Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 19. szám

Ügyességük némely téren fölülmúlja a „teremtés uraiét,“ Ízlésük pedig határozottan túlszárnyalja azokét. Kormányunk is megértve e nagy fontos­ságú s horderejű, mozgalom ezélját, elkövet mindent, hogy a civilisatio e nagy vívmányát, mely hivatva van arra, hogy egy egész nem­nek tisztességes megélhetését biztosítsa, s úgy szellemileg mint anyagilag a vég-romlástól megóvja, oly nagylelkűen elősegíti s tá­mogatja. Szívből üdvözöljük tehát azon ujabbi in­tézkedést, mely szerint 1881. évi május else­jén egy nőiparkiállitás rendezgetik, moly hi­vatva lesz arra, hogy a már e téren hazánk­ban kifejtett működést bemutassa s az ott elért eredmény által — mi okvetlenül nem fog elmaradni — ösztönözze a nőket arra, hogy jogosan elfoglalják s betöltsék azon he­lyet, melyet a haladásnak hódolók nyitottak számukra. Hőn óhajtjuk hogy fényes eredmény koszoruzza igyekezetüket. xfy. A megtakarítás ideje. (Nyílt levél a szerkesztőhöz.) A folyó hó 3-án tartott közgyűlésben Palko- vies Károly polgármester ur lemondása elfogadta­tott, s helyébe a megye alispánja által kitűzendő határnapon megejtett választásig az elnöki teendők végzésére Sziklay József tanácsnok helye ttesit- tetett. Most van tehát ideje megbeszélni azt, váljon a városi pénztár érdekében gazdálkodhatunk- e to­vábbá váljon a polgármesteri teendők mellett a gazdasági tanácsnok munkaköre egy személyben egyesithető-e vagy sem, s ez által évenkint 900 ft. megtakarítás előnyös volna e városra nézve vagy sem. Ha figyelembe veszszük azt, hogy Esztergom város tulajdonát képező ingatlanságok bérlet utján értékesíttetnek, lm tekintjük a gazdasági tanácsnok­nak szabályszervezetileg körülírt munkakörét, ha veszszük, hogy a város gazdasága felügyeletére, először egy felügyelő, továbbá a város gazda s végre a két hegymester van szervezve, azt hiszem hogyha mindezek híven megfelelnek kötelességüknek, továbbá a mezőrendőri kihágások felett az illető hivatal részéről szigorú ellenőrzés gyakoroltatik, nincs semminemű veszély s hátrány abban, ha a városi gazdaság vezetése a polgármesteri állással egybekapesoltatik. Iyaz ugyan, hogy a szabályszervezet 26. §. értelmében a gazdasági t. i. az első tanácsnok he­tét az oklevelek. Ezekből világosabban kitűnik, mi­csoda érdemeknél fogva lehet valaki tagja. Nem elég ugyanis alkalmas volttal bírni a tagságra, hanem valami különös téttel is be kell bizonyítani arravalóságát. A kétszázat jóval fölülhaladott oklevelek szá­mából néhánynak ezúttal való közlése közelebbről megmutatja azon sajátságokat, melyek valakit ez rendbe fölvétetni érdemessé tesznek. Eddig a történet iró. A kétszáz okmány közül csak egyet mutatunk be s ez pedig: Babilon Testvér a kadarkuti rendbeli selpici Egyetemben a tót nyelv s irodalom Tanárának oklevele. Világrészünk harmadik nagy nemzetének, a tótnak tudósai négy főosztályba sorozván a kisebb nyelvágakat, t. i. az orosz, lengyel, ráez, és cseh nyelvbe, most meg azon dolgoznak fáradhatatlan kitartással, hogy ezen ágakat ismét egy törzsben összefoglalhassák, s egyesíthessék, mely törekvé­sük azt tűzte ki föladatául, hogy a köznyelv se­gedelmével a tót nemzetnek