Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 79. szám

- - Eddig sem, tettük, most sem tehe­tünk kivételt. El nem mulaszthatják azonban kijelenteni, hogypiaValaki ügyesen is mozog az életben a színpadon ez még sem elég. Akarni nem elég, hanem tudni is kell lega­lább valamit, Moravik Károly urat azon­ban még ez alól is felmenti a szép czél amit közreműködésével elérni segített. Ezért tehát több tapsot is megérdemelt volna mint a mennyit kapott. Jelen szemlénk az utolsó, de mielőtt ezt befejeznénk lehetetlen, hogy újból meg ne emlékezzünk azokról, akik itt tartózko­dásuk alatt törekvésükkel, jeles alakításaik­kal sőt művészetükkel mindvégig méltán érdemelték ki, folytonos elismerésünket amit a közönség nevében mi hoztunk nyil­vánosságra. Arday Ida, Krémer Sándor, Deák Péter, és talán néha még egy kettő voltak, közönségünk kedvenczei. Emlékünket, rokon- szén vünket megtartjuk a jövő találkozásig, de adja isten hogy vajha más visszonyok között érvényesíthessük, Hírek. — Lapunk mai számához mel­lékeljük utalványlapjainkat s kérjük hátralékos olvasóinkat, úgy előfizetőin­ket is, hogy lehetőleg mielőbb szíves­kedjenek azokat kiadóhivatalunkba szár­maztatni. — Herczegprimásunk pénte­ken délben nem pedig mint múlt számunkban tévedésből jeleztük, a gyorsvonattal hajai birtokáról székvá­rosába érkezett. — Herczegprimásunk a napok­ban az egyházi rend szentségét a kö­vetkező végzett hittanhallgatóknak fogja feladni: Gombár György, Herbszt József, Novak István, Pflüger János, Ribány Gyula és Zsiskay Imre. — Csáky Károly gróf, ritka buzga­lommal karolja fel a szegény iskolás gyermekek szomorú sorsát. Amint ér­tesülünk az általa nyitott aláírási ivén már eddig is nagyon szép eredmények constatálhatók. Hogy mennyire szivén viseli az ügyet s jósága mily gondos, bizonyítja a lankadhatatlan utánjárás, hogy a gyűjtést a gróf saját maga kezeli. — Reviczky Károly megyénk köböl- knti kerületének képviselője a képviselő háznak VIII. szakosztálya által igazolt­nak ‘el nem fogadtatott, minthogy man­dátuma törvényes kifogás alá esik. — Most teliát új választás lesz elren­delve, hisszük azonban hogy ez a vá­lasztók előtt csak formalitás fog lenni s a többsjg újból Reviczky Károly mellett csoportosul. vele fiz egyedüli gát. mely ábrándjainak tündér képét tőle elzárá, s melynek eltávo­lítása után kedvesét vélte keblére ölelni, már előre reszkedett, előre égett a pillanat­tól kedvesének ajkán függni. Azonbau mily nagy volt meglepetése, midőu ábrándjainak tündér képe helyett, annak férje fogadta sápadt arczczal, s tárt karok helyett egy boszuért lihegő szempár fogadta. Béla igy állt Mezey előtt, mint egy zsibbasztó álom után ébredő alak.f Hosszan némán néztek egymásra a csen­det Mezey tőré meg vészt jósló hangon. — Uram ön családom becsületét gya- lázá meg, melyet lemosni, még az ön be­csülete árán sem lehet. Béla visszanyerve nyugodtságát büszke s megvető hangon feleié — — —• — Uram ! . . — Hali ön még fenyegetődül meré­szel ? — kiálta bőszülteu Mezey — ismeri öu e levelet, s magasra emelé Béla levelét, melyet ő házi boldogsága feldúlójának vélt. — Igen feleié tompán Béla. — Szép — ha ha. ha — és még nem is tagadja . . . Nyíltan szembe meri mondani, hogy ő irá a levelet ... '6 volt a csábitó, ki miatt nőm engem elha­nyagolt ... De hogy fáradsága hiába ne légyen, tessék választani — s azzal hi­degen az asztalra mutatott, melyen pisz­tolyok és két kivont kard feküdt. — Nem, az nem lehet — szakitá félbe az egészet Pataky, ki a két fél kö- ött lefolyt jelenetnek tanúja volt. Ez be­csületbe vágó dolog, ezt lovagias utón kell kiegyenlíteni Mit szólna a világ, ha meg­— A csütörtökre hirdetett városi közgyűlést későbbre kellett halasztani, mert a beállott szüret képviselőink nagy részét most saját bajaival foglalja el. — A tűzoltó egyesület s a sze­gények javára tartott utolsó előadás alkalmával befoly tiszta jövedelem nyelcz forint volt. — Az említett czélra tehát ennek fele lett fordítva. — Fölavatás. Iparosifjóságunk uj- don épült házát, hol a hivatalos helyi­ségek, betegápoló szobák és szállók egyesítve vannak, ma fogják fölavatni. Más helyen üdvözöljük az egyesületet szép törekvéseiért. Itt csak annyit mondhatunk el, a mennyi az ünnepély érdemére vonatkozik. Az ipari fjuság tagjai lobogójuk alatt a főszékesegy­házba vonulnak, hol istenitiszteleteí hallgatnak. Innen az egyesületi házba térnek, hol Bors tanár tart ünnepi beszédet. Az ünnepélyt társas ebéd fejezi he. —A buda-esztergomi vasút ügyé­ről egy bécsi lapba a következőket olvassuk: E hó 27-én értekezletet tar­tottak a közlekedési minisztériumban a kormány képviselői egy részről, más­részről Majthényi b., Poór Antal kano­nok és Schmith-Wild, mint a kik a buda-esztergomi helyi vasút engedélye­zéséért folyamodtak. A kért koncesszió a nevezett vasút építésére, üzembe véte­lére terjedne. Az értekezlet eredmé­nye az lett, hogy a kormány a törvé­nyesen előirt feltételek teljesítése esetén késznek nyilatkozott az enge­délyt megadni. Ez ügy azonban, miként beavatott körökben beszélik, alig ha fog simán lefolyni, miután a kormány már az értekezlet alatt miniszterta­nácsban állítólag jegyzőkönyvbe vétette, hogy a kórt koncesziót meg nem adja, s ez ügyet nem fogja a parlamentben képviselni. A többség azonban a kon- ceszió megadása mellett nyilatkozott, sőt Tisza Kálmán kijelentette, hogy maga kész azt a képviselőházban meg­védeni. Nyílt titok, hogy a közleke­dési miniszter a buda-győri vasutat, mint államvasutat akarja kiépíttetni. E körülménynek tulajdonítandó, hogy az e vonal engedélyeztetése céljából be­nyújtott kérvények már egy év óta elintézetlenül hevernek a minisztérium­ban. A szóban lévő helyi vasút az esz­tergomi szénbányák miatt a vonal legfontosabb és legjövedelmezőbb részét foglalja magában, sőt beszélik, hogy Majthényi-Poór Herz építészeti igazgató módosított buda-győri vasúti tervet tudná, hogy Mezey egy idegennel párbajt 1 vívott szobájában. Ez csak tetőzné gyalá­zatodat. — Igazad van. Köszönöm. Te nemcsak nőm életét, vele boldogságomat, de becsü­letem végső romjait is raegmentéd. — Uram — folytatá guuynyal s Béla felé fordult — reményiem lesz még önben annyi becsülelérzés, a miben legkevésbé sem kételkedem, hogy e tettéért elégtételt íog adni, a becsületében megsértett férjnek. S ha volt annyi bátorsága egy család bol­dogságát aláásni, reményiem lesz