ADOLF. A biró ötven forintnyi pénzbírságra Ítélte a szemtelen ifjút. Ily körülmények között a meggyalázott, a niegbeestelenitett mindig hajlandóbb a törvény mellőzésével boszut állani, illetőleg az u. n. lovagias elégtételhez folyamodni. Valóban elérkezett az idő, hogy törvényalkotóink komolyan elmélkedjenek a becsület kellő megvédéséről. Legcélszerűbb volna a becsületsértésekre vonatkozólag külön büntető törvénykönyvet alkotni, mely összhang- zásban állva társadami életünkkel,korunk ízlésével, részletesen felölelné ama cselekményeket, melyek mások becsületét beszennyezik, és a niegbeestelenitett egyedeket a törvényszékekhez édesgetné, ezek igénybevételéhez szoktatná. A büntetéseket pedig olykép kellene osztályozni, hogy azok a becsületsértőt érzékenyen sújtanák, és arányban állanak a vétség nagyságával. A becsületsértőt szükség esetén nemcsak vagyonának megfelelő pénzbírsággal, hanem a polgári jogok elvesztésével és hasonló büntetésekkel is kellene illetni Szóval a büntető szigor olvképeu legyen szabályozva, hogy egyrészt a becsületsértésektől visszarettentsen, másrészt a becsületében megsértett félnek elégtételt és védelmet biztosítson. Főkáptalamiíik levele az emlékérem mellett. Tekintetes Polgármester úr! Az esztergomi főkáptalan, < mely a magyar egyház örömében és gyászában, az ország derűs és borús napjaiban a szent István első királyunk által alapított esztergomi érseki széken tündökölt Főpásztoraival mindig együtt érzett s együtt működött, mindenkor legszentebb kötelességének, legkedvesebb feladatának tartotta, hogy ezen a haza viszontagságával szorosan összefűzött érseki Szék iránti tántoríthattál) hűségét és ragaszkodását, valamint Főpásztoraihoz viseltető fiúi szeretetét és hódolatát méltóképen kitüntesse. Ezen híven ápolt érzelminek zálogául szolgáljanak az érmek is, melyeket ezen főkáptalan Főmagasságú és Főtisztelendő Simor János Bibornok, Magyarország Herczeg-Primása és esztergomi Érsek negyedszázados PílspökTótországi levél. (Tótország fölfedezése. — Nyitra. — A nyitrai magyar szó. — Ha miniszter volnék. — A nyitra- völgye. — A népviselet — Milyen a tót ? — Költészete és zenéje. — Nagy-Tapolcsány. — Kaszinó. -- A szerdahelyi plébános. — Hogyan tettek meg szabadkőművesnek ?) Mi az a Tótország ? Semmiféle geog- raphiában és mappában árnyéka sincsen. Pedig meg van. Kezdődik Nyitjánál s végződik Podolik elelején. Mert, Podoliknak a, hátulsó része már Gácsországba szögei. Reményiem, hogy nem fognak colom - busi teudeutiákkal vádolni. Nem szándékozom Tótországot fölfedezni. Soha életemben nem hallottam szörnyebben magyarul beszélni, mint Nyitván. Pedig Nyitva irányában igen elegáns illu- sióim voitak. Regényes és históriai vidéke s imponáló külseje még csak megtartottak illusióimban. De mikor a városba értem, akkor azután rémitően csalódtam. Pokoli kövezet, girbe-gurba utczák, kék és zöld pocséták, idomtahin törpe házak, bámészkodó liand- lék, mamlasz nemzeti tótok, kirívó öltözetű nyitrai putzkrédük, semmit nem mondó ur- ezü baktató hivatalnokok, néhány elkeseredett kisvárosi dandy, apró-cseprő szatócsboltok, kicsiség, vergődés, vegetálás-- mind ez együttt véve Nyitva. A merész sziklán épült püspöki vár az ő karcsú tornyaival valóságos felkiáltó jele a város sivárságának. Szombat délután volt, mikor bekocsiz- tam. Egy criminális rossz kouyhájíi fogadóban pihentem meg s ott volt alkalmam azt a szörnyű