Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 28. szám
uzsorásnak zálogba adni s ekként pénzt teremteni. Ebből is kitetszik tehát, hogy a magyar ember a kereskedést az adás- ve vést másra hagyta a múltban. Azonban mióta a gőz és villám meg nyergei te a világot, nem küld a magyar ember sem távíró-sodronyon csizmát a fiának, hanem, mert belátjuk. hogy a fokozódott kívánalmakkal szemben nem elégséges csupán az ekeszarvát vezetni tudni, mert csupán ezzei az állam iránti kötelezettségnek sem vagyunk képesek megfelelni, hozzá fogunk már mi is egyéb vállalathoz is, mely tisztességes keresetet nyújt. így vau aztán, hogy ma már az ipar és kereskedelem minden terén önfiaink buzgó lkodnak, s kivívni iparkodnak a külföld elismerését s ezzel nemzetiségünk létjogát. Azt hiszem tehát, de sőt meg vagyok győződve, hogy mi is tudni fogjuk az adás-vevés mesterségét s gyümölcseinkből idővel szép pénzt szerezve, nevezetesen jobb létet fogunk szerezhetni magunknak. Végre azon kérdés volna megfejtendő, váljon van-e körülöttünk vidék, mely velünk versenyezne, miáltal terményünkön olcsóbban kellene túladnunk. Mi magát a piaczot illeti, hát biz ott van, mert, mint fentebb szerencsém volt előadni, az erdélyi, kecsméti, czeg- lédi, soproni, nagy-kőrösiek előbb reájöttek arra, hogy a gyümölcs termelés szép hasznot hajt, azonban a piacz közelsége, másrészt közlekedésünk alkalmas volta által ezekkel bátran felvehetjük a versenyt. Mi pedig mindnyájan tudjuk, hogy körülöttünk meglehetősen széles kerületben a gyiimölcsészettel rendszeresen nem foglalkoznak, s ezt a körülményt kötelességünk hasznunkra fordítani. S most engedjék meg, hogy idézzem Villási Pál jeles pomologosunkat és a keszthelyi gazdászati intézet tanárát, ki a gyümölcstermelést illetőleg a következőleg nyilatkozik: „Gazdaságunk termelési ágazatai között egy is alig biztat nagyobb fellendülés reményével, mint épen a kertészet s annak is a gyümölcsterme- lési ága. Tömérdek millió az, a mit gyümölcsért a külföldnek évenkint elfizetünk, holott klimatikus és talaji viszonyainál fogva épen hazánk lenne hivatva ilynemííekkel ellátni a külföldet is. Törs Kálmán pedig ezeket mondja: Még a száját is nyitva felejtette az asszony' olyan ámulva, bámulva meresztette rá a szemeit. No nem úgy az öreg ember ! Az kétségbeesve ugrott föl fektéről, lótott- futott a szobában, tépte a haját, s rá kiáltott a feleségére : — Jaj neked, — a ki falánkabb vagy, torkosabb vagy a földnél; már most, odaveszett általad az egyik kívánság! Milyen átkozott egy asszony ! Ostobább az Isten lovánál! Jaj hová legyek, jaj mivé legyek!.. Verjen meg az átok a véres hurkáddal együtt! . . . Hogy az Isten forrasztaná oda az orrodra ! S jő keltvén még ki se mondta, hát a véres hurka már oda is forrt az öreg asszony orrára. Erre aztán az öreg emberen volt a sor, hogy szeme szája elálljon, az asszony meg, hogy egészen oda legyen rémtiltébeu. — No te ugyan megadtad neki a gonosz átkozódásoddal — sírt rítt az asszony, s egész erővel neki esett, hogy leczibálja az orra toldalék át, — de mind hiába ! A mellett nem csak a keze, liauem járt ám szája is, a mig ezt mondta: Ha az én kívánságom rosszul ütött ki, csak a magam kárával esett, de legalább nem a máséval. De te engem tettél csúffá! Hanem hiszen ver jön meg a magad bűne! Mert tudd