Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 30. szám
a tudományos és nem tudományos józan gondolkozók közöl csak egy is, ki azon reményben ringatná magát, ha ma nem is, de legalább századok múlván a, vegytan annyira fog előrehaladni, hogy valaha vegyészeink képesek lesznek csak egy nyomorult vadkor tét, vagy egy hitvány féreg-rágott krumplit előállítani. És ha, teljes joggal fognátok annak a szédelgőnek a szemébe kaczagni, ki a kezében tartott vadkörtére, vagy férges krumplira azt fogná reá, hogy ő azt vegytani folyamat útján produkálta, akkor kérem, mi jognál fogva érdemel liitelt azon szemtelen világcsaló, ki ■silány, nyomorult, egészségaláásó parancsára azt fogja reá, hogy az bor. Vegyétek kezetekbe Johnson vegytanát, üssétek fel annak lapjait, a legnagyobb pontossággal találjátok azokon feltüntetve, hány rész élenyt, szé- 3ivényt, fejérnyést sat. tartalmaz, például a hús, és ép igy megfognátok a kenyér, a th-ea, a kávé, a tojás, szóval minden egyes élelmi szerek vegy- elemeit találni. Es mégis nyilatkozzatok nekem teljes őszintén, nem fognátok-e őrültnek tartani azt, ki, a helyett, hogy a húst mészárszékből hozatná, vegytani recipéjét írná meg a húsnak és a gyógy szertárból rendelné meg azt. Avagy mondjátok meg nekem, hogy ma, midőn a vegytani alapelemek előállítása oly minden képzeletet fölülmúló mesés olcsóságba kerülnek, mi lehet annak az oka, hogy Európa és Amerika roppant beverő tőkéi elhelyezést nem keresnek tojás, hús, thea, kávé és liszt gyárak felszerelésében ?! Ugy-e bár e kérdések felállításánál mindenitek a szembeötlőség villanásával azt fogja felelni, hogy e tárgyaknál a szédelgésnek, csalásnak nincs helye, hiába fogja reá valamely tárgyra, hogy a hús vagy tojás, ha az valójában és lényegében nem az. Helyesen van-e, de a józan logica nem követeibe azt, hogy azon parancsra is, mely lényegében holmi értéktelen silány vegytani keverék ne engedjük reáfogni és ne adjunk szabadalmat senkinek, hogy reáfoghassa, hogy az bor, ha. mindjárt a bornak oly szerencsétlen külseje is van, hogy hamisítása nem azonnal szembeötlő. Kétségkívül mélyreható pillantásokat vetett már az emberi nem a természet nagy konyhájába, tudja, hogy mit főznek abban, de nem fogja utáemberi volt, és «mbéri marad, s hogy a v; donök kebelében is élnek vágyak, fájdalmak, s még nem is ismert jó utáni törekvések, — ti mindnyájan hallgassátok meg Hiawatha ez egyszerű történetét“. íme e bevezető sorokban lelhető fel Lctígíéllow egész költői egyénisége. A ki tehát szereti a természet bájait, a ki tudja élvezni a gyermekies és az ártatlanság hangján irt legendákat, a ki vig légkörben és ifjú kedélyével kíván élni és szeretetteljesen átölelni m mcsak az egész emberiség, hanem az emberiség egész törtéténetét, az olvassa Longfellowot, s ott megtalálja mindezt. 