Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 75. szám
sót mindjárt eszközlésbe veszi, mi már azért is szükséges, mert a forrás körüli szellőknek folytonos művelése által a forrás környékének földje mindig lazább lesz és így félhető, hogy e jó és bő víz, idővel — a sző 11őtu 1 njdőli osok, napszámosok, ez az összes városi lakosság nagy kárára —- mennyiségében és minőségében veszíteni fog. 2-or. Küldjön ki a városi közgyűlés, a vízvezeték ügyéért lelkesülök közül egy bizottságot, melynek feladata volna, a vízvezeték ügyének tanulmányozása mellett, annak szemmel tartása, elő bbvitele, ellenőrzése szóval az egész vízvezetési ügynek kellő elintézése. Kelt Esztergámban szept. 8-án. és nemzeti önállóságunkért folytatott küzdelem határozatait megérdemlett segítségben részeltethessük, hogy a testvéri szeretet áldó melegével felszánthassuk a kényeket, mik némileg a részvétlenséguek voltak okozói. Lépjünk be tömegesen az esztergomi honvéd egyletbe pártoló tagok gyanánt s el lesz érve a ezé) a legnemesebb eszközzel a bazafiság, emberszeretet, hála az elismerés szevedésekben enyhületet nyújtó eszközével ! Színházi szemle. Dr. Feichtinger Sándor, kir. tan. városi főorvos. Az esztergomi honvédegyesület. Annak idején közöltük a hirt, hogy az esztergomi lionvédegyesület ujjáalkotott alapszabályait a ni. kir. belügyminiszter jóvá hagyta. Örvendetes hir volt ez mindazokra, kik az esztergomi honvéd egylet ügyét szivükön viselték, annál inkább mert a kormány újabban nem igen szeret egy egy alakuló honvéd egylet által a honvéd meuliáz ügyéhen magának ellenlábast állitani. A mi honvédegyletünk történetét illetőleg meg kell jegyeznünk, hogy az országban egyike a legrégebben alakultaknak s nem csak mint honvédegylet, mely a kormány elnyomó törekvéseivel szemben mindenkor védelmére kelt a nemzeti aspira- tióknak, de mint segélyező egylet is reges régen kivivta magának az elismerés babér- koszorúját. Jelenlegi jóváhagyott alapszabályai is legkiválókép a jótékonyság czéljával vannak szoros kapcsolatban s megyénk és városunk területét lakó elnyomorodott, elag- got s igy munkára és keresetre képtelen 1848-49 honvédek anyagi és erkölcsi támogatása érdekében láván közreműködni, a mi mindenesetre tág és hálás talajra lel itt lakó valamennyi honfitársunk ember baráti szeretettől és buzgó hazafis ágról fenn- költ szivében. Figyelmébe kell azért ajánlanunk t. olvasó közönségünknek a honvéd egylet pártoló tagjainak felvétele czéljából fekibocsáj- tott fellhivást, melyhez mi is teljes szivünkből csatlakozni hazafias kötelességünknek tartjuk, annál inkább, mert napról napra fogy azok száma, kikéit a jótékonyság elismerés fejében még valami keveset tehet. Azért tehát csak rajta, sorakozzunk mindnyájan a nemes ügy zászlója alá mert ,a ki gyorsan ad, kétszer ad“, pedig nem ok időnk lesz arra, hogy a szabadságunkéi[Dr. K. L.] Szerdán este Kovács Mór jutalomjátékára, szinipályája harminczéves fordulójára Rosen Gyula egy kitűnő vigjá- téka került színre. Örömmel jegyezzük föl, hogy nagyon szép közönség részvételével folyt le az előadás, melyet egy alkalmi prológ Szarvasi Soma sziuinövendék által való elmondása előzött meg, A prológ egész terjedelmében következő : Mélyen tisztelt közönség! Legközelebb áll az istenhez a művész, mikor teremt ; legszebb ország a világon a művészet országa s legszerelmesebb a halhatatlanság istenaszonya a fölkent művész remekébe. Nem szépen csengő phrásis ez még a mi korszakunkban sem, mikor a számokra többet adunk, mint a szívre, mikor ez üzleti szellem hatalmasabb minden egyéb hatalomnál s mikor a művészet erős harczol harczolui kénytelen a század reálistikus irányzatával. Vau a művészetek között egy olyan művészet, mely nem nyújtja a halhatatlanság koszorúját, mely