Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 80. szám
EsztergomJlll^évfolyam 80. szám. _ _______Csütörtök, 1881. október 6-án. E SZTEBGIM és EME Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre.................................................0 IVt. — krf él évre.......................................................3 „ — „ évnegyedre..........................................................1 . 50 E gyes szám: 6 kr. Az elő tizei ési pénzelt nz „Esztergom és Vidéke“ kiiidőliiviitnlillmz Széchenyi-tér 35. sz. intézendők. Megjelenik : lie te ii kint kétszer vasárnap és csütörtökön. NyiIHér petit soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerke*-/ tőséghez, |L,őrincz-utcza ^o.'-szám al.á intézendők. - v Kéziratokat nőm adunk vissza. Válasz ;a „Német hitszónoklat a zsinagógában“ czimü czikkre. Hogy e lap mennyire „zsidólap,“ — mint egy ur Írja — azt a múlt rszám mutatta meg. Meg lett biz a ríni zsidó hitközségünknek mondva elég »érthetően, hogy a német hitszónokla- f tokkal hagyjanak fel. Különben még ;a „nemzsidólap“ sem igen mondta r volna meg. Tehát ez a vád lapunkat nem értheti. De a t. czikkiró ur nézetével mem értünk egyet. Téved a t. czikkiró ur, ha azt Ihiszi, hogy első sorban a német hit- Rszónoklat ellen kell síkra szállni; térved akkor is, ha azt hiszi, hogy a mii zsidópolgártársaink „családi kórei- íben a magyar nyelv használ tátik.“ Nem akarjuk ezzel azt mondani, dhogy a zsinagógában német hitszónok- llatok tartassanak, valamint azt sem, dhogy zsidópolgártársaink nem magyar ájérzelmüek. Sőt ellenkezőleg, consta- ítáljuk, hogy keresztény polgártársa* óink közt többeket ismerünk, kik ma- ggyar gyűlöletüknek számtalanszor kifejezést adtak ; a zsidók közt nem islerünk egyetlen egyet sem, a ki magyar gyűlöletének jelét adta volna. A zsinagógában gyakorlatban lévő anémet hitszónoklat ellen azonban — <a mi nézetünk szerint — csak akikor lehet kifogást tenni, ha minden ^kétséget kizárólag tisztában vagyunk ijsazzal, hogy a mi magyar érzelmű zsidópolffártársaink családi köreiben valóban magyar nyelv használ tátik. Mindaddig azonban, mig evvel tisztában nem vagyunk, nagyon is korai dolog német hitszónoklat ellen agitálni. Fentebb azt állítottuk, hogy a t.j czikkiró ur tévedésben volt akkor, midőn azt állította, mikép az esztergomi zsidó családok köreiben a magyar nyelv használtatik. Bizony tévedésben volt! E sorok írója régebb időtől figyelemmel kiséri, sőt egy alkalommal többek társaságában azon meggyőződésének adott kifejezési, miszerint minden alkalommal, ha két izraelita polgártárs együtt van : kizárólag németül társalognak. Ez pedig nem puszta állítás, hanem tény. Tessék csak figyelemmel kisérni, meggyőződhetik a t. czikkiró ur, bár a mi izraelita polgártársaink épen oly magyar érzelmüek, mint akár melyik czeglédi református, akár üzleti, akár egyéb családi ügyekben száz eset közül kilenczvenkilencz- szer azt fogja találni, hogy a német nyelv használtatik. Találkoztak egyesek, a kik azt állították, miszerint az izraelitának nemet az anyanyelve ; tehát megbocsátható ha németül beszélnek. Hogy a magyarországi születésű zsidónak az anyanyelve nem német, azt — úgy hisszük — bizonyítgatnunk nem kell. Valamint azt sem, hogy a legszebb magyar dialektussal beszélő és magyar születésű izraelita polgártársaink sokkal szívesebben és sokkal többször társalognak együtt németül, mint magyarul. Tehát mindaddig, mig a német nyelv az izraelitának kedvencz társalgási nyelve marad: a német hitszónoklat ellen szólni igen-igen korai dolog. Korai mondjuk, mert bizony ha az izraeliták nem kedvelnék a német nyelvet, nem is beszélnének együtt németül és ha köztük a társalgási nyelv továbbra is a német marad, édes keveset változtat az a dolgon, hogy a hitszónoklat magyar-e vary német. Az volna tehát az első teendő, hogy a németnyelv a családi és üzleti életből számüzettessék, ha ez megtörténik, akkor a német - hitszónoklat magától elenyészik. Igen üdvös dolgot cselekednék tehát az, a ki feladatául tűzné és propagandát csinálna a német nyelv kiirtására, mert biz az egy kicsit furcsa is,, meg egy kicsit csúnya is, hogy a magyar zsidóra azt lehet mondani, hogy inkább beszél németül, mint magyarul. Épen olyan furcsa és csúnya volna ha például Fraucziaországban a franczia születésű zsidó magyarul beszélne. Legyen tehát mindnyájunk közös törekvése anémet nyelv kiirtása és jelszavunk, hogy egymás közt németül nem beszélünk, mert mégis .....német a né*, m et.*) r. J I *) Nem tagadható meg jelen czikktől a jóakarat, de a túlzás sem. lövő számunkban fogjuk összegezni a két cziklc czélza- tát és akkorra hagyjuk észrevételeinket is. A szerk. Az „Esztergomi Társaskör.