apróbb népeit egy nagy hatalmas egyetemmé összeolvaszthassa, s az e fajtabélieket egy birodalom tagjaivá tehesse. E tót irindenészetnek legügyesebb, s legvak- raerŐbb híveit, és vezéreit fölülhaladta — Babilon Testvér, a zavari tudós társaság tagja, ki uj elvek szerint kidolgozott nyelvtanával, és a szavaknak remek hajlitásával, s alkalomszorű átidomitásával már oda vitte a tót nyelvet, hogy azt a legtudat - lanabb magyar is, néhány sajátságos előadás után megértheti. Például álljanak a következők. A tótnak je­lene szerinte szarvas, ludja mindig csak busz va­gyon, s a sava is szól, a harmatuak csak rosszát kívánja, lisztje fán terem, s minden zugban van kútja; minden padja araszuyi, bora fenyves, s még zsákja is tanul ; bája akkora, hogy fák nőnek ben­ne, színe nincs a szivárványban, s épen csak azt nevezi számnak ha egyedül maga van ; hadja ki­lyellesili a pclgáimotnt nmek akadályozása esc- 1 tében. f Elnöke az árvaszéknek, a gazdasági választ­mánynak vezeti az ujouczozást. Azonban a szabó 1 v- szervezetuek ezeu részét akkor, midőn minden kraj- ' ezár megtakarításra szükségünk vau midőn két, sőt jelenleg bárom végrehajtó sem képes a szegény emberek zsebéből nem a városi pót, hanem a kir. adót sem beszedni, — lehet is, de kell is megvál­toztatni annál is iukább, mert a tisztviselők man- j dátuma alig 3 évre terjed még, a midőn az egész j szabályszervezetet a szükséghez képest úgy is át ! kell alakítani, mert megesbetik, hogy épen a most érvényben lévő szabályszervezet folytán a nagyköz­ség formátumába öltöztetnek, ez pedig sohasem előnyére, hanem nagy kárára válnék a városnak. A polgármestert a közgyűlés és tanácsülé­sekben, valamint eddig az első tanácsnok, azután az árvaszéki tanácsnok nagyon szépen helyettesít­hetné. Az árva széki ülésekben — polgármester akadályoztatása esetében, van tiszteletbeli á rvaszék tanácsosunk, ki ily ritkán előforduló esetben nagyon szivesen fog elnökölni. ( A mi pedig a törvény azon követelményét il- i leti, hogy úgy a tanács, mint az árvaszéki ülések- I ben két tanácsnok jelenléte szükséges, más hason­ló városok példájára választhat a város közönsége több tiszteletbeli tanácsnokot, kiknek azt hiszem nem fog derogálni az az egy vagy másfél óra, melyet az ülésben el töltenie kell akkor midőn ezt a köz­érdek szempontjából cselekszik. Mi a gazdasági választmány vezetését illeti, miért ne lehetne erre, ha máraz árvaszéki tanács­nok munkaköre nem engedné, a képviselő testület­ből egy szakembert megválasztani. Az ujonezozás vezetése teljesen megszűnt, a mennyiben ezt a megye alispánja cselekszi. Nincs tehát semminemű indok arra hogy 3 éven keresztül 2700 irtot megue takarítsunk. Sokkal szerényebb azon egyén, kit a megiirü‘t polgármesteri állásra megválasztatni ohajtuánk s épen ezért — habár véleményünkből következtetve bárki azonnal megismerheti — nevet nem akarunk e helyütt említeni. De ha félre tesszük is a gaz­dálkodási szempontból eredett ezen nézetünket, — méltán elmondhatjuk, hogy az, ki fiatal éveit férfi korát e város szolgálatában töltötte, ki 40 éven túli hivatalnokoskodásábau oly anyagi jólétet sem képes felmutatni, melyből azt mondhatná „Aggko­romra gondtalan életet