nyomban hat, nyomban gyönyörködtet, de nyomban is eltűnik a szivárvány rövid életével. És ez a színészet. A színművész olyan mint az oltár tüze, meghozza a művészet áldozatát, lelkesít, hevít, gyönyörködtet, hogy azután önmagát megemésztve, a lobogó láng sorsára jusson. Csak a neve marad meg, de nem az alkotása. Csak a nagyok közt emlegetjük, de nem az örök mesterek közt. Pedig melyik művésznek van nagyobb hatalma ? Mikor Melpomene komoly ajkán szólal meg, megrezgeti szivünkben a szomorúság húrjait ; mikor a szerencsétlen szív történetét beszéli el remegésbe hozza lelkünket s szemünkbe csalja a részvét köuyüjét; mikor a zsarnokot mutatja be föltámad szivünkben a megvetés ; mikor az ármány har- czát vívja szemünk előtt, elfog a félelem s mikor az erény gáládul elbukik, kitör belőlünk az igazság szolgáltatás követelő szózata s mikor gyarlóságok miatt vész el szemünk előtt a jeles, akkor mintha édes testvérünket vesztettük volna el, sajgó fájdalom borítja lelkünket. És mikcr Thália nyájas ajkán szólal meg fölveri szivünkben a vidámság hullámait, elfeledteti velünk a mindennapi gondok nyomasztó terhét s édes üdüléssel kecsegteti kifáradt lelkünket; mikor az élet visszáságait mutatja be, mosoly kerekedik arezunkra ; mikor agyarlóságokat sa mindennapi ismétlődő félszegségeket buktatja meg, mosolyogva adjuk az el bukottra végső áldásunkat s derülten vigadunk a harcz- ban kiemelkedett bős diadalának. így nemesíti meg a színművészet érzésünket, igy emeli föl lelkünket olyan régiókba, hol a fogékony szív mindig meg lelheti azt, a mi az életből már régesrég kicsenevészedett. S a ki minderre hivatva vau, kinek alkótásai megnemesitik az Ízlést, megművelik a szivet, megvédik és fejlesztik a nemzeti szellemet, ápolják a magyar nyelvet a magyar színművész iránt ne legyen-e őszinte elismerésünk, mikor művei vele együtt áldoznak le ? Koszorút nyújtunk a színművésznek még az életben s a gyönyörökért hálás elismeréssel adózunk, mig közöttünk van. Vegyünk ki ebből a koszomból néhány szép virágot s nyújtsuk oda egy magyar színésznek, a ki megérdemli azokat, mert egy egész kor áll sziuészeti pályája mögött s abban a korban nagyon sok küzdelem és viszontagság. Ha az életben méltatni szoktuk azokat, kik becsületesen töltött harmincz esztendőt áldoztak embertársaik javára : méltassuk azt is, ki mint buzgó színész harmincz esztendeig szolgálta a magyar színészet ügyét. Legyen ma mindnyájunk által üdvözölve ! Dr. Ändert finom jellemzésben, igen szép sikerrel mutatta be. Neki, Kovácsnak és Arday Idának nemcsak a tapsokból, de a virág okból is bőven kijutott. Különben Arday Ida meg is érdemelte a szép közönség teljes rokonszenvét; mert annyi szeretetreméltósággal állta meg helyét Komádban, hogy az est sikerében igen nagy része volt, s e szerepét kétségkívül legsikerülteob alkotásai közé sorozhatja. Győrffy Ida Teréze s Kréméi- Henrikje szintén figyelemre és elism eresre találtak! Csütörtökön 12. Boccaccio. ii, A nagyzás hóbortja. (Vigj. négy felv. Rosen Gyulától. Ford. Kuliffay Ede,) Örvendünk, bogy a díszes közönség ez alkalommal egy kitűnő vígjáték előadása révén ismerkedhetett meg a társulat jelesebb erőivel, habár uéliány hölgyszerep egy kis cserét igényelt is volua. Kovács Mór Ringheim bankárt adta, Nem lehet ezen a helyen czélunk Kovács Mór képességeit birálgatni. De az ünnepi alkalom azért nem zárja ki, hogy köze lebb- ről ne jellemezhessük. Kovács Mór igen sokoldalú színész. Előnyös sziupadi alakja s érczes orgánuma van. Játékát rendesen ügyes felfogás s eredeti kivitel jellemzi. Miut minden vidéki színész, úgy Kovács Mór is már majd minden irányban föllépett s egyenlő hévvel ját- sza az apákat, a hősöket, a csikósokat, az iutrikusokat sőt a kómikus alakokat is. Tehát igen nehéz föladat