Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 78. szám
Volt már ott kitűnő társulat, volt jól szervezett, liabár nem is kitűnő erőkkel rendelkező társulat és mind a kettő nagy veszteséggel hagyta oda a várost. A tavaszszal Beődy társulatának ezer írt doficzitjo volt; szerencsétlenségére most Tóth Béla ment oda, s e héten egymásután három előadás maradt el a közönség hiánya miatt, sőt még a karmester jutalomjátóka is meghiúsult. Tespedt társadalmi élet lehet ott, s hozzá még az „azt mondják“-ra sokat adnak ; nemhogy meggyőződnének előbb a valóságról, mert Tóth társulata kielégíti az ottani igényeket, mint az eddigi előadásokon jelen voltak bizonyítják ; hja, de mikor oly édes foglalkozás az a „pietykázás.“ Dr. Kőrösy László, az állandó színház eszméjének buzgó terjesztője, mondjon le szép reményéről. Minek oda állandó színház ? hogy a czifra falak közt éhen veszszenek el a színészek ? Ha valamikor fel is épülne az állandó színház, csakhamar magtár válnék belőle az esztergomi közönség — rideg közönye folytán, Óvjuk a szinigazgatókat, mert ott a deficzitek örvényébe sülyednek.“ Az óvás mindenesetre ráfér a vidéki színigazgatókra. Midőn Tóth Béla színtársulata városunkba érkezett, már részletesen tájékozódva volt közönségünk a társulat értéke felől. Tudtuk milyen erők jönnek ide. Tudtuk milyen igényeket táplálhatunk a társulattal szemben. Lapunk folytonosan érdekük mellett küzdött, mert a társulat, daczára annak, hogy sok igénynek nem volt képes megfelelni, néhány kiváló tehetségű tagja miatt s magáért a jeles műsorért megérdemelte volna a pártfogást. Tóth Béla bukással távozik Esztergomból. Nem érdemelte meg sorsát, de a jövőre nézve okulhat belőle. „Óvjuk a szinigazgatókat Esztergomtól, mert ott a deficzitek örvényébe sülyednek.“ Az óvásnak meg lehet a maga következménye. És ez jótékony lesz a jövőre nézve. Ne jöjjön ide szinigaz- gató esztendőkön keresztül s ha a közönség jól kipihent, akkor azután arassanak a Baloghok. Ha Beődy a nyári saisont oly veszteségekkel nem fejezi be, akkor azt mondhatná a pirongó közönség, hogy Tóth Béláék azért buktak meg, mert gyönge erőkből volt szervezve társulatuk. De előttünk az esztergomi ízlés által annyira kitüntetett győri társulat ez idei szomorú sorsa; előttünk Tóth Béla bukása s ezek után nem központosíthatjuk egyébben véleményünket, mint ismét abban az óvásban, hogy: óvakodjannak a s z i n i g a z g a t ó k Esztergomtól, mert itt a deficzitek örvényébe sülyednek! Felhívás. Minden nemzet büszkén mutogatja azon emlékjcleket, melyek nagy férfiainak neveit hirdetik. Mert habár az emlék, melyet szeretetünk emel szivünkben, maradóbb az ereznél, mégis kötelességünk oly külső emlékkel örökíteni meg neveiket, melynek láttára a haza fiai lelkesülni tanuljanak a őzéiért, miért amazok küzdöttek és szivükben a houszeretet mind erősebb gyökeret verjen. Ily emlékszobor legyen jutalma mindenkinek, ki egész életét és működését a hazának szentelve, ennek háláját méltán kiérdemelte. Tóth Kálmán azok közé tartozik, kik érdemessé tették magukat a haza hálájának e tanúbizonyságára. Mert dalai bezeug- ték az egész országot; felsírtak a Kárpátok bérczei között épugy, mint az Alföld rónáin; p zongora húrjairól épugy, mint a fonó lányok ajkairól. Színmüvei a lelkesedés szikráját lánggá lobbautották a hazafiak kebelében s a nehéz időkben reményt csepegtetettek a nemzet szivébe egy jobb jövő iránt. Hírlapírói működése nagy és jótevő hatást gyakorolt hazánk mind politikai, rniud irodalmi életére oly időben, midőn mindkettő egy nyomasztó uralom átka