Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 14. szám

egynek megsérülése esik. Vasutainkon tehát meg­sebesülések ellen 67 szer megöletés ellen 14 szer biztosabb az utazás, mint hajdan a postakocsikon volt. Mint érdekes adatot felemlítjük még, hogy az angol és porosz statistikai feljegyzések tanúsága sze rint évenként több ember vész el villámcsapás által, mint vasúti utazások közben. A vasúti szállítás biztonsága különben az üz­let műszaki részének napról napra való tökéles- bülése miatt növekedőben van. Egy angol iró már 1852-ben kinyilatkoztatja, „hogy igen nagy valószínűséggel bebizonyitatott, miszerint egyenlő számú gyalogosok és vasúti utazók közül az utóbiakat sokkal kevesebb ba­leset érte“ és a felhozottak nyomán alig okunk ezen állításban kételkedni, hanem beismerhetjük, hogy a vasúti utazás a helyváltozás legbiztosabb módját képezi, a vasútak tehát e tekintetben is lé­nyeges haladást tanúsítanak a régibb közlekedési esz­közök felett. III. A vasutak előnyeinek e vázlatos ismertetése után háladatos feladat volna részletesebben kifejteni azok hatását, a mely az emberi tevékenység összes ágaiban, a szellemi és anyagi téren egyaránt szem­beötlő változásokat idézett elő. Nehogy azonban viszaéljek tisztelt hallgatóim jóakaró figyelmével értekezésemben csakis a gazdasági élet legfontosabb tényezőinek fejlődésével fogok foglalkozni. A vasúti közlekedés előnyei e tekintetben ab­ban nyilvánulnak, hogy még annak előtte a kü löm- böző termékeket vagy árukat egy viszonylag szűk határon túl nem lehetett szállítani, főleg azért, mert közutakon való szállítások költségei által túl­ságosan drágultak: addig a vasúti szálitás olcsósága és egyéb előnyei miatt a külömbözo szállítmá­nyok versenyképeségének határai lényegesen kitágitat- tak. E miatt egyrészről mindenkinek, a ki valamely czikk termelésével vagy gyártásával foglalkozik, meg van adva a lehetősége, hogy azt sokkal na­gyobb területen értékesíthesse mint annak előtte : de viszont növekszik minden fogyasztó javára is azon terület, a melyből szükségleteit beszerezheti. A termelő tehát cikkeinek egyrészről sokkal nagyobb piacot nyer ugyan, de másrészről ugyana­zon területen más vidékek termelőinek élénk ver­senyével találkozik, mely az illető cikkek árára dön­tő befolyást gyakorol. Ezenfelül a piaczi tudósítá­sok a hírlapok utján vagy egyéb módou gyorsan elterjednek — és igy mindenki abban a helyzetben a an, hogy a szükségletet minden egyes esetben on­nan szerezheti be. a honnan legolcsóbban jut hoz­zá, annyival inkább, mert a távolban vásárolt áru­kat a szállítás sebessége miatt csakhamar kézhez kaphatja. Mindezek folytán a kiilömböző czikkek piaczi ára igén nagy terüeteken szabályoztatik oly formán, hogy az egyes helyi árak csakis a mérvadó helyektől való csekély szállítási költségekkel külön­böznek egymástól. Az élénk verseny miatt egyúttal a czikek ára mindinkább közeledik azok előállítási költségeihez és ez okból csakis azon termelők maradnak ver­senyre képesek, a kik ugyanazon czikket helyi elő­nyeik vagy más okok folytán a legcsekélyebb költ­séggel képesek elő állítani. Valamely Aidéknek közgazdasági viszonyai tehát meg­változnak a vasút megnyitása után, a mennyi­ben versenyképes czikeiuak termelése fokozódni, ellenben verseny képtelenné vált czikeinek termelése, a melyeknek még addigi helyi fogyasztókat is el­veszíthetik, visszafejlődni fog. Egyúttal valamely vi dék haladása a vele versenyző vidékeket is hason­ló haladásra kényszeríti. Miután továbbá valamennyi czikk előállításá­nál maguk a szállítási költségek is nagyobb vagy kisebb osztályrészét képezik —• a költségek­nek — gyár iparnál például a munkagépek, nyers­termények, munkásoknak a gyártás