Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 47. szám

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer;

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

SZERKESZTŐSÉG:

JUőRINCZ-ÜTCZA

HIRDETÉSEK.

egész évre fél évre .

ELŐFIZETÉSI ÁR: ..............................................6 frt — kr.

h

ová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr

MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjSzÉCHEN YI'TER 3^.,

100-tól 200-ig . 1 „ 50 „ 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „

jutányosabban közöltetnek.

negyedévre

hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt köz"

Bólyegdíj 30 kr.

NYILTTÉR sora 20 kr.

Egyes szám ára 7 kr.

lemérnek, előfizetési pénzek és reclamáiások intézendők.

—

—

A buda-újszőnyi vasút.

(Válasz a „Budapesti Hírlap“ szerkesztője által tett megjegyzésére az első czikkemre, úgyszintén Riesz ur a „Budapesti Hírlap - ban közölt czikkére.)

Miután a „Budapesti Hírlap“ az én ezen ügyben beküldött második czikkemet csak nagyon kivonatosan közölte, úgy czélszerünek látom ezen czikkemet egész terjedelemben még egyszer ezen helyen közölni.

Ugyanis, a mi a „Budapesti Hírlap“ szerkesztője által tett megjegyzését illeti, úgy már a Hanga# urnák oldott válaszomban bővebben kifejtettem, bogy azon állítás: „az uj vasút feladata a dunai forgalmat kiegészíteni, nem pedig paralizálni“ csak puszta [frázis; tehát csak röviden ismételem:

1) Miután a zimony-budapest-bécsi vasút Doroghon és Almáson át kiépítve, csak 4 és íél mértföldnyire közvetlenül a Duna mellett visz el,

. sgyátalában paralizálásról szó sem lene t ;

2) de ha az egész zimony-buda- >esti-bécsi vonal közvetlenül a Duna mellett elhaladna, úgy az is alig áriama a dunai forgalomnak, mert a gyakorlat, vagyis a példa a két legnagyobb német folyónál, a Rajna és az Elbánál szt mutatja, hogy még két, kozvetle- i ül a folyó mellett épített vasnt, mint xz azon két folyónál az eset, nem késes a folyói forgalmat paralizálni, mert szén a két német folyón a hajói forgalom azóta és annak pedig már *0—15 éve van, hogy mind a két

parton vasutak építve vannak, nemcsak csökkent; de évről-óvre szaporodik és főkép az Elbán a hajói forgalom Prága és Hamburg között azóta bámulatos felemelkedést mutat;

3) utoljára feltéve, de meg nem i engedve, hogy az által, hogy a zimony- budapest-bécsi vasút 4 és fél mértföldnyire, az az Nyerges-Újfalutól Uj- szőnyig közvetlenül a Duna mellett elhaladna: mi ok volna az országnak

a cs. kir. szab. Duna gőzhajózási társulatot — mert csak az képviseli a dunai forgalmat, a többi oly csekély, hogy a mellett elenyészik — kímélni? Bizony nincs a legkisebb oka, mert ezen társulat nem magyar vállalat, hanem inkább „magyar ellenes“ vállalat.

Tehát ezen a „Budapesti Hírlap“ szerkesztője által tett ellenvetés mit- sem nyom a latban; csak legyen egyszer a vaskapu és a gönyő-pozsouyi Duna szakasz szabályozva, akkor a dunai forgalom is fog felemelkedni és az a két akadály paralizálja a dunai forgalmat, nem a nyerges-ujfalu-ujszőnyi vasút, ha valaha kiépítve lesz.

Egyátalában a forgalmi téren azon axióma van elfogadva, hogyj a forgalmi eszközök szülik a forgalmat magát, mint azt a gyakorlat számtalan példával bizonyítja.

Most Riesz űr czikkére térek át.

Először is Riesz urnák azon kifogása van az I. czikkem ellen, hogy nem én vagyok az egyedüli egyén, a ki ezen vasút mellett küzd, hanem még Hantken Miksa és Schwarzel Sándor urak is fáradoztak ezen vasnt életbelépése mellett!

Hát ez ellenvetés ?

Nem, az csak mellettem szól, hogy nemén vagyok az egyedüli egyén, ki ezen vasút mellett harczoltam ; és nem is állítottam soha, hogy én vagyok az egyedüli egyén, ki ezen vasutért karczoltam, mert az inkább szegénységi bizonyítvány volna részemről, ha csak én har- czoltam volna ezen vasnt mellett; de hogy én az első voltam, azt senkisem tagadhatja és azt minden szerénytelenség nélkül érdemnek tarthatom.

