Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 89. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a ■ egész évre ...................................................(? IV t f él évre.........................................................3 „ évnegyedre....................................................1 . Egyes szám: 6 kr. \í ^ldli7.olési pénzek íiz „Esztergom és Vidéke“ kindóliiViitfilálmv Szénbenvi-tér 35. sz. infézendők. Megjelenik : lie te ii ki M t ké ts z e i vasárnap és csütörtökön. Myillíér petit sonniként 20 In-. Hirdetések a legglcsóbh áron közöltéinek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, J^ŐRINOZ-UTCZA ^0. SZÁM ALÁ, iutézen dók. Kéziratokat nem adunk vissza. Hazafiuiérzések szabadsága A halottak ünnepe mindazon ke- gyeletes traditiók között, melyeket anya- szentegyháznnk reánkhagyoiüányozott, a legkegyeletesehb, a legtartalmasabb s a legszentebb. Azon a napon a múlandóság s az örök megsemmisülés megrázó eszméje uralkodik szivünkön s az ember tragédiáját [minden halandó egyformán fölfogja s átórzi. És azon a napon a vallás vigasza szerint föltámad bennünk egy gondolat, mely szerint a legnagyobb Igazságszolgáltató az élet lejátszott tragédiáját a jutalom vagy büntetés utójátékával fejezi be. Vallásunk legjótékonyabb áldását érezzük azon a napon, mikor kedveseink sírján resignálunk az életnek s a feltámadás eszméjét keressük vigaszul meg nem érdemelt szenvedéseinkért. Az emberiség virágának, az ifjúságnak van föntartva ezen a napon olyan sirokat megkoszorúzni, melyek még a jozapháti találkozás előtt örökkévalóságról és halhatatlanságról beszélnek. Mindenütt meglátogatja ilyenkor a nemzet ifjusága a nemzeti sirokat, a nemzeti halottakat s megkoszorúzza azok hantját, a kik a hazáért éltek és haltak.-A főváros halottak napjának megünneplését csakis a magyar ifjúság tes- r tületi részvéte teszi imposánssá és fön- \ ségossé. Nekünk esztergomiaknak is vannak [ halottjaink, a kik a nemzet halottjai, i a kik legalább az elmúlás ünnepén i megérdemlenék a részvét koszorúját, de a kikhez nem zarándokolnak ki közönségünk, egyesületeink s ifjúságunk tagjai. Ott pihennek csöndesen a Duna partjától nem messze, a várostól jól távol s a rokonszenvtől és elismeréstől legmesszebb. „ H a t s z á z négy honvéd temetkezése“ van ráírva az egyik oldalára. „Százhetvenöt o sátrak katona nyughelye“ van rávésve másik oldalára. Oh tudjátok-e mit jelent ez a néhány szó egymás mellett? A magyar szabadságharcz szomorú és dicsőséges történetének egy lapját, eg-y epitaphiu- mát. A magyar lovagiasság egy világraszóló jellemvonását s a nenies- lelküség egy példátlan képét, mely egy sírba temeti hőseit az ellenségekkel. Egyetlen egy nap van az egyház ünnepeinek sorában, midőn az a nagy sir megdicsőitést vár. És ez márczius tizenötödike. Az ifjúság ezen a két napon nem visz ki koszorút, nem hoz onnan lelkesedést. mert meg van ti 11 v a, hogy a tanuló i f j us á g a honvéd temetőbe kivonulhasson. ügy volt az az idén is. Szigorúan meghagyták, hogy a tanuló ifjúság nem mehet ki koszorúval. Evek óta vártuk már ez értelmetlen intézkedés megváltoztatását ; de tovább már nem várunk s kimondjuk minden leplezgetés nélkül egész nyíltan azt, a mi a szivünkön fekszik. A tanuló ifjúság nézetünk szerint nemcsak azért van, hogy nvolez osztályon keresztül a mensa ejtegetését, Pythagoras teltételeit, az accusativus cum intimtivot s a különböző görög rendhagyó igéket megtanulja. Hanem mindenek előtt azért, hogy hazafias szellemben nevelve, jövőben a nemzet lelkes liarczosai közé lépjen. Ha a vallás szigorú követelményeinek minden egyes tanuló aláveti magát s zord tavaszi jdőn órákat kör- menetez végig a városon kalaptalanul s hosszú álldogálásban, akkor nemcsak elvárjuk, de megköveteljük, hogy a kazafiság követelményeinek is minden tanuló ifju eleget