nyitrai magyarságot hallgatni. ségének áldásos emlékére veretett, hogy a századok bosszú során keresztül nemes arczvonásiból kiolvasható legyen magas és fenkölt szelleme, mely már eddig is fenséges erényei halhatatlan érdemeinek és ezek között a jótékony intézetek megalapítására, remek művek alkotasa,ra, a tudomány és művészet kincseinek fölhalmozására fordított bőkezűségének kiapadhatom forrása volt. Fogadja Tekintetes Polgármester ur a 1 ön ein 1 i te 11 érmeknek egyik ide mellékelt példányát, mellyel kedveskedni óhajt Esztergom, 1882. jul. 13-án. az esztergomi fökáptalan. Vasúti értekezlet (a szomszédban.) E hó 15-én a megyeház kistermében — mint a Nógrádi Lapok Írják— nagyobb számú közönség részvéte mellett tartatott meg a megyét és B.-Gyarmat városát legközelebbről érdeklő vasúti ügyben az értekezlet, megyénk kitűnő főispánja gr. Gyürky Ábraháin elnöklete alatt. Ott láttuk az értekezleten br. Majt- hényi László főispán urat,ki Houtmegye érdekében fejleszti ezen fontos ügyet, úgy, hogy azzal megyénk érdekei ösz- szeköttessenek. Ott voltak gr. Forgách Antal, Pulszky Gusztáv, gr. Zichy Nándor és számos capacitás. A főispán megnyitván az értekezletet, előadta az összejövetel czélját, s hangsúlyozta, hogy mennyire fontos a megyére és B. Gyarmat városára nézve az, ha vasutat kap. A közönség tetszéssel fogadván a főispáni beszédet, az értekezlet elnökéül a főispánt, jegyzőjéül Hannos Gábort választá meg, kit távollétében Török Zoltán fog helyettesíteni. Ezután a főispán indítványba hozta, hogy az ügy további fejlesztésére egy 9 tagú bizottság küldessék ki. Gr. Forgách Antal jelezvén azt, hogy a vasúti ügyben az idő gyorsan használandó fel, kérte az értekezletet, hogy ezen küldöttséget, kivéve a financiális kérdéseket, lehető tág körrel ruházza fel. Ezen indítvány helyeseitekén, a bizottság tagjaiul a főispán elnöklete alatt gr. Forgách Antal, gr. Zichy Nándor, Heményfy József Madách Károly, Har——————mmi— i Az ember valóban kétségbeesik azon a barbár dialectuson. Oh, Berzsenyi, Vörösmarty és Petőfi ! Romlásnak indult hajdan erős nyelvünk ! Ha sírotokhoz érne az a nyitra nyelv, akkor megfordulnátok gyötrelmetekben ! Nincs az a nyelv-törvény, nincs az a . i grammatikai szabály, nincs az a kiejtési helyesmód, melyet a legvakmerőbben a rczul 1 nem csapnának. Előkelő tisztviselők, tehetősebb kereskedők, jobb módú iparosok kerültek volt ez alkalommal együvé, s mintha i csak versenyezni akartak volna nyelvünk > rongálásában. Nem bocsátók meg nekik teljes életemben. Azok az emberek tótországi emberek, a mire büszkék 0* ne vegyék tehát i szájukba a magyart, mert erre nem vagyunk jí büszkék. Tudjuk, hogy mennyire jó barátaink s s milyen édes kötelességnek veszik a hivatalos nyelvet. Ha miniszter volnék hivatalo- -< sau megtiltanám, hogy Nyitván nem szabad b magyarul beszélői. Hauern igenis majd mindenkinek magyar ábéczét kell venni. ♦ * * Három-négyórai meglehetős sebes baj - tás után megérkeztem Zerdahelyre a bér- - czegi kastélyba. Zerdahely lábait a Nyitra , /:• mossa, baját a föllegek nedvesítik, szive a * j? herczegi kastély. A Nyitra folyam nagyon szerény igényű i) kicsike ér a mi büszke, fejedelmi Dunánkhoz képest. Néha rakonczátlauul megdagad, ,b sőt gyakran öngyilkos tutajosokat is oszlat. ,j Girbe-gurba kanyargós folyását a begy or- máról mértföldekre el lehet látui. A hegyőrömről való kilátás nyájas irlvili <
