Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 50. szám

Vidéke egykori szerkesztője s alapítója Öngyilkos lett.

Nemrég ugyanis egy uriasan öltözött fiatal ember ugrott a Dunába Budapesten, kalapját megtalálták, melyben a következő három betű volt: R. L. J.

A napokban tudták meg, hogy a szerencsétlen öngyilkos Ries Lajos Jenő volt, a ki barátai előtt kijelentette, hogy öngyilkossá lesz.

Eddig a szomorú tudósítás.

Nem tudom indokolni, mért dobta el magától az életet, mért keresett oly korán halált, mért hagyta itt oly korán az életet, mért hagyta itt oly ifjan a világot ?

De némi magyarázatom mégis van.

Szörnyű meghasonlott, zilált kedélyű ember volt, a ki azt hitte, hogy semmi törekvése sem jár sikerrel. Terhére volt önmagának s úgy kereste halálát.

Ez a esöndes ember volt Brzorád Rezső másik hírlapi ellenfele.

Ugyancsak a tatai lapokban olvastam a következő sorokat.

— A buda-szőnyi vasút tárgyában az „Esztergom és Vidéke“ hasábjain Brzorád J. Rezső ur tollából közlött czikksorozat már végét érte. Sajátságos véletlen, hogy a nevezett ur polémiája épen olyanok ellen folyt, kik már most többé nem válaszolhatnak. Mind Hangay Lajos mind Ries Lajos Jenő befejezték pályafutásukat.“

A csöndes emberekkel nem lehet polemizálni.

A ki sírba szállt pihenni, azt nem szabad zavarni, azt nem szabad támadásokkal zaklatni.

Brzorád ur mindkét ellenfelével leszámolt, legyen fölöttük könnyű a föld s bocsássanak meg, ha az uj vasúti síneket keresztül találnák rakni sírjukon.

AUCUN.

Termény kiállítás.

Ha van valahol szükség arra, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem terén a kulturális emelkedés elősegítessék, akkor kétségtelen, hogy hazánkban kell ezen fáradozni, mert összehasonlítva a nyugati államok által elért e téren való eredményt, kénytelenek vagyunk megvallani, hogy mi még nagyon messze állunk ezektől, pedig ma már nem a kard biztosítja az állam létét, hanem az, ha az államnak művelt

és vagyonos kereskedője, iparosa és földművese van.

Az egyes kiállítások inig egyrészről hivatva vannak a hosszabb vagy rövi- debb időszaknak emelkedését, esetleg hanyatlását szemeink olé tárni, másrészről buzdításul és tanulmányul szolgálnak arra nézve, hogy valamely kereskedelmi, ipari és gazdászati termény meghonosítását miként kell elsajátítani.

Ennélfogva, mig egyrészről örömmel üdvözöljük az Esztergom-Vidéki gazdasági egyesületet, hogy felfogva hivatását az ez évnek október hava elsőfelében termény kiállítást rendez, másrészről kötelességünknek ismerjük már most felhívni Esztergom város gazda közönségét, miszerint felfogva a kiállítás nagy horderejót első rendben nekik áll érdekükben hogy ezen kiállítás megfeleljen a hozzá kötött reménynek. Különösen szükségesnek látnánk ha a polgári olvasó-kör, mely magában foglalja Esztergom város gazdasággal foglálkoző közönségének nagyrészét, a kiállítás mellett propagandát csinálna, s tervszerűig, előleges megbeszélés alapján mig egyrészről a kiállítást köztudomásra hozná, másrészről valamennyi gazdát a kiállításban való részvételre megnyerni iparkodnék.

Helyesnek vélnénk s ez csupán a mi nézetünk, ha a polgári olvasókör választmánya maga kezéből egy bíráló bizottságot szervezne, s ehhez küldetnének a gazda közönség részéről a kiállítandó tárgyak. Mely intézkedés által, mig egyrészről megkönnyítené a kiállításban való részvételt azáltal hogy ezen bíráló bizottság teljesítené az illető kiállító helyett a Kiállítási iv betöltését, másrészt oly tárgyakkal lépne a kiállításba az esztergomi kiállító melyek által a kitűzött számos jutalmak és dicsérő oklevelek elnyerését biztosítaná s terményeinek hírnevét emelné.

