Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 85. szám

toztutja s Kelen indítványát fogadja el. —

Lányi A. Szabó Gy. szavait magáévá teszi.

Sebők Zs. nem tartja szükségesnek az alapszabályokra hivatkozni, mivel azok jóváhagyva nincsenek. A Kör szabad akaratából határozhat.

E 1 n ö k kinyilatkoztatja, hogy habár a kormány az Észt. Kör alapszabályaival szemben sem tett kivételt, a mennyiben semmiféle külön egyetemi egyesület statútumait nem szokta megerősíteni, mindazáltal a hivatalos záradék nélküli alapszabályokat még a Kör alakuló közgyűlésén olyan értelemben hozták, hogy azokhoz a Kör minden tagja becsületbeli kötelességének tartja szigorúan ragaszkodni. Tehát az alapszabályokra való hivatkozás joggal történt. A közgyűlés egyhangú elhatározásának azonban mindig van ereje az alapszabályokon módosítani s ily értelemben Szabó Gyula szabályszerűen módosított indítványát szavazás alá bocsátja.

A közgyűlés egyhangúlag elfogadja azon határozatot, hogy a Kör vagyona az Esztergomi Társaskörnek adassék.

E k k e r t Antal szükségesnek látja megbeszélni azon részleteket, melyek a kölcsönök és kötelezvényekben fekvő vagyon behajtására vonatkoznak.

Zsarnóczay L. egy bizottság kiküldetését kéri, mely a kötelezvényekben fekvő vagyont behajtsa.Ó azonban a bizottság eljárásában az adósok anyagi viszonyait tekintetbe venni óhajtja. Az „E. Társaskör“-nek pedig csak a behajtott összeget kéri átadatni, nem a kötelezvényeket.

Szabó Gyula Zsarnóczay nézetét magáévá tezi azon megtoldással, hogy az összegek, melyek behajtását a bizottság nem eszközölheti, a tartozóknak adomány oztassanak.

E 1 n ok erre a következő indítványt bocsátja szavazás alá határozatra emelés végett: „a kötelezvényekben fekvő

összeg behajtására egy bizottság választass a behajlás terminusául 1882 január 1-je tűzetik ki; az addig be nem hajtható összegek az il lető taitozóknak adományoztatnak. “

A gyűlés elfogadta s a bizottságba az elnököt, Szabó Gyula pénztárnokot, Zsarnóczay és Prokopp r. tagokat választja.

Szabó Gyula pénztárnoki működésére a szokásos felmentését kéri a következő indokolással: a pénztárnoki tisztet nem folyamatosan kezelte, a menynyiben csak a tétlenségről vádolt utolsó év alatt bírta. Ez idő alatt pedig sem kölcsöntartozások (egynek kivételével) sem tagdijak az ő kezéhez be nem folytak. Nyilvános szereplések nem történtek s igy ő nem beszámolást, hanem csak kimutatást olvas fel a már köz- gyíllésileg is szentesített és nyilvánosság elé is hozott pénztári állapotokról referál.

Elnök nemcsak a pénztárnok, de a maga s az egész tisztikar részére kéri a felmentő szavazatot s elismerését annak, hogy a tisztviselők jollemesen tisztakezűen, szorgalmasan jártak el hivatásukban.

A tisztviselők, mint a kör szolgái elvárhatják sáfárkodásaikért az Ítéletet akkor, mikor a napszám ideje lejár s főleg akkor, midőn ezen ítéletnek hord- erőt is tulajdonitnak. Reményű, hogy a közgyűlés méltányolja óhaját s azt meg is adja.

Sebők Zsigmond kijelenti, hogy a pénztárnok s jegyzőnek készséggel szavaz bizalmat s felmentést; de a Kör elitének, tekintve hogy nyolez hó alatt egyetlen egy gyűlést sem hivott ösz- sze — bár jelleme s tisztakezüsége ellen nincs szava — de szorgalom tekintetében a felmentést s bizalmat nem szavazhatja meg ; ugyan ez okból az elnök helyettesitőjének a titkárnak sem, mig az ellenőrrel szemben csak akkor szavazhat felmentést, ha ezt a múlt alkalommal kiküldött bizottság vagy ennek helyettesi tője is megteszi. Indítványozza egy uj bizottság kiküldetését.