meg, hogy én se most, se ezután nem kívánok semmi de semmi egyebet annál, mint azt, hogy ez a véres hurka el tisztuljon iuuen az orromról. — Az Isten szerelmére, asszony ! Hát a gázdaság ? — Nem kell nekem ! „Folyton halljuk hangoztatni, hogy Magyarország földművelő ország, földjétől függ jóléte vagy nyomora, egy jó termés lábra állítja, egy vagy több rossz termés Ínségbe sül veszti, úgy, bogy e haza igazi pénzügyminisztere maga a föld. És igaz is, hogy oly ország, a hol a gazdasági élet három egyenrangú tényezőre vau fektetve, a mezőgazdaságot ért csapásokat könnyebben beveri ki, mint csupán, vagy legalább főként mezőgazdaságára utalt hazánk. Angliában a rossz termést alig érezni meg; ott az ipar, ott a kereskedés, — pótolja bőven a hiányt. De nálunk som az ipar, sem a kereskedés nem oly erős, hogy helyreállíthatná a mezőgazdaság dertezitje által megzavart egyensúlyt. Mi még soká löszünk légióként földünk termékenységére utalva. Legalább azzal gondoskodnánk tehát, hogy mező- gazdaságunk legyen sok irányú, hogy ha egyik ága szenved is az idő viszontagságaitól, maradjon mégis valami, a mit azok kevésbé ói intenek. Kivált pedig azok ágaira kellene nagyobb súlyt fektetnünk gazdaságunknak a melyek virágzásának nagyban meg vannak nálunk a föltételei. S ezek között bizonyara a legelsők egyike a gyümölcstermelés*“ Hazai tekintélyeinknek ily nyilatkozata azt hiszem mindnyájunkat meggyőződ tét arról, hogy a gyümölcstermelést - mint mezőgazdaságunk egyik ágát — teljes erőnkkel fel kell karolnunk s nem szabad a 1.9-ik század haladott korában megengednünk hogy még sokáig a külföld vigye el, pénzünket oly terményeiért, melyek tenyésztésére kiválólag mi vagyunk hivatva. Mi ugyan hazánknak csak egy kis részét képezzük, de hát azt is tudjuk hogy a Duna csak úgy bir el nagyobb hajókat hordani, hogy mellékfolyói vannak s ezen mellékfolyók azok, melyek a Dunát rendeltetésére képesítik. Ültessünk, neveljünk tehát uraim gyümölcsfákat, hogy nevünk az unokák emlékében is folyton fennmaradjon. S most midőn befejeztem volna soraimat s midőn köszönetét mondanék azon szívességért, hogy engem, csekélységemet meghallgatni szíveskedtek, arra. kérem, hogy ezen silány felolvasásomat ne vegyék bonczkós alá, mert ezéiom csupán az, hogy hasznára legyek polgártársaimnak. — Az ég szerelmére, feleségem! Hát valami új ház . . . — Nem kell nekem ! — Kívánjunk egy aranybányát, lelkem asszonykám, s arany toköt csináltatok az orrod hurkájának ! — Kell az ördögnek ! — Mi kell liát ? Az kell hát, hogy megint azok legyünk a kik voltunk ? — Az az egyedüli kívánságom! S akár hogy kért, köuyörgött is az ura, csak nem tudott az semmit kikönyörögni a feleségétől, a ki eg' Sz a kétségbeesésig meg volt akadva a dupla orrával, kivált a mikor alig tudta elzavarni oinau a kutyát meg a macskát, a melyek egyre kapkodtak utána. Mikor aztán másnap este a szerencse tündére megint megjelent, s megmondták ueki, mi az utolsó kívánságuk, akkor így szólt hozzájok: — Most már belátjátok ugy-e, milyen vakság és bolondság azt hinni, hogy az embert csak az teszi igazán boldoggá, ha min den kívánsága teljesül. Nem abban áll a boldogság, bogy minden kívánságunk teljesüljön, hanem abban : hogy érjük be a maguuk sorsával, mert igazi boldogság csak egy van: — a megelégedés! II. A kenyér. Volt egyszer három