Pósa lapja.

A fiatal magyar költők egyik tehetséges tagja, a mi jó barátunk s lapunk munkatársa Szegeden egy jóféle lapot alapított s annak első számát már ki is adta.

Jó Barát az ifjúsági képes hetilap czime, jó barátságban is lesz vele a magyar ifjúság.

Az első szám Borostyául Nándortól, Hermann Ottótól, Reviczky Gyulától, Kenedy Gézától, Pósa Lajostól és Mihály Józseftől közöl csinos közleményeket.

Ezek közül kettőt be is mutatunk lapunk mai tárczájábau.

A Jó Barát nem fölösleges vállalat. A magyar ifjúság benne egy nagyon tanulságos, nagyon kedves barátot fog találni, a ki minden hétre ad egy kis gyönyörködve tanulnivalót s hasznos mulattatok

Munkatársai közt legelső helyen találkozunk Jókai Mór nevével, ki megígérte, hogy a vállalatot hathatósan fogja pártfogolni.

A többi szellemi erő a következő gazdag névsorban csoportosul:

Abray Károly, dr. Acsády Ignácz, Bartók Lajos, Bajza Jenő, Behyna Gyula, Benedek Elek, Bertalan Alajos, Borostyáin Nándor, Brankovics György, Csáktornyái Lajos, Czogler Alajos, Ember György, Enyedi Lukács, Ferenczi János, Győri Vilmos, Halász Sándor. Herman Ottó, Inezédi László, Irányi Dezső, Jakab Ödön, Kálmáuy Lajos, Karancsy Dániel, dr. Kenedi Géza, Komócsy József, dr. Kőrösy László, Kulinyi Zsigmond, Lévay Ferencz, Löw Immánuel, Magyar Gábor, Mende Bódog, Mihály József, Mikszáth Kálmán, Milkó Izidor, Ney Ferencz, Palotás Fausztin, Pokorny Jenő, Radó Antal, Rákosi Viktor, Reizner János, Reviczky Gyula, dr. Riedl Frigyes, Schmittely József, Szabados János, Szeremley Sámuel, Sziklay János, Tompa Kálmán, Vajda János, Vass Mátyás, Vékony Antal, Veres Sándor, dr. Versényi György.

Sok jó tollforgató iró van köztük, a ki tökéletes garantiát nyújt arra nézve, hogy a lap szerkesztése mindig irodalmi színvonalon fog állani.

A tanulóvilág befejezett megint egy iskola esztendőt.

A szülőknek szorgalmas gyermekeik jutalmazására s a szünidőben való nemes elfoglaltságára nem is tudnáuk jobbat ajánlani, mint a Jó Barát pártfogását.

A kedvesen kiállított képes heti lap ára egész évre csak öt forint, fél évre 2 frt 50 kr, évnegyedre 1 frt 25 kr.

Szerkesztőségünk szívesen szolgál mutatványszámmal s szívesen közvetíti a megrendeléseket.

Yasutügyi értekezlet.

A lapunkban már előre jelzett, a buda-ujszőnyi vasút vonal felett való értekezés f. hó 18-án Piszkén nagyszámú vidékiek részvéte mellett, csakugyan megtartatott.

kicsike karajczárt félretenni, akkor egy évben már 4 frt tőkepénze vaD ; ezt beteszi kamatozni a takarékpénztárba és folytatja a gyűjtést, pl. egy kis cserép-pénztárban, — amilyet a piaczon egy garasért árulnak. — Folytatja és ismét beteszi a takarékpénztárba. Húsz év kell csak hozzá és van egy tisztességes tőkéje, mely a kamatokkal együtt körülbelül 150 forintra rúg. íme, mi lett a krajezárböl. Ezen a pénzen már egy gyönyörű tehenet lehet venni. Hátba még két krajczárt tett volna félre minden alkalommal ! Pedig ez nem nehéz, hiszen csak azon pénzdarabokat rakja félre, melyek igy is, úgy is elkallódásra voltak szánva.

