Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 1. szám
y / 7( Előfizetési á» a : Városi ás megyei érdekeink közlönye egész évre ................................................. f él évié....................................................... é vuegyeili ....................................................... E gyes szám: 7 kr. Az Hlfíti/,ölési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóimul lilához Széclienvi-tér 35. sz. infézomldk M égj (‘Imiik : li e l e ii ki ii I kélsz e r vasárnap és csütörtökön. NyilUér petit soronként. 20 kr. tj fit — ki3 . — 1 . 50 . Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a sxerkesy tőséghez, ^■ŐRINCZ-UTCZA ^O. SZÁM ALÁ, inlézendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Az Esztergom és Vidéke előfizetési ára lietenkint kétszeri megjelenéssel egy évre ... 6 frt — kr. félévre . . 3 * — „ évnegyedre . 1 „ 50 „ egyes szám ára — „ 7 „ Az előfizetéseket legegyszerűbben a mellékelt utalványon lehet eszközölni. A kiadóság. Ujesztendőre. Nem választhattunk volna illőbb jeligét, mint a legnagyobb magyar költő egy igen szép gondolatát uj évi elmélkedésünk kiindulásául. Megérte ezt az óvet is, Megérte a magyar haza; A vészes égen beborult, De nem esett le csillaga, Ez a múlt esztendő története néhány szóban; ez a nemzet története majd egy évezred óta. Örökösen ismétlődő szívós léthar- cza, a miben valamennyien osztozunk.. Be végzett eseményekkel állunk szemben, a melyek fölött teljesen rendelkezhetünk s egész nyíltan Ítélhetünk. Más helyen emlékezünk meg a lefolyt év történetéről Esztergomban s igy itt nem szorítkozhatunk egyébre, mint átalános Ítéletre. A lefolyt év sok veszteséggel gyarapította súlyos sorsunkat. Sokan kidőltek a közélet tevékeny harczosai közül, sokan tért foglaltak aránytalan képességekkel, a mi kettős szempontból is sújtó. Közéletünk igen gyéren mutatott ! föl nevezetesebb mozzanatokat. Minden . a maga megszokott rendes folyásában ! haladt, a mi városunk társadalmi éle- íténok nevezetesebb ajándékokkal nem I kedveskedett. De úgy vagyunk alkotva, hogy ha- jp^taink fölött nem szabad kárhoztató ítéletet mondani. Eltemettünk egy esz- ! tendőt, maradjon háUjt^ékezete ill«- ! tétlenül minden megszólástől. Tekintsünk azonban a jövő elé í őszinte bizalommal. Uj fejezet kezdődik minden tevékeny ember élettörténetében, a mit mindenki hazájának szentölhet. Valamint emberi hivatását csak az tölti be méltán, a ki felebarátai hasznát szolgálja, úgy jó hazafinak csak az nevezhető, a ki hazájában szülővárosa vagy hatásköre szükebb arányú érdekeinek szolgája. Ajánlkozzunk tehetségünk teljes erejével városunk és megyénk anyagi és szellemi érdekeinek előmozdítására s akkor megérdemeljük, hogy jó hazafiaknak nevezzenek. Ne idegenitsen el egymástól ez év öwszehangzó munkálkodásában se visz- szavonás se ellenszenv. A kíméletlen súrlódások, melyek csak a közjó rovására kerülnek ki, maradjanak le ez év napirendjéről. Városunk és megyénk nyújtson egymásnak baráti kezet, hogy erős egyetértésben találja őket a közel jövő, mely a lét kérdését hordja mellében. Herczegprimásunk jótékonysága áradjon szét még bővebben székvárosára, hogy az minden tekintetben büszkén emelhesse föl fejét az első vidéki városok közül. Olvasóinkhoz. Lapunk a mai számmal a negyedik évfolyamát kezdi meg. Abban a meggyőződésben foly'atj ik t ivább a szerkesztést, hogy közönségünk pártfogásának is folyta.fása lesz. Vezérelveinket, melyek meggyőződésünk közlésében vezetnek, már karácsonyi számunkban kifejtettük. Itt csak annyira szorítkozunk, hogy eddigi irányunktól hajszálnyira se tértink el. Irodalmi összeköttetéseink újra gyarapodtak, munkakedvünk uj serkentést kapott s igy megizmosodva foly- tatjuk pál yafu tásuukat. Gfyórs és élénk tudósításokat köz- lünk közéletünk és társadalmunk nevezetesebb eseményeiről s lapunk minden tekintetben meg fog felelni a sajtó hivatásának. Lapunknak van már olyan múltja, melyből hitelt lehet következtetni a jövőre s igy kérjük Esztergom városa és megyéje művelt olvasó közönségét, hogy ez évre is becses pártfogásával kitüntetni méltóztassék. A szerkesztőség. Az Esz to rgem és Vidéke uj évi számát több helyre mutatványul is megküldtük. Kérjük régibb előfizetőinket, hogy hatáskörükben lapunkatj ajánlani szíveskedjenek s lapunk uj pártfogóit, hogy bizalmukkal ne tartózkodjanak lapunk köré sorakozni. As „Eszistgüia és Viáéks" tárcsája, A koldus Édes anyám azt mondta, bogy Nem jó koldust elűzni Mert isten az ily szívtelent Kern ény on megb ü n te ti. Koldult nálam a szerelem És hidegen elűztem, Nyilaz is most boszus Ámor 8 bünteti fájó szivem. Vaskovich Serédy Bella Egy sir mellett. (Németből.) Mire vándor utamra térte.u, A Tiber-s balti