Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 56. szám
Esztergom, IV. évfolyam. __ 56. szám.________________________Csütörtök, !882. julius !3-án. r V árosi és megyei érdekeink közlönye. JAi MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS^CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: égés?, évié.................................................6 frfc — lcr. fél évre .......................................................3 ■ — „ n egyedévre *............................................1 Egyes szám ára 7 kr. 50 SZERKESZTOSEG: Lőrincz-utcza, ‘jO , hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. K I A D Ó H I V AJ A L: , ^ZÉCHEN YRtLr 3^., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól JOQ szóig — fi t 75 kr 100-tól* 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ Bólyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető leg- jutányosabban közöltéinek. NYILTTÉR sora 20 kr. A tiszla-eszlári eset társadalmi, büntetőjogi és rendőri szempontból. I. (H.) E lapok higgadtabb vérű és intelligens!'érzelmű olvasói előtt talán nem lesz egész érdeknélküli, ha ezen eset szakértelemmel bíró tollal a fent jelzett három szempontból tárgyilagosan megvilágittatik, annyival is inkább, mert tán hazánk eddigi bűnlajstromában alig akadt eset, mely nem kutatom az okokat, oly alkalmas lett volna egy megmérhetetlen mozgalmat megindítani, amely mozi-alom, ha egyszer megindul, róla senki sein fogja tudhatni, hol áll meg, mert a szenvedélynek csak egy logikája és ez ismét szenvedély. Hogy ez esetről társadalmi szempontból értekezzem, föl kellene sorolni azon bűnöket, a melyek a kormány, a képviselőtestület és a napi sajtó részéről elkövettettek. Már körülbelül három év óta a kormánypárt kebléből kinőtt egyes politikai cbampionok vaskövetkezetességgel szítják a zsidógyüloletet és badar modorukban nem átalnak oly eszméknek kifejezést adni, a melyeket már régen a tudomány és felvilágoso dottság eltemetett. A középkor iszonyatos jelenetei ma már lehetetlenek, a máglyák tűz- fónye ma már nem világíthat Alexandria utczáin és az aja Sophia oltáránál patakokként folyt vér utánzást nem lelhet, mert egy Marat, Danton, Robes- pierre és százezer franczia forradalmi hős élte és vérével vásárolta meg az emberi jogok elismerését. Ezen politikai cbampionok, megtagadva a múltat, sőt saját értelmüket, pokoli művüket folyton szőtték és a kormány, mint valami színházi közönség, a mely szoktatva van a komoly irányú klassi- kus színművekhez, a boltozatot is felkeresi, hogy rajta nevethessen, ahelyett, hogy ezen mozgalmat csirájában erélyesen elfojtotta volna, nem tevés által legyezgette és noble nevetésbe tört ki, ha Istóczy-Cassandra jósolta,. hogy Mózes ernte portás és hogy 16 millió keresztény lakost az 500 ezer zsidó el fogja nyomni. Istóczy és hasonnemű parasitái röp- iratokat bocsátottak szét és nem volt az ország azon catilinaris existentrájú eladósodott és munkakerülő férge, ki nem gazdagította volna az antisemiti- kus fzennyirodalmat és minő férgek voltak azok? Vannak parasiták, melyek nappal sohasem láthatók, csak éjnek idején setétben, miután félnek az egyenes támadástól, felmásznak a falakra és onnét ereszkednek le az alvó emberre, hogy álom közben vérét szívhassák. Ilyenek ezen autorok is, antiszemi- tikns nemes buzgalmuk, sokszor nemtelen s majd ki nem fizetett váltóban, majd aljas kenyéririgységben leli alapját. A röpiratok beszárnyalták az országot, izgatták a közönséget és a bölcs kormány nézte, tűrte, olvasta és nevetett, nem volt királyi ügyésze