Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 26. szám
melyen előbb egy akót adott. Azok, kik a népek kormányzására hivatást érezuek magukban pusztán elméleti ismeretek birtokában csak nagyon kétes értékű sikerokot érhetnek el. Hasztalan állítjuk fel a nemzet- gazdászat ágazatos nagy tételét, hogy az árakat a kereslet és a kinálat viszonyai határozzák meg, mert ha nagyban és egészben áll is ez a teljesen szabály zott európai nagy piaczokou, de a gyakorlat még is számtalan esetben legkíváit ott, hol mint nálunk is esetlegek uralkodnak, azt tanítja, hogy minél nagyobb azon súly egység, melyben a gazda, termesztményét áruba bo- csájtja, árakban annál kisebb eredményeket ér el. Vegyük hozzá még azt, hogy ami, az értelmi fejlettség még mindig alacsony fokon álló termelőink nagy része, a kissé túlságosan élelmes borvevők által, s az uj rendszer által, hányszor lettek igen is érzékenyen megrövidítve: úgy a napfény tisztaságában áll előttünk, hogy az általunk vitatott mértékrendszer borászatunkra nézve Pandora szeleuczéje volt, melyből a bajok és szerencsétlenségek egész serege áradt szét. Dr. Kiss József. Neveljünk gyümölcsfákat. (Niedermauu József felolvasása.) i I. Ha bepillantunk a számunkra fennmaradt írott könyvekbe s ezek közül, különösen a „Szén lírásba“, azon tanulságot meríthetjük belőle, hogy az ember keletkezése a fa keletkezésével egyidejű. Sőt ha vesszük a biblia azon tanát, hogy a Mindenható 6 nap alatt teremté a nagy mindenséget s legutoljára az embert, el kell ismernünk, hogy a fa korábban létezett az embernél. Tudjuk mindnyájan, hogy a midőn az Isten az emberpárt a paradicsomba elhelyezte, sorba kijelölte a fákat, a melyekről a gyümölcsöt élvezhetik, csupán egy fának élvezetétől tiltotta el őket, s sajnos, hogy íva anyánkba beleszorúlt az a rossz szokás, melyet örökségkép leányainak is áthagyott, t. i. a kíváncsiság, s ez volt okozója annak, hogy mi nem vagyunk oly szerencsések, miszerint az Ur Isten ültessen számunkra fát, hanem magunknak kell azt tenni, hogy jó gyümölcsöt ehessünk. S bizony a mennyiben a gyümölcsfa is részes volt abban, hogy mi, mint Ádám és Éva maradékai, a paradicsom kertből kioltattunk s ez által részben okozója lett a mi terhes földi létünknek, talán meg is kellene haragudnunk reá, ha nem tudnánk, hogy a Golgotha hegyén ő volt az, ki a megváltás nagy munkájában részt vett, s ez által a paradicsomban elkövetett vétkét kimondhatlan mérvben jóvátette. Hogy mily nevezetes nemzetgazdasági tényező volt a gyümölcs a régi korban, midőn még a szakácsok az emberek inyenczségét az általuk ki- fundálfc holmi zagyvalékokkal nem igen tudták kielégíteni s mégis maradványukból ítélve, úgy testi szervezet, mint talán erkölcsileg is sokkal derekabbak voltak minálunk, igazolja azon körülmény, mely szerint az egyes törzsek, nemzetségek, nomád életet élve különösen rá voltak utalva a természet által nyújtott eledelekre s ezek közül különösen a gyümölcsre. Kétségtelennek kell tartanunk azt is, hogy a fiuomabb gyümölcs termelése a művelődés emelkedésével vette kezdetét, s igy a régi korban a szabad természet által termelt gyümölcs, melynek