Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 29. szám
Eszterflom, IV. évfolyam. 29. szám. ______________Vasárnap, 1882. ápnlis 9 én. f Me gjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié...................................................6 frt l<r, f él évre.........................................................^ a — » n egyedévre...................................................1 a 50 „ E gyes szám ára 7 kr. Városi és megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG. j^ŐRINCZ'UTCZA '^0 . hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: ßzECHENYI-TER 35., Hová a hivatalos s a magán hirdetések a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési penzek és reelamálások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK:’ MAGÁNHIRDETÉSEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 k>\ megállapodás szerint lehető leg 100-tól 200-ig . 1 „ 50 ,, jutánvosábban közöltéinek. 200-tól 300-ig . 2 „ 25 „ j Bélyegdíj 30 kr. NYILTTER sora 20 kr. Piros tojások. (Húsvéti vezérczikk.) (Dr. K. L.) Hüsvétkor hiába köbölnek a lapok szörnyű komoly honi- lokú, elvont tárgyú vezérczikkeket, az olvasóközönség az napokon nem olvas olyasmit, a mi nem húsvétre való. Ebből az intentióból indultam ki inagam is, midőn húsvéti vezérczikkre készültem. A piros tojások ünnepén jó lesz a piros tojásokról Írni. Csakhogy nem azokról a hajnaT színű ajándékokról, melyeket holnap az öntöző kis gavallérok kapnak Esztergom leendő szépségeitől, hanem a melyeket minden nap elfogadnánk magunk is , ha mindjárt más kiadásban is. Ilyen piros tojás az egyesülés kér dése például. Régi, azért nem is olyan illatos, hogy mindenki s/Ívesen bolygatná. Azt mondják, hogy Víziváros, Szt.- Tamás és Szeut-Gryörgymező harangjai nem utaztak Rómába a királyvárosi harangokkal együtt. Még ezen a szent utón se békültek ki, hanem daczos különszárnyalással biztosították önállóságuk afc, A haragöntéshez sokkal többen értenek, mint a titkok titkának kifürké- szóséliez, hogy miként lehetne négy faluból egy várost csinálni. Sok húsvéthétfő múlt el már a kérdés öntözgetése óta. Piros tojást azonban még sohasem adott Esztergom nemtője. A dissidensek valószínűleg úgy gondolkodnak, hogy egy tojásban négy csirke meg se férhetne. * Szeretnénk aztán olyan piros tojást, a milyet inár nagyon sokszor Ígértek, de még meg nem adtak. Szeretnénk egy kis vasutat, de ebbeli vérmes reményeink aligha nem vasúti szerencsétlenségünkkel végződnek. Ha azt a sok összekovácsolt vasúti tervet sínekre lehetne váltani, akkor talán kétszer is kifutná Budapestig. így azonban rá vagyunk utalva a türelem rózsáira s várakoznunk kell mindaddig, inig nagylelkű kormányunk helyett valami lángeszű franczia léghajó tö kéletesitő meg nem ajándékoz a rég várt piros tojással. * Egy szegény öreg asszony egy nagy téli kendőt visz egy pióczalelkű zálogfogadóhoz. — Egy kis kalácsravalót akarok szerezni szegény árván maradt unokáimnak. Érti is az a Shylock ezt a nyelvet! — Hát tudja mit, kap három hónapra két forintot erre a nagy kendőre,' de egyet mindjárt lefoglalok kamat fejébe, mart nagyon drága most a pénz. Szomorúan sóhajt föl a szegény asszony. — Kenyérre is kevés az uram, én pedig kalácsot akartam adni a szegényeknek, hiszen oly jól tanulnak s olyan jó gyerekek mind a négyen . . . szegénykék még piros 1 ojást se kapnak . . . — Semmi közöm hozzá. Adja, nem adja? A szegény asszony néma fájdalommal hagyja ott egyetlen kendőjét s reszkető kezekkel nyúl a sanyarú fillérek után. Útközben sírva fakad.