az országnak, kiuek a büntető törvény- könyv 153. és 155. §-a eszébe jutottak volna, hisz nem is adóvégrehajtó lett megbántva ezen ponyvairodalomban, hanem csak lázadás és ez is csak zsidók ellen irányult, ezért pedig nem érdemes pert indítani és a fegyházakat gazdagítani. Hanem mikor a hullámok már tornyosulni kezdtek, mikor már Onody 500 ezer magyar zsidóra ráfogta, hogy orgyilkosok, akkor igen is fellépett Tisza, mint Messiás és kegyesen megígérte, hogy a szuronyokat mozgósítani fogja, ezen pillanatban született meg reánk nézve a tulajdonképeni zsidókérdés, melynek szülője maga a kormány. Hatalmánál és minden sikertelen adó- végrehajtásnál mutatkozó erélyénél fogva az egész mozgalmat elfojthatta volna, ha nem vágyódott volna a megváltói szerep után, erre pedig nincs szükségünk, megvédi a magyar zsidót maga a magyar nemzet és a magyar zsidó magyar érzülete. Tisza egyrészt és másrészt a hivatkozott politikai cbampionok ezúttal tévedtek, látszik, hogy azon hazát, melyen évek óta nadályokként függnek és azon népet, melyet évek óta — boldogítanak — nem ismerik, setét munkájuk és aljas czéljaik hajótörést szenvedtek a nép tiszta és becsületes jellemén és a század niveauján álló műveltségén, nem voltak képesek ezen tengernyi nép sima tükrét megzavarni, nem sikerült nekik a magyar nemzet ezredéves fényes pajzsát egy zsidóüldözés által beszennyezni. Pedig be szerették volna ezen vérfoltot látni, hogy azután a humanismus nevében sortüzet command Hozhassanak a nép sorai közé, hogy a sajtószabadságot korlátolni ürügyük legyen és hogy elmondhassák: „látjátok magyarok, éretlenek vagytok, nektek nem szabadság, hanem autokrata való.“ A fővárosi sajtó higgadtabb és nagyobb része éhommal fogta fel a dolgot és egyébnek sem tekintette az egész ügyet, mint egy közönséges bűntettnek, melyről egy tisztességesebb lap behatóbban mindaddig úgy sem ir, míg az ügy a vizsgáló bíró, minden nyilvánosságot kizáró kezei közt vau. Másként a zúglapok és szen-zátió- hajhászó újságok ; napról napra rémhírekkel tractálták közönségüket, naponta uj meg uj, majd fej-, majd lábnélküli hullákat találtak fel, ásaf.trk fel sírokat és döntöttek fel zsinagóká- kat, rég elfelejtett dajka, meséket elevenítenek és ők az elsők, kik a zsidók összeségét vádolják. Természetes folyománya ennek, hogy a zsidók is mozognak, mert végre senki sem szereti magát gyilkosnak neveztetni, dijakat tűznek ki türelmetlenségükben gyanúsítják a bírákat és mindenütt rémeket látnak, hol csak üres pletyka van. így csinálják a rossz vért és így gyanúsítják önmagukat, mind ez pedig csak viz a zsurnalisztika malmára. Ha végig nézünk mindazon tendenk tiózus híreken, miket sok lap hozott é- másnap mindjárt dementált, ha olvassuk azon glossákat, miket a nép fe-s világositására (?) Írtak, — hisz arr- vannak hivatva — akkor el lehet rólul mondani: „Man merkt die Absicht und wird verstimmt.“ Nagyot hibázott a zsurnalisztika, midőn egy közönséges bűntényt, amely mint ilyen még hegyőzve sincsen, arra használta fel, hogy az ország 500 ezer zsidó lakója ellen a fajgyűlölet összes fúriát keltette fel. Nézzék meg a magyar zsidót, mivé As „Isstcrgom és Vidéke“ tárcsája Vigasztalódjál, jó apám. Nincs már felhő az ég felett — Virraszt az isten e^hazán. Gyermekded szívből azt súgom Vigasztalódjál jó apám ! »Zord századokból éji rém Jár szerte bár föld kerekén*, »Máglyára11 dobja a magyar Ha rémitgetni itt akar...! — Vigasztalódjál, jó apám ! Ha német, muszka dul-ful is És szítja a viszály tüzet. »Meghal is ott az irgalom“, Nem rontja ez a magyar