Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 9. szám
leinek nevéhez és állásához igények vannak űzve. Tehát viselje a társadalom terét sok olyan váll is, mely eddig még nem fejtette ki erejét. Hölgyeink és ifjúságunk vannak hivatva a lelkesedés tüze ápolására s ezeknek kellene első izhen is kitartó és csüggedetlen munkásságot kifejteni az életrevaló társadalmi eszmék fölkarolására keresztülvitelére. Lelkesedést a közöny helyett, munkát a kényelem helyett, kitartást a csüggedés helyett tetteket ékes mondások helyett, lelkiösmeretes munkát fölszínes elsietés helyett s akkor társadalmi életünk egy nagy hajáról : az általános tespedésről és tétlenségről nem fogunk írni többet. Kereskedelmi ifjúság egyesületének — alakuló közgyűlése. — Múlt vasárnap az egyesület hivatalos helyiségei szokatlan nagy számban voltak látogatottak. Restauratió készült s ez már magában véve bírt annyi érdekkel, hogy összecsoportositsa azon tagokat is, kik különben az egész éven át feléje sem szoktak nézni az egyesületnek. Részünkről örömmel üdvözöljük az újjá alakított társulatot, habár őszintén sajnáljuk, hogy az egyesület tevékeny elnöke Frey Fereucz ur, végleg visszalépett. Meg vagyunk róla győződve, hogy a derék egyesület, mely városunkban már sok társadalmi érdemet szerzett, fokozott buzgósággal fog ismét előre törni, hogy megint elérje azt a helyet, hol legszebb törekvésű egyesületeink virágzanak. Az alakuló közgyűlésről a következő tudósítást vettük: Dr. Aldory Mór egyesületi alelnöknek megnyitó beszéde után felolvastatott az utolsó választmányi ülés jegyzőkönyve, mely tudomásul vétetett. Előterjesztetett azután a pénztári számadás, mely örvendetes tudomásul vétetvén. Brucsy János ur elnöklete alatt Adaraik Gv. és Weis/. M. urakból álló küldöttség jelöltetett ki auuak megvizsgálására a választmány a pénztárnoknak a felelősség alóli felmentményt megadhatja. Az elnök lemondásával kapcsolatban megemlékezik alelnök ur Frey Fereucz volt elnökuek kitűnő érdeméből. A közgyűlés jegyzőkönyvileg köszönetét szavaz Frey Fereucz lelépett elnöknek. Az egyesületi re ndes tagok körében szervezett dalárda bemutatta a közgyűlésnek haladását, mely tekintve a tanulásra eddig fordított idő csekélységét igen meglepőnek mondható. A közgyűlés felhatalmazta a leendő választmányt arra miszerint tanácskozzék a felöl miként lehetne a fiatalság kiadásán könnyíteni. Dr. Aldory Mór elnök ur átadja a pénztárnoknak 88 éz 208. szám egyenként 25 ftról szóló ipar- banki könyvecskét 1878. évről hátralékos kamataival, továbbá egy iparbanki részvényt 804. szám a. 2 évi szelvénye, 1879, 1880 és egy 100 írtról széló vevéuyt. A könyvtárból hiányzó könyvek átvizsgálására a választmányt bízták meg. A lapokra nézve a megrendelés szintén a választmányra bizatott. A tisztujitáson egyhangúlag választottak még pedig a következő eredménynyel: Elnök: Dr. Aldory Mór, alelnök: Major János, Titkár: Kőrösy László, jegyző : Adamik György, pénztárnok : Matus Gyula, könyvtárnok : Kiszlingstein Sándor. A választmány pedig titkos szavazat utján igy alakult: Bátory Zoltán, Brticsi János, Farkas Tivadar, Frey Fereucz, Frey János, Gogola Fereucz, Kartaly István, Knappe Károly, Kőim Vilmos, Laiszky Jáuoa, Majer