De hogy két oly kiváló szakértő, mint Hantken és Schwarzel az én tervemet is pártolták és talán még most is pártolják, az csak kiválóan mellettem szól s büszke is lehetek reá, mert Hantken Miksa, a szakmájában európai hírű tudós és Schwarzel Sándor, a ki oly kitűnő mérnök és tanár, hogy őt az egész ország, mint irányadó szakembert ismeri.

A második kifogást az ón czikkem ellen Riesz ur abban találja, hogy hiszen van a kőszénnek olcsó vizi út, minek volna a vasút ? és azzal akarja az esztergomi kőszénbányáknak termő- képességét gyanúsítani, hogy mind a mellett, hogy a,z olcsó vizi utmeg van, a termelés egynéhány év alatt visz- , szám ént.

Azt már szinte a Hangay urnák adott válaszomban bővebben megma- gyarázgattam, hogy mi annak az oka és úgy ezen a helyen csak két állítását akarom közelebbről megvilágítani, és pedig:

1) Azt állítja, hogy a salgó-tar- jáni kőszén jobb, mint az esztergomi és pedig azért, mert a statisztikai kimutatások szerint „Esztergomban magában“ 75 százalék salgó-tarjáni és csak 25 százalék esztergomi kőszén

használtaik. Ezen álli ás vagy egyenes hazugság vagy azt mutatja, hogy a statistikai kimutatások egy pipa dohányt som érnek, mert — ámbár magam soha életemben (pedig már 41 éve, hogy itt lakom Esztergom megyében) nem hallottam, hogy Esztergomban a salgó-tarjáni kőszenet használják, mégis különösen kutattam, a kőszénkereskedőknél, vájjon ők tudnak-e valamit róla, hogy salgó-tarjáni kőszén Esztergomba szállittatik, de ők sem tadnak arról semmit és igy puszta koholmány az egész.

Esztergomban, mióta a salgó-tarjáni kőszénbányák léteznek, még egy mázsa salgó-tarjáni kőszén sem fogyasz- tatott el. Pécsi kőszén igen, mert az kitűnő kovács-kőszén, holott az esztergomi kőszén a kovácsnak nem való.

2) Azt állítja Riesz úr, hogy a zsemlyéi kőszén jobb, mint a mogyorósi, mert a chemikai analysis szerint a zsemlyéi kőszénnek nagyobb fütő- ereje van, mint a mogyorósinak.

Azzal a chemikai analysissel is úgy áll, mint a statistikai kimutatással, a mit a következő eset is bizonyítani fog.

Volt ugyan a 60-as években egy uradalmi czukorgyár Tatán, mely egy bécsi czégnek bérbe volt adva. Azon bérlő lekötelezve volt egy bizonyos mennyiségű kőszenet az uradalmi zsemlyéi kőszénbányából fogyasztani, és pedig nagyon olcsón kapta meg a kőszenet, úgy szólván csak az előállítási költségeket viselte.

És mi történt ?

Ha a kikötött mennyiségű kőszenet elfogyasztotta, és azon felül még szükség volt kőszénre, a világért sem

us „Isstergom és Vidéke" tárcsája

Nem tudja azt . . ,

Álom, álom, édes álom,

Oh, ringass el, légy halálom,

Tán nyugalmad enyhe karja Boldogságom visszaadja.

Egész testem olyan fáradt,

A lelkemen sötét bánat,

A mi kevés fölemelt még, Meggyilkolta az irigység.

Fájt nékik a büszke homlok,

Sérté mit szivembe hordok,

Fájt nekik az, hogy az árva Nem veszett el a világba.

Nem bántottam soha senkit,

Szivem mégis egyre sebzik.

Nem ártottam fűnek-fának,

Velem mégis rosszul bántak.

Gyilkot döftek a szivembe,

Sarat szórtak hírnevemre,

Mintegy ronda hullát, vázat, Eltiportuk, meggyaláztak.

Nem tudja azt senki itten,

Csak az a jó igaz Isten,

Ott a magas nagy egekben,

Csak ő tudja, mit szenvedtem.

LÉVAI SÁNDOR.

A Szomotor Józska menyországa,

— Elbeszélés. —

Jó távolságra a falutól a Tisza magas partján, korhadt fűzfától árnyékolt piczike nád kunyhóban lakott szegény özvegy Szo- motornó Jóska fiacskájával és rettenetes szomorúságával.

