Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 92. szám
10,000 rész friss levegő csak 4 rés/, szénsavat tartalmaz; egy ember pedig egy órában 12 köbláb levegőt lehel ki, melyben majd egy fél köbláb (4%) a szénsav. Pettenkofer, müncheni tanár megvizsgálta tanuló szobájának levegőjét, miután 4 óra hosszat tartózkodott benne s azt találta, hogy 10 ezer iteze levegőben 5 és fél iteze szénsav volt s miután segédjét is beszéli t.á s ez is egyideig vele volt, együtt szivá szobájának levegőjét: az 5 és fél iteze szénsav 9 itezéreszaporodott.“ „Liebig vegyész műtermében, mely 45 ezer köbláb levegőt tartalmaz, télen néha 300 ember is gyűlt egybe tudományos felolvasásokra. E felolvasások másfél óráig tartottak, félhaltól hétig. Hét órákkor már tikkasztó, nyomasztó, alig szivható volt a levegő. Hat órakor. 10 ezer rész levegőben majd 11 rész szénsav volt, félhatkor 22 rész s hétkor 34 rész.“ Egy müncheni leányiskolában, mely 7226 köblábat tartalmaz, 70 kilencz- és tízéves tanítvány volt 2 óráig 15 foknyi melegség mellett. Ekkor belépett Pettenkofer, megvizsgálta a levegőt s talált 10 ezer rész levegőben 71 rész szénsavat, tehát lS-szor többet mint a szabad levegőben. Elképzelhetjük, minő levegő volt az, ha tudjuk, hogy már oly levegőt is rossz szagénak s romlottnak élezünk, mely 10 ezer részben csak 20 rész savat tartalmaz. Hogy a szénsav mily káros hatással van az ember szervezetére, láthatjuk a mindennapi tapasztaláson kívül a következőkből is : „Callcutfcában a William nevű vár parancsnoka Orny- chund nevű kalmárt ejtett foglyul. Ez esetet a bengáli nábob ürügyül használta fel az emlitett erőd megszállására és elfoglalására. A nábob a foglyul ejtett várőrséget egy laktanyai helyiségbe zárta. A tikkasztó bengáli éjszakán csak gyéren járhatott egy kis friss levegő a zárt helyiségbe. Sokan kétségbe estek, némelyek megőrültek. Reggeli 6 órakor kinyitják az ajtót, 140 ember közül már csak 23 lélekzett, de ezek is már öntudat nélkül. A többi 123 at a szénsav ölte meg. A szénsav rettentő hatásának egy más példáját a következők is mutatják : „Londonderry nevű gőzhajó 1848. dec. 2-án Liverpoolba hajózott 200 emberrel. Útközben vihar támadván, a kapitány a kajutba rendelé az utasokat, lezáratván utánuk ajtót ablakot. — Az | utasok tehát a kilehelt szénsavat voltak kénytelenek újra belehelni. Az itt fejlődött jelenetek borzasztók vadának. Őrültség s halál mindenfelől. Midőn végre egy utas az őrültek erejével ki- feszitette az ajtót, 72 halottat és számos haldoklót talált a kapitány az utasok e rémtanyáján, kiknek szeméu, száján, orrán, fülén vér patakzott ki. Horváth József Az „Esztergomi társaskörről Jelen felszólásunkra nem a gyü- lölség nem személyes elkeseredés vagy ellenségeskedés hajt! mert bár a kör kebelében minden ember annyi barátsággal, annyi igaz jóindulattal volna a társaskör virágzása iránt mint mi ! De ez a barátság a világért se tartoztat bennünket elvünk és meggyőződésünk kimondásában, sőt e barátság parancsolja, hogy a társaskört hibájáról felvilágosítva, igazabb, helyesebb ut megjáfására bírjuk. Alighogy a farsang első sugara kipirkad a komoly tél öléből, az esztergomi társaskör estélyt fog rendezni. Estélyt, melynek fényes sikerét előzetesen csak a csúnya rosszakarat vonhatja kétségbe. Erre az estélyre a rendező bizottságot már f. hó 8-án meg is választották ; és itt a dolog bibéje, ide lyukad ki