Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 32. szám
minden egyénnek a társadalomban joga a an csizmát, nadrágot vagy bármely szükségeltető czikket elkészíteni, de mintán az egyénnek nem akármilyen csizmára, nadrágra, hanem határozottan jó nadrágra és jó csizmára van szüksége, ebből a felfogásból és nézetből okvetlenül kell folynia azon tételnek, hogy csizma vagy nadrág- gyártásra csak az lehet jogosított, a ki bebizonyította, hogy ő csakugyan képes jó nadrágot vagy jó csizmát készíteni. Ha pedig ez áll, a minek a józan ész szempontjából lerombolhatatlanul kell megállnia, úgy az egész ipar szabadság tana agyrém, annak felállított elve: egy a társadalmi egy (ittlét gócz- pontja alá vezetett, robbanó anyaggal megtöltött akna, mely minden perezben a legborzasztóbb légberöpitéssel fenyeget. Mert ha azt akarjátok vitatni hogy korlátlanul szabad mindenkinek bármely iparczikket ellőállitania, akkor hacsak a legkegyetlenebb ellenmondásba nem akartok zuhanni, vitatnotok kell azt, hogy minden ember szabadon készíthet gyógyszereket, korlátlanul gyógyíthat betegeket, szolgáltathat igazságot, emelhet épületeket szóval vitatnotok kell mindazt, mi a társadalmi fenállást lehetetlenné teszi. Az ipar korlátlan szabadságának elvét tehát még felállítanunk sem lehet a nélkül, hogy a szédelgés, a csalás szabadságát és jogosultságát is meg ne engedjük, sőt ne vitassuk, mert egy ugyanazon érvek harczolnak mind a kettő mellett. Ámde ha a társadalmi együttlét kötelékeiéi n ó ő és annak terheit viselő egyén teljes joggal követelheti, hogy a kőimányzó hatalom által a szédelgők cselszövényeinek és csalásainak prédájául oda ne dobassék; mennyivel inkább követelhet teljes oltalmat és mindenoldalú megnyugtatást ama tekintetekben, melyek egésségének fentartását, testi szervezetének megoltalmazását illetik. Mi lesz az emberi társadalomból, ha a szédelgőknek még oly czikkek előállításánál is teljes szabad kezet engedünk, melyet a fogyasztó épen azon czélból vásárol be, hogy a társadalmi terhek viselésében megkopott és elhasznált erőit fel üdítse és helyre- álli.tsa ? Ha még ily jogokat és biztosítékokat sem volnánk képesek a társadalom kebelében élő polgár számára szolgáltatni akkor mi nyújthatna jog- czimet a polgár megadóztatására, állami megterhel tetésére ? Hogy tehát még csak elvben is szót válthassunk a bőrgyártás lehetőségéről, mindenekelőtt ol vszerü 1»izl esi - tékokról kellene gondoskodnunk, melyek teljes megnyugtatást szolgáltatnak arra nézve, hogy a gyártott bor lényegére, használatára és hatására, mindenben teljesen azonos a valódi termelt borral. Ilyszerű biztosítékok felállítása pedig teljes phisikai lehetetlenség, mert hogy flagrans példával világítsuk meg a dolgot ha valaki kenyér, hús vagy bármely egyéb élelmi czik helyett csak 8 napig is azon vegytani elemek keveréket szedné be, melyekből a kenyér és a hús a vegybontás értesítése folytán áll, bizonyára felkopnók az álla és soha többé gondolatába sem jönne a bőrgyártás vagy a husgyártás szabadságának elvét hirdetni, noha ezen vegytani elemek lényegükben ugyanazok, sőt tisztábbak, mint a valódi hús vagy kenyér alkatrészei. i)e ha ez áll szembeszökő világossággal a húsról a kenyérről, a logika kérlelhetetlen következetességgel megköveteli, hogy álljon a borról is, melynek