szereztem magamnak-“ Ha tekintjük azt, hogy válságos időkben, mi­dőn mások visszahúzódtak a közügytől, ő városa érdekében mindig és mindenkor helyt állt s a hol lehetett annak jogát a jogtiprás idejében, megóvni fentartaui iparkodott. Ily tevékeny múlt azt hiszem raéltáu megér­demli hogy aggkora végső éveiben a polgármeste­ri díszes állás általa töltessék be. i gyókból áll, s luddá teszi a népet, mikor a szár- í nyas jószágot hidunk mondja. | E rettenetes nyelvtudomány oly jelessé tesz i } ’ Babilon Testvért, hogy őt azonnal a mi rendünk- i I ben létező selpici egyetembe a tót nyelv, s iroda- J | lom tanszékére meghívjuk, s azon tárgyak tanári- I j ul kinevezzük, — teljes bizalmunkat fejezvén ki az / iránt, hogy nagytudoraányu fordítása, s utmutatá- j sa szerint azon magas fokára a tökélynek fölhajtja e nyelvet, melyen még a székben árult bus is mái szóvá leszeu, a remény szíjjá válik, a zsíros mász­ni akar, az ásó emberről az mondatik hogy kópé, I s rétjét a testnek azon részén hordozza a tót, me­lyen más ember ülni szokott. Yan okunk hinni, hogy e kinevezés által oly állapotba jutott Babilou Testvér, miként, noha rá­baközi kalandozásaiban az észadó barb ácsi tóból ihatott, meg is érintett anyatanodulmuuk helységé­be tétetvén, alkalmat nyert, azt megszerezni, a mit ottan iteze számra mérnek, s a mije, saját vallo­mása szerint nincsen. Költ Kadarkuton a diák ketreczb en kis ked­den ebben az esztendőben. Gálicköi Ródó Vokativusz Testvér Kadarkuti Kendfő. Utolsó farsangi levél. — Nekrolog. — A haldokló Karneval ott fekszik bágyadtan • kimerülve. Mindenki elhagyta, senkisem törődik már vele. Csak én, a ki uralkodása alatt olyan bű kísérője voltam, a ki minden egyes diadalában részt vettem, csak én vagyok egyedül mellette, csak ón enyhítem válása keserveit (hisz annyi szép leánytól és szép emléktől kell búcsúznia) csak én vigasztalom, csak én biztatom, csak én biztatom, hogy hiszen nem a halál, nem az örök enyészet vár reá, hogy csak pihenni tér meg, mely pihené­séből és álmából phönixként fog uj életre kelni. A keddi közgyűléshez. (A közönség köréből.) Esztergom megye bizottsága márc zius 8-án közgyűlést tart, melyen ^ az Esztergomi Közlöny szerint Gróf Forgách Ágost volt főispán ur fog elnökölni, s a melynek egyik tárgya le end gróf Forgách Ágost úrtól való elbucsuzás is. Esztergommegye nagy bálára van kötelezve volt főispánja irányában; mert ő a megyének és a megye közönségének mindenkor önzetlen jóakarója volt, s a tisztikarban alig vau valaki, aki jóságát egyben vagy irtásban nem érezte volna. — Á kép­viselő választások alkalmával pedig példátlan tü­relmet tanúsított, mert a kormány ellenes pártnak soha sem volt oka félni a loyalis és alkotmányos érzelmű főispántól. A megye egyéb erényekért is bálára van kötelezve távozó főispánja iránt. — Hogy tehát a válást ünnepélyessé és mind két részre nézve emlékezetessé igyekszenek tenni azok, akik a raárczius 8-ik közgyűlés egybehivását kezdemé­nyezték és napi rendjét megállapították, az igen rendén vau. Csak egyben nem értünk egyet az ün­nepély rendezésével ; ugyanis gróf Forgách Ágost ur többé nem főispánja a megyének ennél fogva hogyan ülhet azon székbe, melyben eddig mint fő­ispán ült, és hogyan elnökölhet egy muuicipulis bizottság közgyűlésén az, aki sem főispán, sem al­ispán vagy főjegyző ? Erre azt mondhatják azok, akik ez ünnepély programmját készítették, hogy ez csak formalitás. Nézetünk szeriut azonban ez nem formalitás, ha­nem materiális jogkérdést képez, de ha formalitás volna is, akkor sem volua szabad magukat túl tenniök minden tekintetben az inscenirozóknak, mert forma dat esse rei. A bucsu/.