fáját som a gondos gazda keze be nem ojtottasem azt nem nyeste, nem lehetett olyan hogy a múlt évben Budapesten megtartott országos gyil- mölcskiállitásra beküldhető lett volua, s aztán azzal akár csak egy kis dicsérő okmányt is ki lehetett volna érdemelni. Noha azt meg aligha lehetne el vitáznunk, hogy a régi korban akár ideiglenesen, akár egész életükben a pusztákon s az erdőkben lakó remetéknek jobban eshetett az akkor termett vacz- kor, mint nekünk máma a legszebb s legédesebb körte vagy alma. Hogy a rómaiak a szőlőtenyésztés mellett a gyümölcs tenyésztést sem hanyagolták el, kitűnik ez Molnár István jeles borászunknak múlt évi deczember 4-én „A bor használata a rómaiknál“ czimü s az esztergomi kereskedők egylete helyiségében tartott felolvasásából is a hol azt mondja hogy „a rómaiak a szőlőt a kertekben művelték oly képen, hogy azt fákra futtatták fel. Tekintve pedig azt, hogy a rómaik a művelődés mily magas fokán nilottnk fel kell tenni róluk, hogy a nemesebb fiuomabb gyümölcsfajt killtiválták, különösen ha vészük azt, hogy Rómában a császárok idejében az inyenezség mily magas fokra hágott, lehetetlen einem hinnünk, hogy a sok étel s ital alatt görnyedező asztalokon a gyümölcs is képviselve volt. Az újabb korban különösen oly helyeken kezdett a gyümöicstenyésztés lábra kapni, hol a szőlő az éghajlat folytán nem volt képes tenyészni, a hol is aztán, a gyümölcsből nagyrészt bort készítenek s mint ilyen különösen oly esztendőkben midőn vajmi kevés szőlő terem, nevezetes áru czikket képez. Hunéin az ilyen bort a magyar embernek alig tudnám ajánlani, mert bizony az ilyenből ivót háromnak is meg kell fogni, hogy el ne szaladjon tőle. Europa északi tartományaiban mint például, Angol, Svéd és Dániában hol a természeti éghajlat a gyümölcs fának uemkedvez drága csemegéül szolgál a gyümölcs. Ellenben Magyarország valóságos hazájává válhatnék a legszebb s legnemesebb gyümölcsöknek. Mint Gralgóczi Károly „Kertészet kézikönyvé“ben Írja legszebb gyümölcsöt termelnek Sopron vidékén, s az e vidékiek nyersen, aszalva, hámozva és befőzve kereskedést is űznek azzal, továbbá a Balaton vidéke, különösen Zala és Somogy megye stb. A kereskedelmi iijiiság. egyesületének alakuló közgyűlése, (márcz. 26.) Az ifjú egyesület ez évi közgyűlése ritka lelkesedéssel igen szép részvételről tanúskodott. Az egyesület helyiségei nagyon szépen megteltek. A elnök, Dr. Aldory Mór néhány szóval üdvözölte a közgyűlést, mire a titkár Dr. Kőrösy László, felolvasta a múlt évről szóló jelentést. A jelentés szerint az egyesületnek százhat tagj» van. A dalkör, mely sokáig mint külön egyesülőt szerepelt az egyesületben, beolvasztatott s tovább képzésére zongorát kapott. A fiatal egyesület rendezései közül kiemeli a jelentés Dr. Agai Adolf felolvasását, melyet kiváló zenei erőink is támogattak, fölemlíti Molnár István felolvasását s azen jól sikerült társasestélyeket, melyek gyakrabban megelevenítették az egyesületi életet. — V;igy úgy! Te megint zaklatni,! gyötörni, jöttél engem ? Nem tudod te azt, hogyha kéziratért jössz hozzám, akkor vagy a legnagyobb ellenségem a kerek világon ? — Kérem szépen