Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 33. szám
Esztergom, IV. évfolyam. 33 szám. Vasárnap, 1882. április 23 án^ ESZTERGOM s VIDÉKÉ Városi ás megyei érdekeink közlönye. JA EG JELENIK H ETEN KINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész evie fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR: Egyes szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 _ — . SZERKESZTOSEG: gŐRINCZ-UTCZA . hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ßzECHENYI-TER 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és Teclamáiások intérendők. • HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁN HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt ‘75 kr megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig 1 „ 50 „ ! jutányosabban közültetnek.' 200-tól 300-íg . 2 „ 25 „ .1 , t—f Bélyegdíj 30 k;r- - I NYILTTÉR sora 20 kr. Zsidóheccz. A megyei gyűlésen kedden olyan hangok hallatszottak, milyenekhez „hivatalosan“ még nem voltak hozzá szoktatva a tekintetes bizottság halló érzékei. Nem hivatkozunk ez alkalommal nevekre, csak magára a sajátszerű, tény- ájladékni. Valaki, a ki higgadt és művelt gondolkozásánál fogva közbecsülésű alakja társadalmunknak, fölemelkedett, • vagy inkább fölpattant s félre téve [ minden higgadtságot, a szenvedély lia- [ rágós nyelvén fakadt ki a zsidók ellen í atillában. Mindenkinek jogában áll gondol- i kodásának szabad folyást engedni. Ivét- í szeresen is kenyerünk ez a jog, a [ mennyiben a közvélemény munkásai r vagyunk. Ez alapon foglalkozunk tehát a [ kérdéssel, .melyet, múlt számiinkbeli t mögyegyülósi roferádánkból elvből el- { hagytunk. Megtámadta a zsidóságot azon az i alapon, melyen Istóczy Köpiratai meg i indultak. Hogy a Thai mud szerint ér- > dcineket szerez magának az a zsidó, a 1 ki egy keresztény családot ki bir fosz- t tani, tönkre képes silányitani, koldus- f botra tud juttatni. Nagyon hangzatos. Nekünk igen kevés közünk van a ' Tkalmudhoz. Nem tartozunk Istóczy akadémi- f kusai közé, a kik nem tudnak arabusúl i s mégis arabusúl beszélnek — ma- l gyarázzák a Thalmudot, a mihez nem j értenek. _ _ L Ál „Esztergom és Yideke” taraija ■* --------—----------------------------------------D al. r Titkon száll a gyöngyharmat virága, — Első dalát a madár titkon kezdi, í Én is téged,— szivem egész világa ! „Csak titokban akartalak szedetni!“ ! Ha a virág eltakarja kelyIlibe Illatát: — az éppen akkor oson ki ; ’ Érzelmemet el akartam rejtni, de „Hej ! ki kellett annak világosodni!“ : Te se félj hát a világtól, — édesem ! Mély szerelmed te se litkold már tovább 8 Sok irigyet hoz az ugyan énnekem, „No de sebaj! hadd tudja meg a világ!“ . Ámbár a titkos szerelem : édesebb, Le örömük’ a nyíltak is meghozzák!... k Titkos vagy nyílt—tiltott avagy engedett: „Így is, úgy is bű maradok te hozzád!“ Futó Ferenci. Hiszen a nagy közönség mulattató,sára akár azt is kiidézhetik belőle, hogy csak az a zsidó jut Abrahám kebelébe, a ki elárulja hazáját, megcsalja minden hitelezőjét, váltót hamisít s a gazemberek Ígéret földére, Amerikába oson, a ki pénzt csinál nemcsak uzsorából, de rézből és ónból is, s a ki csak azért született, bogy üssék s ezért zsebmetszéssel, csalással és szédelgéssel kárpótolja magát. Vau olyan közkeletű könyv az a Thalmud, hogy minden kávéházi politikus s újságból tudósodott férfiú ki- konyithat belőle minden idézetet, csak a kezébe kell nyomni. A Rophatok ez a fönnedvénye tehát igen jól hangzik egy rajongó