Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 76. szám
A szakoktatás maga is olyan eredményekkel kecsegtet, liogy már egymagában rábírhatná az ellenvetőket az egyesülésre. Nem bocsátkozhatunk ez alkalommal az egyesülés minden előnyének bonczolgatásába. Nemsokára részletesebben visszatérünk a nagyszerű eszmére ; de eddig is hassanak oda iparosaink vezetői, hogy az összevalé elemek összeolvasztásának eszméjét körükben mentői népszerűbbé tegyék. Szinházi levél. (Két bérlet. — Minden kezdet nehéz. — 100-ik előadás. — Téves infonnátiók, — Szajkó. — Kacsa. — Komikusból tragikus. — Pikáns megjegyzés. — Összehasonütás. — Arday Ida. — A szőke Mártonfynó fekete parókája. — Nupelőadás. — Tüntetés. — Szép törekvés, nemos czél. — Arday Ida és Deák Péter jutalomjátéka. — Utolsó és búcsú előadás. — Kettős jegyek. — Miikedvelők.) — Szabad tudnom béilefcgy Qjtésök eredményét? kérdeztem néhány nappal ezelőtt a társulat egyik legtehetségesebb női tagját, közönségünk kedvenczét. — Oh hogyne — válaszolt helyette resignált hangon az igazgató — hál isten nek vagy ketten mégis csak elszánták magukat ! Valóban nem tudtam mit feleljek csak hallgattam s bámultam a direktor kitartását, a mely még most sem tud csüggedni. — Mint igazgató alig fél éve múlt hogy társulatomat vezetem s igy nagyon jól tudom hogy minden kezdet nehéz. — Csakhogy ez a helyzet már nem kezdet, hanem nagyon is vég, válaszoltam én. — Idejövetelünk első napjaiban volt igazgatásom alatt alatt a 100-ik előadás s ha nem árulja el, megsúgom, hogy e napi bevétel mint jubileumon honoráriuma kerek egy flores vala ! — Bocsásson meg igazgató űr hogy elárultam, uem öu — a közöuség rös- telje ezt! És vajjou miért? kérdezhetné talán valaki ? Feleljüuk rá nyíltan, meggyőződésből és őszintén. A pártolás hiány okát e kettőben találtam meg: Téves informatiok és a már társadalmi életünkben járvánvnyá vált rideg elzárkozottság. Ami az előbbit illeti abban sok a ferde felfogás és több a rosszakarat. Midőn ugyanis szülészeink megérkeztek, egyszerre csak lábra kapott a hir hogy Esztergomban soha még ily gyenge társulat uem volt s a jóizlést sérti ki tö- törekvésüket végig akarná nézni. Intelligens elemekből saját magam hallotta szavak ezek, akik elmondták ezt a nélkül, hogy az ellenkezőről meggyőződést szereztek volna, s miért mert hallották, Ji ogy egy-két tudatlan szajkó csiripelte, hogy még Érsekújvárról ismeri a gyarló előadásokat. Másnap már az egész város beszélt a kacsáról s az araúgyis uralgó közöny gyökeret vert, annyival is inkább, mert az első előadások teljesen üres liázalc előtt folytak le, nem csoda tehát ha a darab vontatottan ment hiszen ez a komikust is tragikussá alakítja, hogyan játszanak ilyenkor jól, jó kedvvel? és kinek? az üres padoknak talán? — Beődyék után lehetetlen megnéznünk a Proletárokat vagy a Mukányit! kiáltott fel néhány „műitész,“ Pedig bizony bátran eljöhettek volna sőt merem állitaui, hogy azt a pikáns megjegyzést is örömmel visszavonná valaki (hogy kár azok dicséretére s a nyomda festékért amit a színi szemle felemészt! . ) s elismerné, egy azon estig hasonló véleményben volt szemlélővel) aki a „Járvány“ után sietett elmondani, hogy pirul eddigi elfogultságáért. Bizony, bizony szomorú dolog. A magyar ember igy teszi saját magát a magyar szinügy ellenségévé. Inkább hallgat a fáma ferde szavára mint saját meggyőződésére. — Azt moudják: Oh! Beődyt, azt pártoltuk, mert kitűnő társulat volt. Merem mind a kettőt kétségbe vonni. Az ezer forint deficit mellettem bizonyít s ha szigorú mértékkel mérünk a kitűnőt bizony csak jóra kell leszállítani. Mert voltára náluk is sok gyenge előadás! Gazdag volt a társulat fényes ruhatárával volt külön (cseh) zenekaruk is — de ez