Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 36. szám

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

SZERKESZTOSEG:

gőklNCZ-UTCZA SJO.,

HIRDETÉSEK.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők.

HIVATALOS HIRDETÉSEK:

MAGÁN HIRDETÉSEK

egész évié

....................................................6 frt — kr.

KI

ADÓHIVATAL:

1 szótól 100 szóig — frt 75 kr.

megállapodás szerint lehető leg100-tól 200-ig . 1 „ 50 „

jutánvosabban közültetnek.

fél évre .

OZECHENYl-TER 35>,

200-tól 300-ig . 2 „ 25 „

# ---u

egyedévre

.................................................... 1 * uO „

hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szállt közBélyegdíj 30 krNYILTTÉR sora 20 kr.

Egyes szám ára 7 kr.

kemények, előfizetési penzek és reclamálások intézendők.---- .

—

Az újdonságok.

Nem fognlr <*»aal újat mondani, ha kifejezést adok azon véleményemnek, miszeiint a hírlap olvasó közönség túlnyomó többsége csak az ujdonsági rovatot méltatja legtöbbre s azokból szerzi meg magának a szellemi táplálékot.

Már hogy kinek minő szellemi táplálékra van szüksége ós hogy honnan, miként szerezze azt be, azt ezúttal fölöslegesnek találom szellőztetni, —csak újdonságokkal, mint anyaggal óhajtók egy kicsit foglalkozni.

Rendesen azt kívánjuk a hírlapírótól, hogy az ujdonsági rovat legyen gazdag: gazdag mondom és nemcsak jól vezetett. Szeretjük tudni kivel, hol, miért, mi történt? Tetszik ha pikáns híreket olvasunk a megcsalt férjről, a rászedd t szeladonról, a hűtlen színésznőről, a, kaczér lovarnőről, a szerelmes színészről stk, érdekel az öngyilkossági esetek mindonike, a tolvajlás, csalás ezer változata . . . stb. stb.

Mi az ujdonsági rovat? A társadalmi élet gyakran igen hű tüköré.

Volt és van alkalmam több vidék hírlapját olvasni s miután figyelemmel szeretek mindent olvasni, sőt gondolkozni is az olvasottak felől, úgy vettem észre, sőt tapasztaltam is, hogy azon képzeteim — a melyeket valamely általam nem ismert város társadalmi viszonyairól alkottam a hírlapokban közzé [tett újdonságok után, midőn azokkal tényleg megismerkedhettem, a valónak csak nem teljesen megfeleltek. És igy van. Az ujdonsági rovatból

kitűnik minden város társas élete. És az a kép a mit a lapok adnak a magyar társadalmi életről, olyan szánalomra méltóan szomorúak s olyan kevés vigasztalót adnak.

Hogy lopás, sikkasztás, botrány stb. 1 történik mindenütt, azt természetesnek [találom; „Szagáról ismerem meg az állatember minden bűneit!“ mondja a költő, s e mondatban sok van, a, mi megmagyaráz mindent a mi történik.

De feltűnő az, hogy a társas élet nyilatkozatainak túlnyomó része, nem a lelkes ember, de az állatembcr tetteire vall. — Ha nézzük a vidék hírlapjait alig találunk elvétve azokban nyomaira annak, hogy egy város vagy vidéke, az emberiség nagy és magasztos czél- jaiért küzd, hogy nagy lelkek nagy eszméit igyekszik valósítani, hogy a felvilágosodás századához mérten, igyekszik az avult társadalmi eszméket kiküszöbölni, a fonák nézeteket megtagadni, szóval teremteni egy teljesen egészséges társadalmat, hol az egyén, a jog és kötelesség érzeteimL kifolyó tetteiben legyen ember, olyan, minőnek szeretjük őt álmodni.

Nincs sehol egészséges közvélemény; mindenütt beteges, kicsinyes érdekek nyomultak előtérbe ; az egyén elkallódik a tömkelegben a társadalom ó korba illő nézetei lebilincselik a szabad haladást, — a jó harcza hiú törekvés. — csak egy van meg: a pos- váuy, a bűn terjedése, melynek kigőzölgése, megmételyezi a levegőt s ezer és ezer áldozatot szed . . .

Az ujdonsági rovatok hosszas megfigyelése ezt bizonyítja.

Mikor lesz vájjon másképen ?

bz „Esztergom és Vidéke" tárcsája

Dal.

Csalfa ábránd látomáuyi Játszottak velem A valóra, józanságra Későn ébredtem.