E k k e r t Antal Sebők ellenében a Kör összes tisztviselőinek feltétlen bizalmat szavaz. Szerinte nem szabad a tisztikart az utóbbi év után ítélni meg, hanem az előbbiek tekintetbe xé- telével s ezek teljesen megadják a felmentést.

A szóban forgó egy évi tétlenség oka több tag visszavonulásában s a méltatlan támadások után a tiszti kar elkedvetlenedésében rejlik, különben kiemeli, hogy az elnök a lefolyt évben négy közgyűlést hivott össze s ezek a megjelent tagok csekély száma miatt mindig határozat képtelenek voltak. —

Scheiber Zsigmond közbeszólva megjegyzi, hogy e gyűlések az egyetem tábláján hirdetve nem voltak. —

Ekkert Antal utal magára a feloszló közgyűlésre is, mely csak harmadszori összehívás után birt határozati érvényességgel ; e részben tehát legkevésbé sem lehet vádat emelni s ezért köszönetét szavaz a tisztakezű- ségért, szorgalomért, odaadó munkásságért, melylyel a Kör vezetői s különösen mostaui elnöke eljártak.

Kelen Izor Ekkert véleményéhez csatlakozik. 0 is mindenben korrektnek látja az elnök eljárását. Hogy az utóbbi időben gyűlések nem tartattak s hanyatlás állott be, annak oka egyrészt a Kör ellen intézett külső támadásokban, másrészt abban van, hogy a kör tagjainak egy része magánokok miatt kilépvén, érdemleges gyűlés nem tartathatott. Szerinte a Kör nem most, de már e kilépésekkor halt meg. Ö meg van győződve, hogy nincs s nem is volt a Körnek olyan tagja, ki annyit fáradott volna, mint az elnök s nem egy, de tiz ember, sőt az egész Kör az alapítványok ügyében s a Kör elterjedéseben nem tudott volna oly eredményt elérni, mint az elnök egymaga. Teljes elismerést szavaz.

Sebők Zs. Ekkerttel szemben megjegyzi, hogy tévedésben van. E közgyűlés czélja nem az összes évekre adni meg a fölmentést, hanem csak az utolsó évre. A múlt évekre az óvek végén úgy is megadták. A múlt alakuló gyűlésen szóló is egyike volt azoknak, kik a bizalmat megszavazták s azokért az évekért most is megszavazza. Sajnálja, hogy ez évre nem teheti. —

Elnök kinyilatkoztatja, hogy mivel az ülés befejező ülés, a felmentés az összes évekre kihat s ezen nyilatkozatához annál is inkább ragaszkodik, mert a lefolyt évre nincs miről beszámolni s nincs miért köszönetét várni.

Szabó Gyula teljes és nem föltétes fölmentést kíván.

Scheiber Zsigmond Sebők véleményéhez csatlakozik.

Szabó Gyula Sebők eljárását sem méltányosnak, sem loyalisnak nem tartja. Ö Sebőknél azt látja, hogy a bizalmatlansági nyilvánítást, mint az Esztergomi Társaskör vitázó tagja teszi s meglehet hogy az uj Társaskör megbízásából jár el. Szóló hacsak eleve sejtette is volna e különösen az uj Társaskör részéről épen nem várható megtámadást, — az alapszabályoktól egy

De nemcsak az Íróasztalon terem ám a dicsőítenivaló^ Van a konyhának is halhatatlansága s a gondos gazdasszonynak is dicsősége, a mit meg is becsül annyira, mint más nagy ember a maga koszorúját.

Mert olyan vendéglátásnál különbet nem igen szoktak csapni. Egész egyszerűen négyen voltunk s egész egyszerűségünkben felségesen elmulattunk. Apró vigalmas élmények zamatos sülttel, sziporkázó epigrammák pompás gyümölcscsel, őszinte j'ólcivállatok őszinte borral s nyájas derültség a legfölségesebb ebédutáui hangulattal következett egymás után.

