Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 11. szám

Sérelmek.

Miwsla jan. 31-én 1881 •

Soktól halljak sokszor: a Bachkormáuy üdvösekben vezetett; sikkasztások nem voltak napi renden; a romlottság helyén nemzeti eróhy díszlett, de azt nem akarják belátni, hogy e kórfajok alá akkor lett megszántva a föld, a kormánynak elvetve, kikelve, mi meg már felnőtt növényeiket aratjuk, gyümölcseiket szedjük.

A Bachkormáuy fo'leg a nemzeti erénynek, érdeknek, jó névnek vetett tőrt, hamisított, rágalma- I zott. Keresett, talált embereket, kik névre magyarok lévén, fölirnának, jajveszékelnének, hogy addig honunkban nem lesz jó igazság szolgáltatás, inig a törvénykezés magyar lesz. Fölsőbb helyről ámításul magyaros, alkotmányos híreket terjesztettek, ellenkezőket foganatosítottak. Ily hírek közepette vettetett ki Budapest tanodáiból a magyar nyelv, vitetett be a törvényszékekkel a német, ásatott meg a nemzet, sü alkotmányának sírja. E körülmények között a jellem visszavonult; a jellemteleuség árúba bocsátkozott. Bécsnek nem volt akkor szava a nemzetiség üldözése, még temetése ellen sem. Kényei talán voltak, de nem a gyász — hanem az öröm édes könyei.

Ily karban, korban vette a magyar kormány kezébe a gyeplőket. Egyszerre mindenkit el nem bocsáthatván, de tán megengedve sem lévén, a salakot bevitte a sziliaranyba. E kor burjánya a sikkasztások fenéje, s különösen a Knmocsay-féle, s a muzslai kórházi hagyaték felszínre nem vergodhe- tése, meg az anyakönyvi kivonatokkali visszaélés, melynek most hágdos nyakára a magas ügyérség.

A m. k. vallásügyér ur ugyanis, szabályozandó 29722j876. sz. alatti rendeletével a „családi értesítők bélyeg ügyét,“ rendeletét e szókkal zárja: „A visszaélések elkerülése végett valamint „Általában“ úgy a jelen esetben is a bélyegmentesen kiadható kivonatokon a kiáll itó lelkész saját igazolásául mindig följegyezni tartozik a czélt.“

Továbbá 53386)880- sz. alatt a m. kir. vallás- és b.elügyér urak kijelentik, hogy „az illetőségi | rendőri, közigazgatási ügyek tárgyalásánál szüksé- . ges anyakönyvi kivonatok bélyegmentesek. Múlhat- { lanul megkivántatik azonban, hogy a kiállítás czélja j a hivatalos megkeresés számának idézése mellett az J anyakönyvi kivonaton, följegyeztessék“. Kérdés már | most, mit kell a „czél“ alatt érteni ?

Általában a czél törekvési tűzet ; jelen esetben pedig, az ügyérségi rendelet nyomán, azon illetőségi, rendőri, közigazgatási tűzet, melyet a hatóság (alispán, polgármester, szolgabiró) hivatalos utón az anyakönyvi kivonattal elérni akar, p. o. kerestetik valamely áponcz illetősége. Kéretik tehát keresztlevele, mi végre, mi czélra? Hogy illetősége meghatároztathassék. Itt tehát a „czél“ az áponcz illetőségének meghatározása. S ezt kell tudatni a lelkészszel a megkereső levélben

S ismét idegen szüléktől születik valamely l gyermek, s törvényszerűsége kétes. Itt segít a sziilék házassági levele, s ez hatóságilag kéretik, s a kérelmezésben ki kell tenni: „a gyermekek törvény szmőségének kipuhatolása végett“ mint czélt.

Minthogy pedig ez ügyéri ’ szavak : „’tartozik“ „mulhatlauul megkivántatik“ nyíltan kötelezik a lelkészt a czél kitételére: más oldalról ugyan e szavak hallgatagon bár, de észtani kényszerűséggel kötelezik a tiszt visel őségé c a czél közlésére a lelkészszel. Mi természetesebb tehát, mint követelnie a papnak, ha vele nem közöltétik, a czélt? s viszont mi terszmészetelleniebb, mint a tisztviselőnek a paptól megtagadnia, és még fenyegetőznie, nogy igy, hogy amúgy, s kivált ki sem hallgatva a lelkészt, mintha jogi személy sem volna.