Még nem későn, mindig jókor ! Mert csak az boldog,

Kit halálig enyelegve Ábránd ringatott.

V. S. Bella.

A fecskéhez.

(Anakreon.)

Hajnali dalos kis csacska,

Ki ott zengsz a faágon,

Piczi szárnyad egyszeribe Büntetésből levágom.

De tán jobb lesz ha nyelvedet Kimetszem a tövéből .. .

Mért zavartad ki kedvesem Álma éd !•> öléből ?!

(Görögből)

Fekt Ferencz.

Tavaszi ibolyák.

A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék ha megjö a kikelet.

Petőfi.

I.

Megénekelték biz már azt százszov- százezerszer avatott és kontár lantosok absurd képekben, nyakatekert hasonlatok és ízléstelen bombasztokbau. Ilyenkor a jámbor bogarak látható passzióval szeretik adui a vad géniét, ki durvaságból erényt csinál, s azt hiszi, hogy rendkívül eredeti doigot művel, ha jobbra balra fintor arczokat vág, s poétikus czigáuykerekeket hányva ront a múzsa szekere után.

Szegény jámbor fűzfa-poéták !

Hiszen már annyit íitötték-vérték őket agyba-főbe, indignált lantosok, kik a poezis e gémberedett páráira nagyúri megvetéssel nézuek alá, hogy ha lenne bennük csak egy parányi maliczia, belátnák végre, hogy a költészet nem áll abból, ha fűzfa dorombjával egy-két trágár hangot ád, helyet kér magának a Parnassuson, ha pongyolán állít be a közönség elé, s fennen dicsekszik azzal, hogy mosdani felejtett.

Szegény jó Petőfi.

Hiába álltái felettük, mint egy Apolló, fénysugárral fejed körül, s tegezedben rettenetes nyilakkal; hiába néztél le reájuk- nagyúri megvetéssel, hiába kiáltál indigni- lással reájok :

. , . . Ragadj ekét vagy kaptafát,

S vágd a földhöz hitvány dorombodat!

Nyílt levél

Tekintetes Szerkesztő úr !

A legújabban Párkányban kiütött tűzvész alkalmával, képviselve volt a vész helyén a tűzoltó-egyesületek egyike csakhogy nem az esztergomi, hanem a párkányi polgárság által egyáltalán nem pártfogolt megy ei.

A megbotránkozásnak igeu éles kifejezéseit hallva, szabad legyen e kérdéshez kissé a nyilvánosság előtt hozzá szállani, s tisztelettel kérni tekin- tetességedet hogy e soroknak helyet adni kegyeskedjék.

Legelső ízben, midőn az önkéntes tűzoltó egyesület megalakult, csekélységem volt szintén egyike azoknak ki a pártoló tagok gyűjtésével megbizatott; leg- elsőbben is Párkányba menve onnan 35 polgárnak készségesen nyújtott anyagi támogatásra kötelező nyilatkozatát hoztam át, a mezőváros ezenkívül 50 frt, a takarékpénztár lelkes igazatósága meglehetős összeggel Ígérték támogatni az egyesületet.

Mi lett mondhatom ez aránylag páratlan, lelkesedett pártfogásra a felelet ? Az, hogy az alakulás után az ott kiütött s a vészt jelző kongatásra idő át lövetve, másnap Esztergom város erélyes kapitánya maga elé idéztetett s előttem a büntető codexuek a vaklárma jelzésre vonatkozó §-át komoly arczczal olvasta fel s azon esetben, ha külvárosoknak, vagy Párkányban tűz ütne ki, a jelzsét, tanácsi határozat folytán eltiltotta, hanem megengedte azt, hogy hasonló esetben az egyesület tagjaihoz a szolgát használjuk értesítésre.

A versláz ilyetén foka már gyógyit- hatlau, s tavasszal terem a sok fűzfa-poéta, mint gomba az euyhe eső után; boldogboldogtalan dalra csikóidul. Ma-holnap el- mondhutjnk a miatyánk végén: — Uram ! ments meg minket — a iűzfa-poétáktól.

Holdsugár, iboha, rózsa, liliom, napsugár, villára, zivatar, szellő, fülemile, csalogánydal, harmat-gyöngy, stb., mind oly épületes dolgok, mik bőséges anyagot szolgáltatnak a múzsafmak, ki búsan ül szobájában, s szemeit majd a ruha fogason függő térdig sáros fehér nadrágán legelteti, majd pedig az előtte fekvő üres papírlapra függeszti.