Legszebben csengett össze azonban a négy pohár akkor, midőn a kedves háziász- szony névnapjára koczintottuuk. Pedig szó- 1 a la 0 beszéddel üdvözöltük s mégis sok ó kívánságot bírtunk kifejezni abban az •gyétien pohárkoczczintásban.

Nagyon hosszú tárczát kellene írnom, ,c olyan szeretetreméltóságról egyáltalán niég hosszú tárczában is eleget lehetne Írni. Még Ágainak arról az igen nemes jellemvonásáról (sein lehet Írnom, a miről múlt számunkban emlékeztünk meg.

A tartalmas nap emlékét életünk legszebb napjai közé igtattuk s mindig örömmel fogunk visszagondolni arra a legkedvesebb vasárnap délutánra, a melyet Ágainál töltöttünk.

De azért a vasárnap este is megteremtette a maga eralókezetességét.

Nagyon különösnek találtam, hogy a lipótvárosi évszázadok óta föl nem épülő bazilika harangjai siralmas elégiákban nem törtek ki. Hiszen akkor temettük az Esz- ergorai kört.

Azt az Esztergomi Kört, mely két év előtt az egész fiatal Esztergomot közös barátságban egyesitette s mely báláiról és estélyeiről csakhamar nevezetessé vált.

Néhány philiszter már akkor megjósolta, hogy Esztergomban nem szabad anyuját merni, mint a mennyit mi mertünk különben valaraenyi egyesület reudes sorsára jutunk: eltemetnek.

Hát ez a jóslat teljesedett. Tapsolhat neki egy kedves ellenségünk, a ki a sport minden kigondolható nemében már is meghódította városunk — nevetőit. Hiszen az is sport, ha valaminek csak azért is neki rugtatunk, mert lejárattak. Azután bemutathatja az engesztelő szent mise áldozatot egy igen honorábilis férfiunk is, kinek nagyobb szerencséje vau az asszonyok, mint Kant és Schlegel körül. Szerettem volna a megmaradt pérzből szobrot emeltetni számukra.

Már most befejeztük. Lépjenek nyomdokainkba mindazok, a kik vannak olyan bolondok, hogy ifjú lelkesedésüket, fáradat- lan tevékenységüket s szivölc minden dobogását az esztergomi társadalom racgele- venitésére fordítják csak azért, hogy kúpjának érte a társadalom ereitől bamba gúnyt, roszlelkű gyanút s irigy követ.

De ne folytassuk tovább. Nagyon kedves halottunk volt, ezért esik olyan nehezünkre.

Alig érkeztünk vissza a fővárosból, nagyon szomorú hírrel kellett találkoznunk! Egy derék fiatal barátunk, egy jószivü fin, gyöngéd férj, munkás szorgalmú ember, jellemes, becsületes és békés természet s

mindössze lapunk lelkes kiadója alig néhány órai szenvedés s alig néhány heti boldogság után élete tavaszán örökre elhagyott*

A kik ismerték azok mély részvéttel fogadták a szomoiú hirt.

Egyszer azt mondta ifjú uejéuek, hogy nagyon boldog : de nagyon tart tőle, hogy ez a boldogság egyszerre csak el fog inului.

Egyszerre csak el is múlt.

Itt hagyta megkezdett pályáját, szép jövőjét, kedves feleségét, szülőit,' barátait s jó embereit és elmeut mindörökre. A vallás vigasztalása szerint egy szebb hazába.

A vigasztalás gyakran meddő és sokszor hiábavaló. Vannak csapások, melyeket inkább a szivén ejtett seb vérzése enyhít, mint a mások részvételének balzsama. Önző az igazi fájdalom, szeret az magába vonulni és senkitől se vigaszt kérni. Ilyen fájdalom az, mely a visszahagyottakat sújtja.

A siralomház, a temetés gyásza, a koszorúk, a részvevők mind csak vigasztalásról beszéltek. Vajha meg is értenék nemsokára az ő tünékeny boldogságának angyalai.

Kőrösy László.