Imre, Nedeczky Gyula, Raab Simon, Scheiber Rezső, Sclüitziuger Károly, Weisz Mór urak. A választások megtörténte után a lelkes közgyűlés feloszlott. Kereskedelmi Társulatunk alakuló közgyűlése. — jan. 27-én. — A nevezetes egyesület szokás szerint gyéren látogatott közgyűlését Marossy József elnök nyitotta meg. Lehetetlen káros hatású iudoleutiával nem vádolni minden tekintet nélkül mindazokat, kik a társulatnak csak névleges tagjai s a legérdekesebb közgyűléseken visszavonulásuk által tűnnek föl. A Kereskedelmi Társulat közgyűlésén kétségkívül életrevaló és pártolásra méltó kérdések voltak napirenden. Ép azért nem lehet eléggé sajnálkozni a tagok közönyén. Az elnök mindenekelőtt bejelenti, hogy az egyesület aleluöke, Mihálik Bálint beadta lemondását. A közgyűlés sajnálattal veszi tudomásul. Jelenti azutáu, hogy a postai-kérdésbeu azt végezték, mikép postánk nemsokára államivá fog átalakulni s három levélhordó fog alkalmazást nyerni. Erre áttérnek a választmány működésének tárgyalására. A Társulat választmánya a lefolyt évbon öt v. s egy bizottsági ülést tartott. A buda- győri vasút reánk előnyös kiépítésében a választmány nem mulasztotta el megtenni mindazon intézkedéseket, melyek hatáskörében voltak. A házaló kereskedés megszüntetése végett a választmány a megye törvényhatóságához újabb indokokkal támogatott kérvényt nyújtott, melyet a megye részéről ugyan pártolólag terjesztettek föl a kormányhoz, de teljes sikere azért még sem volt. A miniszter ugyanis hajlandónak mutatkozik a házalás némi megszorítására, de mindeddig még ér - tesitést nem küldött le. Az uj fogyasztási adók ellen a választom ny igeu erélyes actiót fejtett ki, a meuuyibeu azt helyi kereskedésünkre nézve veszedelmesnek tartotta. Felirt ez ügyben városunk és megyénk országgyűlési képviselőihez is. Nem kevésbé foglalkoztatta a választmányt az országos vásárolt tartamának kérdése is. „November havában ugyanis — mint a választmány jegyzőkönyve Írja — az iránt nyujtottuuk be kérvényt a városi tanácshoz, hogy az országos vásárokon megjelenő idegen kirakodó kereskedőknek a vásár után való ittartózkodásukat, a mi többnyire beteli • is elhúzódik, a helyi ipar és kereskedelem érdekére való tekintettel tiltsa el, illetőleg a vásári idő tartamon túl gyakorolt vásártartást a reudőrhatőság által esetről esetre szüntesse he. A tettes városi tanács azonban ezen fölterjesztésre azon végzést hozta, lugy miután az 1708. évi február hó 18-áu kelt s máig is érvényben lévő adománylevél szerint a kirakodó országos vásár tartása 14.napban van megállapítva, az ezen vásárokra jövő idegen kereskedők áruezikkeik eladására az 1872. évi Vili. t. ez, 32. §. alapján jogosultak? A választmány elhatározta, hogy ez ügyben városi közgyűlésünk rokouszenvét keresi meg. Jelentik továbbá, hogy a megyei közigazgatási bizottság a választmány kérelmére azonnal jó karba állította a vízivárosi híd s hajó állomás közt való utat. A náÉaiut miseriái miatt hasonlóan lépéseket tett a választmány, melyek szintén eredménynyel kecsegtetnek. A társulat iránt mutatkozó közöny megszüntetésére is kiterjedt a választmány figyelme. 