A kikelet igéző bájairól kívánna költeményt Írni; de hasztalan rágja tollát hajnal óta, nem tudja magasra szárnyaltatni képzelődésének világra jőui kouokul vonakodó rimes gyermekeit. Nagyon is vékony ihlete az óda szárnyalását hiába kísérli ; silány verssé törpiil biz’ az, s okos eszmék helyett zugó és csörtető frázisokat foglal nem épen nagyon hangzatos rímekbe.

Ha költőnek születtem volna, én is megkisérleném ódát írni a kikelet bájairól; de miután a múzsa feledett homlokon csókolni, hivatottabb to'lra bízom azt, s megelégszem a szivemet elárasztó érzelmeket, miket bennem a természet újjá születése támaszt, e nehány röpke szóban kifejezésre juttatni:

— Itt a tavasz !

II.

A szőke Duna hátát pánczélozó jégkérget elűzte a verőféuyes napsugár, a sziget fáinak rügyeit s a virágok himbáit ki- csnlta az éltető meleg; az ősz levélhullaMost másodízben volt tűz Párkány" hau. Másodízben lett annak jelzése el" tiltva. És az egyesület fecskendője itthon pihent, tagjai másodszor voltak a vész átálmodására kárhoztatva. De szabad legyen tisztelettel kérdenem :

Ki rendelkezik az egyesület felett? mert hisz itt, a városi hatóság minden tagja parancsnok ; ki vau kötelezve a jelzés megadására vész esetén ? mert oly hathatós anyagi támogatás mellett mint melyben az egyesületet Párkány mezőváros lelkes polgársága részesíti, a segély adás elmaradása az egyesület részéről lelketlen. Különben Ítéljen a nagyközönség.

Moravek Karoly,

egyesületi tag.

Gazdasási levél.

o

Hazánkban a szarvas állomány vidékenként nagyon különböző, úgy a mennyiség, mint a minőség tekinteté- ban nagy városok közelében, hol úgy a tej, mint a hús a legkeresettebb s legjobban fizetett élelmi czikkek közé tartozik, jelentékeny mérvben észlelhető a tejelő és hizlalásra alkalmas szarvasmarhák keresettsége s minthogy ily helyzetben nagymérvű nyers pro- ductióra vagyunk képesítettek, minden termelőnek oda kell törekedni, hogy a nyers terményeket, ez esetben a tejet, mint ilyet, minden mesterséges eszközlések nélkül — miután csak ekkor fizeti ki magát az üzlet legjobban —- értékesíthesse s hogy sem a befektetési költséggel, sem a risicó lehetőségével ne kelljen termelvényeit drágídékának nyirkos lim-lomáu keresztül milliónyi fiatal fűszál tör magának utat a neki melegedő nap felé.

Az égboltozatot az angyalkák szépen megmosták kékitőben, és kivasalták olyau simára, hogy azon nem látszik bizony a legkisebb felhőráuczocska sem. A nap lángoló areza a megelégedés mosolyával tekint az ébredő természetre, s örülni látszik hatalmas teremtő erejének.

A magány dalnoka az édes csalogáuy megjött, és az illatos hárslombok árnyas rejtekében a szerelem nyelvén beszélget a déli kék ég forró tájainak bűvölő szépségeiről.

Újra fakad a bimbó, rügyet hajt az ág, himes a mező. A haraszt puha, ruganyos, mint valami sima bársonyszőny eg.

A saijadó fű között fehérük az ap ró- szemű fűvirág, odább a sárga kökörcsin üti föl tulipáuszerű szirmát, aztán a hal vány libatop s közbe-közbe a kigyóhagyma kék virága.

És szárnyra kél az a kellemes zsibon- gás, mely mint az ébredő természet bölcsődala, halkan, el-eliágyuló zsongással tölti be a táj bérezés völgyét. Tarka képek mosolyognak feléd mindenfelől, egv-egy nyájas idyllel, mely egyszerű bájával lekét, megigéz.

Örüljünk a megújuló természetnek, gyönyörködjünk mindabban, mit az ifjú kikelet nyújt. Vidáman uézziik a gyep bársonyát, a légen vígan szállongó fecskéket, az ibolyát, a még ritka pagonyt, a lágyai zsongó habokat, miket karcsú csoluakok szelnek alá, s a vizgyöngyöket, melyek apró gyémántokként villognak a nap fényében;

l