-— Hát se kalács, se piros tojás, jaj miért is áltattam hát a szegényeket? .. . * A kik adósok nekünk az ígért zálogházzal, azok merítsenek belőle tanulságot. * A napokban a városház kapuján 30 darab végrehajtást hirdető okmányt láttam. A legnagyobbik se szólt többre talán ötven forintnál, mert valamennyi adókövetelés volt s valamennyi a legutolsó fizetőtől, a legszegényebb emberektől. A végrehajtó itt vánkusokat, ott rukaneműeket, amott bútorokat irt ki a fekete táblára. Talán a legutolsó részletet abból, a minek hiányával már a valódi koldus kezdődik. Nálunk eladtak már árverésen szőlőket 20 hatosért s egész szobabútort néhány pengőért. Hisz akadnak ilyen jólelkű vásárlók — a hires kótyavetyéli. Mit aduak azokért a kopott bútorokért s nyomom ruhákért a mi a szegény ember utolsó vagyona? Talán még a végrehajtás költsége se futja ki. A sanyargatott szegény nép nem kaphatna szebb piros tojást, mint ha irgalmat és elnézést kapna onnan, a honnan nemcsak a pragraphusok hatalmát, hanem olykor a szív megindulását is elvárnék. * A korán szerelmeskedő tavasz első csókjai virágzásra fakasztják a gyümölcsfákat, melyek, mintha százezer apró pillangóval lennének tele. Megfakasztják a szőlővesszőt, mely duzzadva duzzadó kocsánokat hajt. Termékennyé teszik a gabonaszálban képződő kalászt s virulóvá a legelőt és erdőt. Az isten áldása maradjon a természet jószívűségén. Sok szegény ember Terítékes munkájának lesz bére, sok szép várakozásnak méltó kielégítése, lia az isten öl nem veszi azt, a mit ígér s a mit, ha megérdemlünk, meg is ad. A csatatéren pergő dob szavától őszülő minisztertől kezdve egész a végrehajtási dobszótól kétségbeeső szegény magyar földművesig mindenki esengve esengi a jó istentől, hogy adjon piros tojásul az egész nemzetnek jó termést, bő áldást, gazdag aratást, dús szüretet. A mely nemzet sorsa a felhők járására van bizva, ott az ilyen kívánság egy egész ország imája szokott lenni. Elmondtuk mi is azon a napon, mi- kór vallásunk szerint az őszinte imádságnak nagyobb foganatja szokott lenni, mint egyébkor. A legnagyobb magyar halála, (186.1. április 8-án ) Casinónk holnap Széchenyi ünnepet rendez s a legnagyobb magyar emlékezetét az ö csarnokában megkoszorúzza. ... "JiüL—_ ----1_____■■■■- ■;■■■ --J c sodás tükörként Játszik visszaverni mindama bájt és derűt mely a természetről feléje mosolyog. A bíborban reszkető napsugarak sietnek glóriát vonni homloka körül. Az ábrándos, barna arczu Gyula nesztelen léptekkel közeleg feléje, s glacée kez- tyüs kezében ibolya csokrot tart. — Jó reggelt Erzsiké nagysád ! — Ali ! ön Gyula ? Gyula legperfektebb udvariassággal nyújtja át a kis ibolyacsokrot. Abban a pillanatban, mikor a rózsás ujju kis kéz már-már érinti a kis csokrot, a bodros, illatos szirmok közül finom permeteg szökken a lányka arczára, me'y oly üde, mint a mosolygó tavaszi reggel. A kis rózsás kacsó megfenyegeti a merénylőt s aztáu kar-karban bolyongják be a kis kertet. Ott egy egész sereg lobélia várakozik reájok, apró kék virágok mintha megannyi égszínkék szem nevetne féléjük a selyem lágy füvek közül. Erzsiké lehajol a virágok fölé, leszakít egyet, s aztán keblére tűzi, mely azt látszik suttogni feléje : Húsv.