— Uj zenemüvek. Táborszky s Parsch zeuemükereskedesében Budapesteu megjelent. „Zengő bokor“ 1. Selymes Panna, ^.Szeretni: (Már az aztán valami) 3. Gyászba borult. 4. Hét utcza van a faluban. 5. A birórab. G. A rózsának tövise van. Ének- hangra zongora kísérettel (vagy zongorára külön) szorzó: Szentirmay Elemér. — Ára 1 frt. ----p

erezre sem tért volna el s nem asz- vazta volna meg a Kör megmaradt készpénzét s legkevésbé sem igyeke-. zett volna őket még kötelezvények átadásával is támogatni. Szavait ezzel végzi: „Íme ez a bála!“

Sebők Zs. személyes kérdésben szólal fel. Kijelenti, hogy ő nem mint a Társaskör tagja, hanem mint az Esztergomi Kör tagja van jelen. Különben meg van győződve, hogy az Esztergomi Társaskör, ha e szavakkal nyújtják át neki a pénzt: itt van

alamizsnául, jutalomkép, mert tagjai az E. Kör tisztviselőinek bizalmat szavaztak, nem fogadja el.

Elnök figyelmezteti a szólót, hogy a tárgynál maradjon.

Sebők Zs. megjegyzi, hogy nem ő volt a személyeskedés kezdője. Kijelenti, ha az összes évekre teszik fel a bizalom kérdését, kész megszavazni, mert az utóbbi év mulasztásait az előbbi évek előnyösen egyensúlyozzák.

Elnök az összes évekre teszi föl a felmentés kérdését.

A közgyűlés egyhangnlag megszavazza.

Elnök felszólítja n közgyűlést, hogy az Esztergomi Kör feloszlását mondja ki.

A közgyűlés a feloszlatást egyhangúlag kimondja.

Több tárgy nem lévén, elnök a gyűlést következő óhajtással oszlatja fel: Az uj Esztergomi társaskör még mielőtt mi feloszlottunk volna, átvette tőlünk az eszmét a segélyezés, önművelés s a társadalmi élet szolgálatának eszméjét. Éhez az örökséghez és hagyatékunkhoz az Esztergomi Kör legvégső szava szerint: sok szerencsét kívánunk!

Ezzel a feloszlató közgyűlés véget ért.

Budapest, 1881. oct. 16-án.

Dr. Kőrösy László Sebök Zsigmond

elnök ideig!, jegyző.

A jegyzőkönyv hiteléül: Zsarnóczay László, Szabó Gyula

Hírek

— Herczegprimásunk holnap tér vissza Budapestről s bérmautra Pozsonyba megy.

— Herczegprimássnk szerdán a fővárosba utazott, hogy a főrendiház fölirati tárgyalásain a magyar püspöki karral egyetemben részt vegyen.

— Berényi Zsigmond temetése csütörtökön d. e. 10 órakor volt. Lakodalmát is, temetését is eső mosta el. A zimankós idő daczára nagy közönség jelent meg s hogy mennyire általános volt a rokonszenv, azt leginkább vallják a következő adatok. — Iparosifjuságunk egyesülete testületileg kivonult s gyönyörű koszorút hozott „hálája jeléül“ az egyesület egyik alapítójának. Kereskedelmi ifjúságunk egyesülete szintén igen szép számmal képviseltette magát s elhunyt tagtársa ravatalára díszes babérkoszorút tett le. Koszorút küldött Buzárovits Gusztáv könyvkiadó az ő kar társának. A Bu- zárovits-féle könyvnyomda, az elhunyt több barátja, a nyomdaszemólyzet s egy babérkoszorút széles fehér selyem- szalagokkal az Esztergom és Vidéke szerkesztősége. A gyászszertartás az uj izraelita temető kápolnájában folyt le. Dr. Weisz rabbi a család „több“ tagjának kivánatára német gyászbeszédot tartott. A megható szertartás alatt szivhasogatóan zokogtak a sújtott család tagjai s minden részvevő szemében a fájdalom könyüi ragyogtak. Legyen korai sírjában édes álma s leljenek megnyugvásta gyászolók a végzet meg-