szerkesztő úr, nem szívesen jöttem ide . . . A jó szerkesztő úr haragot színlel. — Micsoda ? Te nem jössz hozzám szívesen, Móni ? A Móni gyerek ugy sebten adja vissza a szót. — Oh ijen kérem ; csakhogy kéziratért nem jövök szívesen. A szerkesztő úr kitörő hahotára fakad. — Már azt elhiszem. A Móni gyerek látva a szerkesztő úr virágos jókedvét kezd egy kissé neki bátorodni. — Szerkesztő úr kérem, még egy jó csomó kézirat kell, — bizonyítgatja mulattató komolysággal. — Különben . , . A szerkesztő úr nyomban a szavába vág : — Elkésik a lap... Tudom, tudom... Örökké egy és ugyanaz a refrain... Gyorsau kéziratot adui, mivel máskülönben nem lesz lap. A Móni gyerek kezd denunciálui. — Kérem szépen szerkesztő úr, nem én mondtam azt, hanem a Rajongó úr. Azt mondta, bogy állnak. — No ha állnak a nyomdában, akkor bizonyosan a legjobban cselekszenek, ha leülnek, & lesik a jó szerencsét, míg valami életúnt ember a Duna babjai közt keres menedéket a kíutelt élet elől, hogy egy hirt Írhassák felőle. * A Móni gyerek ízibe viszonozza, ám-1 bátor nem kérdezte őt senkise — Azt mondta a Rajongó úr, hogyha elkésik e szám, föllázad ellenünk az egész hölgyközönség. A szerkesztő úr csodálkozást tettet. — Föllázad? — De föl ám, mivel mindegyik lesi már © számot, hogy az ő neve is benn vau-e alapban? Ő is ott volt a bálban. — Akkor természetes, hogy nem szabad elkésnie e számnak, mert a hölgyekkel nem jó ujjat húzni. — Furcsa teremtései azok az asszonyok az istennek, — akarja a Móni gyerek megjegyezni; de ha Rajongó úr szavai is ezek, mégsem meri kiejteni. Csak elgondolja magában. Egy perczn\i szünet áll be. — Móni, — szakítja meg egyszerre a szünetet a szerkesztő úr. — Tessék kérem. — Nesze fogd ezt a levélkét s vidd oda, a hová tegnap azt a másik névjegyet vitted. Választ vársz. A Móui gyerek habozik. — De kéziratot — A szerkesztő úr sieti megnyugtatni. — Mire visszatérsz, miudeu meglesz. A Móni gyerek elinal. A szerkesztő úr kinéz az ablakon a borús téli világba. Kopognak az ajtón. Fölriad merengéséből. — Szabad ! Egy szerencsétlen ember lép be, valódi neve : fűzfa-poéta. * Gyártja a verseket derüre-borúra. A szerkesztő úr már ismeri őt na-1 gyón jól. A fűzfa-poéta csak ennyit képes elre- begui: — Az istenre kérem tekintetes szerkesztő úr, mentsen meg engem. — Édes örömest, iia rajtam áll. — Egyedül csak a tekintetes szerkesztő úron áll, — tördeli lázasan. — Hadd halljam hát, mit tegyek érdekében ? — írtam egy . . . költeményt, — re- begi egész valójában reszketve. Jó maga is érzi, hogy nagyon elvetette a súlykot, mikor azt állitá, hogy „költeményt“ irt ; de számit a szerkesztő úr kegyességére, tudniillik, hogy közölhetővé idomítja át. Könyörög, rimánkodik neki, hogy e „költemény“, megjelenésétől függ egész életének boldogsága. — Ha meglátja az imádottam az ón nevemet a lapban kinyomatva, mindjárt fog engem szeretni, — magyarázgatja ttíz- zel-lélekkel a poéta. A szerkesztő úr mindazt igen jól tudja. Miident megígér neki. Ahogy a poéta eltávozik, elégűlten susogja magában: — Megint egy boldoggal több a nagy világon. A szerkesztő úr ma olyan megelégedett, nők, olyan boldognak érzi