Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 48. szám
sereg a jobb partot bírja, az ellenség, mely a balparton áll, nem oly köny- nyen közelíthet a Dunához, hogy a forgalmat a Nyerges-Újfalu és Almás között való vasúton megakadályozhatná, mert ha a Nyerges-Újfalu és Almás között elvonuló dombok ágyukkal vannak megrakva, ezek messzebbre visznek, mint a balparton levő ágyuk, melyek a lapályon vannak és így az ellenség nem közelíthet oly távolságra, hogy onnan a vasúti forgalmat akadályozhatná. E/5 az én laikus felfogásom a dologról ; de hallottam egy cs. kir. tábornoktól szintén azon véleményt, hogy egy esztergom-budai és esztergom-uj- szőnyi vasút stratégiai szempontból na- gyou kívánatos volna, mert: Magyarország csak vagy Porosz-, vagy Oroszországból várhat támadást és az természetesen főleg észak- és északnyugatról jönne. Ha tehát egy észak-nyugati Magyarországban operáló hadsereg kénytelen volna visszavolnulni, ezen visszavonulás csakis az esztergomi hídon történhetnék, mely visszavonulási vonal a kövesdi hegységek által védve, a legnagyobb biztonsággal végrehajtható. Hogy aztán azon hadsereg legnagyobb gyorsasággal más harcztéren m“g- jelenhessék, nagyon szükséges, hogy Esztergom egy részről Budával, más részről Komárommal (és pedig épen a jobb parton) vasúttal legyen összekötve, hogy azon a visszavonuló hadsereget vagy Budára vagy Komáromba szállíthassák; ha pedig az ellenség már a jobb partra kelt volna át, akkor már a buda-tata-ujszőnyi vonal sem soká tartható. Tehát a buda-dorogh-almás-ujszőnyi vasút minden tekintetben, úgy az olcsóságra, mint a könnyebb forgalomra nézve, közgazdasági és stratégiai szempontból is sokkal czélszerübb, mint u buda-tata-ujszőnyi vonal. Quod erat demonstandum. Mogyorós, 1882. jun. 10. Brzorád Rezső. Herczgprimásunk Komáromban. A Komáromi Lapokból vesszük át a következő lélekemelő tudósítást : Múlt vasárnap nagy ünnepélyességgel és tüntető szívélyességgel fogadta Pedig hát el vau határozva az emeleten, hogy zsidó ügyről, zsidőfüttyröl legföljebb csak a földszinten lehet beszélni. (A szerkesztő úr távollétében egy kis bű- vészettel a hírek közt is.) Mert mint minden lázas mozgalomnak, ugy a zsidók ellen csapkodó lázas hullámoknak is le kell csituluiok. Vagy ölt az az eszlári sakter, vagy nem. Ha ölt, járjon rá a törvény szigora, ha nem, kapjon elégtételt. De akár gyilkos, akár súlyosan gyanúsított legyen is, azért a többi zsidót művelt ember nem fogja bűntársi pörbe. Egy gonosz csont corapromittálhat egy családot, de nem egy nemzetet- Egy gonosz sakter szereucsétlenné teheti hozzátartozóit, de nem az egész zsidóságot. Alaptalan tehát az egész zsidóság föl- háborodása, izgatottsága, nyugtalansága és saját portája dolgában való bíráskodása. A ki vád alatt van, viselkedjék türelmesen, mig a vádak ki nem forrnak. Méltósággal tűrni ez esetben csak a válság lefolyását gyorsítaná. De hát mikor százával terjesztik a vértanú leány szörnyűséges históriáját! Mikor majd minden óralánczon viselni kezdik a föl magasztalt sakter mulatságos »zobrocskáját ! Mikor minden boldog-boldogtalan ember hozzátudóskodik a kérdéshez. Mikor mindenütt a zsidók ellen szavalnak. Hát az mind csak múló háború, ideiglenes forradalom. Az ercsii erdőben