153 esztergomi kereskedő közül csak a fele van bekebelezve a társulatba. A társulási kényszer tehát nálunk is sikerrel lenne alkalmazható. A postai kézbesítési dijakat a választmány szintén kifogás alá vette. De post.ahivataluuk kimutatta, hogy a kézbesítési díjszedése egészeu a miniszteri rendelet szerint történik. Fölemlíti még a jegyzőkönyv az iparkamara1 választások ügyét is. A választások, melyek öt évre szólnak, már legközelebb meg fognak ejtetni. Esztergom város és megye részéről ugyanis négy külsőtag lesz beválasztandó és pedig kettő a kereskedők, kettő az iparosok köréből. Végül a társulat költségén föntartott vasárnapi iskolák állapotáról emlékszik meg a jelentés. A két osztályú vasárnapi iskolába 31 tanuló iratkozott be. A tanulók viselete ugyan kielégítő, de előmenetelük igen lassú, ép azért jutalom- rs ösztöndíjak kitűzését javasolja a választmány. A pénztári kimutatás a múlt évről következő tételekre szólt: Bevételek: Pénztári maradvány 1879-ről 626 frt. 44 kr. Tagdíjakban 290 fit. Ta- nonezdijak 113 frt. Bekebelezési dij 65 frt. Felsza- baditási levelekért 14 frt. Kamatokban 35 frt. 99 kr, Összesen 1144 frt. 43 kr. — Kiadások Tanítók fizetése 180 frt. Jegyző 80 frt. Szolgák 46 frt. Nyomtatványok 17 frt 60 kr. Irodai sze-\ relvéuyek 10 frt. 58 kr. Rendkívüli kiadások 9 frt. Segélyezések 28 frt. Két dar. Betéti könyv 634 frt. most már nem dolgozhatott, csak varrt kis ruhácskát, kis üngöcskét, s mindent a mire a kis világpolgárnak szüksége leszen. Imre most már kétszer annyit dolgozott, napjában kétszer ment halászni, reggel is, és este is. Épen deczember volt s egy délután ismét fogta Imre a hálót, meghagyta a feleségének, hogy jó nagy tüzet rakjon mire hazajő a jégről, s azzal ment társai után, kik már a parton vártak reá, — mert egyes embernek nem tanácsos a Balaton jegén bolyongani. Oh, mily szörnyeteg az a Balaton! Egy második Moloch, mely minden évben megkívánja áldozatait, télen úgy, mint nyáron. Nyáron, ha zsákmányát be akarja csalni, a legmosolygóbb, legszelídebb arezot ölti fel, s az áldozat gyanútlan hajtja csónakát a tükör-sima viz-szinén. Mikor aztán már messze, benn fele-vizen leug a csónak, akkor egyszerre kitör egész szenvedélyében, s mint vihar a porszemet kapja föl; sodorja keblébe a csónakot.— Télen pedig, oh télen még borzasztóbb. Mikor a szegény halászok keresetük után indulnak be a jegére, akkor egyszerre „riad“ a Balaton, s óriási dörgéssel százfelé repedeznek jégtáblái, s megtörténik hogy nyolcz-kilencz ember szorul egy ily törékeny jégdarabra, s azt a vihar hajtja előre, s elveszti. Még borzasztóbb az, ha a halászt köd lepi ott a jégen, akkor nincs menekvés, mert száz közül egy esetben jő ki az áldozat, a többi bent pedig vagy elbolyong mig megfagy, vagy alig hegedő halász lékro jut és elmerül. De térjünk vissza történetünkhez. A halászok kivetették a hálót, még pedig szerencsésen. Már jó ideje dolgoztak, midőn a tihanyi partok felől sűrű köd csapott a Balaton jegére. A halász gazda figyelmeztette társait, hogy jó lesz sietniük, mert a l<ít az a köd itt benn ér, az élve nem menekül innen, annak vége van. A halászok iparkodtak, s pár perez alatt össze rakták a hálót, csak még Imre nem volt kész, kiuek ma szokatlanul jó fogása volt és annak összerakásával foglalkozott. A többiek indulni akartak, de a gazda kijelenté, hogy