alatt nyögött. De lelkének nemes érzelmei közvetlenül csak szűk körben hatottak. Tóth Kálmán nem vágyódott a nagyvilág bámulata és tapsai után ; elég volt neki ha jót tett a hozzá legközelebb állókkal. A hazáért, a szülőföldért akart csak élni ; a hazát, a szülőföldet akarta csak szeretni; a haza, a szülőföld volt csak az ő mindene : a haza, a szülőföld tartozik neki mindennel. A szülőföld le is akarja róni a hálát, melylyel nagy fia iránt tartozik. Jöjjön segítségünkre a haza, nyújtsa segítő jobbját: emeljünk egyesült erővel szobrot a nagy költőnek, a dicső hazafinak, a nemes szivü embernek ! Hozzátok fordulunk először, hazánk hölgyei, kik tudtok lelkesülni minden szépért és jóért, kik nem tekintitek áldozatnak, mit houleáuyi kegyeletből a haza oltárára felajánltok. — Hazám hölgyei! Ha valaha gyönyört találtatok a költő dalaiban, ha valaha megköuyeztétek az ő szenvedéseit, áldozzatok most filléreitekkel, hogy szenvedéseihez méltó emlék hirdesse a ti hálátokat. Hazánk ifjai, kiket a költő szivének legtisztább érzelmével szeretett, kik a legjobb és legönzetlenebb barátot veszítettétek el a dicső elhunytban: áldozzatok most filléreitekkel, hogy szeretetéhez méltó emlék hirdesse a ti hálátokat. Hazánk örege és itja, mind, a kik gyönyörködtetek a költő halhatatlan műveiben és fenkölt szellemében: áldozzatok most filléreitekkel, hogy nagy leikéhez méltó emlék hirdesse az egész haza háláját. Ha e nemes czél elérésére egyesül a női gyöngédség, az ifjúi lélleesedés és a férfiúi akarat: úgy rövid idő alatt Tóth Kálmán szobra fog állaui azon a helyen, ahol bölcsője ringott és a hova ő a nagy világ zajából mindig vissza-vissza vágyott. Baján, 1881. szeptemberhó 27. Állaga Imre, s. k. Dr. Hauser Mór, s. k. főjegyző. polgármester. kikergetve és karddal fenyegetve egy osztrák katona által, miut hatósági közeg, mi lehet itt elégtétel ? Ma lesz az első kíhalgatás, s mint hallatszik, Helcz Antal városi főügyész vegyes bizottság kirendelését követeli. Ha a tiszta tényállással van dolgunk, akkor nemcsak polgári de tisztviselői becsületében is megsértett Bártfay Géza nemcsak kérheti, de követelheti a legerélyesebb elégtételt. Sohasem szítottunk azokhoz, kik egyesek kihágása miatt testületek fölött törnek lándzsát. — Igazságtalanok volnánk, ha a sértő főhadnagy viselkedése miatt gyülöl- séget háritauank azokra, a kik maguk is helyteleníthetik a botrány elkövetőjét. Nem praejudikálhatunk sem a hivatalos fórumnak, sem a közönség Ítéletének ; de azt határozottan óhajtjuk, hogy pártatlan igazságosztás mellett az izgalmas ügy mielőbb le kerüljön napi rendünkről. A legújabb botrány. Átszivárgott már a fővárosi sajtóba is, honnan a Függetlenség után néhány Ízléstelen kifejezés mellőzésével átveszük a leg- ujabbb botrány történetét. B. G pénztári tiszt e hó 24-éu hivatalos minőségben a 26-ik ezred tiszti kaszinó helyiségébe ment egy egyenruhás városi reudőrrel, hogy egy állítólag ott lakó s férjétől elválva élő nőt felkeressen. A nőt ott fel is találta. Midőn már távozni akart, útjába állt Lett főhidnagy és azt kérdezte, hogy mert a tiszti kaszinó helyiségébe jönni, takarodjék ki, vagyis szavávaival élve „Marsch hinaus! “, mert ellenkező esetben katonáival elfogatja s becsukatja. B. G. ur figyelmeztette hogy a mint a vele lévő egyenruhás városi rendőrön is láthatja, hivatalosan vau kiktildve s igy nincs joga őt kiutasítani, sőt mi több elfogatással feuyegetui. Ennél sem kellett több a főhadnagynak, B. G. felé fordult s arczul akarta ütni, mert figyelmeztetni merte, hogy városi tisztviselő. Ezután kardot kötött s a szó valódi értelmében kikergette az udvaból B. G.