szivét; Rákóczi népe nem tűri — Svábot, muszkát nem követi — Hogy »ember, kit düh elragad“, Legyen rajongó fenevad... — Vigasztalódjál, jó apám ! Elnémult itt a régi vád, Hogy vért ivott az ős apád — Magyarnak büszke jellege : Nemes szive és ép esze; Nincs már felhő az ég felett — Virraszt az isten e hazán... Imádjad őt hited szerint, Imádjad híven, igazán ! — Vigasztalódjál jő apám ! Én is, te is, édes apám ! Szeressük hőn e szép hazát, Neki élünk s ha kell, balunk S némává lesz a durva vád... Gyüjtsünk erényt, tegyük a jót, Környez majd jók szeretete S ki mégis bánt — hej ! rá kerül »A gályarabnak bélyege.“ — Vigasztalódjál, jó apám ! »Egy törvényre dobog a szív, Keripv. a vér, eszmél az agy, K' ívéjel űpAcs ■— csak egv, csak egy És e'Kivétek az te vagy!“ így dörg felém, oh jó szülém, Szívből szörnyű bánatod. Fiad szerint, hisz és remél . Borúra láttunk szép napot.,. — Vigasztalódjál, jő apám! Behunyom már a szemeim, Nyugodtan alszik kis fiad — — — Fölébred, áldja istenét, Ki mindön szívbe éltet ad ; Mind egy apának gyermeki Vagyunk s tegyük akaratát; Magyar nép mondja tartja is Az embertárs — felebarát ! — Vigasztalódjál, jó apám ! Egy keresztény. Egy színdarab utazása. — Humoreszk. — Egy nagy vidéki városban egy jómódú szerény fűszerárus élt. A füszerárusnak egy reményteljes fia volt, ki inkább Csiky Pro- letárai mint az üzlet után rajong, melyet tanulnia kellet volna. A fiatal ember nem tehetségtelen, a nemzeti színház előadásai, melyeket rendesen látogat, annyira felhevitik szenvedélyét a színház iránt, hogy éjjeleukint mi- dou már mindenki alszik, szobájában egy színdarabon dolgozik. Végre bevégezte egy ötfelvonásos szom orűjátékát. Midőn kész művére pillantott, azonnal nagy tervekkel foglalkozott. — Darabom nagyszerű — raóudá magában, — be fogom nyújtani az igazgatónál. A propketa hazájában nem ér semmit, szivemet nem írom a szinlapra, az igazgató se ismer, addig maradok névtelen mig Magyarország utánam nem vágyódik. így beszélve két nap után látjuk őt kezében az ötfelvonásos szomorújátékkal, az igazgatóság felé vonulni. — Hogyan hívják? — kérdezteti az igazgató, a szolga által. — Még nincs neve, de reméli, hogy nem sokára lesz! —felelteti a fiatalember. A kulissza világ kis köpczös uralkodója nevetett, Kedvező pénztári jelentés után jó kedvben vau. — Engedje belépni ! — moudá a szolgának. A fiatal ember abban a szerencsében részesül, hogy színdarabját személyesen átnyújthatja az igazgatónak. — Kedves barátom ! — szólt az igazi, gató, — miért nem irt ön egy vigjáfcékotr Lássa a közönség nevetni akar! Hu a fiatal ember egy vígjátékot ir» biztosan azt felelte volna az igazgató ús hogy »miért nem irt ön egy szomorújátékot? Lássa a közönség szereti a sentimentál a darabokat.“ Az ötfelvonásos játék apja szótalanu a földre néz. — Nos — folytatá az igazgató — majd meglátjuk. Majd át fogom olvasni. Én mindent pontosan átolvasok. Tizennégy nap múlva jelentkezzék a színházi irodában. A fiatal ember reméuyteljeseu elhagyja az irodát. Az igazgató egy pillantást vetett a kéziratra. — Huszonhat iv keskenyen Írva ! — dörmögé — borzasztó ! — Csengetett, s a szolga belépett. — Mikefoki ! A szolga távozik, s pár perez múlva belép egy hosszú szálú sovány ember, ki senki más, mind Mikefoky a színház titkára. — Itt vau egy uj darab, — szolt hozzá a kulissza világ uralkodója — olvassa át, én nem érek rá, s mondja meg véleményét. Mikefoky semmit mondó tekintettel rá pillant a huszonhat ivre, s szó nélkül, a mint jött, távozott. A kézirat a titkár úr szerény lakására vándorol.