tegyen s az „egészségi szempont“ ürügyül ne szolgáljon. Nem „tüntetés“ az s nem „egészségellenes“ az, ha az ifjúság azon a két napon kivonul ahhoz a négyszáz nyolcz- van halotthoz s olyan programmal üli meg ünnepét, mint a temetőben két olyan beczetanár sírja fölött, kik iránt az ifjúság mindeu esztendőben le van „kötelezve“ a kegyelet nevében. A kazafiság nevelése s a nagy eszmék megízlelése az ifjúság lelkében ez idő szerint minden magyar ember előtt ezerszer többre van becsülve, mint száz physikai tan tétel pedáns betanulása vagy ötszáz görög ige kifogástalan ejtegetése. Nem akarjuk, hogy valaki hálátlansággal vádoljon. Tanárai iránt minden müveit ember megőrzi az életben azt a tiszteletet, melyet hálája fejében leróni köteles. Azt sem akarjuk, hogy az ifjúságnak a hoiivédtemetőbe való kivonulás betiltása miatt benezés tanári karunkat valaki hazafiatlansággal vádolja. Mert hazafiasabb irányú tanitórend nincs is több Magyarországon. Csak azt akarjuk csikkünkkel elérni, hogy a tanuló ifjúságnak ne emeljen jövőben a túlságos szigor korlátokat hazafiul kötelessége legszentebb teljesítésében. Engedjék meg az ifjúságnak, melynek anélkül is kenyere a lelkesedés s hivatása a hazafias felbuzdulás, hogy halottak napján megkoszorúzhassa s márczius tizenötödikén megdicsőithesse azt a sirt, a hová hatszáz négy honvéd s százhetvenöt osztrák katona van eltemetve. Nem lesz abból „tüntetés,“ nem lesz abból az iskolai fegyelem megszakadása. Hanem az elhagyatott sir iránt a közönség érdeklődésének fölkeltése s az ifjúság szivedobogásának el nem fojtható felbuzdulása. Cseréljen tantermet azokon a napokon a tanár s menjen ki az isten szabad ege alá a hősök csontjaihoz, ott lesz legnagyobb foganata a leg- fölségesebb eszméknek : a kazafiság élesztésének s alkalma az újabb magyar történetnek néhány szent sirka- lommal való illusztrálására. Senkisem tesz semmit ezeken a nagy napokon a honvédtemetőben, ha az ifjúság nem kezdeményez. Az ifjúságot azonban ne akadályozzák olyan érzések nyilvánításában, melyek nemcsak szent kötelességek, de olyan imádságok is, milyenekre a vallás nevében már évtizedek óta minden tanuló szigorúan rá van utalva. Szabad nemzet szabadon gondolkodik és érez ; miért legyen egy szabad nemzet ifjúsága eltiltva a szabad A honvéd-album olvasásakor. [ Forgatom a könyvet, hol előre s hátra, JUgy dobog a szivein mégis, mintha fájna... I Büszke magyar nemzet, szegény árva nemzet, r Tégedet az isten nagy átokkal vert meg! I Ha virrad is néha, hamar gyászos lészen vége I Búbánatos felhők borultak az égre... kAlig egy-két évvel nem is olyan régen ; Hlyen hajnal virradt a keleti égen. I Bíbor sugarától fölébredt a dalnok, 3 S vérbe mártott kézzel pöngette a lantot : „ „Talpra magyar“ zúgott, harsogott az ének 3 Csatákra szálltak ifiak és vének. 3S merre a Dunának hullámai lejtnek T Tudta ezt a szép dalt. öreg, ifjú, gyermek. AMég a rengetegbe nyíló kisbokorba A.A daloló madár is ezt a dalt danolta. OGyermekét az anya maga küldte harezba, TPedig olyan ifjú, zsöuge még arcza! OCsak gyermekét küldte, s véle ment az apja; HjHa egyedül menne, talán meg is lialua, ^Elkísérte szépen, ott is maradt véle: DHa a fiú meghal, apja minek élne ? >S mint a tenger habját, ha vihar kavarja, (.Egymás mellett küzdve, rohantak a tüzbe. /Ma még regélgettek a kendalló mellett, Holnap csatasikon kergették az ellent, Hát a „piros sapkás“, az volt csak a gárda '/Nem lesz a világon soha többé párja ! A merre ők mentek, a mérre ok szálltak. Angyala is vélük volt a pusztulásnak; S gyáva pimasz módra elfutott az ellen A piros sapkának ki állhatna ellen?... S elhangzott az évek elesett a dalnok Sírján a felejtés vad virága hajtott... S nemzete, mely egykor, szabadságért égett.. Rabigába görnyed egy gazember végett... Gonosz volt a szive, azután a lelke, Miért annyit küzd