És e megtagadás Esztergommegyében is fölbúr- jánzott az 5921 j880- sz. alatti párkányjárási szol- gabiróság följelentéséie múlt év karácsouhava 29. 9850. sz. a, hozott alispáni „végzésben“, hol alulirt ki sem hallgatva, odautasitatott, hogy a kívánt kivonatot megküldje, s jövőre (természetesen a „czél“ megkövetelése által) az ügymenetet ne késtesse; mert különben a hatóság saját körében szigorú rendszabályokhoz nyúl.

Építi pedig e ,,végzést“ a fölebb hivatott 53386. számú rendeletre, melyben, mint ál lit tátik, a n. in. pénzügyér ur meghagyása szerént elég a „czél“ helyébe tenni „hivatalos használatra“: holott a„ hivatalos használat“ bélyegmentességet s nem czélt jelent a magánhasználat ellenében, mely nem bélyegmentes.

Mármost vagy áll az alispáni állítás; vagy nem Ha áll, akkor ugyanazon egy miniszteii rendelet különbözőleg hirdettett ki, vagy pedig nem szabatos, homályos. Ha nem áll, akkor az alispáni „végzés“ merénylet a ministeri rendelet ellen ; túlkapás a lelkész irányában, ki a pénzügyminiszteri külöubözetért sem volna, nem közölhetvén vele, felelős.

Helyén látom itt kérdeni: joggal veszen-e magának a megyei hatóság hatalmat itészkedni, fenyegetőzni a lelkész fölött? Azt hiszem ez a kaszának más rétjébe való vágása. Elsőben is a lelkészség más forrásból a „vallásügyérségtől“ más utón a főtisztelendő egyházi, elöljáróság“ által kapja a rendeleteket, a honnét: más forrás, más elöljáróság, más bíróság.

Másodszor meg ez ügyben a megyei hatóság köteles lévén a lelkészszel közölni a „czél“, úgy tűnik föl a lelkész irányában mint „adós“, a lelkész meg, követelni a „czélt“ úgy kerepel a tisztviselő irányában mint követelő; képleg hitelező. Mi nagyobb visszásság pedig, mint adósnak intézkednie a hitelező fölött?!

Hallani fül begy gyei, hogy az alispánság nem ereszkedik le közölni a szolgabirósággal s a szol- gabiróság nem közölhetvén a lelkészszel, a lelkész a maga igazolására kénytelen követelni, a követelésből lesz összeütközés, ebből perpatvar, s ki a bűnös ? Hát ki volna. A pap. Hisz a közmondás is azt tartja: üsd a papot. De még az igen tisztelt honatyák karja is csak a papra nehezül sujtólag, csak erre szabván bírságot, börtönt; mintha láttou

j latta volna hogy egyedül a pap utján fog az ujon- ezozási bizottság kezéből kisikamlaui számtalan, és minden hadköteles. Sőt még az igen tisztelt „ügyészi rendeletben“ is a „tartozik“ a „megkivántatik“ csak a papnak szól nyíltan, a tisztviselőségnek pedig csak amúgy atyaként a fiáinak, hogy a menye is értse ; ez meg aztán ha akarja érti, — ha nem akarja nem érti, kivált ha kissé hegyes.

Elvben tehát nem szenved kétséget, hogy ez ügyben nincs joga a megyei tisztviselőségnek intézkedni a lelkészség fölött; hanem igenis joga van bejelenteni a vonakodó lelkészt az egyházi el őjáró- Ságnak, s ettől kérni a „bűnös fenyítését; —mert csak az tudja: mi lett a lelkésznek általa kihirdetve.

Hogy pedig, gyakorlatban ne legyen, ez a főtisztelendő egyházi elöljáróság atyai kegyességétől függ fiai, a lelkészek, iránt; s helyén is vau előtte esedezni, hogy e bíróságot kezeiből ki ne eressze, nehogy fiai, a lelkészek, zaklatások czéljaivá adja- suljanak. Kívánja azt az egyház méltósága.