eldördült két lövés után az eszlári eset biráinak szavát halljuk még csak. e város közönsége felekezeti különbség nélkül Magyarország herczegpri- mását, ki a bérmálási szentség kiszolgáltatása végett jelent meg nálunk. Már kora reggel hullámzott a néptömeg az utczákon és száguldoztak délczeg lovaikon a festői öltözetű és daliás banderisták, kik nélkül Rév- Komáromban ünnnepólyes és díszes bevonulás nem is képzelhető. A városháztéren gyülekezett kocsik és a bandérium pont hat órakor indultak ki a Vágón túl, hogy az érsekujvári utón fogadják a P. Lándorról jövő főpapot. Mintegy 7 óra 2b perczkor tűnt fel a láthatáron a díszes négyes fogat, mely ő eminencziáját hozta. Midőn a hintó a küldöttség elé ért a polgármester ur fogadta a magas vendéget. Rövid, de igen szép és lelkesült szavaira — melyet a közönség riadó éljenei követtek — ő eminencziája válaszolt, megköszönvén a szives fogadtatást ; mire a menet megindult. 0 eminencziája kíséretében voltak Sujánszky és gróf Hornik kanonokok és dr. Csernoch József primási levéltárnok. Elől ment egy antik gerelyes lovas Sebestyén Sándor, utána a nemzeti színű jelvényzászlót vivő lovas (a zászlón e felirat volt olvasható : „Éljen az ország első zá,zlós ura !“) mellette két lovas kivont karddal. — Ezek képezték az előcsapatot. Azután jött a bandérium Gulyás Lőrincz vezetése alatt, tagjai voltak : Rácz Dániel, Mórócz István zászlótartók, P. Nagy Lajos kürtös, Erdélyi Kálmáu, Gulyás Sándor, Gulyás Antal, Mórócz Dániel, Szikra András, ifj. Tuba István, ifj. Tóth József, Tóth Sándor, Száki János, ifj. P. Nagy Sándor, Mórócz Sándor, Mórócz György, Kecskés János, Tóth Károly, Nagy Gáspár, Rácz Benő, Rácz József, Rácz Gáspár, Bajcsi Ferencz, Bajcsi Sándor, Nagy Pál Lajos, ifj. Csukás István, Mézes István, Horváth Sándor, Kacz László, Kelemen Sándor és P. Nagy László lovasok. E csapat közepén vitetett a bandérium ősi zászlaja, mely mellé 2 buzo- gányos lovas sorakozott. A prímás ő eminenczinjának fogata mellett s után jöttek a disz-őrlovasok. A menet a zöld gályák- és lobogókkal feldíszített Vág-hidon, — rév- utcza, — Rozália-tér, Jókai Mór-utcza Akkor nemsokára vége leszen Jeruzsálem pusztulásának, az érverések csökkennek, a nyomdák kevesebb festéket fogyasztanak s a jó emberek többet csóválják a fejőket. AUCUN. Piszkei levél. Piszke és vidéke a napokban összeül s a vasút kérdésében értekezletet tart. Nagyon szép törekvés az, csak attól tartunk, hogy egy kissé gyönge. Mert a nagy kihatású ügynek az egész megyére ki kellene terjednie s nemcsak Piszkén, de mindenfelé lelkesítenie. Egy egész megye öszhangzó kivánata követelés, egy kis vidéké pedig csak jámbor óhajtás, melyet csak azért veszuek tudomásul, hogy legott el is felejtsék. Az órtekezet különben az előnyös vasúti tervezet meg beszélósét s illetékes helyen való pártáfogását ezélozza. Czélzásról czéllövészetre. Vasárnap a piszkéik és a vidékiek igen érdekes ezéllö- vészetet rendeztek uyolczvanötlépésuyi távolságra. A nagy díj (hony sóit qui mal’y peuse) egy birka volt s ezt Wieser Béla piszkei földbirtokos ur volt szerencsés megnyerhetni. A Nedeczky fegyverek s a Klein pár lövései nem tévesztették czél jókat. A sütteiek közül Wendler, Taubner, Apnli, Kecskés, s a fáradatlau