-t, folyton ordítva, hogy: „marsch hinaus.“ Ekként bánt el egy hatósági kiküldöttel hivatalos működése közben Lett főhadnagy, és miért mert B. G. városi tisztviselő, s a tisztek azt hiszik, hogy a Göczel Lendl-féle ügyöt a tisztikar hozta szőnyegre a f. hó 9-én tartott városi közgyűlésben. De a legjavát majd elfeledtem. Mikor már az udvarról kikergette B. G.-t az ut- czára. ha Takács Géza városi főjegyző véletlenül oda nem jő, hát bizony összevagdalta volna oldalfegyverével, ráadásul az elmondottaknak. Az esetről hivatalos jelentést tett a sértett, s remélhető hogy ha az ügy el nem alszik, elégtételt kap; de mily elégtételt kaphat egy osztrák katonával szemben ? Elfogatás, arezul-ütés, becsukatás. a legsértőbb szavak mellett megszégyenítve, Színházi szemle. 20. Dóra. (Színmű 5 felv. Irta Sardou.) A nemzeti színház repertoirjának ez egyik leghatalmasabb sziumüve először ment Esztergomban teljesen üres ház előtt. A lézengő közönség nem igen birta előidézni azt a hatást, hogy színészeink kitartó lelkesedéssel játszauak. Első sorban kell megemlékeznünk Ar- day Ida Dórájáról. A esekély közönség ismét meggyőződhetett róla, hogy nincs nála iparkodóbb s lelkiösmeretesebb sziuásznő a társulatnál. Alakitó tehetsége ismét kitünően előtérbeuyomult s több nyílt jelenetét zajos tapsokkal jutalmazta a figyelmes ház. — Győrffy Ida grófnéja egyike a legté- vesebb felfogású alkotásnak. A mit Prielle Cornélia oly megrendítő kivitelben mutatott be, az Győrffy Idánál a comicum hatásával volt reánk. A kisasszony ugyanis elégnek találta a legmagasabb fokozatnál a semmitmondó mosolyt s ezzel a kétség- beesés kifejezést ugyancsak elejtette s ezzel a dvárnai hatást egészen megzavarta. Meg kell dicsérnüuk a darab rendezését. Össze vágóan játszottak valameny- nyien. I 21. Váljunk el. (Vígjáték 3 felv. Irta Sardou.) A modern franczia társadalmi vígjátékok legremekebb művét megint teljesen üres ház előtt mutatták be. —• Kifogytunk már a közönség megfoghatatlan közönyének jellemzéséből. Magunkat is abba a kis táS arczát kezébe hajtva dőlt a kerevetre, s néma kétségbeeséssel merengett maga elé. Följajdult keblében újra szerelme kiuja — boldogsága. Visszajöttek emlékébe a régi boldog napok, melyeket feledni nem lehet soha, s melyeknek képe uj csatára erősiti a szenvedő lelkét. Merengéséből halk kopogás riasztá fel. — Szabad, kiáltá a merengéséből felriasztott s szavai után egy inas lépett be, kezében egy kis levéllel, melyre, mint ő mondá „azonual választ vár“. Béla ön kény telon ül nyúlt a levél után s átfutva a czimet, lázas izgatottsággal tőré fel, hisz minden vonás híven élt lelkében s a levélből egy kis névjegy hullott asztalára s a névjegyen a következő sorok voltak olvashatók : „Béla, ha szerettél, ha igaz, mit nekem egykor esküvel fogadtál, ha boldogságom sziveden fekszik, úgy nem fogsz késedelmezni még ma találkozui azzal, ki bár másé lett, szive még most is éretted lángol. Epedve vár Helén.“ — Szeret, — kiáltá őrült örömmel —öli, hogv volt pillanat, a melyben a női szív szentségéről és az ő szerelméről kételkedni mertem — s lázas izgatottsággal irá e néhány sort : Mindenem e világon ! Szerelmem tiszta, mint az égő nap !... Még ma este karjaiba zár téged őrülten szerető Bélád.