fiatal egy*testvér a kik semmikép se tudván boldogulni, eltökélték magukban, bogy elmennek világgá szerencse-próbálói. Nagy hét. (Nagycsütörlök. — Nagypéntek. — Nagyszombat.) Hol is Ünnepelhetnék meg a nagy hetet bensőbben, magasztosai)ban, mint a magyai Rómában, hol minden ötven lépésnyire egy-egy templom hirdeti az ünnepek ünnepének jelentőségét. Ma a uagycsütörtök lélekemelő szertartásaival találkozunk fejedelmi templomunkban. A basilika apostolai ujdonat üj köpenyt kaptak s ujdonat ilj bagaria csizmát. A vén emberek valamivel fiatalosabbnak érzik magukat ezen a napon. Hiszen valamenuyiök előtt megalázza magát a magyar egyház feje s valamennyinknek megmossa és megcsókolja a lábát. Vau ebben a szertartásban valami nagyon lélekemelő. A szegénység előtt meghajol a bíbor, a golgothai emlékek fölemelik a szegénységet s az embertárs a kegyelem kenyerű basilikai apostolban is megtisztel telesben részesül. Nagy nép tömeg szokta nézni ezt a szertartást. És a nagy tömeg elviszi magával azokat az emlékeket, melyekkel a nagyest! törtök meg v igasz tál ta. Van is abban vigasztaló, mikor a nyomor és szegénység fölemeltetésben részesül, mikor az ellentétek összeol- ol vadnak s a foszlányos ember előtt egy bíboros ember borul le. Utoljára szólalnak meg a harangok. A viola színnel gyászoló egyház komor, néma szertással készül elő a legszomorúbb egyházi napra, a Nagypéntekre. A harangok elnémulnak. Az anyák úgy magyarázzák meg gyermekeiknek, hogy Rómába repültek valamennyien s ott egy nagy hegyen találkoznak. Az orgona zengő szava is elcsitul, sőt még az éreznyelvű csengetyű is elhal. A tornyokban sajátszerűen ráesőié kereplők hirdetik az ima órákat s az oltárok miséit tompa -fa hangú kalapácsütések kísérik. Föl virrad a Nagypéntek napja. Ez e legtragicusabb emlékeket föltámasztó leggyászosabb egyházi nap. Az egész világ templomai ravatalokká alakulnak át, mindenütt ott fekszik az istenember megrendítő halálának jelképe s a szent sír látogatói előtt ki van állítva az oltári szentség. El is indultak. A miufc igy mennek, meudegéluok, egyszer csak olyuu helyre érkeznek, a hol az út bárom ágra szakadt. Itt liát abban egyeztek meg, hogy e közül a három út közül mindegyik választ magának egyet, a melyiken elmegy szerencsepróbálni, de három esztendő mulv a újra itt találkoznak ezeu a helyen s elmondják egymásnak, kinek, hogy volt sora s mit szereztek ez idő alatt. Meg ekkor Urunk Üdvözítőnk is szerte járt a földön, meg a tanítványai is. így történt, hogy a legöregebbik testvér szent Péterrel találkozott, a ki megkérdező, nem akarua-e elszegődni az ő szolgálatába? A legény kész volt rá. — De miért állsz be ? -— kérdezé a Szent — dicsőségért, hogy engem szolgálhatsz, vagy pénzért ? — Pénzért — felelt a legöregebb testvér. Akkor aztán megegyeztek. Szakasztott ez történt egv puutumig a második testvérrel is, a ki meg szent Jánossal találkozott s ez is pénzért szegődött el ahhoz, mint a hogy a bátyja Péterhez. Nem igy azonban a legkisebbül, — a ki Urunkkal, Űd vözifőnkkel jött össze, s azt mondta, hogy ő «elinni bért se kíván, — elég neki az a dicsőség is, hogy az urnák szolgálhat. Három esztendőt töltöttek gazdáiknál. Ekkor aztán elbúcsúztak tőlök, hogy beválthassák egymásnak adott szavukat, s a kitűzött napon olt lehessenek azon a helyen, a hol egymástól