rendező Spauer találtak czélt. Holdampf Sándor megkésve érkezett. Jövő vásárnap a czéllövést megismételjük. A czéllövészet bajnokai este a piszkei színházban gyűltek össze, hol egy rendes kis színtársulat meglehetősen látogatott díszelőadást rögtönzött. és főpiaczon át érkezett, a plébánia elé, hol az önkéntes tűzoltó-század volt felállítva zenekarával, Csépi Dani alpa- rancsnok vezénylete alatt. A plébánia bejáratát ifjú Takács Pál elnökükkel élükön a kertész ipar- társulat tagjai lomb- és virágdiszszel ékesítették fel. 0 eminencziája rövid pihenés után a sz. András templomba ment. Beléptekor a városi közös dalárda vegyes kara az „Ecce sacerdos magmis“ kezdetű üdvözlő hymnust énekelte. Az isten tisztelet végezte s a bérmálási szentség (melyben 989 gyermek vett részt) kiszolgáltatása után, ő eminencziája a tisztelgő küldöttségeket fogadta. 8 miután viszonzásul ő is meglátogatta a württembergi lierczeget és megnézte az apáczazárdát, délután fél 2 órakor távozott tőlünk. Innét Bajosra ment, hol 18 meghívott katonai polgári és egyházi vendége társaságában ebédelt. A bandérium a kivonuláskor ismét a kísérethez csatlakozott, s az elválás alkalmával a bandérium parancsnoka tisztelgésre vezényelvén a lovascsapatot s ő eminencziája fogatához léptetve, igen sikerült magyaros dikczióval vett búcsút ő eminehcziájától, mint az ország első zászlós urától ; mit ő eminencziája kegyelmesen megköszönt tetszését fejezvén ki a fegyverdiszben kivonult ezüstös ruhás, délczeg ban- deristáknak, kik, a szó teljes értelmében, nagyszerűen festettek. És igazán lélekemelő is volt szemlélni ezen szívélyes fogadtatást; tulajdonképen a római katholikus polgárok rendezték főpapjuknak az ünnepélyességeket, — de azok díszének emeléséhez a városi hatóság s a város minden más vallásit polgára is szeretettel közrehatott ; így a maga nemében az országban páratlan díszes és régi idők óta a gazdaközönség kebelében katonailag szervezett bandérium tagjai egytől-egyig mind a kálvinista felekezetkez tartoznak, úgy a többi egyletek tagjai is felekezeti különbség nélkül kivonultak. Ekként e nap is fényes bizonyítékát szolgáltatta a róvkomáromi polgárság összetartásának s egymás iiánti testvéri szeretetének, mely minden időben főerénye volt ez ősi magyar város lakosságának. Felhívás hazánk kereskedői karához ! Rövid idővel ezelőtt, néhány osztályunk érdekeit szivén viselő kereskedő kezdeményezése folytán, Budapesten kereskedelmi segélyegyesület alakult. Nem szükséges hosszasan fejtegetni, ez egyesület mily nemes czéloknak lehet megvalósítója, működése mily üdvös befolyású a magyar kereskedő jövőjének biztosítására s végre, hogy soha hazánkban tán hasznosabb kereskedői intézmény nem létesifctetett, mint ez. Az irói segély-egyesület, a hírlapírók nyugdíj-egyesülete, a tisztviselők nyugdíj-egyesülete, fényes tanúbizonyságai annak, hogy ma már csak társadalmi utón érhető el a jövőnek, a munkában kifáradt aggkornak biztosítása. Az üs- terr.