E kérdésre, múlt év karácsonyhava 29-én hozott, velem a szolgainróság utján f- hó 10-én szám és hátirat nélkül köziött „Végzés“ ellen, ugyanezen hó 12-én a kellő időn jóval belül, s nyugta mellett fölfolyamodtam a Nagyméltóségu belügyér úrhoz, kérvén a Tek. Szolgabiróságot, hogy az ösz- szes iratokat alispáni utón fölterjeszteni szíveskedjék. Fölterjesztette-e már? még uem tudom : de az idő majd meghozza.

Saághy Vendel.

Hírek.

Tóth Kálmán koszorús költőnk elhalálo zása folytán sajgó szívvel csatlakozunk mi is a nemzet gyászához. Nagy idők nagy emberei közül dőlt ki. A kik mindig nagy nyomot, de méltó utódot ritkán hagynak. Nagy érdemek maradtak halála után s becsületes nevét mindenkoron tisztelettel fogja ajkára venni, az a nemzet, mely Tóth Kálmán dalait már réges-rég a szivébe oltotta. Kiszenvedett hamvai már a kerepesi temetőben pihennek. Halhatatlansága azonban örökké való s költészete megőrzi nevét a magyar irodalom leg’boros- tyánosabb alakjai között.

__________________

T

udod hogy a hónapos ágyak terra iucogni- tája, s a varrólányok terra coguitája egyaránt érdekelnek, mint olyan embert a ki szeret megragadni minden alkalmat a társadalom tanulmányozására. De méginkább fokozódott érdeklődésem mikor az én emberem beszéde közben többször említette a vele lakd varrólány nevét, a kit Fannyuak hívnak s a ki . . .

— Csaknem az a ki X, asszonyság üzletében dolgozik és szépsége valamint a róla elterjedt azon hir által hogy — megközelitlen, csalogatja a vevőket az üzletbe ?

— De éppen az a Fanny, a miut későbben megtudtam.

— Tehát ez a lány a ki társnői közt is hires arról, hogy azon esetre ha még divatban vol- náuak az erénydijak, teljes joggal igényelhetné azokat magának, tehát ez a lány, a ki sem rábeszélésre sem ajándékokra nem hajt semmit, holmi szabó legényekkel köt viszonyt . . . így már azután értem azt a nagy ártatlanságot!

— Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél, mondja az írás, és mondom én is neked. Mert hát nem úgy áll a dolog. Én is igy gondolkodtam eleinte, de később meggyőződtem hogy hibásan. A leány csakugyan eljárt mindenfelé a legénnyel, mulatott jókedvűen, dévaj volt, tréfált de csak egy bizonyos határig. Addig a határig a melyen inuen senki sem nevezheti magát győztesnek, s a melyen túl pedig Ő nem eresztett senkit.

— A doleg kezd érdekelni.

— Nekem is szöget fiiött az a fejembe, — annyira hogy uem tudtam tőle aludni, h anem mig a többiek jóízűen horkoltak én kifőztem magamnak a tervet. Hanem előbb kérek még egy cs észe the- át. —

— Tessék.

— Úgy beszédközben előadtam az én emberemnek, hogy hát voltaképeu felesleges neki most | is fizetni a lakást, illetőleg ágyáért, miután alig lehet reménye egy hó lefolyása előtt kiszabadulni. Belátta az okoskodás helyességét, s a jegyzoköny- | vemből kiszakított lapon irt az asszonyának hogy í

felmondja a bérlett ágyat és kéri miszerint a raég- hátralékos bér fejében biztosítékul őrizze kiszabadulásig ruháit.

Volt reá gondom hogy a levél kézhez kerüljön, a mint másnap kibocsátottak, Azután siettem a király utczába venui magamnak egy teljes öltözet olcsó divatból kiment szabású ruhát, gondosan ügyelve hogy mindeu darabon meglássák miszerint nem rám szabták. Az öltözéket egy múlt télről maradt klakk, egy pár elhasznált báli czipő, papirosból készült gallérok és kézelők, lmszouhétkrajczá- ros nyakkendő vastag talmi-láncz és hasonló anyagból készült négy gyűrű egészítették ki.