még any- uyi, hogy holnap 10 órakor a „berki“ ba­lom alatt találkozhassunk, s most — s azzal kiutasitólag az ajtó felé mutatott. Béla megsemmisülve hagyta el a ter­met, úgy tűnt el keblében az égész, mint egy csillapító álom, melyből mindig ébre­dést várunk , — hiába. A gyönyörű nyári éjszaka, mely más­kor oly jótékony benyomást gyakorolt áb­rándozó lelkére, most nem tudta. Agyában a gondolatok egész légói csatáztak, de minél jobban kereste a rej­tély kulcsát, annál nagyobb tömkelegbe ju­tott s mindenre gondolt, csak egyre nem. Pedig szegény Béla, ha tudnád, hogy szeut érzelmeid mily aljas czél kivitelére hasz­nálta egy nő, kiért élni-halni kész voltál s talán vagy most is ? . . . Álomnak tűnt fel az egész, csak ak­kor látta, hogy rideg való, mikor valaki hátulról néven szólitá, Béla visszafordult s előtte állt Pataky. — Urain, bocsánat hogy ismeretlenül megszólítom, de a mai szóváltásnak, mely ön s Mezei között folyt, önkényteleu tanúja nyújtanák be. Ez ügy azért fontos és figyelemreméltó, mert itt oly vasútról van szó, mely ha magánosoknak enge­délyeztetnék, az államot előbb utóbb ama kényszerhelyzetbe hozná, hogy az a buda-győri vonal kiépítésénél kény­telen volna e helyi vasutat méreg drá­gán megvásárolni. — Gaibl Sándor péli földi szentke­reszti plébános helyettes urat bajcsi plébá­nosnak léptették elő. — Németh Viktor közszeretetben álló Sz. fereuczrendi főnök Ö provincziális helyet­tes urat a bibornok prímás Gaibl ur he­lyébe adminisztrátornak nevezte ki. Midőn örömmel jelezzük e hirt és sietünk gratu­lálni valóban a derék, kiváló és jeles főnök­nek, nem tagadhatjuk el hogy akik köze­lebbről ismerték nagyon érezni fogják hiá­nyát, és távolétét. Hosszabb évek sora fűzi őt, már városunkhoz, mindenki egyformán ti szteli, becsüli. Szerzet társait is ismerő­seit azonban hisszük, hogy többször felfogja keresuiTs azért többször fogjuk őt látni is, — Lapunk szerkesztője néhány napra a fővárosba utazott s ez alkalommal mint az Esztergomi Kör elnöke közgyűlést fog egybehívni, s a kör állásáról a tagoknak re­ferálni, mert csakis itt és csakis ezeknek tartozik ,,beszámolni“ mint a mire elég tu­datlanul az újonnan alakult, Társas Kör el­nöksége a nyilvánosság előtt egész jogtala­nul felszóllitá. — Mert a kör helyzeteiről csak annak tagjai kérhetnek felvilágosítást, annak szabályai értelmében. Az „uj körnek“ teliát éppen semmi köze nincs a régihez mint amint ezt önmaguk is belátva, nem találták komikusnak kijelentem hogy tőlünk teljesen függetlenül alakultak s éppen nem akarnak elődjük folytatása lenni. Mit akar­nak tehát? nevüket nyomtatva látni P hi­szen ha csak ez az egyedüli örömük hát csak folytasssák a nyilatkozatokat tovább! Sic itur . . séd non ad astra! Legyenek nyugodtak tisztelt ifjú nemzedék, mi nem fogjuk irigyelni az önök törekvéseit. SŐt ki­váncsiak vagyunk vájjon nem nagy fába vágták-e gyönge fejszéiket s ha társadal­munk kövicses talajából az elveszett mag kikel is talán, de ne vegyék rossz néven jóslatomat, meggyőződésem, hogy virágozni nein fog. Csakhamar lefognak számolni önök is mint a hogy ezt mi megtesszük : az önök kedvéért. Kevesebb hév tehát és több nyugalom. — Újabb combinatiók