a ki velők bejött, velők kell kimennie elmaradni nem szabad. Végre engedett Imre biztatásainak a ki azt mondta hogy csak menjenek, u követni fogja őket. Elindultak tehát, s pár perez múlva — a mint látták — utánuk Imre is. Terhe azonban nehéz lehetett, mert minduntalan le kellett tennie, s igy el-el maradozott társaitól. Azok siettek, mert a köd már elért egész parthoszszában, s igy történt mikor Imre rövid pihenés után fölkelt egyszerre elvesztette őket szemei eiől, s azon vette észre magát, hogy a legsűrűbb balatoni köd közepette áll. Felragadta terhét futni kezdett, futott futott, s egyszerre összeroskadt. Kétségbeesésében kiáltozott, — de semmi uesz, — semmi hang! Összeszedte erejét, ott hagyta terhét, s ismét futni kezdett, de már akkor nem tudta mely irányban fut. Futott-futott, egyszerre megbotlott — saját terhébeu, a honnan kiindult. . A többiek ez alatt már rég a partra értek s várták Imrét. Az nem jött. Eltellett egy negyed — egy fél, — egy óra s Imre nem jött. A halászok aggódtak, kurjongattak, kiáltottak, s egyszer miut- ha hallottak volna valami hangot, de Imre csak nem jött. Bemenni érte a jégre, s igy a biztos halálba senkinek sem volt kedve.. Fellármázták az egész falut, meghúzták a harangot, óriási tüzeket raktak a parton, hiába, — hiába, — Imre nein jött. Felesége is ott volt a parton, sirt, jajgatott, átkot szórt a Balatonra és azokra, akik őt ott benu hagyták. Be akart rohanni, de visszatartóztatták. Sikoltozá Imre nevét, hiába — hiába ! . . . Időről időre mintha valami tompa hang hallatszott volna a sűrű ködön keresztül, de ha hallgatóztak, ismét csak semmi! . . semmi. . . Egyszer úgy 11 óra tájban, egy velőtrázó kiáltás hangzott, ezután minden elcsendűlt, vége volt mindennek. Rózsi e kiáltásra kiszaldtá magát a tartóztató kezek közül; a jég felé rohant, de a partonösz- szerogvott, eszméletét veszté. Visszavitték a faluba és ápolni kezdték. A parton még tettek kísérletet Imre megmentésére, kötelet kötöttek egy merész halász-társa derekára, de az is kijött fulladozva, eredménytelenül. Reggel aztán, mikor a köd eloszlott, megtalálták Imrét a parttól két puska-lövésnyire, megfagyva, halász zsákmánya nem messze tőle ott volt egy kör közepén, a melyet ő taposott mindig ugyan egy körbe futkosva körül. A mint a nyomokból kivehető volt, utoljára már úgy vonszolta magát a havon, s mindig oda ért a honnan kiindult, mig végre e hajmeresztő pályán megfagyott . . . Rózsi nagy gyásza után — kegyetlen szülei még akkor is megtagadták tőle az ápolást. — Egyszerre csak, mintha büntetésképen esett volna házuk leégett, barmaik elhulltak, s a büszke apa elment a faluból a városba, hol napszámmal tengeti életét. Hogy Rózsi nagy betegségéből felgyógyult, azt is csak jó embereknek köszönhette. Eszét azonban nem nyerte többé vissza soha. Gyönyörű fekete fürtjei betegsége alatt mikor holt fiúcskát is szült, megfehéredtek, piros areza elránezosodott, senkisem ismerte föl benue a hajdani „szép Rózsit“ most már csak a „szegény Márvá nyné “nak hivja mindenki. 6 pedig várja az urát reggeltől estéiig, s várja azt a harmadikat a kinek számára olyan szorgalmasan varija azt a kis üngöcskét. Szegény asszony! , . Szegény Mérványnó ! . . Várkonvi Dezső.