Mikor ebben a kosztümbeu, —felkenve a hajamra fél font erősszagu kenőcsöt, s egy tarka selyem zsebkendőt kaczérul zsebembe dugva kicsip- tem magamat, még te is megesküdtél volna rá — hogy egy külvárosi speczerájbolt másodsegéde áll előtted a kinek „kimenője“ van és készül a maga dulcineájához.

— Valóban szerettelek volna látni!

— Hogy az alak teljes legyen igyekeztem lehetőleg szögletesen mozogni, a „Művelt társalgó “- hói betanultam egy csomó nagyhangú frázist, és olyan „áászogá“-kat tudtam köszönteni, mintha születésein óla sem lett volna egyél) foglalkozásom mint reggeltől estig iskolás gyerekeknek mérni egy két krajcárnyi krumpli-czukrot meg édes gyökeret. A fáradozásnak azonban meg is volt a maga eredménye.

Az illető asszonyság minden gyanú nélkül adta ki az ágyat havi öt forint bérért, s ráadásul még, mikor megtudta hogy fűszeres vagyok, megígérte hogy egypár tiszta ruhát ingyen fog mosni rám hetenként éppen úgy mint arra a segéd ufra a ki két év előtt lakott nála és a ki többször hozott neki hol egy kis czukrothol egy kis kávét stb.

Másnap egy magamczipelte kis ócska bőrönddel fölszerelve, mint Schmid Pepi füszerkereskedő- segéd, tartottam bevonulásomat az uj lakásba.

Muki egy nagyot szippantott czigaretfjéből, s azután eldobta azt.

— A mint előre kiszámítottam csakhamar

bizalmas ismeretségre léptem Fannyval. Együttla- kók között gyorsan megy ez.

Háziasszonyomnak is kegyeibe jutottam az állítólag — az üzletből hazahordott enni és inni valókkal melyekből hármasával többször kedélyes vacsorákat csaptunk. Fanuynak szorgalmasan udvaroltam, s ő nem csak hogy nem utasított el, hanem úgy látszott szivesen is vette bókjaimat. Nemsokára együtt jártunk vasárnap délutánonként sétálni vagy valami sörcsarnokba, sőt több ízben leikerestük a kerepesi úti táncziskolákat is, természetesen a gondos háziasszony őrködő szemei előtt, kinek azonban meg volt az a jó tulajdonsága hogy a mit nem kellett meg látni vagy hallania azt nem is látta vagy hallotta meg.

— Nos és az eredmény?

— Türelmet kérek. A leány az együttöltött idő alatt egyre jobban megtetszett.

Természetes és eredeti eszejárása, fürgesége örökös jókedve kedvező benyomást gyakoroltak re- ám, s őszintén be kell vallanom miszerint sokszor már türelmetlenül vártam az estét hogy felvéve álöltözékemet siethessek hozzá. Az udvarlás egyre erősebben ment, mig végre bevallám szerelmemet. Elpirultam, vonakodva, de ő is bevallá miszerint vonzalmat érez irántam. Es ezt a vallomást sokszor elmondtuk egymásnak. Azt hittem már czél- nál vagyok, pedig de távol álltam tőle!

Midőn egyszer a szerelmi ömlengések között egy lépéssel tovább akartam menni, — kereken kijelenté miszerint ő a férj jogaiban csakis férjét fogja részesíteni, s hogy bármennyire szeret is, hasonló kísérlet ismétlése esetén kénytelen volna velem szakítani.

— Ez már azután teljes vereség a hosszú ostrom után! Mintha csaknem rezervista, detáboi- nok voImii a közösügyes ármádiában.

— El is határoztam, hogy visszavonulót tavatok. Hanem ez az elhatározás meg maradt elhatározásnak, kivitelre nem került a dolog

— Kezdtem észrevenni, hogy a tűz melylyel játszani akartam valósággal felobogott bennem, hogy nincs erőm megszakítani a viszonyt. Fanny mit