szerint a meg­ürült közgyámi állásra Niederraauu József aljegyző urat emlegetik, utódjául pedig a városi képviselők tekintélyes része Burián Lajos ur mellett csoportosul. — A Bártfay contra Lett-féle ügyben a polgármester elnöklete alatt a tanúki­hallgatások már befejeződtek. Most követ­kezik vádló kihallgatása. Anuak idejében az eredményt közölni fogjuk. — A Lörincz-utcza kövezésére teg­napelőtt ezerhétszáz darab kő érkezett. A fenakadt munkát tehát most már seré­nyebben lehet folytatni s igy remélhető, hogy még egy pár ily szállitmáuy után talán két hét sem telik el és sokaknak vágya teljesül. ______________________ 1 valók. Én tudom, hogy öu is ártatlan, s el is tudom képzelni kellemetlen helyzetét ; tudom azt is, hogy szivéuek Mezeiué 0 nagysága becsületét a hir szárnyaira bo­csátva íátni nagyon fájna ; azért ha szíve­sen fogadja, kész örömmel ajánlom fel jobbomat, én Pataky Arthur végzett orvos vagyok. Béla sokáig habozott a felelettel, ho­mályosan emlékezett meg arra, hogy Pa­taky közbeszólása folytán egy oly tettől lett feloldva, mely ha életét nem is, de be­csületét örökre eltemeti. Eleinte habozott, de lelke, mely csak hinni tudott, hamar megnyugodott ; a leg­nagyobb örömmel fogadá Pataky aján­latát. — Köszönöm szives ajánlatát, fogadja Mezeiné Ö nagysága nevében is baráti job­bomat s azzal elváltak. Béla hazafelé tar- s Arthur is indult valahová. VII. A kínosan átvirrasztott éjt, szép őszi hajnal követte. A kelő nap arany sugarai egész glóriába vonta a távoli bérozeket. A természet egészen megifjodni látszék. A fák sürü] levelei — mintha fájna nekik az elvá­lás, oly szomorúan hullottak alá, a haraszt között bujdosó szellő is szerelemről, szere- tetről suttogott. A kis madarak, melyek még nem szállottak oda, „hol a napnak hol a fénynek nincsen árnya; s hol nem érzi a természet jájiczait a hideg télnek,“ bol­dogságáról daloltak, a fák lombjai között. Meg a pásztor méla furulyája is mindig azt a nótát fújta, melynek vége, melynek mindig az a vége: „Mégis szép az élet“! A nap arany sugarai már az egész tá­— Tűz a szőlőhegyen. Pénteken dél­után öreg Petrőcz János hegymegetti prés­háza leégett. A szerencsétlenség il l"v tént, hogy a tulajdonos tüzet rakva vizei ment s ezen idő alatt a minden felügyelet nélkül hagyott tűz a présház tetejét telje­sen elpusztította. — Szüreti mulatság. Rendőrkapitá­nyunk Sarlay Ede ur csütörtökön a városi képviselők és tisztviselők nagy részét meg­vendégelte a hegyek közt, a szabad termé­szetben. Volt jó kedv, fel köszöntés elég. — Nem csoda tehát ha városuuk szegényei javára elrendelt előadáson a tisztviselők és képviselők közül hiába kerestünk csak egyet is. — Jólelküség. Egy előkelő sziuházjáró család a csütörtöki előadásra tíz forintot küldött egy páholyért, azon kijelentéssel, hogy a páholy árán fölülmaradó összeget használja töl maga a károsodott igazgató. — Egy másik család pedig több Ízben meg­váltotta a jegyeket, daczára anuak, hogy bizonyos körülmények folytán nem járhatott az előadásokra. A ritka szép példák meg­érdemlik, hogy lelkesítő adatokul nyilvá­nosságra kér ii 1 j e 11 e k. — Hymen. Dr. Kapossy Luczián, a pápai collegium jeles tanára, kit