gyártásánál tudvalevőleg épen a legtisztátalanabb, kórpárákkal telitett anyagok használtatnak fel. A gyártott bor tehát sem nem zson- git, sem nem üdít, sem nem erősít, csak nyálka és kóranyagtenyésztő lotytyal tölti meg az embergyomrát, melynek haszuálati utóhatása százszorta veszedelmesebb még a spirituspálinkánál is, melyről pedig a nemzetek statistikája megczáfoltalanul kimutatta hogy erkölcsileg és phisikailag korcsokká teszik és kiirtják még a legerősebb népeket is. Németország, melynek sokféle bogaraktól bolygatott tudós professorai el- sőkiil vitatták a bőrgyártás szabadságát, már a legszigorúbb rendszabályokkal bünteti a borgyártókat, a dortnundi törvényszék a hamisított tokajit áruló Viegand gyógyszerészt összes tokaji készletének elkobzásán kívül, 50 márka bírság lefizetésében marasztalta el, hozzá nevét az összes európai sajtóban meg- liurczoltatta. Evidens tehát hogy a hivatásokat mélyen felfogó kormányok bűnös üzelemnek, a társadalom elleni bűnnek tekintik a bőrgyártást, melyet még az esetben sem lehet szabaditék- kal felruháznunk, ha egyenesen gyártott bor név alatt is hozatnánk forgalomba, nem mert hatásuk és használatuk még ez esetben is romboló, és árusítások tévesztőlog hat a fogyasztókra, melyek azon hi szom ben kell hogy éljenek, hogy a kormány semmi olyannak elarusitását meg nem engedi, a miben csalás vagy szédelgés lappang. Dr. Kiss József. Halaszthatlan. Tek. Szerkesztő ur ! A megyei közgyűlés kijelölte a tennivalók között a kis Duna ideigle nes szabályzása kérdését olyan értelemben, hogy a holt meder legfelső részén megnyittatva, uj vízmennyiséget kapjon. Ne kíméljenek a kérdés keresztülvitelén munkaerőt. Lázas gyorsasággal kell azt eszközölni, mert egymásután bekövetkeznek azon jelenségek, melyek az epidémiát már megelőzik. A kis Duna vize meg van mérgezve, a tespedt mocsárviz kigőzölgése meg- mórgeUti a levegőt is s városunk összes lakói ki vannak téve azon eshetőségnek, hogy egészségügyi tekintetben tömegesen kidőlnek. Halaszthatatlan munka az, a mit követelünk. Megfeszített erővel kell azt végrehajtani, hogy mentői kevesebb ideig- óráig mételyezzen az undok vizű mocsár. Néhány hét múlva megnyílik az uszoda. Egészségügyi bizottságunk igen jól tenné, ha azt a kérdést is erős bírálat tárgyává tenné. Uszodánk alacsony fokú vízállás mellett nem szolgálhat egészségünkre. A megromlott álló viz sem üdítő, sem tisztitó czélra nem alkalmas. Nagyon sok polgártársam véleményét fejezem ki, midőn a kis dunai kérdéssel kapcsolatban az uszoda kérdésében kijelentem, hogy annak felállítása és megnyitása a kis Duna ágában nem alkalmas. Intézkedjünk akként, hogy a városi közönség által nyári fürdőnek használt uszoda egészséges vizű nagy dunai águnkra tétessék át; főleg az esetben, ha a vizmenyiség nagyobbitása végett megnyitott felső kisdunai torkolat nem szolgáltatna olyan eredményt, a milyet mindnyájan olmjtünk. Egy kisdunamelléki olvasó. Párkányi level. Tek. Szerkesztő úr! A párkányi főutezán végig vonuló országút árkából esőzés alkalmával a takarékpénztár előtti lapályosabb vásártérre össze gyűlendő vizitek a régi útján, a Dunába levezetését az alispán úr f. hó 14-én a helyszínén, a kir. mérnök úr kijelölése alapján erélyesen elrendelte a levezető ároknak minél elébbi elkészítését a tettes járási szolga- biró