színhelyére való szállítása és a kész termékek elszállítása miatt — azok mérséklésével a vasutak az átlagos piaczi ár mérséklését is előidézik, a mi viszont a fo­gyasztás tömegességét, tehát magának a termelés­nek gyors fejlődését vonja maga után. A mondottak által azonban nincs kizárva an­nak a lehetősége, hogy az árak egyes helyeken né­mely czikkekre nézve emelkedjenek, ott t. i. a hol annak előtte az illető termékekkel nem lehetett a kellő mennyiségben értékesíteni, — vagy az esetben ha a termelést nem lehet ugyanazon mértékben fo­kozni, mint a mely mértékben növekszik a vasutak által az illető czikk fogyasztó területe. Ezen általános törvényeknek példákban való bemutatására vegyük figyelembe a mezőgazdaság vi­szonyait, melyeknek helyzete hazai viszonyaink mel­lett különben is fokozott jelentőséggel bir és mely­nél a vasútak befolyása már az okból is mélyebbre hatott, mert a kenyértermények a világpiacznak va­lósággal legfontosabb czikkét képezik. A vasutak elterjedése óta Európa azon iparos államai, mint Augolország, Belgium, Svájci, a Majna vidéke stb. melyek keuyérszükségleteik fedezésével túlnyomóan a külföldre vannak utalva; e szükségletüket a vas­útak elterjedése óta tőlük távol fekvő, államokból, — hazánkból, Oroszországból Észak-Amerikából stb. szerezhetik be. E miatt a gabona árak nagysága az egész világon többé nem egyes országok termé­se által határoztatik meg, hanem azon államok üsz- szes fölöslege illetőleg szükséglete alapján, melyek a vasutak által a világforgalomba bevonattak. A gabonaárak ily módon létesülő általános szabályo­zása egyúttal azok mérséklésével járt az iparos államokban és a gabonát exportáló államokban ter­mészetszerűen azok emelkedését vonta maga után. így például Augliáoau a búza li ectoli térj ének ála- gos ára a jelen század harmadik évtizedében 10 fótiul 25 kr. volt, azóta fokozatosan esett és a he­tedik évtizedben már 8 frt. 80 krra szállt le. Ha­zánkban ellenben az átlagos ár a harmadik évtized­ben hectolitereuként 3 frt 33 kr. a negyedikben 3 frt- 67 kr. az ötödikben 4 frt 87 kr. volt és vas- utainlc időközben való kiépítése miatt a hatodikban már 7frt 23 krra a hetedikben pedig már 7 frt 70 krra emelkedett. Hogy a gabona piaczi ára többé csakugyan nem függ valamely ország termésétől, hanem vala­mennyi termelő állam aratásától együttvéve, tisz­tán látható azon árakból is, melyek hazánkban rósz termések után létesültek. így 1847-ben a legna­gyobb ár 12 frt 15 kr. az évi átlagos ár pedig 8 irt, 31 kr. — 1854-ben pedig a legnagyobb ér 12 foriut 68 kr. és az évi átlag 11 frt. 20 kr. Mindkét ínséges évben tehát a búza ára mintegy másfél­szer nagyobb volt a megfelelő évtizedek elébb kö­zölt átlagos árainál. 1863-ban ellenben, a midőn fővonalaink egy jelentékeny része már kiépítve volt, a sokkal rosszabb termés daczára a legnagyobb ár csak igen rövid ideig volt 9 frt 76 kr. addig t, i. mig a hiány lat a külföldről való behozatal által fedezést talált, az évi átlagos ár pedig 7 frt. 71, kr. volt, tehát teljesen megegyezett a megfelelő át­lagos árával. Igaz, hogy a vasutak ezen hatása a mezőgaz­dára részben kedvezőtlen, a mennyiben annak előtte rossz termések esetén a felszökött gabona árak a mennyiségért némi kárpótlást nyújtottak. Do ezen hátrányt nem szabad túlbecsülni, mert kiegyenlítése már a legközelebbi jó termésnél beáll és ne feledjük, hogy a beálló gabona hiány- latnak a távolból való olcsó fedezhetése eléggé alig méltányolható előnyökkel bir a közjóra, mert az államot megóvja miudazou bajoktól, melyek az élel­mi szereli árának tetemes felszökéséből szár­maznak. Megemlítendő e helyen, hogy a vasutak jel­zett hatása megtörte azon elemi csapást is, mely annak előtte éhségek