elváltak. A mikor összejöttek, a két öregebb testvér élőinutatta azt a sok szép pénzt, a A megvilágított szent sirt, mely * gyermeteg Nikékre mindig oly élénk emlékeket vés, sziklás odúban helyzik el. Az istenember bulláját fegyveres őrök veszik körül • s a szent sirt ünnepélyes némaságban látogatják a hívek. Minden templomunk egy-egy búcsújáró hely Nagypénteken. Minden templomunk egy-egy einlékeztő a halálra s a feltámadásra. Azért találhat az nap mindenki vigasztalást, a ki a szent sírnál megnyugvást keres. Ki szók lünk zarándokolni Nagypénteken a temetőbe is s azok előtt a sírok előtt, hol fájó szívvel csak pótolhatatlan veszteségeinket éreztük, a viszontlátás édes gyönyörével vigasztalódunk. Ez a Nagypéntek gyásza és vigasza. Nagyszombat már nem az elmúlás, hanem a megdicsőülés ünnepe. A templomok harangjai újra megszólalnak, az egyház gyászruháját az öröm ünneplője váltja föl, a feszületek s az oltárképekről lehull a gyász- lepel s a föl támadás glóriája zeudül meg a szentölt falak közt. Nagyszombat estéjén, minden harang hangos szóval az egyházba hiv s minden egyházban a föltámadás öröm- ünnepét ülik. Fényben, pompában, örömben és dicsőítésben érjük meg a feltámadás ünnepét; hinni, remélni és szeretni tanít a megható szertartás s édes gyönyörrel váltjuk föl a gyászt szivünkben. Ünnepeljük meg ezt a három nagy napot azokhoz a nagy emlékekhez méltóan, melyekkel reánk virradnak. Keressünk benuök vigasztalást. Ha tiszta szívvel keressük, meg is fogjuk találni. Aucun. Híre k. — Föszékesegyházunk egyházi! zenéjének a nagyhéteii s az ünnepeken* következő programmja van : Ma délutáni negyed ötkor kezdődik Seyler Józsefi négy hangú Misereréje. Holnap négyv órakor adják elő hat hangú karban# Seyler Károly remek Misereréjét, Ya-j sárnap Seyfried Ignácz lovag miséje^ Seyler Károly „Coufitemini“ gradua-w lója és Skraup János „Terra tremuit““ offertóriinna. Húsvéthétfőn Seyler Károly mit ezalatt az idő alatt szereztek, s meg--' kérdezték az öccsüket, hogy hát ő mit tu-i dott megtakarítani ? Ez azt mondta, hogy^ semmit, mert ő csupán dicsőségért szol-í gálta gazdáját, A bátyjai jól ki nevették, s ment aztárni ki-ki a maga utján. A két öregebbik gaz-x dagon megliázasodott, elkezdtek pénzelni s? olyan helyre urakká lettek, hogy tej be-vaj hasd fiirődtek. A legkisebbik, mivel maga is sze-e géuy volt, maga-fajta szegény leányt vettií el, lett egy sereg gyerekük s annyira bátrai, maradt, hogy egy falucskában húzta me§s magát egy vityillóban. Sok’ sok esztendő múlva arra ment ele az Üdvözítő, tanítványaival együtt, s azhf mondta nekik látogasson el miudeuika magiig egykori szolgájához. Először szent Péter nyitott be a leg-g' öregebb testvérhez. Ez szép cserepes házban lakott s sok cseléd, béres, csal úgy hemzsegett a?n udvaron. — Eredj fiam — igy szólítja meg-u szent Péter az egyiket — mondd meg urad-fi. mik, itt az egykori gazdája, meg akármim szállni, befogadja-e ? A mikor a gazdag úr ezt az íir.e-ex netet Iliiül vette; rettenetes láugharagrn^ lobbant. — Az én gazdám!! — Kiáltott mórié gesen — Nem volt nekem gazdám sohasem Nem szolgáltam én soha ! Örökség utjáiüjj jutottam én a vagyonomhoz. Bolond az an ember! Mondd meg neki; elliordja iuneeii magát, mert ráuszítom a kutyákat! Poutról-poutra ez esett szeut Jánoson is a második testvérrel.