0 volt az uj kor legnépszerűbb költője. Amerikában elsőnek tartatott, és* a föld minden angol népe által nagyra beeső betett, de remek műfordításai, irodalmi rníí bírálatai és történeti iratai népszerűvé telték őt az idegenek előtt is, sőt azt lőhetne mondani, alig képes a világirodalom története egy második költőt felmutatni, kinek művei annyira közkedveltségiiek lennének, mint épen az övéi. Késségtelen, hogy ő korát igen jól ismerte, s annak irt, tehát tulajdonképen a jelen költője volt. A nép feltalálja verseiben fájdalmait, örömeit, vágyait, szóval egész valóját, s azért rajoug a költőéit. Báj- a kritika — úgymond William Kosetti — többet kíván, mert az kutatja váljon az élet jelenségei közül mik halhatatlanok, s mik a Inlandók, melyekkel a költő hírneve is a múlandóság áldozata lesz. A költő tehát, — mint Longfellow — ki csak kora múlandó eszméit ragadja meg, ennek loáldoztával maga is elfog feledtetni. Hozha tni soha azt, hogy hogyan főznek: ? Ennek titkait ti nagy világfenntartó magának tartotta fel, a létérti küzdelem abban a perezben válnék lehetetlenné, melyben a- kapzsi emberiség a titkokat utánozhatná. Dr. Kiss József. Széchenyi ünnepély. (April 10.) A casinó által Széchenyi István emlékezetére rendezett ünnepély minden várakozáson felül kitünően sikerült. Hazaíiúi emelkedett szellem csoportosította össze ez alkalommal a tagokat, kik kerek számban vagy nyolcz- vanan lehettek együttvéve. A terítés a nagy teremben volt oly ügyes rendezéssel, hogy Schuller ízletes fogásai ellen, senkise emelhetett szót. Gyorsan és pontosan hordtak körül. Az asztal fejét az eluök alispán foglalta el. Jobbján a főispán, ifjabb Majláth György, balján országgyűlési képviselőnk Horánszky Nándor ült. A vendégek sorában volt Csopy Pál győri ügyvéd is. Az első felköszöntőt az alispán mondotta, mely ekként hangzik : Azon nagy férfiút kinek ma emlékét ünnepeljük, nem feliér fürtökkel homlokán, hanem hazánk és nemzetünk megbecsülhetlen kárára — nagyon is korán, férfiustíga legszebb idejében, munkálkodása legtermékenyebb szakán, tettereje delelő pontján ragadta ki áldásos munkássága köréből a kérlelhetetlen balsors. Neki, ki mint nap a völgyek mélyéből kiemelkedve, az anyagi érdekek látköréből, nem keresett semmi egyebet mint hazájának és nemzetének javát és boldogságát ; neki, ki lángoló eszét, kerczegi vagyonát, drága életét, szóval mindeuét édes hazájának szén télé; neki mondom nem engedte meg a mindenható hogy láthassa hazájának újbóli felvirágzását, gyönyörködhessék nemzetiségünk megszilárdulásán, mely tényezőknél fogva kedves hazánk ma, a legszabadelvübb alkotmány birtokában a cultur nemzetek egyik jelesbike Európa téréin ! A nagy tettek mezején sokszor De ha az „Excelsior“-ban olvassukj mint küzd az emberiség megújult erőve az élőt fokozodós nehézségeivel; — ha élőt tünk áll „Evangeline“ oly remekül ecsetelt egész valója; vagy ha látjuk mint megy át „Hiawatha“ énekében az elragadó hősies elbeszélés a gyermekies epopejába : akkor nem lehet Rosettinek igazat adnunk, s kell hogy ama meggyőződésre jussunk, miszerint vau valami Longfellow költészetében a mi az emberiséggel fog élni örökké. Megtörténhetik — sőt van is rá elég példa — hogy egy nép Ízlése s kultúrája annyira hanyatlik, hogy — de csakis saját houának határain belül — égig emel költőt érdem ellenül; de lehetlen hogy az egész emberiség valaha aljújára tévedhetne, hogy nemzetiségre, fajra, nyelvre, s vallásra való tekintet nélkül nagynak tartaná a költőt, ki nem az. Elek. *Kaufm;mn és Simon hamburgi ezóg mai lapunkban megjelent hirdetésére különösen felhívjuk a közönség figyelmét. Főnyereményekkel gazdagon javadalmazott eredeti sorsjegyektől