felszólalásunk, A közgyűlés a rendes tagok felénél jóval kisebb számban jelent meg és ily fontos lépésre az elnök 18 embert elégnek tartott. Ez a fertály gyűlés egy 12 tagból álló bizottságba egy pártoló tagot is választott be, holott az alapszabályok azt mondják, hogy pártoló tag csak „szükség esetén“ jöhet szóba. Azt kérdezzük hát legelőbb, van e az olyan társaskörnek életrevalósága, amely negyvenöt rendestag közül már a legelső rendezéskor se képes 12 emberre akadni, a kiben megbizhatik, a kiben lelkes derékség van s a kiről fel ■ teheti, hogy a kör ügyét legalább az első fellépéskor diadalra segíti? Azt kérdjük, követelhet e az olyan társaskör életet, mely első világbaléptekor senki másba, semmi másba, csak a jó maga gyengeségébe, szegénységébe ütközik? Lehet e az olyan kört támo- gatni, melynek keblében negyvenöt rendestag között nem találkozik életrevaló ember, csak tizenkettő se ?! . . Ezt a szomorú szegénységi bizonyítványt adta ki o választással a kör magáról. És ha rendezőnek nem akadt tizenkét ember, akadt igenis olyan tizenkettő, a ki valóságos diadalüntiep- arczczal, mosolygó megelégedéssel tudta mondani ... és ivott is rája ... és toasztozott is rája : — „Igen jó uraimék kedves esztergomiak, mi a magunk lábán dehogy tudnánk megállani! Félünk attól, hogy a legelső jóravaló szél elhord bennünket; nekünk, beteges tagunknak mankóra van szükségünk; egy emberre van szükségünk a ki életet leheljen testünkbe, mert magától az semmire se megy !. . . És drága jó uraim, mi rá találtunk a czifra mankóra, mely- lyel mindent megnyertünk, a mire 45 tisztességes, jóravaló, lelkes ember hasztalan törekedett volna! .. Ilyen prograinm az első nyilvános fellépésnél ? ! Ez oly szégyen a társaskörre, melyet helyre ütni sohse lehet és a mely annál nagyobb, mert nem ellenséges, rosszakaró kéz-, ha nem maga a társaskör sütötte magára! Ennyi hát a tárgyilagos komolyság ebben a dologban. — Ezt mondja minden ember, ki az alapszabályokat kezében tartva e választásokat végig nézte. — „A kör kicsinyesen, erélyrte- lenül gondolkozik és igy nem életre képes.“ Pedig más hibát hord magában e választás. Oly hibát, mely okvetlenül kellemetlen, sőt tán szomorú következményeket izleltet meg majd e körrel. E nagy hiba, mely már annyi szép eszmét, annyi erős egyesületet döntött le, — e hiba a személyeskedés. A világért se tessék gondolni, hogy ne volna a rendes tagok közül 12 olyan ember, a kikkel a legpompásabb bált is meg ne lehetne rendezni; a kör választmányi gyüléseu 16 fiatal embert találtunk a rendes tagok sorában, a kik minden kívánalomnak megfelelnek. — A rendes útja hát az lett volna a választásnak, hogy azon pártoló tag szóba sem jöhetett volna. Dp mit tett ez a tisztelt választmány ? Elleutmondott a maga kandidálá- sának ; ellenkezésbe jött a magakészi- tetfce alapszabályokkal; feledte, hogy neki a rendes tagok ügyét-baját minden előtt kell szivén hordania ; és maga szavazott legerősebben egy pártolótag mellett, úgy, hogy csak két tag volt az összes választmányban a ki elvónoz következetes maradt és a kör bee--":' - tét, a körnek már-már k:v:vott vét erélyesen, de mé.JL védte egy erőszakosan betoldott, betolt szemé 1 yeskedéssel szemben Igen itt a nyíltság előtt mondjuk, hogy azért mert egy pártoló tag három embernek pajtása, azért félre rendes tagok! Ti csak akkor kellettek, ha ügybuzgóságról, fizetésről, rátok rótt száz kötelességről van szó ! .. A választásoknál egy jó pajtást kell előszednünk, ha mindjárt kompromitáljuk is azt a bolond kort, mely nekünk úgy is uszályul szolgál.