alakjában elég gyakran súj­totta az emberiséget- Alig lehet e tekintetben ha­talmasabb eredményre hivatkozni mint arra, mely a közel múltban Kelet-Iudiábau elértetett. A hat­vanas években a közlekedési eszközök ott még igen kedvezőtlen állapotban voltak és a nagyobb szabású vasútépítések jobbadán akkor indultak meg. A hat­vanas években háromszor beállott ínségeknél hite­les feljegyzések szerint közel három és fél millió ember múlt ki éhhalállal, ellenben 1874-ben, a mi­dőn a terjedelmesebb vasúthálózat a segélynek ide­jekorán való megérkezését lehetővé tette, a Bengá- liában kiütött egyenrangú ínségnél csak 26—30 ember lett a drágaság áldozatja. A gabonaárak elébb említett általános szabá­lyozása egyúttal a mezőgazdaság jellegét is átala­kította. így Angliában, a hol a búzaárak sülyedtek, anuak termelése tehát kevésbé jövedelmezővé vált a búzát termelő szántóföldek területe a hatvanas évek éta apadást tanúsít, ellenben az intensiv mű­velés alatt álló rétek területe gyarapodást mutat, úgy hogy jelenleg Angliának művelés alatt álló ösz- szes területének 3l.i része takarmány termelésre szolgál. Ennek magyarázata abban keresendő, hogy a húsnak nagy távolságokra való szállítása a rom­lás miatt még mindig nehézségekkel jár, élő álla­tok szállítása pedig igen költséges, — a marhate­nyésztés tehát Angliában még mindég eredménynyel versenyezhet a kölföldi behozatallal. Hazánkban a gabonaárak növekedtek és e mi­att évről-évre több legelő lett felszántva, az éveu- kiuti gaboua termelés emelkedett és a marha te­nyésztés háttérbe szorult. A gabona árak emelke­dése egyúttal a földek értékének gyarapítását is előidézte. Hazai mezőgazdaságunk végül a verseny ké­pesség szempontjából is tanulságos példát képez. Midőn t. i. vasutaink által a világforgalomba bevonattunk, gabonánknak piaczot szeieztünk a nyugaton, főleg Angliában, Svajczban és Németor­szágban. Ma azonban ezen piaczokon már az orosz, de főleg az északamerikai gabona versenyével kell megküzdenünk, melyek közül kivált az északameri­kai verseny valósággal aggasztó kezd lenni mező- gazdaságunk jövőjére, mert kitűnő közlekedési há­lózata segélyével a művelés alá kerülő földek te­rülete mindinkább nagyobbodik, a szállítási díjtéte­lek pedig sokszorta olcsóbbak a mienknél, úgy hogy a rendkívüli útkülönbségek daczára sikerrel verse­nyezhetnek velünk, — annyival inkább, mert a kor színvonalán álló gazdálkodás módjukkal nálunk sok­kal olcsóbban termelnek. Mindezek folytán a verseny eredménye ma már akként áll, hogy mihelyt meg­jelennek gabonájukkal az európai pirosokon — nagy szerencsére valamivel később érkeznek .oda mint mi! — a gabona árát tényleg ők szabják meg. Az amerikaiak előre haladottsága e téren tehát minket is hasonló haladásra kényszerít, ha mezőgazdasá­gunk jövőjét biztosítani akarjuk, a mi az elmon­dottak szerint csakis közlekedési hálózatiunk ki­egészítése, díjszabásainknak megfelelő mérséklése olcsó termelés, tehát intensiv művelés-mód megho­nosítása mellett lehetséges. IV. A mezőgazdasághoz hasonlóan az összes más kereseti dijak, az ipar, a bányászat, és kereskedelem egyaránt élvezték a vasutak élénkítő hatását. Értekezésem terjedelmére való tekintetből azonban csakis a bányászatra és kereskedelemre gyakorolt befolyást szándékozom még néhány észre­vétellel jellemezni, — az ipar fejlődésének ismer­tetése, mely végeredményében az összes ipari czik­kek árának lényeges leszállításában nyilvánult, mellozhetőnek tartván az okból is, mert sajnos a kérdés ezen oldala hazai viszonyaink között egy- előre_ugyis csak másodrendű érdekkel bir. A bánya ipar fejlődése kiválóan ama cseké­lyebb^ értékű nyerstermények — szén és kőnemtíek — értékesítésében nyilvánult, a melyeket a