Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 82. szám
több évig- forgalomban levő kötvényekből kevesebb fog kelleni. Ezen módozat szerint egy 30 éves fogffyasztó, ki évenként 1500 frtot költhet, 2100 forintig válthat életbiztosítási kötvényt, mig egy hasonkorn, ki azonban 400 frtot költhet. 5700 forintig, a nélkül, hogy egy krajczár dijt fizetnének. A kérdés valóban megérdemli, hogy mentül behatóbban foglalkozzunk vele a magunk érdekében. Szellemi életünk érdekében. Tisztelt Szerkesztő úr ! Több alkalommal olvastam becs lapjában olyan eszméről, mely eddi gélé még mindig a meg nem testesült eszmék közt maradt s ez a felolvasások ügye. Az esztergomi társadalom olyan csekély körű, az intelligent!-» mindössze olyan parányi, hogy egymás nélkül semmire sem képes s ha a családok össze nem olvadlak, megszűnik minden lelkesedés a szebb és jobb iránt s bekövetkeznek a mindennapos lethargicns jelenetek. Az emberek elvégzik napi teendőiket s azzal ki van. Elzárkóznak a világtól, önzők lesznek, mert megszűnnek érdeklődni a mások öröme vagy bánata után, apathiát éreznek minden iránt a mi nem egyeztethető össze az ő csöndes mindennapi életükkel, — mely valóban alig is áll egyébből, mint bizonyos gépies és szűkre mért munkából. Szellemi életünk érdekében igen keveset mozgunk. Ott a kaszinó csak azért, hogy pangjon és hogy bele ne merjen fogni olyan dolgokba, a melyek túlszárnyalnák a mindennapi csöndes tétlenséget. A szellemi elet hiányát pedig annál inkább érezzük, mennél hosszabbá válnak az esték s mennél üresebbé is. Találkozásokról, összeolvadásról szó sincsen. Az emberek úgy elidegenednek egymástól, mintha ellenségek lennének s a közöny és önzés olyan napirendre kerül, mintha csak az lenne az élet hivatása. Van nehány képzett tanárunk, éné a kopár tál területeket, hanem igen művelő hatással is volna az ifjúságra. Különben is maga a kiállítás munkája nem kerülne sokba. Említsék föl ezt az ideát. Végig sétálva a budautezát, Agai az ő szellemes előadásában régi reminiscentiáiból idézett föl sok kellemes visszaemlékezést, mikor még húsz esztendő előtt itt járt Esztergomban mint maturizáló diák. Akkori tanárai közül már egy sincsen a mostani tanári testületben, de iskolatársa közű még talált egyet, a kit azonnal is meglátó- ■gatott. Ez az egy Máj er Sándor ur volt, le .rendkívül megörvendett régi jó czimborájá- uak s valóban legkellemesebb napjai közé •sorolhatja azt a napot, melyen régi iskolatársa s az első magyar tárczairó találkozott nála. A sok édes visszaemlékezésen kívül jutattott neki még olyan édes ezukorkák- ból is, melyek liánom is varázsolták vissza Agai érczes hangját, de legalább abban a jó szándékban dolgoztak. Bealkonyodott. A Fürdő vendéglő nagy terme szép közönséggel kezdett megtelni s főleg a körszékeket a legelőbkelő családok foglalták el. Mindenki várva várta a kitűnő vendég megjelenését. Mindenekelőtt azonban kinyilatkoztatták a programm változást valamint azt is, hogy Agai ur a második pouton fogja megkezdeni felolvasását. Borovicska Adolf hegedűjátéka nyitotta rnog az estélyt. A derék fiatal zenész újólag igcu szép tehetségeiről tett tanúbizonyságot s olyan hévvel is virtuozitással játvan több zenei erőnk, van nehány egyéb tehetséges elemünk, valameny- nyi szívesen közreműködnék, ha csak attól nem tartanának, hogy a közönség cserben hagyja őket. Csak olyan embereink nincsenek, kik a kezdeményezést saját kezükbe vennék s a társadalom érdekében estéink kellemessé tételét előmozdítanák. — Mennyire változatossá válnának estéink, ha az őszi s téli hónapokon keresztül legalább kétszer felolvasásokat rendeznénk s ezekre