*) Ez az egy-két, különben kedves jóarczu ur elmegy jóbarátai közé, a csekély közgyűlésnek jórészét tették ; rábeszéli őket; „kezet rá!“ és kész a többség ... és a pártoló urat megválasztják, a kit e közben 10 tagnál több tán arczárói se ismer, személyes ismeretségben meg alig 5 — 7 áll vele. Rendkívül sajnálnám ha at. pártoló tag ur e kérdést személyével kötné össze és sértést látna szavamban, én is ismerem őt és meg vagyok róla győződve, hogy van oly tapasztalt, van olyan ügyes mint a társaskör bármely tagja; életrevalósága ép oly ismeretes előttem mint sok szép előnye és jó tulajdonsága. De én nem is a személy ellen vagyok mint ama jó urak csakis a személy és egyéb semmi mellett; de igenis én elvektől kormányoztatom magamat és nem személyektől és ezen elvek mellett megmaradok és harczolok velők tántorithatlanul, ha bármily keserű falatok kerülnek is ezutról Már pedig a kör alapszabályaiba foglalta és igy elvül tűzte ki maga elé, hogy pártoló tagot csak „szükség esetén“ választ a bizottságba és maguk azon jó urak, kik az elvüket, ezt a magukszerzette alapszabályt cserbe hagyják, maguk ez urak bizonyitották be azt is, hogy a körnek ez első rendezésekor nincs szüksége a rendes tagok körén túl lépni, a mennyiben ezek közül 16 olyan embert láttak, a kire semmi kifogást nem vethettek. Az igen tisztelt pártolótag ur pedig rncg*) E tán nagyon is keserű hang kénytelenéi e sorok íróját kinyilatkoztatni, hogy keserűsége korántsem személyes, mert ép e sorok írója kapta e választáson a legtöbb szavazatot a rendező bizottsági tagságra, jóllehet e hízelgő bizalommal elvi szempontból ezúttal élni nem akart. — Ez a deszka nem jól van ide helyezve, — mondá a fin s fölemelkedett, hogy megigazítsa. Ekkor azonban az a deszka is felfordult, a melyen állott, A fiú nagyot hadonászott a karjával, egyet kiáltott s a vízbe esett. — Kapaszkodjál a lapátba ! — kiáltá az apa, s kinyíljtá azt. De miután a fiú párszor utána kapott, megmerevedett. — Megállj csali, — mondá az apa, s hozzá evezett. JJe akkorra a fiú hátrabukott, egy tekintetet vetett apjára — és elmerj it, Tliord nem akarta hinni, megállította a csoluakot és mereven nézett a helyre, hol fia elmerült. Azt hitte, hogy fel kell jönnie. Erre egy pár bugyborék mutatkozott, még egy pár, azután, egy nagy egyedül, ez szélpattant — és a tó megint tükörsima lett, Napokou, éjeken át étel és álom nélkül evezett azután e bel ven az apa; szegény úgy sóhajtozott a fia után. Harmadnap meg is találta a hullát, vállaira emelte és haza vitte. * Egy év múlhatott el azóta. Egy késő őszi estén a lelkész előszobájában valami neszt hallott, mintha valaki óvatosan a zárat keresné. A lelkész kinyitotta az ajtót, melyen egy magas, görnyedt alak lépett be. A lelkész sokáig nézte a sovány, ősz, embert. Végre ráismert. Thord volt. — Ugyan csak későn jösz, — mondá csöndesen. — Bizony későn jösz, — szól Tliord s leült. A lelkész szembe ült vele és hosszú csend állott be, Végre megszólt Tliord: — Vau nálam valami, amit a szegényeknek szántam. Erre aztán pénzt tett az asztalra. A lelkész megszámlálta. — Sok péuz! — mondá. — Eladtam a majorságomat. Ez a vételár fele. A lelkész sokáig mereven nézett reá, azután megkérdé : Mihez akarsz most fogni ? — Valami