csak anyagi előny. Kivétel nélkül bevégzett művészek, lumenek azért még ők se voltak mind. Deák Pétert, Kovács Mórt, Tóth Bélát, Krémért, Ardaynét mindig oda merem sorozni ahol az ő elsőrangúi állanak. Arday Ida művészete pedig a vidéken a legelső helyen ragyog. Mártonfyuéra azt mondják hogy még csak kezdő, hiszen ezt ő maga is elismeri, némelyik azt állítja hogy Cserváry k. a. jobban játszott mert, fekete haja vau s Mártoufyué nagyon szőke! Ne tegyünk ily gyermekes kifogásokat különösen ne asz- szonyok, mint a kiktől ezt is hallottam, hanem legyünk méltányosak s ismerjük el az igyekezetét s ne akarjuk (anélkül hogy hallottuk volna) kétségbe vonni szép cseugő hangját, amely nagy on is dicséretére válik. Csak rövid egy hétig időznek még nálunk. Lemondva a meghiúsult bérletről a legváltozatosabb, legújabb s legjobb darabokkal igyekeznek megtörui közönségünk elzárkozottságát. Csak kötelességünket teljesítjük ha kérjük közönségünket, hogy ne vouuljou vissza. Megérdemlik ők továbbra is azt a szép kivételt, amit Kovács Mór elért juta- lomjaié kán. A csütörtöki Boccaccio is (daczára hogy Mártouffyné fekete parókával jelent meg s daczára hogy énekelt olyan szépen mint elődje sőt talán haugja kissé üdébb is volt) mégis, tekintve a közönséget, nagyon is csütörtököt mondott s a bevétel Bukácciót jelzett! Sokan megbötránkoztak a vasárnapi nép-, illetve kettős előadáson. Én magam sem helyeslem s igy távol tőlem, hogy mentsem, de azért o szokatlan eljárást el nem ítélem: mert megtudom magyarázni az éppeu nem kellemes helyzetet, ami az igazgatót e végső próbára kényszerítő. Ha az intelligeutia legnagyobb része lankadliatatlan eróllyel „timtet“, ne vegyük rossz néven hogy a plebejusok agioja emelkedik. És csakis e szempontból bocsátható meg a szombat és vasárnapi férczda- rabolc előadása. Esztergom tud lelkesedni, sőt fényesen pártolni is, ha akar. Bebizonyította már számtalauszor hogy van érzéke a szép, a nemes iránt. Egy valóban szép törekvés- és nemes czélra hívom fel tehát közönségünk figyelmét, és kérem lelkes pártolásuk fényes eredményét. Amit eddig elmulasztottak, azt most lesz alkalmuk, bár részben is, de helyre pótolni. Színészeink két legtehetségesebb és legrokonszenvesebb tagja Arday Ida és Deák Péter a jövő bét folyamán fogják tartani jutalomjátékukat. E két est lesz egyúttal az utolsó, búcsú előadás. Hogy közönségünk mind a két jeles jutalmazan- dót egyformán részesíthesse pártfogásában e czélbél kettős jegyek lesznek kiadva. Hogy pedig az érdekeltséget még kellemesbe tegyük, örömmel jelezem, hogy a boldogult műkedvelő társulatnak, emlékünkben szép tehetségeikkel folyton élő legkiválóbb két női tagja tekintve a nemes czélt, nem haboztak egy perczrő sem közreműködésüket megígérve, még két húrom műkedvelő úrral együtt a jutalmazandók javára fellépni. Azt hiszem felesleges munkát teljesítenék ha mindnyájukra a közönség méltó figyelmébe ajánlanám. Ander. Szinházi szemle. 13. A zsidók üldözése Németországban. Mosentbal ez énekes és látványos darabjának szinrehozása, daczára a megelőző reklámnak éppen az ellenkező eredményt szülte, mint amit az igazgató remélt. És miért? mert maguk az izraeliták is tévesen azt hitték, hogy a darab hitsorsosaik s vallásuk eilen fordul. A külön ben uualmas darabot tökéletesen üres ház előtt csakhamar lemorzsolták. Vasárnap 14. Az esztergomi szép asszony kocsisa. Népelőadás, leszállított helyárakkal d. u. 4 érakor. Az eredeti (!) népszínmű előigy csak maga az ördög játszhatók, gondolám, ha meg akar fosztani eszünktől . , . Figyelem ... női haugok ütötték meg füleimet ... az én dalaimat énekelték . . . közben nagy hahota poliárcsörgés. Ifjúi kíváncsiságom a villa ablakaihoz ragadott. Lopva pillantottam be