Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 16. szám

gomban az ő apáczaklastromaiért szegény és gazdag, művelt és nem írástudó csak egyformán áldja, azt a vádak kovácsolója szintén nem tudja. Az ő nagyszerű áldozat készségének köszönhető, hogy Esztergomnak olyan minta leányne/elő intézete s kisdedovója van, melyeket sem a kormány sem a város föl nem állított volna s melyeknek hiányát valameny- nyien keservesen siratnánk.

Nincs itt tehát német szellem s veszedelmes pazarlás, hanem van igenis olyan jótékonyság, mely városunknak szellemileg csak büszkeséget s anyagilag csak nevezetes előnyöket biztosit. j.

Amerikai levél.

(Az Esztergom és Vidéke r. levelezőjétől.)

A levelező nyilatkozik. Az ameriai uj év. Sarah Bernhard és a Newyork nők. Az Egyesült Államok gyapotipara. Beván- . dorlások. 6672 magyar hagyta el hazáját a lefolyt évben- j Statistikaiadatok a bevándorlásra vonatkozólag. New-Yorki népfaj-kiállitás A puebla Indiánusok és az esztergomi gőzmalom.

II.

Bizony ez a bűnös emberiség nem igen mu- I tat kedvet a siralomvölgy elhagyására, legalább nem Amerikában, illetve az Egyesült államokban. Nem is volna erre indító oka. Minélinkább nyilvánosságra jönnek az 1880-ik census adatai, anuálin- kább bizonyul be a tétel, hogy egy gazdag országban lakó takarékos és munkás nép anyagi és szellemi haladását még a legsúlyosabb és legtartósabb üzleti kincsek sem képesek egy pillanatra is korlátolni, vagy feltartóztatni.

Ezen tételt napnál világosabban bizonyítják be azon adatok, melyek az Egyesült államok gyapotiparát tüntetik fel. Jelenleg az amerikai gyapotgyárakban 230.223 szövőszék és 10.921,147 úgynevezett „spindle“ van forgásban, melyek nem kevesebb mint 1.568.481 ball gyapotot használtak fel és melyek felügyelete 181.628 személyt vett igénybe.

Ezen számok 1870-bez képest 50°|0-nyi növekedést mutatnak ha tekintetbe vesszük, bogy a j szövőszékek 72913 a „spindle-k“ 4000.0()0-val a j munkások 46.259-el szaporodtak, mig a gyapot elhasználást mértéke 398.300.000 fontról 719.000.000 fontra emelkedett. Természetes, hogy legfőkép az Ujangol államok még mindig tökélyei a gyapotipar- j nak, jóllehet, nem leltet tekinteten kívül hagyni,

hogy a ,dél“ is meglehetősen erőlködik azon, hogy a gyapotot ott dolgozhassa föl, hol az terem és műveltetik.

Az 5 Ujangol államban magában 70206-al szaporodott a szövőszékek száma, mig a többi államokban ezen szaporodás csupán 2704-et tesz ki. Ez utóbbi számból azonban a legnagyobb rósz a déli -államokra jön. 1860-ban — tehát a háború előtt a déli gyárakban 11480 ember volt alkalmazva, 1870-ben ezen szám már 13030 szállt és most 22.228 vau kimutatva; ugyanez évben a gyapot elhasználási mérve 58.032.668 fontról 101.937.256 fonti a szállt.

Mig ezen számok egyrészről egy gyors általános lendületről tanúskodnak, addig másrészről azt is bizonyítják, hogy ezen iparnem, melyre nézve sehol sincsenek meg jobban a fentartási elemek — délen is kezd gyökeret verni. Sőt a fenti számok azt is mutatják, hogy a dél aránylag nagyobb haladást tőn e téren, miut bármely más állama az Uniónak és ez könuyeu meg is magyarázható.

Nyugaton úgy mint a közép államokban hiányoznak mindazon természetes előnyök, melyek az ipar ezen ágának művelésére egyenesen rámutatnak, s igy maholnap a dél válik a gyapotipar gócz- pontjává, mig a textilipar nyugaton leginkább a gyapot feldolgozásával fog foglalkozni. De nemcsak hogy virul, lendül és gyarapodik a gyapotipar, de utat is^ tör magának a külföld felé.