Mikor szeretett férjét három esztendei roppant kínok után sírba vitte a száraz betegség. melyet a jeges Tiszán való halászás közben kapott, nem maradt egyéb bátra, mint ez a kis kunyhó. A többit elemésztette a hosszas betegség. Két keze munkájával kellett neki keresni kenyerét. Mosni járt a módos asszonyokhoz télen nyáron egyaránt. És még uem is kímélhette magát. Folytonos munkára unszolta a földhöz ragadt szegénység még akkor is, ha egészség emésztő' rideg idő járt, akkor is, ha csaknem betegségig sanyarta gyenge testét a kimerülés; addig-addig, hogy utoljára ő is leesett lábáról, a tél kellő közepén.

Akkor aztán nem tehetett egyebet, mint hogy kenyérután síró Jóska fiacskáját küldözgette naponkint a faluba, az ismerős házakhoz egy kis alamizsnáért, egy pár darabocska tüzelő fáért.

így éldegéltek hétrol-hétre, hóuapról- hónapra.

Az a reménység táplálta ugyan egy darabig szegény Szomotornét, hogy majd ha a téli és tavaszi komor napok elmúlnak l és beköszönt az enyhe nyári idő, talán csak

I föllábad valamiképen és talpra áll megint. De bizony csak gyöugesógét növelte apró- donként minden elmúló nap.

Mire a nyár, a várt enyhe meleggel megérkezett s kivirágzott a kunyhó körül terülő tágas mezőség — nem volt annyi ereje sem, — hogy fölötte széttekinteni a kunyhó küszöbére vánszoroghasson fekhelyéről.

Alamizsnával haza-haza érkező fiacskája kezébe láthatta csupán a nyárimezőn gyűjtögetett virágokat.

Egy késő délután, a mint Jóska a roppant forróságtól kipirulva izzadtan tért haza, és örömmel rakta ki a jő emberek szívességéből kapott bőséges alamizsnát, Szomorné megsimogatta arczát aszott kezeivel, s oda vonván rettentő fájdalmaktól szaggatott kebelére. sírni kezdett keservesen.

— Hiszen csak te ne maradnál olyan szörnyű árvaságra, oh be örömest válnék már meg iszonyú kínjaimtól, életemtől. De igy , . . Mi lesz majd belőled ilyen gyenge korban édes apa, édes anya nélkül. Ki fog óvni, védelmezni az élet viszontagságai között ? !

Szegény Szomotor Jóska, édes anyját zokogni látván, maga is sírva fakadt önkénytelenül és ezt kérdezte:

— Miért sírsz édes anyám ! ?

— Édes egyetlen fiacskám, érzem, hogy meg kell halnom és téged itt foglak hagyni egyedül, gyáméi nélkül.

— Ne félj! nem hagylak én el ! Követni foglak, akárhova mégy.

— De látod fiacskám, engeraet a temetőbe fognak vinni majd édes apád mellé. Oda nem követhetsz.

— Hiszen azt montad a minap, mikor a halálról beszélgettél velem, hogy a halottak közül azok, akik az életben sokat szenvedtek, egyenesen a menyországba jutnak, ahol nincsen nyomorúság, a hol boldogokká lesznek, a kik e világon boldogtalanok voltak. Te sokat szenvedtél, hát oda mégy bizonyosan.

— Oda édes fiam, oda!

— Aztán hol van az édes anyám ?

— Fenn, fenn az égben, túl a csillagokon. De oda csak a lélek mehet.

— Ugy-e nekem is van már lelkem !

— Vau édes fiam!

— Akkor az én lelkem is odamegy utánad, majd meglátod.

. , . E pillanatban erős szélroham ingatta meg a rozzant nádkunyhót. Tompa dübörgő meny dörgés reszketteté meg a földet, s kevés idő múlva iszouyú erővel, rémesen csattogó villámokkal, zuhogó záporral beállott a nyári zivatar.

Szomotorné lázasan szorította, keblére megrémült gyermekét. Aztán a kunyhó felszámított ajtaján keresztül, villogó tekintetével a zugó zivatarba bámulva, beszélt neki megállapodás nélkül, összefüggetlen szavakat arról a boldog helyről, ott a csillagokon túl, hol nincsen többé fájdalom, hol nincsen többé árvaság, s a halandó ember a boldog istennek és angyalainak társává lesz . . . Mig egyszer csak hirtelenül elakadt a beszéde s lehanyatlott támogató édes anyja karja.

Szomotor Jóska várta egy darabig, hogy édesanyja még többet is beszél majd a monyországról; aztán megrázta gyönge karjaival és kérte, hogy ha csakugyan oda