lenne tisztán meghatározni. hogy milyen irányban bírja tehetségeit legelőnyösebben érvényesíteni. Any- nyi bizeuyos, hogy igeu hasznavehető színész, a ki minden vidéki színpadon az elsők közt képes kivívni a közönség rokonszenvét, Ringheim bankárja legsikerültebb alkotásai közé tartozik. Szabó Gyula ur Dr. Ander aestheticus szerepében lépett föl. Nem lehet ez alkalommal czélunk játékáról bírálatot írni. Elismeréssel tartozhatunk azonban neki annyiban, hogy szerepvállalása által szép közönséget biztosított a társulatnak s bog zat, milyen botrány lesz ebből. Szinte olvasta már a lapokban a senzácziós hirt. A kegyetlen atya: vagy a kitett ártatlan csecsemő. És azután a büntető codes bizonyos paragraphusai. Milyen bünper lesz ebbő1 ! Idézés, kihalgatás stb. stb. De hát mitévő legyen ? Kezdette érezni hogy mennyire igaza van a költőnek midőn énekli: Es giebt im Menche.ilebm Augenblicke, Wo man bedeutend dümmer ist als sonst. Első gondolata az volt, hogy visszafordul. Ha már itt vau legalább ne ő találja meg. Igeu, de a laktársak mint a házmester kapu nyitáskor értesité már régen bonn vaunak és mivel indokolná a gyanakvó kapu őr előtt visszatérését. Azután meg legjobb lesz a dolgot ha lehet csendben eltu- solni. De mit kezdjen a gyerekkel. Ha hozzányúl felébred, s az ilyen gyerek ha éjjel felébresztik azonnal síráshoz kezd. Felhívja a házmestert, annak felesége van s ért az ilyes mihez. A házmester maga is rettenetesen megijedt. Hogyan hozhatták ide a gyereket, mikor ő nem látott semmit. De hát persze többször járnak zsiváuyok az első emeletre, a kiket neki nem szabad észrevenni e, ő nem is törődik velük stb. Végre egypár a markába nyomott bankó annyira megnyugtatta, hogy beleegyezett abba, hogy a felesége fogja ideiglenesen magálnz venni a gyermeket. Természetesen ők ingyen nem láthatják el mert maguk is szegény emberek, de tudja ő hogy a nagyságos ur nem fösvény, azutáu meg titokban is fogják tartani a dolgot. Bérezi bátyánknak a homlokát izzadság verte ki mig a házmester leunjárt a feleségéért. Kezdte sajuálui, hogy miért nem szólt előbb a laktársaknak. Csakhogy ezek egy hónapig ezen a dolgon nyargalnának. Mégis csak jobb lesz úgy elintézni a dolgot hogy azok se tudjanak róla semmit. Végre megérkezett a házraesteiné a legteljesebb éjjeli pongyolában irgalmatlan zajt ütve a folyosó csoszogó papucsával. — Jézus Mária szent József és minden szentek, kiáltá elfojtott suttogó hangon, csakugyan egy gyerek ! Hogyan kerülhetett ez a kis szegény teremtés ide ! Es hogyan alszik a lelkem, hogyan mosolyog ! Csak csendesen, jó asszony, csititá Bérezi. Fogja a gyereket és vegye le, de vigyázva, hogy fel ne költse. Reggel majd beszélünk róla. A jószivG bázmesterné vigyázva hajolt le s a gyermeket óvatosan emelte fel és paff, teljes erővel csapta u földhöz úgy hogy a szegény kisded feje ezer darabra tört össze. A rémület hangos kiáltásába mely Bérezi bátyánk és a házmester ajkairól önkénytelenül elő tört a bázmesterné bo.szan- kodó szitkozódásai és a megnyílt ajtóból előlépő lakótársak hangos kaczaja vegyültek. Bérezi még egy pillanatig merev ültén állt ott, azután ő is megértve a dolgot jó- szivűen kezdett kaczagni. A lakótársak tréfája teljes mértékben sikerült. Ők voltak azok, a kik egy viaszból gyönyörűen utánzott gyermek fejőt egy pólyába beillesztve az ajtó elé tettek • . . Hogy a dolog tanuságós volt a Bérezi bátyánkra, emlékeztette-e őt arra hogy ha tovább is igy folytatja a mi most tréfa volt valósággal is megeslietik rajta, azt nem tudjuk. Anuyi azonban bizonyos, hogy ha emlékeztette is, nem igen okult belőle, mert hát ama bizouyos körben még egyre regélik a pikáns történetkéket, és pedig nem csak a régieket. Úgy látszik csak az egyre jobban mutatkozó köszvény fog véget