Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 24. szám
\ Esztergom, JN. évfolyam. ______________ 24. szám. _________________Csütörtök 1881. márczius 24-én. f V árosi és megyei érdekeink közlönye. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkón/ tőséghez, J-^ŐRINCZ-UTCZA 30. SZÁM ALÁ, intézeudők. Kéziratokat nem adunk vissza. Előfizetési át a: egész évre..........................................6 írt. — kr. fél évre...............................................3 „ — „ évnegyedre.........................................1 , 50 „ E gyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézeudők. Megjelenik : li e t e ti k int kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. A nőnevelés kérdése. n. Első czikkemben kifejtettem a nőnevelés mai ferde irányát. Ha a társadalom erkölcsi romlottságának, az egyesek rohamos elszegényedésének, a házas élet kötelékei teljes meglazulásáuak okait keressük, ezeket legközvetlenebb a ferde és helytelen nőnevelésben találhatjuk fel. Tagadhatatlan, hogy a férfiak sem jobbak a nőknél, s csak szegénységi bizonyitvány reájuk, hogy a nők eszközei a társadalom megrontásában, ámde teljesen kimenti őket az, hogy ők is ily rósz nevelésű anyának gyermekei. Mert a nevelést, a jellemet az anyának kell megadni, az iskola csak tudományt nyújt. Azon ferde nevelésű nők, kik a társadalom megrontói. fogalommal sem birnak arról, mi a jó házi asszony, jó feleség, jó anya s- minthogy mégis valamikép szerepelni akarnak egészen nj tért keresnek maguknak a cselekvésre, s egyenesen a férfiak cselekvési körét akarják maguknak hódítani, holott a saját hatáskörükről sincs kellő tudomásuk, hivatásuk magasztosságáról pedig még csak fogalmuk sincs. Ezek azon nők, kik a n ő- e m a n c i p a t i ó ismeretlen és hamis c z é g e alatt tábort a ka r- n ak összetoborzani, hogy a férfiak jogait elhódítsák, do a férfiak kötelességeiből nem k érne k. Szerencsére, Magyarországon ily nő-eman- eipatrix oly kevés van, hogy szállni sem érLégy te... Légy te az én üdvösségem, Légy te az én menyországom, — Legyen éltem te melletted El nem múló boldog álom. Nyújtsd kis kezed, hogy az élet Rögei közt el ne essem ; Setét szemed, e két csillag — Utaimon vezetgessen. Borítsd avezom — törteiddel, Te kívüled mit se lássak; Meguntam már úgyis — nézni Gonoszságát a világnak. Zárd le ajkam ajakaddal, Nincs most helye a beszédnek, — Elmondja azt úgy is szivem, Hogy egyedül érted élek! P. K. deines róluk ; azért annál jobban feltűnt, hogy a fenti czim alatt egy férfitől e lapok hasábjain nőemancipationalis illatú czikk jelent meg; ezen okokból jó eleve szükség le- álczázni őket, kik ők és mit akarnak?! Hogy kik ők, már fentebb elmondtam. A jelen századnak kezdetné Sand Georges (igazi nevén Dudevant marquise-nő született Du Pain Auróra) agyában született meg a gondolat s vetette fel a kérdést hevesen „Indiana“ és „Lelia“ czimti műveivel, s ki volt ezen Sand Georges? Sachsen marschall törvénytelen fiának leánya, ki már 18 éves korában férjétől elvált. Törvénytelen vérből származott, boldogtalan volt mint feleség, s a boldogító anyai örömeket nem ismerte. íme egy nő rövid életrajza, ki természetszerű rendeltetése s hivatásában boldog nem lehetvén a túlpartra erőlködött életsajkáját terelni, hol a férfi világ kezdődik jogaival és terhes kötelességeivel. A nőemancipálók ezen főfejétől kezdve le egészen a hírhedt Michel Lujzáig nines egyetlen egy nő se, ki termeszeim női hivatásában a fenti életrajzhoz többé kevésbé hasonló életrajzzal ne bírna, vagyis köztük nincs egy is, ki a jó háziasszony, jó feleség és jó anya együttes dicső tulajdonaival meg lenne áldva, s e szerint mind olyanok, kik képtelenek egy férjet boldogítani, s a családias szeretet melegével családot alapítani. Olyanok ők mint a hermaphrod'ták, kivetkőztek nőisé- gükből, a nélkül, hogy bármi más jelleget el- sajátitni képesek volnának. E tekintetben szerencsésnek tartom Magyarországot, hogy még ily nőkkel nem bővelkedék, mitől Isten mentse is meg örökre. A szép Kamilla. — Rajz. — Oh ! hogyha elbukott ue káromold a nőt! Ki tudj a mily teher nyoma s ejté el öt ? Hugó Viktor. Közönséges, nagyon