tel?, egy nap eltemette ; S bitófára jutott auuyi uemes vére — Verje meg a népek nagy Istene érte. Forgatom a könyvet hol előre s hátra ügy dobog a szivem mégis, mintha fájna Halováuy orczámon egy köny pereg végig, Haragom hulláma fölcsapkod az égig,— Majd itt a szivemben halotti csend lészen, Fájdalom és harag egybe folynak szépen S kérdő szemmel nézek fel a csillagokba: Mikor virrad újra, mikor a magyarra? ! Lévai Sándor. Lipcsei levél. (Enyhítő körülmény s az első benyomás. — A ezókiatsártsi iparbank. — Luther szelleme. — Sz. Financia. — Mivel akartak megetetni ? — Studentok, sör, biliárd, restaurant, conditorei, kávéház és blümchenkaffee. — Az én dajkám. —) Már sötétes este volt, hogy haza küldött sóhajomnál nagyobbat nyújtózva, két napi ntazás után válogatott szóvirágokban menesztettem fel imámat uj Lareseim trónusához . Még ekkor, a hegyes szobaleáuy s bécsi származására valló hamiskodása enyhítő körülményt képezvén, elég boldog valók. Keblem legerősebb bizodalmát vetettem meg a nagy német apostolban, ki égi lantján száz évvel ezelőtt ezt pengeti vala; „Meiu Leipzig lob’ich mir; es izt ein kleiu Paris,“ s ha ez igaz volt akkor, esztelen- ség szorongó kebellel kél esnek gondolni a jövőt most, midőn térdig járunk már valamennyien a czivilisatio rózsáiban, torkig vagyunk az élvezetekkel s ha tetszik, jakár bele is fulladhatunk bámulásába a sok szépnek és jónak, melyek számára díszes csarnokok, oszlopok érezbof, magukat dicsérő mulató helyek, emlékezetes pantheouok kerültek, bizonyosan ide is becsapott hullámaiból a tenger sok pénznek, amely nemrégiben elöntötte Berliut. Megnőtt étvágyam s a kíváncsiság leküzdhetetlen ingere csakhamar kiűztek az utczára. Féltem kilépni a kapuból,-hátha csalódtn fogok ? Igazán nagyon jól esett látnom, hogy gyönge, átlátszó köd terjeszté szét szürke szárnyait uj otthonom felett, s hogy bágyadtan pislog felém katonás sorokba állított vas oszlopokról a gáz legalább igy minden csalékouy félhomályba burkoltan támadja meg lelkemet. Oh az a gondviselés kedveskedése ! A tompa zsivajon részvétkeltőleg hallatszik át egy-egy befogott szelindek haragos ugatása, máskülönben a harmóniát nem zavarja semmi. A nagyság szerint rendezve látszó házak teteje nyomtalanul vész el a magasban s a várost körülfutó liget sárguló fái közt, mi szükség mondanom nem csattog a csalogány, nem csiripel a házias veréb s (szükség mondanom) nem tmrbékoinak alatta vad szerelmesek. Itt talán nem is szabad. Külöuben kit is ragadna el a vágy ömlengeni ilyenkor; spiritus keringjen annak ereiben s izzó szén darab legyen a szive. Egy fordulónál meg édes érzelem ölelt gyöugéd karjaiba, ám kezdetben uagyon szorítottt. lírain istenem, ne vigy a kisér- tetbe, hisz ez a czeklatsártsi iparbank! Az ám, nini a kis tornyocskák s rajta a tüskés buzogány fejek. Még a kapu vakmerő ive is szakasztott rávall. Hah mily ördöu- gös szellem űzi velem játékát ! Ez az akár ki mit mond. — Pedig, engedelmével, én mást tudnék mondani. — Ugyan mit sógor ? Hát bizony ez már legalább háromszáz esztendős épület, csak újra van bemeszelve. Egy öreg ur épitteté, akit a „galambok atyjának neveztek el akkori őseink Kezéből ettek, szájából olták szomjir kát s mindig a fején meg a vállán ül- egypár példány az ártatlanság ezen symbo- luraaiból. A padlás, mint valami nagy köp- pű, az ő igényeik szerint volt bereud ezve s e kis tornyocskák ablakain rajzot talc lei is be is. Igen uram, higye nekem ez nem a czeklatsártsi iparbank. — Mit mond ? Hát igazán nem az ? Ej hát iuuen vettük a mustrát? No láinj még mire nem jön rá idővel az ember. Otromba vaskos tornya a Luther prédikáló székét őrző iskolai templomnak, hoppon maradt oidaltornyai, kormos homloku falai a túlzó soron felevő házaknak s egy néhány siláuyan világított kirakat az előtte WB* Mai számunkhoz félív melléklet van csatolva,