a redőze- en keresztül a terembe. Fényes társaság ült együtt; férfiak, nők. A társaság összes tagjainak arczán azonban valami sajátos, kellemetlen Lenyomása kifejezés honolt . . Művészről ekkor még forgalmam uem volt. Operénekes, vagy énekesnő rám nézve a mesék országába tartozottFekete vendégem a zongoránál ült ; lábainál két fiatal nő tabourettre telepedett. Sajátságos maguk viselete után azonban nem tudtam biztosan megítélni, vájjon czi- .vóduak-e, avagy kölcsönös elragadtatásuk miatt nem képesek-e önmaguk felett uralkodni. Közel az ablakhoz a villa túli?jHonos Diva foglalt helyet. A nélkül, hogy támlásszékéből felkelt, vagy poharát kezéből letette volna : majd félben hagyta az éneket, majd belevágott ismét tüzesen érc- csengésű hangjával a zongorán felhangzott dallamba. Nem tudtam megválni e képtől. — Gyere be te hám ész gyerek ! énekelj nekünk egyet — kiáltá egyszerre felém fekete pártfogóra, kinek éles tekintete felismert hallgatózó helyzetemben. Hajós zubonyom daczára is be kelle mennem a fényes terembe, hol egyébként semmi feltűnést sem keltettem mindaddig, míg a tabarrós boszorkánymester guitarret nem ragadott és nem kisérte népdalomat. Hangom ekkor épen átmenőben volt a sop- rauból tenorba. — Meg van alapítva szerencséd — ri- valgott rám a zajos társaság-és itatni kezdte velem Dél Olaszország édes borait. Ittam, folyton ittam, a nélkül, hogy éreztem volna az ital tüzes hatását. Késő este volt, midőn a fekete embert néhány vig czimborájával csónakomon Genuába visszaszálütáun. Útközben elvesztettem nemcsak evezőmet, hanem fejemet is. Tagjaim ólom nehezeknek érzem . . . érzékeim elhaltak. . . alig valék képes hajlékomig vánszorogni . .. beérve, összeomlottam a tűzhely mellett. Meddig tartott e gyalázatos állapotom, nem tudom. Midőn szégyenteljes halálálraomból felocsúdtam: nővéremet keresém. Szobácskája üres, ágya még megvetve volt. — Anita! — kiáltám, semmi válasz. — A szomszédokhoz futottam: de senki sem tudott felvilágosítást adni a gyermek holléte felől. Halálfélelem szállott meg. Patakzottak forró leönyeim. Őrülten futkostam szűk hajlékomban. Rémületemben csak két eshetőségre gondoltam . Vagy szüleim vonzották magukhoz, a szeretett gyermeket a tenger mélyébe, vagy ellopták. Ekkor, e kinteljes pillanatokban térdre borultam, kedves hölgyeim, és megfogadtam a tenger csillagának, a Madonnának, hogy szolgálatára szentelem magamat, mint szerzetes, ha megengedi feltalálnom a gyermeket. Anitát csakugyan visszahozták még azon nap a jószivő halászok — de látszólag élettelenül. A sebesen emelkedő ár elragadta volt a szegény gyermeket és társaim önfeláldozó bátorsága nélkül alá is I szállott volna a talank halakhoz. Forró leheletéin és a szent szűz kegyelme életre kelték a merev tagokat. Sirás és nevetés között ismét átkarolhaták egymást a testvérek. . . , Nővérem később elbeszélte, hogy nem tudván képzelni hosszas elmaradásom okát, keresésemre indult a tengerhez, de az ár elsodorta. íme ! szeretete csaknem a halálba vitte őt. Hét éves volt még csak nővérem, midőn ezek történtek. Fekete vendégem igen gyakran felkeresett imént ecsetelt találkozásunk óta. Hiúdon áron rá akart beszélni, hogy menjek vele és képezzem ki hangomat. De én, tudván, hogy nővérem utalva van még támogatásomra, elleutálltam unszolásainak. Egy év múlva mégis engedtem. A lángeszű férfin uj világot nyitott fel előttem . . . csodavilágot . . , a hangok varázsbirodalmát. Rövid idő múlva Geuua templomaiban én éuekeíem a Solo-rószleteket. A Diva maga vezeté képeztetésemet... De engedjék kérem hölgyeim, átugornom éltem ezen szakát . . . Oh, kit nem ragadott volna el oly élet, mint az volt ? Ki az kinek szivébe bele nem harapott volna sárkányfogaival a