magát, hogy minden emberfiát szeretne megelégedettnek látni, hogy minden ember fiát szeretné boldogítani. Hozzá is fog azouual a boldogitáshoz. Szóval a választmány mindent 1-9 követett, hogy az ifjú egyesület mentői inkább megfeleljen nemes hivatásának s mentői inkább szolgálja a társadalmi életet is. „Nincs jogunk magunk fölött Ítéletet mondani — úgymond;a jelentés bezáró része — de ha visszptekintiink az eseményekre, mégse tagadhatjuk meg lelkűnktől a megelégedettség azt a bizonyos érzetét, a mi a kedvvel és buzgósággal végzett ügyeket szokta követni. Az eredmények a jövő zálogát képezik s a jövő az egyesület mostani tagjainak kezébe van letéve mindaddig, inig az esztergomi kereskedelmi ifuság- bau a társulási szellem, az összetartás, a művelődés s a magyarosodás eszméi folytonosan nemosebb törekvésekre sarkalnak.“ A pénztariioki kimutatás mérleg számlája vagyonban és teherben 2018 írt ol kit mutat föl. Ebből az egyenleg vagyon 1204 frt 97 krt tesz ki. A közgyűlés a jelentéseket tudomásul veszi, s a lemondó tisztikarnak elismerést és köszönetét szavaz. Erre megejtik az uj választásokat a következő eredménnyel : Elnöknek egyhangúlag Dr. Aldory Mór, alelnökiek egyhangúlag Bors Mihály s titkárnak egyhangúlag Dr. Kőrösy László választattak meg. Fénztárnoknak Matus Gyula helyébe Knappé Károlyt, ellenőrnek Lutzer Zsigmondot s könyvtár- nokká BrutsyGyulát választották. Választmányi tagokká választattak: Nedeczky Gy. Weisz M. Miese Ibach J. Kiszlingstein S. Kohn V. Felsenburg Gyula, ifj. Brutsy János. Erey Ferenc Fischer Dávid, Scheiber Rezső, Szé- kelyi Károly és Sckönbeck Imre. Póttagokká : Sternfeld Rezső, Silber Soma Jelinek J. és Blau Mór. A közgyűlés Dr. Ágai Adolfot tiszteletbeli taggá s Frey Ferencz urat az elnököt Dr. Ál dóri Mórt, s a titkárt az egyesület iránt való érdemeikért szintén a tiszteletbeli tagok sorába választják. Dr. Feichtinger Sándort s Dr. Ál- dory Mórt tiszti orvosoknak választották meg. Az esti nyolcz érakor megnyitott közgyűlés jóval tizenegy után oszlott föl a leglelkesebb hangulatban. Helyet foglal az íróasztalánál. Lázasan, izgatott sietséggel bontogatja fel a levelet. íme az első. A trencséui deáktól való. Mindenre kéri a kegyes szerkesztő urat hogy ne űzze a kétségbeesés örvényébe, hanem közölje zöugeméuyét e becses lapjában. Ma minden betű a szivére szól a jó szerkesztő úrnak. Meg kell, hogy mentse e boldogtalan diákot. Rögtön meg is Írja neki a feltámasztó sorokat. — Közöljük. Tovább bontogat. — Á, á, — mosolyog magában, — már ismét beállított a levegő rontó, Szegény fiú, mennyire a szivére vette azt az üzenetet. Talán még megzavarodik az elméje belé. Átfutja az újabban küldött versét. — Ostobaság az egász, no de majd teremtek valamit belőle. Hadd legyen ő is boldog. Megiratik a szerkesztői üzenet, melynek olvastára egy éjsötét arcz ki fog derülni, féuyeseu ki fog derülni. — Nézzük tovább. Egy illatos levélke. Mindjárt gondolja, hogy liouaau eredt. A kis kedves munkatárstól. — Ezt is boldogítanom kell utóvégre, gondolja magában. A jó szándék meg van a szerkesztő úrnál,, de mikor a lehetőség hiányzik. Átolvassa a kis kedves dalát.