közönséges valami a szép Kamilla története. Szeretett-, szenvedett,- s elbukott. A mindennapi élet kábító zajában az ilyen föl sem tűnik, elvész, mint egy csepp a zúgó tenger ölében. Kit is érdekelne egy bukott leány sorsa ? — Mindenki saját érdekeit hajhászsza, oh, mert napjainkban mindent találui, csak szivet nem. S ez vitte az örvény szélére a szép Kamillát is, honnan visszafordulni nem lehetett, ki egyszer oda jut, az menhetetleuiil veszve van. Nem volt ő mindig ilyen, egykor ő is tiszta lánggal égett, egykor ő is szeretett forrón, lángolón; ő is tudta mi az igaz szerelem. Hittel csüngött egy ifjú szaván, kiért élni, halni kész volt — még akkor is, midőn látta, hogy rútul megcsalatott. A kedves falut el kellett hagynia, hisz minden bokor, minden virág, minden fűszál a csábitó emlékét idézte fel lelkében, ueki menni kellett messze — messze, oh mert ha meg tudná agg szülője, kinek egyedüli támasza, vigasza volt . . Neki menni kellett, bujdosni messze,- messze szégyenével. * Szép holdvilágos éj volt, hogy az édes atyai ■ ház küszöbét búcsú nélkül átlépte, szivét, megszaMost jönne a kérdések kérdése, hogy mit akarnak ők? Sajátságos, hogy inig minden józan eszű ember, mielőtt valamihez fogua tisztába jön magával, a czéllal, tudja mit akar; ezek a nőemancipálók egyátalján nem tudják mit akarnak, s igy a világgal — melynek hadat üzentek — sem tudják czéljukat, akaratukat megértetni. Mint rósz és ferde nevelésű nők rabbi" lincsnek tartják a családi kötelékeket; s míg 18—22 évük közt sovárogva epednek a házasélet rózsalánczai közé befüzérkedni, e kor elteltével már reményvesztetten a kérlelliet- lenek ellentáborába csapnak át s lesznek pet- roleurökké, communarde-okká, nihilistákká, vagy bármi mássá, csakhogy boszút állhassanak azon a társadalmon, mely nekik a kellő időben és módon a kívánt boldogságot nem nyújtotta. E szerint a fennálló társadalmi rendnek engesztelhetlen ellenségei, azt működésükből sajnosán tudjuk ; de hogy miként akarják és tudnák a társadalmi állapotokat rendezni, arról még nem hallott soha a világ. Mi szabatosan forimiláztuk I. czikkünk- ben, mit tartunk egy jól nevelt nőről, mit kívánunk tőle, hogy milyen legyen; de ők nem tudják formulázni kívánságaikat s igy nem is teljesíthetők. Ezen nőemancipálók külföldön — sajnos — nagyon szaporodnak s különösen nagyszabású s szépkangzatu szavakat Írván zászlójukra — minő a „szabadság, egyenlőség“ — kezdetben sikerült ezzel nekik nem csak híveket toborzani, de különösen Francziaország- ból óriási tömegben átvándoroltak Angliába s kadni érezte e pillanatban, elválni attól a földtől metyen bölcsője ringott, melyen egykor oly szép álmai voltak, s melyhez annyi édes emlék kötötte, s melyen szeretni megtanult. Hogy mit tesz az ilyen földtől elválni, azt Ie- irui nem lehet. Oh, mint szeretett volna visszafordulni, s térdre borulva vallani meg botlását az agg szülőnek, de nem lehetett, hiszen agg szülője megátkozta volna csábítóját, s megátkozni azt, ki őt egykor úgy szerette, s kit ő még most is szeret, nem . . nem . . . neki menni kellett — messze- messze . . . Sokáig bujdosott. A nyomor, mint egy átkos szellem kisérte. Oh 1 hányszor állott már az örvény szélén, de siló gyermeke, mint egy égi mentő, — visszatartotta az elbukástól. Újra küzdött, reménycsillaga újra tündökölni kezdett, s ölébe ragadva kedves gyermekét, hittel csüngött a jövőn. Örömmel tűrt, örömmel küzdött, s boldog volt, ha csak a csábítóra gondolt is. De mintha keveselte volna az ég ez iszonyú büntetést, szerencsétlen csillaga a fővárosba hozta épen akkor, midőn a csábitó menyegzőjét tartá. — Ott állt a templom ajtónál uémán, mintegy kőszobor, s midőn a fényes fogatok elrobogtak mellette, egy elfojtott sikolyt hallatva összerogyott. Hogy mi történt ezután, nagyon közönséges, nagyon mindennapi. Oh ! a nyomor nagy kerítő ! Egy reggel gyermeke meghalt, s ezzel tépve volt a legvégső kapocs is- mely őt még a világhoz csatolta. Többé nem volt ereje küzdeni. Átengedte sajkáját az élet viharos hullámainak, melyet a zajgó hullámok játszva ragadtak tova, mig végre szírihez nem ütődött. Mindig jobban és jobban sülyedt, re-