tengerhez, Hajóm az nj világ felé sodort — Idegen, uj emberekhez: Boldogságot számomra nem hozott, A mit szereztem oda át, S minthogy mindenkim a sírba szálotfc Egyedül tértem vissza hát. És most egy sir mellett állok itt, Egyedül és szomeruan, A melyben az a kis leány szendereg, A kit könnyelműm elhagytam. K. R. I Alig hogy iávoznak, beköszöntőnek a városi rendőrök. Teljes díszben s egészen józanul, a mi meglepően sikerül. A leghetykóbben kipödört bajuszu rendőr rágyújt egy ékes dictióra s olyan lehetetlenségeket kivan, hogy ha gondolkodnék, akkor még maga sem hinné el. Két embergyiilölő arcz jelenik meg a távozó rendőrök mögött. Foglalkozásukra nézve a logszomorubb foglalkozású emberek. Még a látásuk se kellemes, nemhogy üdvkivánatuk. Azt merik kívánni, hogy mentői tovább éltesen az isten. Ezek a sírásók. Erre jönnek a hordárok kétségbeejtő rossz íimekkel s öngyilkosságba iiző költeményekkel. Ezek már nem beszélnek, hanem csak honoráltatui óhajtják veisüket. Elég belőle egy strópha elolvasása arra, hogy az ember miu- deu bűnéért örökre megbünhödjék. A kéményseprők tiszta ruhában s egy hosszu kormos üdvözlettel akarják eloltani kedvedet az élettől s alig hogy megmenekülsz tőlük, jönnek a lámpa- gyujtogatók, a kik sohase váltják be Esztergomban j Goethe végrendeletéi. Szintén .nyomatott verssel törnek reád, a mi azonban még szoroncse, hogy erősen átütő petróleum foltokat mutat, különben el sem is óguo a kandaléban. Főpapságunk áldozatkészsége gyá- molitsa mindennemű anyagi és szelleme igyekezetünket s adják nekünk uj évi ajándékul nagyon is ránkférő bizalmukat és jó indulatukat. Testvérvárosaink fölött ne folyjon el már több esztendő egyetéitésteleníll, szétszakadva; hanem testvérekhez illő egyenlő jogszabással és előnyökkel igyekezzenek mielőbb az összeolvadás há lás-művét-elősegíteni. Adja isten nekünk ez évben az egyesült Esztergomot. Kereskedelmünk és iparunk fen- akadatlan szorgalom mellett jusson el virágzása legmagasabb fokára s földművelőink verítékos munkáját áldja meg a Teremtő bőséges áldással. Ne legyen közöttünk se vallási se társadalmi kérdésekben visszavonás, hanem egyesüljünk inkább mindnyájan közös czélra, közös eszközökkel: szeretettel és buzgalommal. Adja Isten ez őszinte óhajtások megtestesülését áldása gyanánt ez uj esztendőre ! Egyesületeink érdekében. Hazajön a méltóságos úr a minisztériumból, hol nagyon belefáradt a kegyelmes urnák adott útbaigazításokba, mert tanácsos. íróasztalán hat meghívó fekszik. — Meghívjuk Méltóságodat a nemzeti casino választmányi ülésére. Meghívjuk Méltóságodat a ma tartandó nemzeti lovarda közgyűlésére. — Méltóságodat tisztelettel hívja meg az Erzsébet-árva-ház a ma este tartandó rendkívüli közgyűlésre. „Tévedésből“ fordulnak be hozzád a csorda pásztorok. Karácsonytáján igen rokonszenves alakok. Az ember nagyon hajlandó nekik betklekemi rokonaikért minden hibájukat megbocsátani. Erősen mentegetőznek, hogy házat tévesztettek, de azért itt van az fölsíges szíp uj esztendő napja . . . Egy göndörhaj u kis gyerek mosolyog reád. Valóságos modern Ámor. Rendkívül kedvesen nyújt át egy kis névjegyet, azután még kedvesebben mosolyogva eltűnik. Mintha csak szárnyakat használt volna. Gyorsan letéped a borítékot. Egy kedves név tűnik elődbe illatos kis névjegyen s alatta ez a négy kis betű: B. u. é. k. Ez a megemlékezés föl vidít s ez az üdvözlet boldoggá tesz. Csak el ne rontaná aranyos hangulatodat egy senki bebotorkálása. Valami csavargó vándormadár lehet, most érkezett a városba, foszlányokkal illusztrálja egy darab zsíros papírra szántott sorát s szánalmas arezot vág, mikor éktelen sorait olvasod. Mindenkinek ugyanazt s ugyanazért. Az ajtó előtt zaj keletkezik, mintha veszekednének. A lárma folyton fokozódik, boszankodva tekintesz ki s az bitód, hogy két szolgagyerek egymás Nemsokára . . Nem sokára megöl engem a bánat, Olyan sokat búsulok én utóuad, Niucs öröme, boldogsága szivemnek Gondolatim mindig téged keresnek. Olyan vagyok mint a száraz fa-ága. Elbeivadt már reménységem virága; Nem haji többet, hiába jön kikelet; Nem felejt az, aki mint én ugy szeret. Elmerengek angyalszelid arezodon, ltóla eltűnt boldogságom olvasom. Elmerengek., s könny be lábad két szemem; Hej, nem leszek énmár boldog sohasem ! Hevesv József B. u. é. k. (Ujesztendői tárcza.) Nekem sohase volt valami kedves napom ez a januárius elseje, mikor az üdvözletekből üzletet s egy régi szép társadalmi szokásból valóságos sportot csinálnak azok, a kik rendesen csak a zsebünket üdvözlik. Már kora reggel bekopogtat néhány tűzoltó. Az egyik „bátrabb“ a másiknál s szóvivőjük kegyetlenül czifra beszédben kívánja, hogy múld fölül Methuzalem apánkat. IMT* Mai számunkhoz feliv melléklet van csatolva,