néhány szellemes tollú esztergomi erőnket közreműködésre birnók. Csak a közönség néhány lelkesebb tagja álljon össze, hogy az összevaló erőket egy beterelje. Alakítsanak csekélyebb körű felolvasó társaságot, melybe hívják meg mindazokat, kik tehetségeiknél fogva társadalmi szolgálatra vannak utalva. Foglaljanak egybe a társaságba néhány rendezőt, kik a közönséget összehoznák s a felolvasások külső ügyeit elintéznék. A többi magától menne s ha a közönség egyszer belémelegedett, akkor az olcsó és hasznos szellemi élvezeteknek biztosított keletjük leszen. Ajánlom az újra fölvetett eszme pártolását mind azok szives figyelmébe, kik tespedő társadalmi életünk fölelevenitésót hivatásuknak tartják. Egy olvasó. — Dr. AGAI ADOLF úrhoz. — Mélyen tisztelt Uram! Az Esztergomi Kereskedő Ifjak Önképző- és Betegsegélyző Egyesülete választmányi gyűléséből van szerencsém legőszintébb hálánkat és köszö- netünket kifejezni. Az a kitüntető szívesség, mellyel városunknak, illetve egyesületünknek valóban feledhetetlen kedves emlékű egy napot szerzett, — minden időre lekötelezi tiszteletünket tehetsége és szeretetünket nemeslelkü- sége iránt. Fogadja, mélyen tisztelt Uram, az egyesület iránt tanúsított jótókony- ságáért s Esztergom müveit közönsége Ázott, hogy a legszigorúbb igényeket is egészen kielégítette. Szűnni nem biró tapsvihar előzte meg a felolvasást. Ágai Adolf a felolvasó asztalhoz lépett s elővette kéziratait. Esztergom szépei mindenekelőtt annak a sok sok szép tározónak a szerzőjén pihentették szép szemüket, ki már régi jó ismerősök, a kit már régen szeretnek és becsülnek. íróknál és művészeknél rendesen úgy vau, hogy legjobb csak vágyni látásukat, de meg nem cselekedni. Az illusiók mindig többet érnek, ha csak illúziók maradnák. Mert akárhány szellemes férfiú nem felel meg azon várakozásoknak, melyeket felőlük egész látatlanban főleg a szép világ táplál. Hiszen a ki százezrek közül ki bírt emelkedni a kit múzsák kegyeuczükuek választottak, ki nevét ki bírta küzdeni a közönséges emberek sorából s föl tudott szárnyalni a halhatatlanok közé ; annak egészen más alakjának, más arczának, más megjelenésének, más modoránál? kell lenni mint nekünk. Pedig a legtöbb szép szellem a legközönségesebb jelenség, sőt gyakrau még a legközönyösebb mindennapi ember külső előnyösebb tulajdonságait sem egyesíti magában. Againál azonban másként volt minden. Érdekes megjelenése, szellemes ar- cza, előkelő mozdulatai, választékos modora s kellemes előadása nemcsak hogy megfeleltek a fölcsigázott várakozásoknak, de azokat jó formán ki is elégítették. Alig hogy megkezdte felolvasását, daczára fátyolos orgánumának, feszült figyelem kisérte minden szavát. iránt bemutatott rokonszenvéért legforróbb köszönetünkot. Tartsa meg egyesületünket s városunkat olyan őszinte jóindulattal szives emlékezetében, mint a minővel szeretteit szokta kitüntetni. Esztergom, okt. 12. 1881. 3)-t. Qgyesiiioti elnök. . 3íoz ömj. £ái>z>lo egyesületi titkár. A magyar borról. — (Miért nem világkereskedelmi czikk a magyar bor? —) A magyar bor nem Örvend kelendőségnek azért, mert a magyar bornak nincs jellege. Szakavatottak kifejtették s voltak, kik a magyar bort a maga teljességében ismerik, s akép nyilatkoztak, bogy a magyar bor a borok legkitűnőbbje ; de a sok faj termelése által nincs határozott jellege, egyik évben savanyítás, a másikban kesernyés, ismét másikban édes. mihez járul még minden határnak egy specziális faj túltermelése, miből minden piuczében 2—5 féle bor s minden határban ismét más jellegű bor származik, mely közönség ha egyféle bort megkedvelt, mindig ugyanazt az izt s zamatot kívánja. A