-ung. Beamten-Pensionsvorein óven- kint 60—70,000 forintot űzet ki segélyekben elaggott tagjai és azoknak özvegyei közt ; a németországi könyv- kereskedők segély-egyesülete ugyanannyi márkát. Hány gondteljes léteit mentenek meg ez összegek a kétségbeeséstől, a koldusbottól, és terolnok le talán a bűn útjáról ! Ily intézmény akar leírni a kores- kedelmi segély-egyesület. Eléggé ismerjük a bajokat, melyben osztályunk szenved. Az alkalmazott biztos kilátásban tudja haszná 1- hatlanságát aggkorában ; a 30—dO évi fáradhattam és ernyedetlen szorgalom jutalma nála a koldusbot vagy egy bolti-szolgai állás. Ez a segéd jutalma. Még mostohább azon főnöké, kit a sors kérlelhetlen keze sújtott, meg- rabolva őt egy tán bosszú küzdelem gyümölcseitől. Az ő állapota jóllehet még szánalomraméltóbb. Volt segéd-kartársaihoz fordulni, azt nehezíti nála olykor nagyon is érthető önérzete, melyet nemes jellemek még balsors közepette sem tagadhatnak meg, főnök collegái pedig, a menuyire szerét tehetik, kitérnek előle. Nincs hová fordulnia, sa kétségbeesés az egyedüli kilátás mely előtte föl tárul. A kereskedelmi segély-egyesületnek lesz hivatása enyhíteni a bajokat ; céljai lesznek: Elaggott, munkakén télén kereskedőknek tűrhető léteit biztosítani. Egy felállítandó menedékház állal otthont adni rokkant kartársainknak. Segélyt nyújtani elhalt szegény- sorsú kereskedők özvegyei és árváinak. Rendkívüli esetekben segélyezni rövid időre és ideiglenesen muukahi- ányt szenvedő kereskedő segédeket. Az egyesületnek ezen üdvös hatásköre megérdemli, miszerint azt hazánk ke- reskedősége a legmelegebben karolja fel, annál is inkább, mert senki sem olvashatja ki a csillagokból, mi sors érheti holta napjáig, s megnyugtató lesz a magyar kereskedőknek azon tudat, hogy bármily nehezen sújtsa is a sors őket, életük pályáján találnak enyhülést, önerejükből létesített intézményünkben. Az egész kereskedelmi osztályhoz fordulunk tehát sorainkkal, a leggazdagabb főnőktől a legszegényebb segédig. Amaz alapító vagy pártoló, ez pedig rendes tagja legyen az egyletnek. Tudjuk, mert az emberi természetben fekszik, hogy mindenki azt hiszi és reményű magáról, hogy ő soha azon helyzetbe nem fog jutni, miszerint segélyre szoruljon, s ezért sokan lesznek, kik azzal kecsegtetik magukat, hogy rájuk nézve fölösleges az egyesületbe lépés. Csak a mindennapi élet példáira utalunk, melyek az mutatják, hogy millióknak volt birtokosai jutottak már koldusbotra. Azért nem hangsúlyozhatjuk eléggé és elégszer, hogy kivé i el nélkül mindnyájan legyünk tagjai az országos „kereskedelmi segély-egyesületnek“. Ha minden magyar kereskedő megteszi ebbeli szent kötelességét, akkor virágozni fog az egyesület a magyar kereskedők üdvére és dicsőségére. Budapest, 1882. junius hó. A kereskedelmi segély-egyesület . d igazgatósága : Dr. Herich Károly, miniszt. Osztálytanácsos, elnök; Müller Vilmos, keresk. tanácsos, a budapesti keresk. és iparkamara által kiküldött ig. tag; Ull- mann Imre, a pesti kir. kiv. nagykeresk. testület által kiküldött ig. tag ; Bánhegyi József nagykereskedő, a szab. .< polg. keresk. testület által kiküldött d ig. tag ; Gyene Gusztáv, a budapesti I kereskedő ifjak társulata által kiküldött igazg. tag; Beck Dénes, Böhm n Gyula, Frankel Aladár, Guttmauu. u Adám, Karner Béla, Margulics Miksa, Medek Elek, Pertik Béla, Zilahy Simon, igazg. rendes tagok. Híre k. — Krotky kanonok a reáliskola js lüttani vizsgálatain elnökölt kodden s g örvendetes elismerését fejezte ki az s< elért eredmény fölött.