köz­utakon, a viszonylag tetemes szállító költségek miatt, csak igen csekély távolságokra lehetett szál­lítani, mig a vasutak megnyitása után egyszerre jelentékeny fogyasztó területet nyertek, azonfelül tetszőleges tömegek is könnyűséggel elszállíthatók voltak, termelésük tehát igen jövedelmező üzletté I vált. A vasutak vagyonteremtő hatása ez okból a közgazdaság egy ágában sem mutatkozik oly szem- I beötlően, mint éppen a bányaiparuál. A báuyaipar fejlődésének érdekes példája gya- | nánt a szénbányákat említjük, melynek évi terme­lése jelenleg már mintegy hatszorosát képezi annak, mely az összes művelt államok átlagában a negy­venes években termeltetett. Azon államokban, melyek a negyvenes években még csak tökéletlenebb közlekedési eszközökkel bírtak, nevezetesen hajózható csatorna hálózatot és jó közutakat nélkülöztek, a széntermelés gyarapo­dása természetesen még sokkal rohamosabban tör­tént. így a magyar-osztrák monarchiában a szén- termelés az említett időközben 14 millió mázsáról mintegy 270 millió mázsára, tehát közel húsz szó­ró sára növekedett. A fejlődés azonban egyes bányáknál és rövi- debb időközökben is elég feltűnő, főleg ha figye­lembe vesszük, hogy az újabb szénbányák legtöbb­jeinek kiaknázása egyáltalában csak a vasutak megnyitása után indulhatott meg, szigorúan véve tehát a jelenlegi egész termelés a vasútnak köszön­hető. A sok hazai példa közül csak egyet adva felhozom, hogy a salgó-tarjáui széntermelés 1848-ig mintegy 150 ezer vámmázsára terjedt évenként és a hatvanas évekig miutegy 280 ezer vámmázsára emelkedett. Midőn 1867. május havában a vasút megnyílt a kőszénforgalom naponként rögtön 4000 mázsára emelkedett, 1868-bau már közel 2 millió 1869-ben 3 és tél millió, 1870-beu 4 és fél millió volt, 1874-ben pedig már elérte a jelenlegi átla­gos termelést, mintegy 8 millió mázsát évenként. A vasutak jelentőségét a széubáuyákra nega­tiv értelemben az esztergomi szénterületen lehet elszomorítóén tanulmányozni. Az esztergom-vidéki bányákban már 1859-ben 1 millió vámmázsán fe­lül termeltetett, tehát négyszer annyi, mint ugyan­akkor Salgó-Tarjánbau. Az évi termelés a Budapesttel való kedvezőt­len összeköttetés daczára folytonosan emelkedett 1867-ig, mely évben már túllépte a hét millió vámmmázsát. Ebbe az időbe esik a tarjáin vasút megnyi­tása,- melynek következtében a további gyarapodás helyett az éveukiuti termelés fokozatosan csökkent, úgy, hogy jelenleg ismét közel oda sülyedt, a hol már 1859-ben volt. Kétségtelen, hogy ha az esz­tergomi széuteriilet hazai hálózatunkkal összekötte­tésbe hozatnék, a széntermelés ép oly kedvező mértékben fogna emelkedni, mint a tarjáni és hogy e körülmény egymagában is biztosítaná a vasút jövedelmezőségét. A mi a kereskedelmet illeti, úgy annak ha­talmas felvirágzása természetszerűen el nem ma­radhatott a vasút hálózat kifejlődésekor, mert a mezőgazdaság és ipar felvirágzásával egyúttal sza­porodott azon árumennyiségek tömege is, melyek­nek közvetítése a kereskedelem feladatát képezi. Do a változás nemcsak a kereskedelem kiterjedésére vonatkozik, hanem egyúttal jellegének módosításá­ban is észlelhető. Első sorban felemlíthető s tekintetben a ke­reskedelem jelenlegi közvetlensége. Mig t. i. annak előtte nagyobb távolságokban lévő kereskedők egy­mással csakis közvetítő kereskedők vagy utazó ügy­nökök segélyével érintkezhettek, addig jelenleg úgy az utazás könnyűsége, mint a vasutak által teljesí­tett posta szolgálat gyorsasága és ezzel kapcsolato­san árjegyzékek, árúpróbák megrendelések sat. gyors és olcsó átküldhetése miatt, az érintkezés nagy tá­volságok esetén is közvetlenül történhetik a ter­mesztő és fogyasztó hely kereskedői között, .s köz*

Next

/
Thumbnails
Contents