frauezia bor azért nyerte meg a világ fogyasztó közönségét : mert miden-bora, az olcsó fehér mind egyforma, az olcsó veres mind egyforma s a drága veres is mind egyforma bárhol és bármely évben igya is azt az ember. Minden borivó ember megismeri a franczia bort örökös egyformaságáról, melyet természetes, meg is kedvelt. A franczia bor lévén a legegyformább, az szolgál hasonlításoknál mértékül. Tehát a fogyasztó közönséget csakis úgy lehetne más borhoz szoktatni, ha lehetséges volna ugyanoly, vagy egy más izfi bort is szolgáltatni ismét örökös egyenlőségben. Minden magyar bortelinelőuek be kell ismernie a jellegtelenségéről adott nyilatkozatok valódiságát, kihez még ujjabbi faj- ültetésiink járni, egy egy vágó riszliug, rauskatály, oportó, burgundi, kéknyelű, sa- lánkemene, kadarka stb. melyek még annyival növelték boraink külmbfélességét, akár tisztán kezelve, akár a tömegbe vegyítve. Van-e hát remény, hogy I) óraink egykoron egyenlősitve leszuek s általa világkereskedelmi czikké váljanak? Nézetem szerint lehet remény. E reményhez két ut vezet. Egyik a bortársulatok utján. Minden nagy Promon- tornak volna egy vagy több pinezéje, melyben legalább százezer akót kezelne akár mint vett bort, akár mint betéti bort, a takarékpénztárak mintájára, hol a betét- I borra mint a váltóra, előleg adatnék, mely Előbb a régi diákéletből olvasott föl igen szellemes reminiscentiákat. Az a finom Ízlés, az a nemes humor, az az előkelő tónus s az a páratlanul zamatos és jellem- zetes nyelv, mely Porzó tározóit oly kitűnő művekké emeli csak itt is érvényesült s csak itt is megtette hatását. Laczi diák viselt dolgai a gondos anyai ház küszöbétől egész a miniszteri bureau kikötőjéig feszült figyelemmé s he- lyenkint kitörő jó izii derültséggel találkoztak. A jó háromnegyedórára nyúló első felolvasást megint lelkes taps és éljenzés követte s Ágai a művelt esztergomi közönség meghódítását legszebb diadalai közé sorozhata. Következett Éta ha Károly czifcerajátéka. Régi jó ismerősünk s már esztendők óta élvezi e téren nemcsak az esztergomiak elismerését, hanem mindazon körök kitüntetését, a hol hangszerével megfordult. Maga Ágai Adolf és igen dicsérőleg nyilatkozott Blahn Károly érzelmes játékáról. Szabó Gyula egy nagyon szép költeményt szavalt nagyon szépen. Gyulai Pál Pókauéját adta elő már megszokott lelkiösmeretes műgonddal s a drá- máibb részletnek gyönyörű kidoiuboritá- sával. Erre Wallfiscli Gyula két dalt énekelt Felseuburg Gyula, zongora kísérete mellett. Mindkét dalával megállotta régi jó hírnevét s talán elég 5is lösz még annyit mondanunk, hogy a második dalt maga Ágai Adolf tapsolta meg legjobban. A terem figyelemé ismét Ágai Adolf felolvasására irányult. Két rövidobb tározóit szinte épugy szavaztatnék meg, s egyáltalán igazgatnék, min) a takarékpénztárak. Legkevesebb 10.000 akót kezelni azért hogy egyrészt ez által a kezelési költségek legcsekélyebbre szállít hatók, másrészt és fokép, hogy nagy mennyiségben tétessék a bor egyenlővé. E nézetemnek adtak az országos borászati enquette-ou kifejezést, de ak- koi Koiizmics L. ur azon indítványa nyert teljes helyeslést, hogy állítassák Budapesten egy központi mintapincze, hová min- 1 denki küldhet kezelés végett borokat, küldhet mintabort palnczkban eladás s végre kísérlet s tanulmány tekintetéből. Kísérlet és tauulmáuy tekintetéből, bizony ara nagy haszna is lehet a most már felállított és felszerelt miutapinezének, mert a tanulás bizony isteu nagyon ránk fér. A k özvetítés illetőleg a vevő és eladó közt nincs nagy reményem, mert annak a kereskedőnek ki 5 — 20 ezer forintot ad ki borért, nein elég a