ási ünnepély ezen módjára és mi­kéntjére nézve tehát nem értünk egyet az illetők­kel, és sokkal helyesebbnek tartanók, ha az nem a megye termében menne végbe, hanem az alispáu elnöklete alatt tartandó közgyűlés in corpore meg­jelennék gr. Forgách Ágost ur lakásán és ott ven­ne tőle búcsút. — Ajánljuk figyelmébe ezeket azok­nak, akik a napirendet készítették és akik azon változtatni hivatva vannak. Hivatásszerű kötelességünket teljesítjük, mi­dőn ez ügyben figyelmeztetve felszólalunk. Hírek. — A keddi közgyűlés kérdéséhez czim alatt egy czikket közlünk a közönség köréből. A czikk tisztelt írójával, a ki különben ügyvédi karunknak egyik elsőrangú tekintélye teljesen egy álláspontra helyezkedünk s épen azért nem is kisértük jegyze­tekkel. Azt hisszük azonban, hogy a programmon már alig lehet váltóztatni. A keddi közgyűlés va­lóban lélekemelő kötelességeket ró le s mi a meg­jelenő ^^rófDaninkfihbíilaii^s^ 61 keressük, mint a Szegény Karneval ! te vig bohókás jó fiú, k i eljösz közibéuk vigságot, örömet hozva magaddal és táuczolsz elhagyatottan, elkiséretlen, megkönye* * * zetlen ! Még egy pár lélegzetvétel, még egy pár vég- vonaglás és Karneval herczeg húshagyó kedden pontban éjfélkor megszűnt lenni. Mikor már az utolsó harezot küzdötte, a legvégső perezbeu is az a jószivű vig fiú volt, mint uralkodása kezdetén s az utolsó ajkain elhaló szó is az őseiről reámaradt jelszó volt, „sohasem balunk meg“ és meghalt. * * * Nincsen olyan tekintély, a mely lassaukintne járná le magát és nincsen olyan szeretet, mely elébb-utóbb ki ne hűlne. A Karneval-család vagy lejárt tekintély, vegy kegyvesztett uralkodó ház. Mert igen szomorú temetése nem volt még egy csörgő-sapkás tagjának sem. Ilyen józan farsang utolját még nem pipált a história! Hogy az emberiségből kezd kiveszni a lelke­sedés, a hazaszeretet, az önzetlenség és több eféle avult portéka, ez már mindennapos dologgá kezd válni, de hogy már ne akadjon itt-ott egy pár jó- ravaló bolond — plane farsang végivel — ez már a képtelenséggel határos! No még csak az hiáuy- zauék, hogy a bolondok kipusztulnának ; hiszen akkor minden okos embernek meg kellene bolon­dulnia. Egyébiránt e miatt nyugodtak lehetünk. Mert nem is annyira a bolondok ritkulnak, mint a hogy a régi igazi jókedv van kivesző félben. Farsang temetés nélkül? ezukros viz ezukor nélkül? Mikor Jókai Szép Miháljában olyan gyö­nyörűen megírta a Farsang temetését, akkor még nem hitte volna, hogy ez alig egy pár év múlva már csak mese számba fog menüi. Hej, a Misa czigány bőgője más világot is látott akkor még nem volt olyan migruiues, olyan blazirt az emberiség; naivabb volt, de jobb is. Ak­kor csak farsang utolsó napjáu jártak álarezban

Next

/
Thumbnails
Contents