ajkairól eredetben, de nem egy higgadtan és józanul gondolkozó férfiútól másolatban. Zsidőhecczet csinálni igen könnyű. Nem kell hozzá egyéb, mint a nagy mondások furkósa, a mivel egy kicsit fejbe lódítjuk az igazságot, rámutatunk a tönkresilányított falvakra, elemezzük a jordán philloxérák szemtelen terjeszkedését s rámutatunk Keletire és Hunfalvira. ' Ott a statistika megdöbbentő.adatai. Itt Pálaestina nyájasan mosolygó virá- nyai. Hajrá ! Kivelük Európából ! Nem is botrány a zsidóheccz, any- nyira hozzászoktunk. Az Istóczy által föltalált idegkeuőcs niegedzette izmainkat a kérlel hetién, boxirozásra s megerősítette idegeinket a legclassicusabb hercze-hurczák tudomásul vételére. De vájjon czélt érünk-e a merő kifakadással ? Vájjon megcsökkentjíik-e a zsidó uzsorások létszámát,' megapasztjuk-e a váltóbamisitók sorát, kisebbitj ük-e a becstelenek tömegét olyan modorral, meiyet a jell ernes'és becsületes többség soha meg nem érdemelt ? Nem-e elkeserítő a fékevesztett kitörés mindazokra, kik a becsületes munka kenyerét eszik, ha rájuk bocsátjuk a gazemberekhez czimzett átkokat ? A megyei bizottság termében in- scenirozott zsidóheccznek nálunk se alapja se hivatása, Csalcaz a következése lehet, hogy előkészíti azt, a mire egyéb bajaink mellett szükségünk nincsen : előkészíti a vallás- és faj beli társadalmi harczot. Mindent a maga helyén s mindent az igazság mértékével. Istóczy nagyitó és rútitó szemüvegével sohase nézze a dolgok állását az, a ki elvárja, hogy művelt gondolkodásáért s nemes érzéséért mindenki egyformán becsülje. Megliurczolt ügy. Mindenkire egyformán kelletlenül esik az a kerczelmrcza, a miben egy különben közbecsülésű férfin, városunk volt tisztiügyésze, Burány János részesül. Fórumról fórumra menesztik s Pon- tinsfól Pilátusig folyton kérdés tárgya marad, nem ugyan becsülete, mert az annál rendületlenebből fog kiemelkedni, hanem nyugalma egy olyan tevékeny polgárnak, kitől a közéletben még soh jót várunk Megelégeltük már a sajátszerű kérdés gordiusi voltát. A megyéről visszamenesztik városunkhoz, vegyék ott kézbe a gyorsan Az én menyasszonyom. — Nagyon érdekes. — Újságíró ember el lehet rá készülve, bogy a borbély legény tol kezdve egész az alispánig mindenféle embernek külön véleménye van róla. Hát eliez hozzátörődni sokkal szükségesebb föltétel, mint a toll, kard vagy pisztoly ügyes kezelése. A ki mindenkiről s mindenről ir és Ítél, arról mindenki Ítéletet mond s mindenféle ítéletet. Vannak óráim — igazán Őszintén mondom — mikor ezek az állapotok egy-egy pillanatra kiforgatnak megátalkodottságom- ból s elgondolkodom azon, hogy nem lenne-e jobb, ha ügyesebben forgatnám a dákót,, vagy jobban ismerném a kártyát, mint az újságírást. Akkor úgy tűnik föl előttem, hogy mind az sokkal nyugalmasabb foglalkozás, jobb álmokat biztosit, tovább szöveti az élet fonalát. nem jár felelőséggel s olyan izgalmakkal, melyeket csak az képes, méltányolni és felfogni, a ki bárom esztendő.