Es éppen ebben rejlik Amerika majduem mesés mérvű ipari emelkedése, Ha termel, van tere is hova küldeni termelvényeit, van konsuraáló közönsége és igy, hogy egy közönséges hasonlattal éljek az amerikai sohasem játszik üres padok előtt. — A gyapotneraűek kivitele 1870-ben egészben 14.341,099 yard-ot tett ki, 1880-ban már 106.579, 723 yard van kimutatva vagyis az emelkedés 643.2°|0

Ezen eredmények azonban állandókká tehet- lietok egy megfelelőbb tarifa Dehozatala által, mert nem lehet tagadni, hogy az imént kimutatott nagyszerű emelkedés nem természetes alapokon nyugszik, tudva levő dolog lévén, hogy Anglia piaczát rossz selejtes áruival elrontotta. Amerika pedig főleg azért exportált, mert olcsóbban adhatott el — és azért adhatott el olcsóbban, mert a munkabéreket leszállította.

Egészséges és biztos emelkedése a gyapotkivitelnek csak gyökeres tarifa-reform által gyökere- sithető meg, melynek következtében Amerika azon helyzetbe jönne, hogy olcsón gyárthatna annélkül, i hogy kénytelen volna munkásai bérét leszállítani a mi azt idézné elő, hogy az Unió munkásságának gyümölcseit a termelvéuyek szabad kicserélése utján teljesíthetné a világpiaczon, erre pedig min- i deuekelőtt szabad hajók által létesítendő kereskedelmi összeköttetések, hasznos és alapos kikötői szabványok és jó begyakorolt cousulátus irodák szükségesek.

Reméljük, hogy ez sem fog sokáig kimaradni,: s '87 íl gyapotipár jelenlegi némileg üvegházi növényhez hasonló állapotából természetesebb ellenállásra képesebb alapokra fog fektettetni.

Azalatt ezrivel és ezrivel tódul a népcsoport a szélrózsa minden irányából Amerika felé, férfi, nő, asszony', leány, gyermek csecsemő, agg és ifjú egyenes és görbe mind-mind idevonul a széles tengeren át. Éppen tegnap láttam egy szűrös parasztot a Broad wa y-gránitján t o rali a 1 ad ni — oly határozottsággal oly egykedvííeu, mintha a dédapja Washington sógora lett volna; vagy legalább mintha Kecskemét vagy Árokszállás puha földjén járna.

Szegény földim, szegény jó földim, ugyan mi hozott ide tégedet? Hát nem sajnálod azt a gyöngy hazádat, azt az édes kedves kis hazádat! hűtlen lettél édes anyaföldedhez melyben őseid alusznak; elhagytad azt a drága földet melyen bölcsőd ringott, melyen legelőször lépdeltél és mely fölött legelőször láttad az aranyos napsugarat, melyen legelőször ragyogott feléd szelíd anyád arcza, melyen ifjúságod rózsás napjait töltötted. Elhagytad édes anyádat Magyarországot te báládatlan gyermek ! Majd megbánod, majd megbánja eszed, majd megbánja szived. Csak késő ne legyen!

1880-ban a New-Yorki kikötőben tehát nem a többieket főleg Bostont, 327,371 [élek. szállott partra. Ezek közül 6672 magyar. Ezenkívül 114 magyar születésű amerikai polgár, ki azon boldog helyzetben volt, hogy egykori hazáját meglátogathatta — és ezen zarándokolásából visszatért. Váljon mit érzettek ezek, midőn hazájukat elhagyták, mit, midőn eltűntek előttük az oly jól ismert arany- kalászos rónák, a csevegő csermelyek, a zugó folyók, a szőllőkoszorus halmok az ég felé nyúló hó fedte hegyek, a mosolygó faluk sragyogó városok; miut midőn Jablunka előtt egy utolsó pillantást vetettek a lábuk alatt nyugvó anyaföldre, midőn mit sem láttak már bonukkól, mitsera, mint a barna felhőket, melyek űzőbe vették, melyek utána lebegtek mint a szerető kedvese — után, kit elhagyott — mit éreztek — — — én tudom.