szenvedély?. . . Oh, óvjátok magatokat a mérges növényektől. . , . szinök csábítóan szép ... de izük igen keserű ! Hogy Őszinte és becsületes vallomást tegyek, nyolez évet töltöttem a Diva [mel- jott... Nehéz volt megválnom ez élvezetdús életmódtól ... De fogadalmam intett, sürgetett, kényszeritett. Ezen kívül útjában kezdettem már lenni nővóremnok, ki időadásán csak a nagyszámú összesereglet gyermek és telt karzat mulatott. A második előadást 15. Petőfi élete és halála. Elég nagy számú közönség hallgatta végig a meglehetős ügyetlenül irt darabot, melyről ép úgy mint az előbbi kettőről és azok előadásáról fölmentve érezzük magunkat bővebb tudósítást hozni. A hétfői szinlapou Benedix jeles vigjátéka A békerontó volt hirdetve, de csakis hirdetve, mert az előadás teljes részvétel hiánya miatt elmaradt. Sajnos hogy ugyanezt vagyunk kénytelenek írni a következő napról is. A Ma- touscliek karmester javára kitűzött 17, Kisasszony feleségem ugyanily sorsban részesült. Soha az esztergomi közönség a közönyt nagyobb művészettel nem játszotta mint e két alkalommal. Jó lesz ha színészeink nem adnak viszonzásul „Közönyt közönnyel,“ Az ördög bibliája volt tegnapra hirdetve. És az előadás ismét meghiúsult. Már most harmadizben tüntetett a közöuség mintaszerű apatliiával. (-a.) Hírek. > — A főrendiház szept. 24-én tartandó gyűlésére kétszáz tizenhárom királyi meghívó ment szét. Városunkból a következők kaptak meghívót: Sirnor János her- czegprimásv Szabó József püspök, gróf Eorgácli Ágoston püspök, Máj er Istvám pöspök s ifj Majláth György főispán. — Paczka Ferencz fiatal képiró a nyár folyamán városunkban több egyházi é$ történeti mű compositióját készité el, mej- lyek Moecenasa, a herczegprimás tetszését] is egészen megnyerték. Az egyik nagyobb- szabású kép Judás és a pharizeusok czimet: viseli s azt a jelenetet ábrázolja, midőn aj pharizeusok megtalálák a Judás által eldobott harmincz ezüstpénzt. Paczka e műveti még afrikai útjában Algírban kezdte megs- most fejezte be a Budapesti műcsarnoki őszi kiállítása számára. — Járási orvosok. Esztergom megyei hatóságunknál kérdés merülvén föl az iránti hogy a megyei gyűléseken a járási orvosol}, bírnak-e szavazati joggal, vagyis hogy járásorvosi hivataluk után tagjai-e a törvény hatóság bizottsági közgyűlésnek ? Az e rész.. közben egy derék ifjú boldog najévó Ion.. A csekély kunyhó hármunk, rövidesen négyünk számára szűknek mutatkozék. Térti csináltam tehát a kis családnak ... és beléptem a zárdába. Hangom miatt Rómába küldtek főnökeim . . . Ifjú és öreg vetélkedve sietett egykor a Lateránba és sz. Péterbe,« midőu Palesttina vagy Marcello műveiből! énekeltem. Az évek múltak, hangom is elmúlt. Mindazonáltal, kedves hölgyeim, csen-j des megelégedés honol keblemben és a gyak*: ran felhangzó szemrehányás, hogy „mimind-f nyáján egoisták vagyunk“ engem nem illet-,j tét. Mivel, ha a Borgliese-villa vizei mel-J lettem csevegnek, ha a cziprusok, akántok,,} fényűk illataikkal körülárasztanak; ha itt, * kedveuez helyemen lezajlott muRam felet'd elmélkedem, egy belső hang mindig azth suttogja felém: Te a legjobb részt válasza tottad. Aquincum, — A Duna gőzhajózási társaság rész-s vényei az utolsó héten 30 frtfcal estek. Eme nek okát sokan abban keresik, hogy azj utolsó hetekben kimutatott bevételi többlet!; nem oly magas mint tavai a megfelelő be-; tekben. Ez igaz, de nem jogosít fel sem ran aggodalomra, mert az idei összes bevételei!« aug. 31-ig (8,904,614 írt) máris 1,266,703b frt többletet mutatnak a tavaii nyolez hárbevételekkel (7,687,911 frt.) s zeniben. Petidig az őszi gabonaszállítási kampagne liátti ra vau, s attól annál többet vá ihatunk, rasi vela társaság az idén nagyobb bajópartolol kai dolgozik mint tavai.