óta esztergomi újságíró volt. Ilyen hozzáiufogliató. férfiú pedig nincsen több az én tisztelt pályatársamon, Huan Rezsőn kívül; Mind a Héttőnkön- meg is látszik, csuk jói nézzenek, ránk. A napokban két levelet kapok. ..Mind a kettőnek a bevezetése egyforma : — Gratulálok barátom menyasszonyodhoz ! a t „: __'_____rí___ E l sápadtam és elpirultam, olyan különösen hangzottak azok a szerencsekivá- natolc. Fölmegyek azután egy báli terembe s a kivel legelőször találkozom, egy őszinte jóakaró bácsim, karon ragad, félre vezet, váltamra teszi kezét, szemembe néz, sokáig egy szót se szól, azután feddően is kuta- tóan is, meg kíváncsian is azt kérdi: — Hát igaz ? Csakugyan igaz ? Egy kis láz kezdett gyötörni. — Már ugyan mi ? — Hogy menyasszonyod van ! Valóban megint előfogott valami, a mire nem lehet leirótiutát, kapni Európában. Válaszolni akartam, de olyan mosoly- lyal találkoztam, melytől magyarázatot kellet kapnom. Egy gúnyos szellemű hölgy, a kiben egy kis ángyai meg egy kis daemon lakik meglehetős harmóniában, legyezőjével magához int, s én odahagyom Cátómat, a ki szentül megerősítettnek veszi kérdését. — Mondhatom, hogy nagyszerű ! — A bál ? — Valóban meglepő! — A jókedv ? — Igazán -fölséges! — A fáradatlan táncz ? '— Hiszen magának mindéhez semmi köze sincsen máma. De talán semmi joga sem: ■ ■ • — Ne olyan kérlelhetetlenül kérem! ! — Tudja a 1 inelv menyasszonya -van, annak már sok joga nincs. Megint menyasszonyom ! — Összeesküdtek elleuem ? — Igenis össze, mert maga is úgy ~ _______________ e x í: intéző igazság kardját s oldják meg bonyolódott csomót Nagy Sándor bátor ságával. Miben áll a megliurczolt ügy lényege? Semmi egyébben, mint néhány ellenséges indulati! firma sikraszállá- sában az ő hivatalos ügyészkedése közben fölmerült. eljárások ellen. Szerencsére, a vádaskodásoknak a közönség ítélöszóke előtt semmi értéke sincsen. Ismerjük az üldözőbe vett vádlott jellemét, múltját, becsületét. De ismerjük a vádlók makacs természetét s tervszerű üldözési rendszerét is. Hová fogna az vezetni, ha mielőbb meg nem oldják a megliurczolt ügyet ? Mindenesetre oda, hogy puszta vádaskodásokra lehetséges lesz akármelyik köztiszteletben'részesülő férfiút fórumról fórumra meghurczolni, vádolni becsületében, a mit elvenni olyan könnyű s visszaadni olyan nehéz ; lehetséges lesz évekre elhúzni a dolog fejlődését s megkeseríteni egy egész életet. A méltányosság és igazság nevében kérjük városunktól, hogy a föld asztalára visszaszármazott megliurczolt ügyet azonnal él intézni szíveskedjék, hogy végrevalahára napfényre kerüljön .az oktalan áskálódác, mely már éveken keresztül oly szívós következtességgel használta démoni fegyvereit. Szőlős gazdáinknak. Az esztergomi szőlőhegyeket a mindinkább terjedő phylloxera vész elhárítására a phylloxera biztos az egyes községek megkeresése folytán 2 ILtumletre osztatták föl. A phvlloxera-biztos, Kaan János úr szívességéből közöljük a kinevezek^ tesz, mint minden rossz esztergomi fiú. hogy a fővárosba megyen menyasszonyért, — Hát csak ez az átok alapja ! —1 Még nevet is hozzá ! — Mikor olyan valóbau nevetséges ellenségeim vannak. Rámkoholnak menyasz- szonyt a fővárosból, honnan csak a rossz esztergomi fiúk nősülnek. Lássa nagysád éu nem tartozom ezek közé >s épen azért nem is fogom megczáfolni a pajkos hirt. — Igazán mondja? — Akár meg is eszktiszöm. Soha melegebben meg nem szorította még senki a kezemet. Hanem azért az egész bál alatt azon gondolkodtam, hogy mégse jó az, mikor a nőteieu ember újságíró ember. Szörnyű sok csacskaságot beszélnek róla össze-vissza. Ma már ezt is elviselem — akár a struccz. Aucun. Szigeti séták, ' (Tavaszi versek helyett.) A szeszélyek ‘hónapjában, áprilisban na-. gyon sokat zöldül a költészet is. Széliében, hosszában mindenfelé rímekbe akarják olvasztani azt,' a mit a fakadó bimbó üzen s a mit a 7,‘seirge lomb suttog. Van abban valami véghetetlenűl kedves, valami knrondhíttattanul csábos, mikor a kóró őszhöz és sivár télhez törődött sze-
