Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 33. szám

Esztergom, IV. évfolyam. 33 szám. Vasárnap, 1882. április 23 án^ ESZTERGOM s VIDÉKÉ Városi ás megyei érdekeink közlönye. JA EG JELENIK H ETEN KINT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész evie fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR: Egyes szám ára 7 kr. 6 frt — kr. 3 _ — . SZERKESZTOSEG: gŐRINCZ-UTCZA . hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ßzECHENYI-TER 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzek és Teclamáiások intérendők. • HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁN HIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt ‘75 kr megállapodás szerint lehető leg- 100-tól 200-ig 1 „ 50 „ ! jutányosabban közültetnek.' 200-tól 300-íg . 2 „ 25 „ .1 , t—f Bélyegdíj 30 k;r- - I NYILTTÉR sora 20 kr. Zsidóheccz. A megyei gyűlésen kedden olyan hangok hallatszottak, milyenekhez „hi­vatalosan“ még nem voltak hozzá szoktatva a tekintetes bizottság halló érzékei. Nem hivatkozunk ez alkalommal nevekre, csak magára a sajátszerű, tény- ájladékni. Valaki, a ki higgadt és művelt gondolkozásánál fogva közbecsülésű alakja társadalmunknak, fölemelkedett, • vagy inkább fölpattant s félre téve [ minden higgadtságot, a szenvedély lia- [ rágós nyelvén fakadt ki a zsidók ellen í atillában. Mindenkinek jogában áll gondol- i kodásának szabad folyást engedni. Ivét- í szeresen is kenyerünk ez a jog, a [ mennyiben a közvélemény munkásai r vagyunk. Ez alapon foglalkozunk tehát a [ kérdéssel, .melyet, múlt számiinkbeli t mögyegyülósi roferádánkból elvből el- { hagytunk. Megtámadta a zsidóságot azon az i alapon, melyen Istóczy Köpiratai meg i indultak. Hogy a Thai mud szerint ér- > dcineket szerez magának az a zsidó, a 1 ki egy keresztény családot ki bir fosz- t tani, tönkre képes silányitani, koldus- f botra tud juttatni. Nagyon hangzatos. Nekünk igen kevés közünk van a ' Tkalmudhoz. Nem tartozunk Istóczy akadémi- f kusai közé, a kik nem tudnak arabusúl i s mégis arabusúl beszélnek — ma- l gyarázzák a Thalmudot, a mihez nem j értenek. _ _ L Ál „Esztergom és Yideke” taraija ■* --------—----------------------------------------­D al. r Titkon száll a gyöngyharmat virága, — Első dalát a madár titkon kezdi, í Én is téged,— szivem egész világa ! „Csak titokban akartalak szedetni!“ ! Ha a virág eltakarja kelyIlibe Illatát: — az éppen akkor oson ki ; ’ Érzelmemet el akartam rejtni, de „Hej ! ki kellett annak világosodni!“ : Te se félj hát a világtól, — édesem ! Mély szerelmed te se litkold már tovább 8 Sok irigyet hoz az ugyan énnekem, „No de sebaj! hadd tudja meg a világ!“ . Ámbár a titkos szerelem : édesebb, Le örömük’ a nyíltak is meghozzák!... k Titkos vagy nyílt—tiltott avagy engedett: „Így is, úgy is bű maradok te hozzád!“ Futó Ferenci. Hiszen a nagy közönség mulatta­tó,sára akár azt is kiidézhetik belőle, hogy csak az a zsidó jut Abrahám kebelébe, a ki elárulja hazáját, meg­csalja minden hitelezőjét, váltót hami­sít s a gazemberek Ígéret földére, Ame­rikába oson, a ki pénzt csinál nemcsak uzsorából, de rézből és ónból is, s a ki csak azért született, bogy üssék s ezért zsebmetszéssel, csalással és szé­delgéssel kárpótolja magát. Vau olyan közkeletű könyv az a Thalmud, hogy minden kávéházi poli­tikus s újságból tudósodott férfiú ki- konyithat belőle minden idézetet, csak a kezébe kell nyomni. A Rophatok ez a fönnedvénye te­hát igen jól hangzik egy rajongó aj­kairól eredetben, de nem egy higgad­tan