De most gondoljunk csak az egész országra. Magyarországnak majdnem 15 millió lakosa van. Tegyük föl, hogy ezek közűi csak három milliónak jut eszébe félretenni azokat az apró krajozárokat. Elcsodálkozunk, ha megtudjuk, hogy e félre rakott hitvány rézdarabokból évenkint 12 millió forint tőke képződik s hogy busz év alatt 240 millió forinttal lesz gazdagabb a nemzet.

Pedig a vagyongyűjtés nem puszta mulatság. Az kötelessége mindenkinek. Ha valaki nem gondol a maga jóvoltával, a haza jóvoltával törődni mégis kötelessége. A kinek niucs hazája, annak nincs semmije. S a haza jóléte, szabadsága saját fiainak va- gyonesságától függ. A vagyonosság forrása pedig a takarékosság.

íme, mit mondott gróf Széchenyi István : *Legyünk először gazdagok s azután szabadok leszünk !“

Kezdjük el a szabadságot a krajcáron.

Dr. KENEDI GÉZA.

A templom előtt.

(Karczolat.)

A gavallérok már sorfalat képeznek. Épen tizen ketten vanuak s holmi csintalan megjegyzésen vagy kegyetlen kritikán mulatnak maguk között.

Legújabb divatba vannak öntve, csupamerő chic valamennyi csak azt nem tudják, miképen csiptessék még kecsesebbre egészen fölösleges czvikkereiket.

Egy-egy cigarette gyűrű keringésen is elmulatnak s a ki a jókedvű criterium előtt elhalad, azt ugyancsak halhatatlanná festik.

Hiszen minden fiatal ember olyau kritikus, a kinek legmagasabb mértéke önmaga, a ki azonban magához senkit sem akar fölmérni, csak rovásokat keres, hogy mások annál alacsonyabbá váljanak előtte. Niucs ebben az igazságtalan felfogásban semmi malitia, csak a. saját én-nek túlságos nagyrabecsülése. És ezt minden emelkedő szellemű fiatal embernél megtaláljuk; hiszen az arabiti o dictálja.

De épen most van vége a tizenkétórai misének.

A rendes templomlátogató publicum nagy rendekben tódul kifelé. Mindenféle osztályból, mindenféle értékből való emberek. A templom a különböző és különféle elemek egymás mellé egyesítésében valóságos nemesebb köztársaság. Nincs odabenn szebb, jobb, gazdagabb; csak odakünu szoktak az emberek osztályozni.

Meglátszik a szép leányok ai'czán, hogy rokonaikkal, az égiekkel társalogtak. Van

1 valami áhitat a mosolyukban, mellyel a gavallérok frontja előtt elhaladnak.

Egymásután lépnek ki.

Minden kalap mozgásba jön, minden szem fényesebben ragyog, minden meghajlás kiíogástalanabbá válik.

A legszebb rózsák közt élő s legszebb rózsákat nevelő asszony fejedelmi alakja is megjelen. A jókedvében teremtő isten olyan testvéreket adott melléje, a kik olyan szépek mint ő s mindamellett nem rabolnak semmit az ő szépségéből.

Valóságos minta valamennyi. A női bájak legszebb egyesitői.

Nem messze tőle lép ki az egyházból egy másik kedves jelenség, a kit egy poéta Goethe Gretchenjéhez hasonlított. A hasonlító azonnal csatlakozik a szép hasonlathoz.

És most fogy a gárda, mint hogy fogyatékán van a templornozó szép közönség.

Egyszerre csak néhány gavallér marad vissza.

Azoknak még nem jutott.

Azok még csak gyönyörködni tudnak a más gyönyörűségén s irigykedni a mások boldogságán.

Do még ez is milyen édes foglalatosság, milyen kedves gyönyör, mig fiatalok, mig válogatósak s mig nőtelenek vagyunk.

Nálunk már úgy szokták.

Előbb a templom előtt kell gárdáskodni, jó sokáig gárdáskodni, mig jogunk akad a templomban s ott is a legelső helyen az oltár előtt megjelenni.

ROVÓ BÁN.