jobbhoz ! Ismét hosszú csend állt be. Thord szemei a padozaton csüngtek, a pap pedig őt szemlélte figyelmesen. Azután igy szólt ; — Ugy-e, hogy áldást hozott rád a fiad ? ! — ügy ám, azt hozott, áldást! — mondá Thord és két kövér könycsepp perdült az arczára' Sarah Bernhardtról (Gyönge karczolatok.) Sarah Bernhardtól valami újat Írni nagy vakmerőség volna tőlünk, kiknek nem nyílt alkalmunk néhány boldog fővárosi hírlapíróval az istennő lábai elé borulni s úgy vallani be csodálatunkat és hódolatunkat. j Az istennő nagyon sokoldalú művésznő. Talán ért oly felségesen a reklám készítéséhez, mint a vakító fényű szédítő értékű ékszerek megválogatásához ; talán ért any- uyira a ruha szabás művészetéhez (már elméletben) mint a menuyire a rajongókat valami titokzatos erővel magához bírja bilincselni. Azután fest, viv, szobrot farag, épit bejárja a nagy világot, megbolonditja a goromba yankeeket, elveszi a jóképű bécsiek eszét, azután millióival, kincstárával s ragyogó művészetével meg valami harmincz francziával eljön ide hozzáuk Magyarországra, bogy néhány óra alatt fölgyujtsa Budapestet. A Figaro kezdte el Bernhardt Sarahso- ványságát legelőször tőkésíteni. Nem kellett hozzá csak egy kis torzító gúny, egy kis csípős frauezia szellem s a világhírű színésznő termetét a gyöngébb erejű pliau- tásia holmi becsukott idealizált esernyőre változtotta. Például egyszer azt irta a Figaro, hogy a hírneves Theater Fra 2 a is e előtt egy üres bérkocsi állott meg s abból Sanh Berhardt lépett ki. A ki látta Bernhardtot a sziupadou, az csak mosolyog a satyrikus tollak hálás hűtlenségein. Sarah Bernhardt megjelenése valami tüueményszertí hatással jár. Mikor legelőször lépett a magyar közönség elé a Ka- mélis hölgyben, a mint hírlapíróival már eleve megiratta, bizonyos tartózkodással üdvözölte a közönség. A légies termet, azzal a csodászerű darázs derékkal, azokkal a hosszú karokkal s azzal a lebegő imbolygással arra enged következtetni, hogy az istennőnek nincsenek is izmai, csak finom idegei. Egyedül csak finom idegei. Még legkisebb mozdulata is csupa mevő idegjáték. Szép mandolametszetű szemei, keleti idomú orra s vékony, finom ajkai egy rendkívül érdekes tanulmány fő alkatrészei. Hát még az a csodazengésű lyrai hang , A művészet megszépít. A ki a szó munkása s az alakítás napszámosa, mikor a művészet birodalmába lép s vei era gadj a lelkünket, nem lehet rút, nem lehet rokon- szenvetlen, ha még olyan nem szabályos vonásai is vannak. Sarah Bernhardtnak nemcsak hogy rendkívül érdekes feje vau, de kifejezés teljes arezvonásai határozottan elragadó bájossá j varázsolják jolenségét, mikor átszellemül s * nem közöttünk, hanem magasabb régiókban szárnyal. Soha tébolyodottabb lelkesedést s ra- ; kouczátlanabb tetszés rivalgást nem hallott I még a népszínház, mint mikor Sarah a ne- j gyedili és ötödik felvonásban mindenkit egy,- formán megbűvölt. A mi arezunknak fájt., mikor Armand Duval (Daria) a pénzt Marguerite Gauthier i szeme közé csapja. Frappánsabb és megrendítő bb hatású jelenete*, melyben annyi vak- j merőség, művészet és kegy ellenség olvadt j össze, sohase láttunk. Vakító gyémántjairól hasábokat írnak a lapok. Ruhatáráról valóságos tanulmányok jelennek meg. De tüneményszerű tehetségéről is bőven sort kerítenek. Minden j kritikus koszorút nyújt neki, minden lap az ő mngasztalásával van teli, minden em- . bér csak róla beszél.