“ Van ott Esztergom tetejében egy szépmeséjü rom, melyhez dicső emlékek fűződnek ezeréves ősz fürteikkel : — ez legyen aztán a tizenkilenczedik század városának egyedüli nagyszerűsége !— Semmi egyéb nincs itt, mely dicsőséget hirdetne; e holt, megmo- hosodott kődarab van csak, mely Esztergomot élteti ; ez a vén szikladajka regél a lábainál megtelepedett népnek ragyogó időkről, rég kiveszett pompáról és' a nép ál in adózva mereng el a mesén és feled melette jolent és jövőt . A mozgás, a pezsgő nyiursgés századában egy csendes város, mely szeretné, ha el nem temetné az idők vihara. Igazán, összeborong az ember lelke e gondolatnál ! Édes, jó esztergomiak! Ne tétlenkedjünk bele múltúnk bámulásába ; a múltra akkor nézhet csak az ember, ha nem kell előtte szégyenkeznie ; ne azért kapaszkodjunk hát bele, hogy egy kis hiúságot vagy örökös nagy szemrehányást ringassunk el vele ! Teremtsünk magunknak előbb egy jelent, kezdjünk már egyszer élni a jelenben! Hisz mi a jelenre születtünk ! Minden élet a szellemi életen kezdődik igazán, melynek legkitűnőbb mozgatója a társas együttlét, az együtt munkálódás. Esztergomban a szellemi élet terén csak egy-két egyesület nevével találkozunk ; ezeknél is csak a név él Október 6.1849. Csatájuk a védelmezett Népjog csatája volt, Melyet szent eskü, szent kötés Ellen zsarnok tiport. Hősök félként Golgotája, Gyászemlékü Arad ! Fáj a lelkem valahányszor Végig tekint rajtad : Előttem áll rémes képed, Múltad sötét árnya, Szálljon is a magyar népnek Örök átka rája! Holló szárnyakon bujt el a Nap a felhők alá, Mintha a hősök halálát Gyászolni akarná ; Eltakarta fényes arczát, Hogy ne is láthassa — Mint lmzzák fel a hősöket. : A gyalázat fára. Légy átkozott te véres nap, Hóhéroknak napja ! Szálljon rád a Mindenható Bőszuló haragja! Nyílt volna meg a véres föld Áruló alattad, Ki a szabadság hőseit A vérpadra vontad ! Egy intésre eldördült a Gyilkos csővek tüze. És a vértanuknak négye — Halva rogyott össze. Távol tőlök, mint kisértet Állt a kilencz bitó, S rajtuk állati ösztönnel —- Ölt a véres bakó. így hunytak ők el a hősök A szent szabadságért, Fel honfiak, houleáuyok Csert ide és babért ! Koszoruzzuk meg emlékét A hős vértanuknak, Kik a haza szent ügyéért Hősi halált haltak ! Zárai Mór. Tövis. KÉRDÉSEK és FELELETEK. Mi a a kelléke manapság egy valódi stenkeruek ? Meglehetősen piszkos száj, meghunyászkodó bérbeadása a jellemnek, alázatos szolgája bizonyos bitorolt tekintélyeknek, a kik jutalmul előléptetést Ígérnek, a jelenI valók dicsérése s a távolvalók gyalázása, bérkocsis stylus ha kritizál, föltünesi visz- ketegből Istóczi birkája, szereplési vágyból durva bemocskolása mindaunak, a mi gátjául szolgál, a lovagiasságot betyárkodás- bau s a hősiességet duhaj kodásban keresni, a szellemességet bárgyú clown viczekben találni s miudeuekfölött koszorút várni a képtelenségekért és szemtelenségért. Bakonyi ur bizilc magában, hogy vára íalaiu belül nem éri el senki. Vederemo. * Mi a szerénység? Ha mint színi referens nem kap félpáholyt s azért úgy boszulja meg magát, hogy egy árva sort sem ir a meguyomorgó színtársulatról hetekeu keresztül. Ha az Egyetértés nevetségessé teszi egy egy haszontalan novelláját s mégis megiratja a Bolond-Gombászati Közlönybe, bogy a mit a harisnyába kötnek czimű novella felolvasását az egyetemi olvasókörben óriási hatással fogadták. * Mi a bátorság ? Kiliini egy potographust s bocsánatot kérni tőle. Megtámadni egy rjordán trafikus segédet s fölképelni. Meg botozni egy technikust az utczáu, azután megkérlelui. Sárral dobálózni s azt hinni, hogy egész Európa figyelme felénk fordul. * Mi az ambiczió ? Beállani tiszteletbeli aljegyzőnek, eleven liectograplmak s csinálni gyakornoki kört öt emberből s tiz dijuokból s azt hinni, hogy most már föl kell fordulnia mindannak, a mi útba esik. Kék vezérczikket irui a sétatérről, zöld verseket Nagy Ki- kindához és sárgaságba esni, ha olyan embert látunk emelkedni, a ki szegény bölcsőben született, a ki maga szerezte uevét és jövőjét, a ki nem tud meg görbülni ott, a hol udvarouczok csúszuak-mászuak, a ki nem pöffeszkedhetik tizenkét szilvafa árnyékában, s a ki nem azt nézi hogy honnan jött, hanem hogy hová megy. * Mi az igazságérzet? Hat hölgyes bált reudeztetui az Esztergomi Körrel, megígérni a czigáuy kifizetését s meg nem cselekedni; elkeseredni, ha megfelelő szerepet nem kapunk s megbuktatni az Esztergomi Kört, mert az elnökségtől csúfosan kibuktattunk. A megsértett ambitio és hiúság szeméu át nézni, irigyelni a sajáterőnkből való haladást és sa- rat dobni arra, kire uem rég poharat emeltünk. * Mi az irigység ? Elhallgatni, ha másról örveudetes Iiirt lehetue irui; lehurrogni, ha valakit valamelyik fővárosi lapban megdicsérnek; gya- lázni szeréuy irodalmi sikereket, melyekhez azonban még százezer Tövis után se fogunk fölemelkedni. Megtámadni családi kö-