ét van, ve-rőfényes, vidám tavaszi ftuuep ! * * * Pirkad a hajnal a távoli ormok felett. A bíboros sugarak elöltük aranyos fényükkel a fel végi házak egy kis virágor ablakát, s a verebek hatalmas csiripelő karával üdvözlik a kelő napot. Az akáclombokkal szegélyezett utczán öt patyolat inges helyre legénv lépked nagy A: „Ssstsrgom és Vidéke" tárcsája A grófné. Sir a grófné a ravatal mellett, Zokogása betölti a termet. Bubánatát a falak is zengik, Göndör piucse kiterítve fekszik. „Oh Bodrikám, én pubikám, lelkem ! Kis szivecském, mért hagytál itt engem ? Ki lesz már az én mókusom, zergém, Az én kedves kis kutyuskám, gerlém? Ki alszik már én velem egy ágyban? Kit fésülök, simogatok lágyan? Kit puszizok, ki puszizgat engem ? Mért haltál meg, aranyos kis szentem ?! Aludj, aludj ! eltemetlek szépen, Koporsód egy cziprus alatt lészen. Körülötted fii, fa, virág suttog Altató dalt a csalogány csattog , . így kesereg . . . egyszer a kis lánya Beszalad a halottas szobába. Orra bukik a sikamós padlón S édes auyaja kilöki az ajtón ! . . Púsa Lajos. Pil •os tojások. — Egy szép valaki asztalára. — Húsvét van, veroféuyes, vidám tavaszi ünnep ! A láthatár pereméről Kiemelkedő nap megaranyozza a fák csúcsait s az aranykoronák, miutlia élők fejein reszketnének, halkan susogni kezdenek a langv és illatos fu valómban. A szétszóródó sugarak gyöngéd, majdnem leheletszerű bíborral öntik el az eget. Alleluja bang, napmosolygás, tömjénfelhők, virág illat, ünneplő ruhák tarkasága, piros tojásnak örülő gyermekek arcza, —- minden összeolvad lelkűnkben egy csöndes, lágy harmóniába s ünnepi érzés tölti be szivünket. A tavasz illatozik, a csalogányok versenyt hallatják epedő dalaikat, a lanyha szellő édes illattal bolyong végip a mezőkön, s midőn kaczérou csókolgatja a szerény ibolya szirmait, tán azt suttogja a virágoknak: — Húsvét van, verőfényes, vidám tavaszi ünnep ! * , * * Oh t,i boldog, százszor boldog napjai tanuló éveimnek, ott az intézet szürke falai közt ! Mikor összes búmat, bánatomat a Pytha- goras tantétele okozta, s összes csalódásomat egyedül a tévesen megoldott trigonometriai feladványok képezték ! Visszahozhatlan, örök szép idők! Feltámadás estéjén, mintha az újra bokrétás oltárral együtt az éu lelkemet is virággal, tömjénillattal árasztotta volna el !az ünnep estéje. Az értesítő kiosztása után mentünk „haza.“ Haza! mennyi boldogságot ölel magába e kis szócska ! Csöndes, otthonias szoba, mosolygó uo- vérarcz, hozzánk csókkal ajkán lehajló anya, bimbózó kis kert, pirkadó kalács illata, komoly húsvéti sódarok, piros tojások! A viszontlátás örömének első rohama után gondos kézzel frissen megvetett hó párnára hajtok gondtalan fejünket, s másnap reggel a kúszó növény lombok közt bekandikáló napsugár, a csicsergő madarak, s a távol harangszó mondták üuuepélyes harmóniába olvadva: Husvét van, verőfényes, vidám, tavaszi ünnep ! * * * Ontözködni ! A kis lcóczóg fejű Erzsiké csak most bútt ki a hópelylies párnák közül. Könnyű fehér pongyolát ölt magára, beburkojózik fekete csikós shavljábn, s pehelykönnyű; léptekkel szalad a kis kertbe. A virágok illata áthat.á a fris reggeli levegőt, átliatá egészen, miut a tömjén a szentegyházat. A virágok kitárják helyijeiket és mosolyognak. A madarak dalolni kezdenek, de egyik sem a maga kedvéért, hanem a kis Erzsiké tiszteletére. Erzsikének úgy tetszik, hogy az egész világ fényből, illatból, dalból áll. A mint a kertbe veze'ő gránitlépcsőkön leszalad, és ígérő tekiutettel szétnéz, arcza Mai számunkhoz egy iv melléklet van csatolva.