A tanácskozásban resztvettek névsora a következő :

Andrássy Gyula képviselő, Brzorád Rezső (Mogyorós), Konkoly Balázs (Komárom), Burány János és Rudolf M. (Esztergom), Foglitűy Déne^ (Komárom), Vetiinger Mátyás (D.-Almás), Bakay Imre (Karva), Pongrátz Sándor (Esz- terháza), Reviczky Károly (Bikol), Vanke Imre (Nyerges-Újfalu), Sziklay Lajos (Piszke), Eggenhofer Lipót (Tátli), Vendland Károly (Lábatlan), a duna- almási plébános, Hartmann Péter (Ny.- Ujfalu), Selcz Antal (Nyerges-Újfalu), Pály József (D. Almás), Scliöubeck és Froy Ferencz (Esztergom), Leder- gerber I és Riedli Pista (Nyerges-Újfalu), Randi Máté (Tátli), Beutlium Ignácz (Téglagyár), Klein Ede (Piszke), Hol- dampf Sándor (Süttő), Kelndorfer József és Rádl András (Piszke), Udvari N. (Süttő) sat.

A gyűlés megnyittatván, mindenek előtt elnökök és jegyzők választattak.

Elnökül közlelkesültség és hosszantartó éljenzés mellett Brzorád Rezső úr kiáltatott ki; nemkülönben egyhangúlag alelnökül Venniger Vincze úr,

I. jegyzőül Burány János. II. Riód 1 Pista urak választattak meg.

Brzorád úr miután meleg szavakban megköszönte a kitüntetést, elfoglalja az elnöki széket s a gyűlést megnyitódnak nyilvánítja, felkéri egyszersmind a gyülekezet t. tagjait, hogy nézeteiket adják elő.

Reviczky K. Mélyen tisztelt gyülekezet! Az én csekélységemhez is elérkezett a meghívók egy példánya ; de e meghívók egyátalában nem tüntették ki, hogy a tanácskozás tulajdonképen miről folyjon. Kérem tehát a t. kezdeményezőket, adjanak felvilágosítást, illetve határozott irányt; mert hisz ők többet foglalkoztak ezzel.

B e u t h u m. Kívánjuk, hogy a fővonal erre legyen kiépítve, ha azt nem nyerhetjük, úgy legalább szárnyvonalat kapjunk.

Andrássy Gy. Ezen fővonal iránya a kormány által, hogy Bia. Bicske-Tata felé van megállapítva, több, mint valószínű ; azonban "végleg elhatározva aligha lesz még. Ha kérünk, kérjünk többet. Erre egy tréfás hasonlattal élek: tegyünk úgy, mint a Bach korszakban, hogy ki fegyver engedélyt akart, az ágyúra kérelmezett. Kérjük a fővonalat, hogy kaphassunk legalább szárnyvonalat. Átérzem lelkem mélyéből, hogy e vidéknek jobbléte felvirágzására nagy befolyást gyakorolna a vasút; de azt is tudom, hogy magára az államra nézve is nagy haszonnal járna s igy a fővonal erre felé való kiépítése nemcsak helyi, de országos érdekű.

Mondják, hogy a fővonalról ne is álmodjunk, én pedig azt mondom, houy ez végleg eldöntve nincs s ha volna is, do az országgyűlés előtt még nem tárgyaltatott, még nem szentesittetett róla törvény. Már pedig mig ez meg nem történt, még soha sincs annak lehetősége kizárva, hogy küzdelmünk elnyerje jutalmát.

Kiizdjüiik, mert bármit nyerjünk, már értem, bármily vonalat, az reánk nézve részben mégis csak hasznos leend. (Hosszan tartó éljenzés.)

Reviczky K. Nem élünk a waffenpass korban, de tudom az eset- bon, ha ezt egy osztrák generális pisztolyra kérné, nem pisztolyra, de ágyúra nyerné azt. (Zajos totszés nyilvánítás.)

Tegyünk befolyásra szert!

Keressük mog Esztergom és Komárom megye törvényhatóságát s ezek küldjenek fel a kormányhoz egy mindent magába ölelő kérvényt.

Ha Tátli tói Naszályig mellékvonalat kérelmezünk, szívesen mellettünk fog a komáromi törvényhatóság nyilat-