városunk­ban igen előnyösen ismernek, jegyet váltott Szentmiliályi Hona urhölgygyel, Szeutmibá- lyi Sándor győri ügyvéd bájos és szellem- dus leáuyával. Az esküvő — mint értesü­lünk — október 2-áu. leend. Tartós bol­dogságot kívánunk e szép frigyre ! —• Fekete himlő. A függetlenség esz­tergomi levelezője feketehimlő-járványnyal ijeszti a könnyen hivő olvasókat. Csak az a saját-szerű, hogy mi éppen semmit sem tudunk róla. — Tóth Béla társulata pénteken déle­lőtt hagyta el városunkat. Keserű csalódás­sal, tetemes deficzittel. — Ipolyságban csak nyolcz előadást fognak tartaui. Innét Selmeczre a téli saisonra pedig. Egerbe mennek. Őszintén kívánjuk a lehető legjobb kárpótlást. — Eltávozott fiatalságunk érezhető hiányát a már berukolt öukényteseiuk ke­vés ugyan, de iutellgens tagjai fogják pó­tolni és kiegészíteni. Üdvözöljük őket. — Az uj ötforintos bankjegyek kia­dását csütörtökön kezdték meg a bécsi fő­pénztárnál. A mi a művészi kivitelt illeti, sok kívánni valót hagynak hátra- Túlnyo­móan zöld színűek halványbarna alapon s a színek vegyileg úgy vannak összetéve, hogy fényképészeti utón nem utánoz­hatok. — Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik jntalomjátékom nem remélt előmozdí­tásával, főkép a megígért műkedvelői fel­lépés által, de Különösen azon urak, kik valóban nem tudom miként érdemelt s a fentebbi fellépés visszavonása utáni érzé­keny veszteségemben résztvevősük által né­mileg megvigasztaltak, fogadják ez utón is köszönetemet. Tisztelettel Deák Péter. — Hutt Miklós sziuliáztulajdouos ur elhatározta, hogy a szinházhelyisége.t rak­tárnak fogja átalakítani s az üres páholyok beljét zsindely-csomagokkal, a körszékeket pedig nagymennyiségű deszkakészlettel tölti be. A karzatra meghívók fognak szétkfll­jékot átölelve tartották mikor Mezei segéd­jei kíséretében „Berki halom felé tartott. Nem sokára Béla is megjelent segédei­vel, a felek hidegen üdvözölték egymást. Ha regényt Írnék, most vagy az egyik, vagy mind a két ellenfélt lekellene lövet­nem, s talán kedves olvasóim közül is so­kan ezt várják ; ha igen, úgy fájdalom csa­latkoztak; mert a kijelölt óra eljött ugyan s a felek türelmetlenkedni is kezdettek mái­dé a segédek tiltakoztak, mivel az orvos még egyre késett. Végre miután a türelem már végső fokra hágott s az ellenfelek segédei [hisz ők nem szomjaztak vért, ők azért jó bará­tok] érintkeztek, s megtudták, hogy mind a ketten egy orvost várnak . . . Patakit. A segédek elhatározták, várakozni. — Mezei dühöngött mérgében s már Pata­kiért akart rohanni, midőu távolból annak inasát látja közeledni. Az inas egy levelet hozott, mely Mezeinek szólt. Mezei rosszat sejtve tőré a levelet, hisz neje életének és az ő becsületének meg- men tője irta; azonbau mily nagy volt meg­lepetése, amidőn a kihulló névjegyen a kö­vetkező sorokat olvasá. Kedves barátom ! Szivemből sajnálom, hogy utolsó ké­relmedet nem teljesíthetem, mert mire a le­velet megkapod én már túl vagyok a hatá­ron . . . Helénnel . . . Arthur. Mezei mintegy álmából felriasztott állt maga elé bámulva úgy tetszett neki, mint­ha minden lehulló levél azt suttogta volna: az asszony ingatag. Lévai Sándor.

Next

/
Thumbnails
Contents