és józanul gondolkozó férfiútól másolatban. Zsidőhecczet csinálni igen könnyű. Nem kell hozzá egyéb, mint a nagy mondások furkósa, a mivel egy kicsit fejbe lódítjuk az igazságot, rámutatunk a tönkresilányított falvakra, elemezzük a jordán philloxérák szemtelen terjesz­kedését s rámutatunk Keletire és Hun­falvira. ' ­Ott a statistika megdöbbentő.adatai. Itt Pálaestina nyájasan mosolygó virá- nyai. Hajrá ! Kivelük Európából ! Nem is botrány a zsidóheccz, any- nyira hozzászoktunk. Az Istóczy által föltalált idegkeuőcs niegedzette izmainkat a kérlel hetién, boxirozásra s megerősítette idegeinket a legclassicusabb hercze-hurczák tudo­másul vételére. De vájjon czélt érünk-e a merő kifakadással ? Vájjon megcsökkentjíik-e a zsidó uzsorások létszámát,' megapasztjuk-e a váltóbamisitók sorát, kisebbitj ük-e a becstelenek tömegét olyan modorral, meiyet a jell ernes'és becsületes többség soha meg nem érdemelt ? Nem-e elkeserítő a fékevesztett ki­törés mindazokra, kik a becsületes munka kenyerét eszik, ha rájuk bocsát­juk a gazemberekhez czimzett átkokat ? A megyei bizottság termében in- scenirozott zsidóheccznek nálunk se alapja se hivatása, Csalcaz a következése lehet, hogy előkészíti azt, a mire egyéb bajaink mellett szükségünk nincsen : előkészíti a vallás- és faj beli társadalmi harczot. Mindent a maga helyén s mindent az igazság mértékével. Istóczy nagyitó és rútitó szemüvegével sohase nézze a dolgok állását az, a ki elvárja, hogy művelt gondolkodásáért s nemes érzésé­ért mindenki egyformán becsülje. Megliurczolt ügy. Mindenkire egyformán kelletlenül esik az a kerczelmrcza, a miben egy külön­ben közbecsülésű férfin, városunk volt tisztiügyésze, Burány János részesül. Fórumról fórumra menesztik s Pon- tinsfól Pilátusig folyton kérdés tárgya marad, nem ugyan becsülete, mert az annál rendületlenebből fog kiemelkedni, hanem nyugalma egy olyan tevékeny polgárnak, kitől a közéletben még soh jót várunk Megelégeltük már a sajátszerű kér­dés gordiusi voltát. A megyéről visszamenesztik váro­sunkhoz, vegyék ott kézbe a gyorsan Az én menyasszonyom. — Nagyon érdekes. — Újságíró ember el lehet rá készülve, bogy a borbély legény tol kezdve egész az alispánig mindenféle embernek külön véle­ménye van róla. Hát eliez hozzátörődni sok­kal szükségesebb föltétel, mint a toll, kard vagy pisztoly ügyes kezelése. A ki mindenkiről s mindenről ir és Ítél, arról mindenki Ítéletet mond s min­denféle ítéletet. Vannak óráim — igazán Őszintén mon­dom — mikor ezek az állapotok egy-egy pillanatra kiforgatnak megátalkodottságom- ból s elgondolkodom azon, hogy nem len­ne-e jobb, ha ügyesebben forgatnám a dá­kót,, vagy jobban ismerném a kártyát, mint az újságírást. Akkor úgy tűnik föl előttem, hogy mind az sokkal nyugalmasabb foglalkozás, jobb álmokat biztosit, tovább szöveti az élet fo­nalát. nem jár felelőséggel s olyan izgal­makkal, melyeket csak az képes, méltá­nyolni és felfogni, a ki bárom esztendő.óta esztergomi újságíró volt. Ilyen hozzáiufogliató. férfiú pedig nin­csen több az én tisztelt pályatársamon, Huan Rezsőn kívül; Mind a Héttőnkön- meg is látszik, csuk jói nézzenek, ránk. A napokban két levelet kapok. ..Mind a kettőnek a bevezetése egyforma : — Gratulálok barátom menyasszo­nyodhoz ! a t „: __'_____rí___ E l sápadtam és elpirultam, olyan külö­nösen hangzottak azok a szerencsekivá- natolc. Fölmegyek azután egy báli terembe s a kivel legelőször találkozom, egy őszinte jóakaró bácsim, karon ragad, félre vezet, váltamra teszi