van itt szó. A vállalat teljes bizalmat érdemel, miután a sorsolás állami kezesség alatt van és nevezett ház számos nyereményeknek szigorú kezeléséről és pontos kifizetéséről általánosan ismert. I szúró tövis is terem ; az ő lábait is gyakran megsebzék ezek, de szorgalmasan irta őket, mert rózsa-ágyat kívánt ültetni számunkra. íme, hányszor emelte fel intő buzdító szavát elévülhetetlen munkáiban, de siket fülekre talált ; hányszor tárta ki ölelő karját kelet népe felé de még akkoron rideg keblekre talált. Mindez azonban nem lan kas« t& lelkesedését ; ő fáradott, küzdött, munkált és világolt az általános hullámzások közepette mint a tenger Pharosa, mindaddig inig nemes keblére ködfátyol nem borúja. Ámde nagyságát ez sem takarhatá el, m e r t, v a 1 a in i n t a törpe törpe m a r a d, kaliegy- tetőn áll is, ú g- y ő i s a 1 e g- n a g y oh b m agyar volt és m a- r ti cl t a döblingi lombok á r- n y é k á b a n i s. Az idő kikelté az általa elveteti drága magvakat; honfiúi könnyűk megöntözök az értékes csirákat; a béke szellő angyala megéri elé a kalászokat, s mi most dúsan arathatjuk azokat. Beteljesülésnek indulnak jós szavai: Magyarország nem volt, hanem lesz! Természetes tehát, hogy Széchenyi István nagy nevének említésénél fennen dobog minden igaz magyar szive; illő, hogy ércznél marandóbb emléke legyen közöttünk. De miből készítünk tehát neki méltó emlékoszlopot,? Kövessük Tacitus tanácsát,, a ki azt mondja: miként az embernek arcza, úgy szobra is törékeny és múlandó s egyedül csak lelke halhatatlan; nagy emberek emlékét legméltóbban, nem anyaggal és nem műremekekkel, hanem jó erkölcseinkkel lehet. Midőn tehát poharamat Széchenyi István emlékére emelném, emelem egyszersmind mindazokra a kik az ő nyomdokain haladva nagy tettekért buzognak és arra törekszenek : hogy honfitársaik üdvét keresve, azok szivében és emlékében méltóan örökké éljenek! A felköszöntés lelkes szavait hosz- szantartó ünnepélyes lelkesedés követte. Horánszky Nándo.i igen sikerült beszédben fejtegette a közszellem befolyását a nagy eszmék keresztül vitelére nézve s a közszellem folytonos ébrentartását sürgette vezérfórfiainktól, kiknek egyik derék tagjára, a casinó elnökre, Krumplanicz Kálmánra emeli poharát. Alig szűnt meg a lelkesedés, újólag folzendültek az éljenek, midőn a főispán egészségére emeltünk poharat. Az alispán lelkes felköszöntője Horánszky Nándorra volt az estély felköszöntőinek egyik legkitünőbbike. Kiemelte ebben a közbizalom által kitüntetett férfiú minden szeretetremól- tóságát s szülővárosa jobbsorsa érdekében tevékenysége egész odaadását kérte ügyeink iránt. B. Szabó Mihály felolvasott ódája, Széchenyi szelleméhez átaláuos tetszésben részesült. Palkovich Károly emelkedett beszédben emelt poharat a legnagyobb és legszebb eszmére, a haza javára. ITelcz Antal Palkovich Károly egészségére mondott ékes fel köszön tött. Az alispán a Casinó örökös elnökét, az érdemekben iuegőszíilt Meszéna Jánost éltette, ki a megindulástól reszkotő hangon köszönte meg a szeretetet és bizalmat, melyben törekvései részesülnek s élteti az ifjúságot, a mire Föld- váry István válaszol. Hanti Rezső Széchenyi emlékezetére s a haza javára emelt poharat. Legvégül, midőn már oszlófélben voltak az