Nemcsak a blasirt Európa, de ^Ázsia Afrika sót Délamerika is szolgáltatott cont genst ezen modern nép vándorláshoz. Mig Európa 324,563 lé- i lekkel szerepel, addig Ázsia 262, Afrika 45, Dél és. közép-Amerika 1.038, Mexico és a Pacific szigetek 1.463-al sorakoznak a főúti számokhoz. Kedves, testvérünk Austria 4461 lakással képviseltette magát ez évbeu a vándorlók között. De nem vala- meunyi érte el vágyai országát élve. 264 jó élet—

A bál igen szép volt de valóságos chaos, melyben képtelenség egymást megégtem ; nagy a tolongás, az ember majd megfullad. Alig lehet néhány lépést tenni, a nélkül, hogy könyökünk vagy kezünk segítségére ne szorulnánk. Igen sok szép asszony és leány van jelen, s mégis feltűnést okoz Margit megjelenése ő is észreveszi, azt mosolyáról látom. A legelső üres helyet foglaljuk el. A fiatal emberek egész raja veszi körül rögtön Margitot, s valóságos versenygés támad köztük a négyesek miatt. De ez őt legkevésbé sem boszantja; elfogulatlanul felel a hozzá intézett bókokra, s mindenkit megajándékoz mosolyával; csak engem nem, ki- csak őt nézem, csak hozzá beszélek, csak reá mosolygok. Ez jelent valamit! Istenem hogy imádtam én azelőtt a bált s most mily kevéssé érdekel! Valóban nehezen tudtam bele találni magam ezen uj helyzetbe. Midőn utolsó alkalommal táuczoltara (alig van kilencz hónapja) bámultam az üde és jókedvű arczokat, az elegaus toiletteket, melyek most oly semmit mondóknak tűnnek fel. Akkor, mint egy gondatlan fiatal agglegény tánczra kértem fel a hölgyeket, majduem mindegyikhez szép szavakat intéztem s néhányan közülök szívesen is hallgattak. Vajjou olyan e minden fiatalember vájjon ugyanezt mondják-e Margitnak, mit én mondtam mások nejének ? . . . Vajjou ... Oh Istenem . . . Hirtelen elűztem e sötét gondolatokat, s hogy szórakozó ismerősökét kerestem. Egy koros, de igen barátságos matróna K-né mellé ültem, ki nőtlen koromban mindig igen szívesen fogadott ; társalgása nem valami élvezetes, de legalább megszabadulok gondolataimtól. Néhány szót intézek hozzá, ő alig felel; ő az ezelőtt oly előzékeny modora, hideg majdnem illetlen. Mivel bántottam meg? Dicséri Margit toiletját, örül hogy nőm nem kaczér s azt véli, hogy nagyon boldog lehet nőm oldala mellett . . . Mit jelentsen e hang ? Ah megvan. A „ kedves“ asszonysígnak „ eladó“ leáuya vau. A kedvezőtlen fogadtatás megraagyaráza ezelőtti előzékenységeit; reárn számított.

Egy sarokban észre veszem M. kisaszonyt— szokás szerint — egyedül ülni. Neki nincsenek igényei. Már rég elismeri, hogy nagy korú, s nehéz is volna azt neki eltagadni. Különben a leg- békósebb és legosziutóbb teremtés. Hozzá közeledem tehát . . .

— Nagysád nem táuczol? (Tapintatlan kérdés).

— Nem akarok tánezolui. (Gyöngéd elpirulás.)

— Kegyed egyike a legjobb táuczosnoknek, s uem tánczol. Különös. (Kínos szellemtelenség)

— Különösnek találja? Még különösebb dolgokat is láttak.

— Például?

— Például sok fiatal ember az ifjú hölgyeknek mindig azt mondja, hogy csak erkölcsös takarékos és szellemes nőt tudna szeretni ; aztán ép elleukezőleg járnak el, ha nősülnek.