kezét, szemembe néz, sokáig egy szót se szól, azután feddően is kuta- tóan is, meg kíváncsian is azt kérdi: — Hát igaz ? Csakugyan igaz ? Egy kis láz kezdett gyötörni. — Már ugyan mi ? — Hogy menyasszonyod van ! Valóban megint előfogott valami, a mire nem lehet leirótiutát, kapni Európában. Válaszolni akartam, de olyan mosoly- lyal találkoztam, melytől magyarázatot kel­let kapnom. Egy gúnyos szellemű hölgy, a kiben egy kis ángyai meg egy kis daemon lakik meglehetős harmóniában, legyezőjével magá­hoz int, s én odahagyom Cátómat, a ki szentül megerősítettnek veszi kérdését. — Mondhatom, hogy nagyszerű ! — A bál ? — Valóban meglepő! — A jókedv ? — Igazán -fölséges! — A fáradatlan táncz ? '— Hiszen magának mindéhez semmi köze sincsen máma. De talán semmi joga sem: ■ ■ • — Ne olyan kérlelhetetlenül kérem! ! — Tudja a 1 inelv menyasszonya -van, annak már sok joga nincs. Megint menyasszonyom ! — Összeesküdtek elleuem ? — Igenis össze, mert maga is úgy ~ _______________ e x í: ­intéző igazság kardját s oldják meg bonyolódott csomót Nagy Sándor bátor ságával. Miben áll a megliurczolt ügy lényege? Semmi egyébben, mint néhány ellenséges indulati! firma sikraszállá- sában az ő hivatalos ügyészkedése közben fölmerült. eljárások ellen. Szerencsére, a vádaskodásoknak a közönség ítélöszóke előtt semmi értéke sincsen. Ismerjük az üldözőbe vett vád­lott jellemét, múltját, becsületét. De ismerjük a vádlók makacs természetét s tervszerű üldözési rendszerét is. Hová fogna az vezetni, ha mielőbb meg nem oldják a megliurczolt ügyet ? Mindenesetre oda, hogy puszta vádas­kodásokra lehetséges lesz akármelyik köztiszteletben'részesülő férfiút fórum­ról fórumra meghurczolni, vádolni becsü­letében, a mit elvenni olyan könnyű s visszaadni olyan nehéz ; lehetséges lesz évekre elhúzni a dolog fejlődését s megkeseríteni egy egész életet. A méltányosság és igazság nevében kérjük városunktól, hogy a föld aszta­lára visszaszármazott megliurczolt ügyet azonnal él intézni szíveskedjék, hogy végrevalahára napfényre kerüljön .az oktalan áskálódác, mely már éveken keresztül oly szívós következtességgel használta démoni fegyvereit. Szőlős gazdáinknak. Az esztergomi szőlőhegyeket a mind­inkább terjedő phylloxera vész elhárítá­sára a phylloxera biztos az egyes községek megkeresése folytán 2 ILtumletre osztatták föl. A phvlloxera-biztos, Kaan János úr szívességéből közöljük a kinevezek^ tesz, mint minden rossz esztergomi fiú. hogy a fővárosba megyen menyasszonyért, — Hát csak ez az átok alapja ! —1 Még nevet is hozzá ! — Mikor olyan valóbau nevetséges el­lenségeim vannak. Rámkoholnak menyasz- szonyt a fővárosból, honnan csak a rossz esztergomi fiúk nősülnek. Lássa nagysád éu nem tartozom ezek közé >s épen azért nem is fogom megczáfolni a pajkos hirt. — Igazán mondja? — Akár meg is eszktiszöm. Soha melegebben meg nem szorította még senki a kezemet. Hanem azért az egész bál alatt azon gondolkodtam, hogy mégse jó az, mikor a nőteieu ember újságíró ember. Szörnyű sok csacskaságot beszélnek róla össze-vissza. Ma már ezt is elviselem — akár a struccz. Aucun. Szigeti séták, ' (Tavaszi versek helyett.) A szeszélyek ‘hónapjában, áprilisban na-. gyon sokat zöldül a költészet is. Széliében, hosszában mindenfelé rímekbe akarják olvasz­tani azt,' a mit a fakadó bimbó üzen s a mit a 7,‘seirge lomb suttog. Van abban valami véghetetlenűl ked­ves, valami knrondhíttattanul csábos, mikor a kóró őszhöz és sivár télhez törődött sze-

Next

/
Thumbnails
Contents