asztalok Győrffy Iván humoros toasztozónkat provokálíuk szólásra. Hosszú, de talpraesett dictiót mondott, melyet több helyütt hatalmas tetszés nyilatkozatok kísértek. A humoros toasztnak azonban igen komoly magva volt. Egyel értést és összetartást ajánlott, de nem följebb valóinktól buzdító leereszkedést kért. Ezzel az ünnepély dictiós része befejeződött s a casinó tagjai kedélyes társaságokba alakulva még igen sokáig együtt maradtak. A hitszónok]atról. Talán merészséget is követek el, h°§7 gyönge toliammal a hitszónoklatról Írok. A napokban hallott beszélgetés vitt eme gondolatra, hogy egy pár szóval én is elmondjam szerény nézetemet a liitszónoklatról. Egy kis társaságban arról folyt a beszéd, miként van az, hogy egyik hitszónok beszédét oly örömmel hallgatják hívei, még a másikét nem. Az egyik prédikáczióját tömegesen megy hallgatni minden osztálybeli, még ellenben némelyikét a köznép sem akarja meghallgatni ; pedig minden prediká- lása alkalmával ama neheztelésének ad J kifejezést, miszerint hívei őt nem hall- ■ gatják meg, elpártolnak tőle, rossz keresztények stb. Ez onnan lehet, hogy ama prédikátor igen jó pap, de igen rósz szónok lesz.. A ki nem tud sem a művelt emberi leikéhez, sem a köznép szivéhez szólni;; a ki a szószékről csak dorgálja híveitJ a legköznapibb nyelven, s mintegyy kényszerűm akarja hogy hallgassák megg kifakadásait, a mik rendesen abból áll—. nak, hogy az úri osztály minő vallás- - tálán lett, mert nem hallgatják a pré-.-i dikácziófc, s az a pár vén asszony igei csak azért maradt ott, hogy aztán ala—j mizsnát kérjen tőle, pedig ő nem adh semmit. Hallgassák a prédikácziót pré—é dikálAnekik szívesen stb. Csakhogy a mai korban egy közön-r séges ember is más h’fcszónoklatot ki—i váu ; hát még egy művelt ember ! Nem vallástalanság az oka, hogyy* az ily hitszóuoklatot nem hallgatják*!! meg ; hanem a felvilágosodottság, mű-fi veltség. Mert a vallásban is van műveltségei s egy művelt keresztény nem hallgat—jj hat mosoly nélkül végig hasonló pré-é't dikácziót. Ha pedig azt teszi. vétkezik.Mi Akkor inkább ne hallgassa ; ne hogy/g az isten házában vétkeznie kelljen, aj hová imádkozni, megtisztulni ment. Nőm lehet tehát csodálni, ha azonos hitszónokokat keresik fel inkább, a kiknek magasztos szavaik mélyen vé-ó’1 sődnek a szívbe ; s az ilyeneknek nenne vagyunk hijáu. Láthatjuk, ha az iinádásig szeretettje horczegpriniásunk prédikál mily töine-oi gesen mennek a vártemplomba, a legelsője osztálytól kezdve a legutolsóig, hog go magasztos, elragadó szónoklatát hall Un hassák. Úgyszintén a többi jeles hit szónoom kainkat is örömmel mennek meg ha Iliim gatni a keresztény hívek ; mert szavai ffiv gyógybalzsamkónt hatnak a lólekree-jA Naplója által is nevezetessé lettel Déryné azt mondta egyszer: „A j[, hitszónok hasonlít a jó színészhez ; morion a hitszónok is miként a színész a leltei két s a szivet műveli“. S ez igaz ! * ! Tizenkét óv előtt az m ..................... S zelnua templomban Bárdosy Mihálhil volt a plébános. Gyönyörű hitszónolíon laták távol eső falukból is el jöttahfl meghallgatni. — va Iláskülömbsóg nélküli,|| Egyalkalommal két prédikácziót kés,) ; lelt egydólután tartania, morf a hal Iga g I i tóság nőm fórt be egyszerre a k; templomba.