Most beláttam, bogy M. kisasszony épen nem békés természetű, s hogy örökös mssolygása nem minden érdeknélküli volt. Félbeszakítom keserű i megjegyzéseit, s megboszulásomra azt válaszoltam, ! hogy egyátalában nem emlékszem, hogy fi a tá j höl- J gyeknek hasonló dolgokról beszéltem volna. 0 ajkába harap, s arra kér, hogy K-néboz vezessem, mit gyorsan meg is tettem.

— ön az kedvesem? kérdé K-né midőn M. kisasszony megérkezésekor meglát, s Margitra mutatva szólt.

— Nézze csak mily jó kedvű ma; valóban élvezőt nézni, hogy tánczol.

Aztán felém fordulva gonosz mosolylyal teszi hozzá :

— Ha neje mindig oly pajkos, úgy fogadja részvétemet.

E szándékos sértés annál inkább boszautott, mert ez K-nénak teljesen sikerült.

Hogy elhallgattassam, — azt mondám mikép Margit mindig oly vidám mint a gyermek, s hozzá tevém:

— Nézze csak nagysád, mily kiilömbség van közte s azon magas bárgyú tekintetű hölgy közt, ki vele szemközt tánczol. Ismeri kegyed azt a hölgyet?

—• Micsoda ? ! — Kiáltá M. kisasszony —

hisz ön ösmeri, K-né kedves leánya!

— Ab bocsánat — felelém K-né előtt meghajolva, ki egészen kijött sodrából, — nem ismertem meg.

A kisasszony nagyon megváltozott. S köny- uyebbülve távoztam.

De Margit! Margit! oh mennyire megváltozott, alig ismerek rá. Most látom világosan milyen J volt egybekelésünk előtt; s valóban csodálkozom sőt megvagyok rémülve mennyire megváltozott. —

Hát ama bátortalan, szerény láuyka egyszerű ölt ö- zetben lesütött szemekkel, naivul szögletes, s mégis kecses mozdulatokkal, ugyanez volna, ki most a fiatal emberekkel mulat? Ugyanaz ő, ki biztos léptekkel szőkéi végig a parquetteu, melyet azelőtt csak félve érintett? Áh ki mondhatta volna nékem két héttel azelőtt, hogy ennyire meg fog változni !

— Mi bajod barátom? Az ember azt bihetné hogy valami különös eszmékkel foglalkozol mióta megnősültél.?

E szavakkal ébresztett fel Jenő egyike azon volt iskolatársaknak, kik durva bizalmasságukkal és gyöngédtelenségükkel folyton üldözik az embert. — Jenő nős volt, az egész város beszélt nejének feltűnő viseletéről, ő tudja ezt, s hogy a rossz nyelveket elhalgattassa, azt hiszi, hogy a tollak hibáit kell meg nagyítani.

■— Tehát megnősültél szegény barátom — kérdé. — Lásd nem akartad tanácsomat követni ! okulj legalább az én tapasztalataimon; ne vidd bálba feleséged. Az én nőm az első bálon ... Az igaz hogy én nem . .. De különben mindegy, vigyáz a magadéra- Tudod a férj a bálban rendesen nagyon unalmas. Különben ne igen bízzál benne.

— Halgass kérlek.

— Aztán ne is légy többé izgatott és féltékeny mert az még több bajt okoz.

— De hát milyen legyek?

— Én barátom azt kívánom, hogy semilyen sem légy! Különben hagyjuk ezt. Látod ott azt a csinos fiatal embert, R. Károlyt, milyen érzelgős tekintetű?

Oda tekintek s egy csiuos fiatal embert pillantok meg, ki épen Margittal táuczol.

— Nőd társasága valóban melancbolicussá teszi őt — folytatá Jenő.

— Miért?

— Te nem is tudod, hogy nődbe halálosan szerelmes volt, s egybekeléstek előtt való napon komolyan főbe akarta magát lőni?

— Ugyan ne gúnyolódjál!

— Én nem gúnyolódom. Ez nagyon szenvedélyes fiatalember, de nincs vagyona, s igy nem mégy semmire a fiatal lányokkal, nekik fogatra gyémántokra stb. van szükségük, mig a fiatal menyecskénél ... oh itt semmiért sem kezeskedem.

— Gyorsan eltávoztam tőle, mert miuden szava tordöfés volt. A játszó szobában egy asztalhoz