vetni. Bérezi bátyánk kalandainak. Hja ! Ilyenek az agg legények. Gyér közönséggel s mind a mellett számbaveheto sikerrel, Mártonffyné Ella a czimszerepbeu már nemcsak szép en énekelt de csinosan játszott is s még sohasem volt alkalma szép képességeit oly előnyösen bemutathatni. Sok helyütt hosszasan megtapsolták. Szőnyi Emma Fiamettája még nagyou messze all a sikertől. El kell azonban ismerni, hogy kezdőnek elég buzgó s idővel még ki fogja vívhatni az átaláuos elismerést. A közönség tapsai is ilyen értélén ben vett előlegek voltak. Több igen szép chorus elfelejtette velünk hogy rozzant zongorán mutatják be a külöuben már meglehetősen elcsépelt operettet. Hírek. Adakozás. A herczegprimás sel- meczbányai Htjában a polgármesternek ezer forintot adott át oly czélból, hogy abból ötszáz forintot a kath. gymnasium tápintézete élvezzen s ötszáz forint az Arpádkori Erzsébettemplo ni restaurálására fordittassék. Ugyanekkor a polgári dalkör száz forintot s a tűzoltó egyesület ugyanannyit kapott. Ez. adatok ismét kerczegpriinásunk egyházfejedelmi nagylelkűségére vallanak. — Herczegprimásunk bérmautjá- ban történt Selmeczen, hogy a városi főjegyzőjének vezetése alatt egy egész küldöttség azt kérelmezte a magyarosodás érdekében, hogy az egyházi szent' beszédek ezentúl mindenütt magyar nyelven tartassanak. A herczegprimál megígérte, hogy a hazafias kérést pártolni fogja. — Magyar egyház-beszédet kérelmeztek a selmecziek. Herczegpri- máznnk a népes küldöttség előtt szokott kedélyességével kérdezte : no vau-e hát magyar hallgatóság? Mikor igenlő választ nyert kijelentette : no hát akkor nagyon természetes, hogy magyar egyházi beszéd is lesz. — Adófeliigyelöségünk több gabonakereskedőt magához idézett, hogy tájékozást merítsen azon kereskedők: kilétéről, kik a gabonaszállítókat a vá-- mon kívül letartóztatván ezáltal a pénzügyi érdekeknek csak kárt s városunk-'- nak rendkívül sok károsodást okoz. Azp ídófelügyelőség abbeli intentióját hogy! i vámon kívül letartóztató s vásárlóé kereskedőket erősebben megadóztassa í részünkről is örömmel üdvözöljük, mert} íz igazság és méltányoság már régótaj sürgeti is. — Katonaságunk a miskolczi had- - gyakorlatról már visszaérkezett. — Alapitó tagok. Ma jer István püs- - oölt és Csálty Károly gróf lövő egyesülő—• Jink alapitó tagjai közé léptek. — Meghívás, Az esztergomi ev. ref..,1 jgyházközség tanácsa több rendbeli szer- - /ezkedési kérdések megoldása végett folyó o ló 21-ének d, u. 3 órájakor Bódogli Kál- - min ügyvéd úr lakásán ülést tart, melyre e íz egyháztanács t. tagjait elnöki megbízási- >ól ezennel van szerencsém tiszteletteljeseim neghivni. Esztergom 1881, évi szeptemberi* ió 18-án Petlies Géza Aladár hitközségié egyző. — A primási kertben virágzó poni—i iás jucca gloriosák közül bárom teljesein. : ifejlödö.tt példányt Beszédes Sándor jelest ényképirónk leképezett, A gondosan ápoltr falóban fejedelmi virágok most érik utóvi—i ágzásukat. Kis Káplár — Az Uj M. Sión legutóbbi számát küldték be szerkesztőségünkhöz Frecska Alajos értekezik benne a hittani pályáról Frau- cziaországban, Városi Gyula a XVIII. sz. interconfessionális viszonyainak történetéből mutat be egy fejezete t. Azonkívül ismertetve van a lourdesi magyar zarándoklat és több egyházi mű. — Phyloxerák. Bölcs kormányunk valnhára már a sajtó phyloxeráinak kiirtására is fölállíthatna néhány biztost. Szabó Titus ur, múlt számunkban közölt csikkében akkor aligha fordult volna elő az a rettentő -sajtóhiba, hogy a legelső hírlap Magyarországon 1880-ban s a legelső magyar nyelvű hírlap csak hatvan évvel később jelent meg. A pozsonyi német újság ugyanis 1720-ban s a legelső magyar lap a Magyar Hírmondó 1780-ban látott napvilágot. így van az igazság termése szerint philoxera nélkül. i