mintapalaczk-bor lát- tamozása és Ízlelése, az megtekinteni akarja és fogja is a bort az eladó piuczéjében, arra elég Miklós Gyula borászati kormány- biztos egy borászati törzsköuyv életbeléptetésének eszméje. A beadott borok kezelése még kevesebb hasznot hajlónak tiiuflc fel előttem, kivéve egyeseket, kik közelben lakván, csekélyebb mennyiségű boraikat kezelhetik ; de ez esetben már a pincze promoutorius jelleget ölt. Miudezáltal a főczélt, a borok kiegyenlítését e miutapinczével el nem érhetjük, de hagyjuk ezt a jövőre, tán ép e piuezészetből fej lödnek ki a promontori piuczeegyletek, melyek hivatva lesznek borainkat világkereskedelmi czikké tenui s általa szegényedésnek indult bortelmelőinket gazdaggá tenni, mint van, vagy volt az a frankok honában. Az országos állandó phylloxera-bizottság abban állapodott meg, hogy az ország meg- kutatlan részei ez évben még felkutatandó!?, \ kisebb területek kiirtandó!? s veteménye- ] zendől? s az amerikai venyigékkel kísérlet ' teendő és szaporítandó. E működés, u tavalyi Kimutatás szerint, az ország által megszavazott 30,000 frtot is fölülmúlja Ezen adatokat egybevetve azon nézetének ad kifejezést, hogy a főúti összegből ne ferdíti assék annyi kutatásra, de igenis legtöbb az amerikai venyigék beszerzésére, és a mostaniak kisérlettételére, miután az tune- j rikai olleiitálókkal alkotunk, s gondolom, ez volna a főozél, inig a többivel csak gyári- * tünk és szőlőt pusztítunk! E nézetemet j csak Molnár I. b. v, igazgató ur támogatta I határozottan s ez megnyugvásra szolgált. Szükséges volna a mag behozatalának ; és tenyésztésének legszigorúbb beltiltása; mert ha ezen tilalom uem tartja vissza a termelő-közönséget, úgy mindazok, kik a j phylloxera által sujtattal?, vagy közelében : vaunak, —- de azt hiszem mindeu szőlős j gazda is, ki annak tudatával bir, hogy mily f veszélyt hord magában a phylloxera, —• sietni fog ezen magol? által magát lehetőleg biztosítani. S mi számazik ebnői ? az hogy ismét annyiféle fajunk lesz, mint vau ma, még nagyobb zűrzavarral. Eltekintve azon meglepetéstől, hogy a ■ nagy veszodséggel magról nevelt tőke tahin I vett elő. Az egyik egy igen érdekes soirée története, a másik a nagy mosás leírása. Nehéz volna meghatározni melyik keltett nagyobb hatást. Miudak» t derült hangú |tár- cza igen élénken bevésődött a hallgatók figyelmébe s mindakettót lelkesen megélje- uezte s megtapsolta a szép közönség. Ezzel az estély véget ért volna a nagy i teremben, hogy a kisebben más kiadásban folytatódjék. Terített asztalok várakoztak itt a közönségre s vidám hangulatban foglalt kiki helyet, a hol talált. Többen a nagy terembe rekedtek s néhány csípős ^ epigrammát rögtönöztek a fogadósra a ki nem bírt nekik a kisebb teremben helyet szoritaui. Ágaira az egyesület részéről a titkár mondott köszöntő beszédet, ki megköszönvén néhány szóval a jótékonyczélu estélyen való megtisztelő részvételét, a legelső magyar tárczairóra Porzóra, a legszellemesebb élezlap szerkesztőjére Csicseró Borsra s a|, legkedvesebb gyermekbarátra Forgó bácsira* emelte poharát. A derült hangulatú társas vacsora után táncz következett, melyen sok szép leány és menyecske vette ki a részét. 'Ágai Adolf maga is eljárt egy frauezia négyest azzal a , hölgy gyei, kinek Jókai arezképet is küldött. . Éjfél után oszladozni kezdtek a társa- >. ■ Ságok, Ágai is visszavonult, csal? néhányf1 kitartó tánezos maradt még rendületlenül J a teremben. Végre az utolsó nóta is elhangzott sh a termel? egészen megüresedtek. Másnap reggel Ágai tiszteletét tetteit Rudolf Mihály ur családjánál, meglátogattam Győrffy Ivánt s lapunk szerkesztőjét.