és úti biztos uraki ak meghagyta. Ekként a közegészségnek annyira ártalmas, rosszúl elnevezett halastótól ezen rendelet folytán valahára megszabadulunk, s hisszük, hogy az újonnan megválasztott elöljáróság valamennyi a vi rosra káros és egészségtelen helyeket a volt., vagy újonnan választandó egészségügyi bizottsági tagokkal szintén a legrövidebb idő alatt szigorúan megvizsgálja s azoknak eltávolítását minél eiőbb eszközli, annál is inkább, miután a leégett keményítőgyárból, a nagy méltóságú földmívelés-, ipar* és kereskedelmi minisztérium 18331 1872. számú rendelete ellenére, — gondtalanul széteresztett bűzkodt víz a levegőt annyira befertőzteti, hogy nemcsak a helybeliek, hanem az országúton járó-kelő vidéki utasok füleink hallatára a párkányi elöljáróság ellen kifakadnak, mely bajon a csekély vízállásánál fogva csak egyedül most lehetne legczélszerűbben segíteni. Párkány, 1882. évi április hó 15. napján. Tölgyesy Ferencz, párkányi lakos. Megyei közgyűlés. (April 18.) Ritka alkalommal gyülekeztek össze < oly szép számban a megyebizottság ; tagok, mint a keddi megyei gyűlésen. . Főispánunk ifj. Majlátk Gfyörgy |i elnöklete alatt a közgyűlés valóban i figyelemre méltó tárgysorozatát, még ; a legvitásabb kérdéseknél is a legsí- - mábbau intézte el. Tudósításomban csakis a legfőbb <j pontoza tokra szőri tkozhatom, A programm első részét, a leg- - felsőbb rendel etek" t átalában tudomá- - sül vették. Az adó felszólamlási bizottságba jsi Most kezdődik aztán csak a valódi hajsza, a mely, bizony mondom, ember kínzásnak is beillenék. Most már az a jelszó, hogy: „mennél hamarább .elkészüljön a lap.“ Ha már elkésett, hát elkésett ; de legalább ne késsék nagyon sokáig. Tehát baj»rá! . Rajongó úr már azt sem tudja, hol a feje ? Dolgozik, fárad, izzad, küzd — és e mellett még rekedtté kiabálja magát. A fiuk csigalassúsággal haladnak. Minden munka .az ő nyakán van. Egyik ide futkos, a másik meg oda. Egyik itt dönt fel valami szedés félét, a másik pedig ott tetézi a bajt. ,Ki jobbra, ki balra inai. Ki szed, ki cor- ,ligái, ki lehúz. Aközben a zűrzavar mindinkább nyer terjedelemben, nagyságban. A baj nőttön-nő, a lap pedig szép »csendesen tovább úszik, míg valamerre valami jámbor lelkületű ember \ki nem halássza. A .Móni gyerek szalad a .revisióval a szerkesztő úrhoz, de, alig bogy az utczára ér, máris visszafordúl. Nagy pityeregve kuncsorog be a nyomdába., és a regálisra vágja a i:ev.isiót. Rajongó úr eíámúlna — ha ugyan-egy cseppet is ráérne — e hallatlan vakmerőségen és aztán bizonyára kézzel l’oghatólag adna kifejezést a feletti jogos ingerültségének — de igy csak odavetőleg kérdi tőle, hogy: — No mi baj Móni fiam? A Móni gyerek csak pityer eg. Elősegíti a fíilszakgató .coriczertet. Hosszas kérdezősködés, fenyegetés után, utóvégre kisül, hogy bizony a szomszédbeli péknek a kis fia egy nagy tejest adott neki, hogy meg ne sántuljon, tekintve azt az igen fontos körülményt, miszerint a lap elkésett, e szerint tehát szükség vau az ép lábakra. A Móni gyerek nem akarja elvinni a revisiót a szerkesztő úrhoz. Azt mondja, hogy inkább rögtön elmegy Igriczibe paprikát árulni, mintsem hogy dobot csináltatna az ő hátából. Végtére mégis, sok rábeszélés, ütlegek- kel való fenyegetés után, de csakis biztos fedezet alatt, el lódúl a szerkesztő úrhoz, a kit az utón talál. A fiúk diadalmasan térnek vissza a szerkesztő úrral egyetemben. — Szörnyű emberek maguk ! E szavakkal szól be a szerkesztő űr a nyomdába. Biz azok a szegények már borzasztók is. — Mit csináltak maguk a lappal, hogy elkésett ? Rajongó úr már annyira oda vau, hogy nem ismer senki ember fiára. Dehogy bánja akár ki is áll előtt, ha mindjárt a szerkesztő úr is. Annak is odaszól: — Hogy elkésett a lap — A szóló tétováz. A szerkesztő .