“ Szegény újra hitt, hogy újra csalódjék ! A csel nagyszerűen sikerült! * * * II. Ligeti Helén előkelő nemesi család gyermeke volt. Meg voltak benne mindazon fényes tulajdonok, melyek egy előkelő nőtől megkivántatnak, szép volt, mint egy angyal, hiú, mint egy asszony. Édesanyja kora elhalta után neveltetését atyja nagynénje kezeire bízta, ki a fovárosbau lakott. A fővárosi levegő bizonyos varázserővel bir, különösen a szép - nemet illetőleg, mit Helen is bizonyítani látszik, mert csakhamar kivetközodött a falusi rósz szokásból s hamar beleélte magát fővárosi szerepébe, szóval a kis falusi egész nagyvárosi hölgy lett. Nincs mérgesebb és halálosabb valami egy könnyelmű leányra, mint a nagyvárosi levegő, mely telve kaczérsággal : lassan, de biztosan ölő méreg az. — A kaczérság megmételyezője, raegroutója minden szépnek, miudeu szentségnek. — Ez tépi szét igen gyakran ama gyöngéd köteléket is, mely két szerető szivet már-már egymásba lűzött. Ez vezeti az élvek zajos mámorába rabját, melynek végéu az örvény széle tátong, s houuan nincs menekvés sehol, csak a halálban. Ártatlan játéknak látszik, pedig az egy éles tőr, melynek hegye méregbe mártva s döfése százszoros halál.— A Kaczérság fölemeli, de csak azért, hogy rövid idei tündöklés után annál mélyebben taszítsa alá áldozatát. A hiú nőt sajnálom, de a kaczért megvetem. A főváros levegője telve kaczérsággal s megfeledkezve női gyengeségéről. Helén is csakhamar rabja lett e szenvedélynek. Vagy nem tudta tán, hogy a női szív hasonló a tükörhöz, melyen a legkisebb lehellet is meglátszik, csakhogy mig a tükör a mily gyorsan elhomályosul, ép oly hamar vissza is nyeri előbbi fényét, addig a női szív, ha a kaczérság lehellete érte vagy soha, vagy csak hosszú idő után nyeri vissza előbbi fényét, szűzi tisztaságát. Helén nagynénje egyike volt a főváros ünnepel tjeinek. Szobáiban éjjel-nappal a zajos vig élet tombolt. Estély estélyt váltott fel, melyekre a legelőbbkelő családok tagjai hivatalosak voltak. Ez estélyeken csakhamar feltűnt Helén s szépsége a fiatalság sziuét, virágát ostromra hívta fel. . . . A pillék egész serege repdesett a feslő bimbó körül s ostrommal akarták bevenni a kebelt, melyben a hízelgés szavai is visszhangra talál tak. A főváros kábító zajában, az estélyek mámorában mi volt könnyebb Helénuek, mint megfeledkezni szülőföldjéről ; s emléke talán örökre a feledékenység örvényébe merült volna, ha Völgyi Béla régi játszó társa vissza nem idézi leikébe a kedves múltakat. Völgyi Béla szegény, de nemes család gyermeke volt, ki Helén atyja közbenjárása folytán jött Pestre az egyetemre, s mint ilyen kedvesen látott vendég volt Helén nagynénje estélyein. Sőt — mint a többi fiatalok megjegyzék — Béla volt boldog bírni Helén kegyét, ki mint iró is elég fényes nevet vívott ki magának. Nem tudom a dicsőség hizelgett-e Helénnek, hogy őt egy költő imádja, vagy I még a gyermekkori édes emlékek éltek * szivébeu, nem tudom, de Béla dalai a boldog szereleméi voltak. Egy estélyen, mig a párok vígan lejtettek tova a röpke tánezbau, kisérve a mamák reméuyteljes megjegyzéseitől, az ablak redőnyei mögött egy fiatal pár állott. — Tehát szabad reménylenem .... Még egy év s én szabadon az egész világ | előtt enyémnek mondhatlak . . , Oh a j gyermekkori ábrándok nem szakadtak meg / . . • A szerelem rózsája egyre uyil, egyre virul . . . egy év és én bírni foglak, enyém léssz a sírig . . . Es- I kiüljél meg, hogy te is oly híven, oly tisztán megőrződ szerelmedet. — Esküszöm . . . S Béla szerelem-ittasau öleié keblére < az esküvő Heléut s ajkára egy forró csókot k lehelt. III. A történtek után két hónapra a fővárosi lapok egyikében következő hymen-hir i volt olvasható: Mezei Endre lévai gazdag j. földbirtokos eljegyezte Ligeti Kálmán is- - mert főurnák ritka szépségű leányát, , Heléut.