úr zargatja. — Nos ? — Annak — A szerkesztő úr nagy hirtelen szavába vág : — Ugy-e bár én vagyok az oka, Rajongó úr? — Hát — igen. — Előre tudtam. — Hát hogyne tudta volna a szerkesztő úr, a mikor tarokk-kártyákat küld, hogy mulassunk egy kicsit, ahelyett, hogy kéziratot. A szerkesztő úr jóíztít nevet rajta és odabaktat a fiúkhoz. A legöregebb fiú tüstént megkérdi, hogy nem lelietue-ó valami hosszú báli re- ferádának még hosszabb névsorából egy kicsikét törülni, taláután az elejétől a végig? — Szerencsétlen ! — förmed rá a szerkesztő úr — nem engedhetek el egy betűt is a névsorból ! . . . Ugyan min is jár az eszed? . . . Hát szántszándékkal akarsz te engem örökre boldogtalanná tenni? A míg mindez odabenn történik; addig odakiinn még rémletesebb dolgok esnek. Hölgyek lázadása vau készülőben. Iszonytató gondolat. A lázadás mindegyre nagyobb és nagyobb mérveket ölt. A szegény férjek (ki ne sajnálná őket?) fölhajsaoltatnak megtudakolni, hogy hol a baj, miért késik ma olyan soká a várva- várt lap? A szép leány az udvarlóját zavarja föl és küldi egy mai lapért, mely nélkül ne merjen többé azok a bűvös-bájos észbontó szép szemék elé kerülni. (Ezt már nem sajnálja senki. Miért is olyan holló — szép lányoknak udvarolni. Udvaroljon nem szépeknek, azok sohasem olyan követelők.) — A .mindinkább terjedő lázadást leginkább bizonyítja azon csattanó» körülmény, hogy egyben ostrom .alá fogatík a kiadó- hivatal, a hogy csak hozzáférhetővé válik. Itt egy tekintélyes ügyvéd, ott egy szigorú férj, amott meg egy papucshős. — Balról valami ellenállhatatlannak képzelődő öl éretleneszű mihaszna, jobbról egy esztergomi in szépséguek élet-halálra udvarló, fölpiperé- -s zett bolondos fiatal ember. Elől valami in suszter-inas, hátul pedig kereskedő-tauoucz. ,s Hát még a takaros vászoucselédek egészig hada. Istenem! Beli tarka nép. Méltó egyy piktor ecsetére, begy megörökítse. Mindenféle czimzéseket különféle lián—n gon kiejtve. A feleségem küldött, a méjtóságosso; asszouy szalasztott ide, a nagyságos kis—gr asszony kéreti, a máj az tram uram várja máitki. a lapot, A kis ténzs asszony alig győzi mind—bt nyáját felelettel. — Tessék csak várni, rögtön lesz, —-— biztatja valamennyit. Kik várnak, kik elmennek, kik meginfhii; jönnek. így folyik ez egy gyötrelemteljes fél-léd óráig. Végre beleveszik a lapot a sajtóba. Rajongó úr — kiszeuvédett. A rette-sl.) netes hajszának vége. A küzdelem befeje-öfg ződött. Most már semmi köze a laphoz. Köny-^n nj ebbű 111'n feliélekzi k. Elvégre túlesett mindenen. Hála istennek ! Nemsokára aztán mindannyian kielégit-Ug tetnek. A lázadás egyben véget ér, a hogy í; ^ kívánt lapot kézbesítik nekik. Menten átfutják azt a báli referádát, tj melyikben szóról-szóra meg van Írva, hogrgoi mint tündököltek, királynéskodtak, vagy csaU- > ott, voltak, de mulattak, szívből, igazán. .£
