Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 68. szám

loan foglalja a tanulmányokban yaló előmenetel fontos feltételét is. Szükségtelennek tartjuk indokolni és részletezni ez állításunkat; minden szülő el fogja ismerni úgy is igazságát, s a melyik el nem ismerné, az előtt gyermeke" érdeke a magáétól úgy is különálló érdek, azelőtt gyermeke jól­léte idegen és másodrangú dolog. Csak azt ajánljuk figyelmébe úgy a szülőknek, mint az igen tisztelt ta­nári karoknak, foglalkozzanak a fölve­tett kérdéssel behatóbban, bogy a napok múlva elkövetkező beiratá­sok alkalmával a szülők ne legye­nek kénytelenek gyermekeik elhelye­zését idegen s nem megbizható kezek által intéztetni, a tanár urak pedig mint a tanuló ifjúság szellemi vezetői meg lehessenek nyugodva arra nézve, hogy a gondjaikra bizott gyermekek erkölcsi és szellemi fejlesztése nem fog akadályokba ütközni az elhelyezés leirt módja által. Szerintünk a czél elérésére legbiz­tosabb mód volna, ha a tanintézeti igazgatóságot megkeresné minden olyan család, mely tanulók befogadására vál­lalkozni akar, a szülők pedig a beira­tások alkalmával kérdést intéznének az illető igazgatóhoz, hogy annak ajánlatára minden tekintetben jó és kívánságuknak megfelelő helyeken esz­közölhetnék szivök kincsei, gyermekeik ellátását. Ily módon aztán meg lehetne szün­tetni a visszaéléseket, melyek részben a dunaparti várakozók részben a pla­kát tulajdonosok megbocsáthatlan élel­mességének egyenes kifolyásai. —r. Fővárosi levét Budapest, aug. 19. (— Zichy Jenő gróf. — Éljen a haza! — Három hölgy. — Magas igények. — Nagy csalódás. — A magyar hölgyek diadala. — A Pesti Napló Ara­bellája. —, Az esztergomi hölgyek kiállítási tár­gyai, — Érseki leánynevelő intézetünk kiállítása. — Hr. Röszler Antalné munkái' — A hibás kata­lógus. — Tárgyaink kritikája. —, Gelléri Mór- — „Titokban“ s az ország előtt. —Éljen a haza I— ) — Jöjjön csak barátom. Lássa itt a nagy teremben az összes tárgyak iparszerben keletkeztek s keresetforrásul szolgálnak. Ott az Ipolyi Arnold népismei tárgyai. Itt van Kóburg fŐherczegno kiállítási csoportja. Amott a pozsonyi ipartanitó képezde, mel­lette a budaujlaki nőipariskola, oldalt a ka­locsai, bajai, szakolezai apáczák tárgyai ott megint az országos nőiparegyesület ipar­iskolája... így kezdte a kiállítás nagyhírű elnöke Zichy gróf, a kit a nagy terem ajtajában találtam, a mint épen vidéki uraktól búcsú­zott el. A nemes gróf előzékenységétől még csak azt vártam volna, bogy bemutatója vé­gire odamondja: éljen a haza! Alig élveztem néhány pillanatig a ne­mes gróf megtisztelő társaságát, bárom gyö­nyörű hölgy siet felénk s Zichy Jenő a régi ismerősök bizalmas hangján üdvözli őket. — Nagyon régen keressük már gróf ur — mondta az egyik. — Kérem, most kalauzoljon egy ki­csit, -— mondta a másik. — És mutassa meg, hogy már mit vásárolt ez ideig? — mondta a harmadik. A nemes gróf majd azzal búcsúzott el tőlem, hogy — Éljen a haza! — annyira lelkesült volt. Tehát elváltunk. Megkezdtem a bolyongást s kezembe fogtam Ariaduét, már mint a vaskos kata­lógust. Uton-utfélen sok régi jó ismerősöm­mel találkoztam, s hol ide, hol oda ván­doroltam kisebb nagyobb csapatokkal, mint kedvem és szabadságom akarta. A terme­ket eddig kizárólag hölgyek látogatják. Mikor végigfutottam e kiállítást, azt mondtam magamban :-—- A könyvet fölvágtam. Tudom hány fejezete van, azt is mi a rövid tartalma ; de azért nagyon jó lesz, ha már már most olvasni is kezdem. Pedig hát az nagy munka. Nem is lehet azt néhány óra alatt elvégezni. Mentői lassabban olvassuk, annál tönbször gyönyörködünk rajta s tanulunk belőle. Hát rám a kiállítás nagy csalódással járt. Majd mindent megolvastam, a mit a lapok s röpiratok a kiállításról meg­írtak, s valóban óriási várakozások s ma­gasra csigázott igények között léptem át a redout küszöbét. És nagyon csalódtam. Óriási várakozásomat s magasra csi­gázott igényeimet a kiállítás nagyon sokszo­rosan fölülmúlta. És igy nyilatkozik mindenki, a ki az országos mozgalom iránt érdeklődik. A magyar nők diadalát hirdeti ott min­den terem. A mit ott kiállítottak, azzal le­győztek minket, az az ő koszorújuk egyedül s az a dicsőség csak egészeu az övéké. A Pesti Napló Arabella tollából szer­dán és és csütörtökön tárczákat közlött, me­lyek a vidéki városok kiállítási tárgyait ismertetik. Megtaláltam azt, a mi Eszteré gomra vonatkozik s gondoskodtam róla, hogy a mi lapunkban is meglegyen „örökítve“. Nem neheztelek Arabella ő nagysága nagyon is finnyás kritikája miatt, csak rop­pant tájékozottságát csodálom. Közlöttem te­hát másutt minden megjegyzés nélkül. Ne aprebendáljanak meg reám az esztergomi hölgyek. Az esztergomi tárgyak az ötödik osz­tály második szobájában vannak, fájdalom nagyon is claire-obscure világítás mellett. A vaskos katalógus a következő tár­gyakról tesz említést : _____________ E k k e r t Irma. Hímzett zsebkendő. Értéke 20 frt. Nem eladó. „Frida de Sal lay“ Zsebkendő­tartó. Értéke 10 frt. Nem eladó. G rossmann Róza. Két ágypárna. Értéke 20. frt. Nem eladó. Egy selyemkö­tény. Értéke 12 frt. Nem eladó. Rudolf Mi !i á 1 y n é. Szent kép. Hímzés hajfonállal. Értéke 20 fitt Nem el­adó. S ándorAuguszt a. Két keleti festésű fátyol. Értéke 40 frt. Nem eladó. Keleti festésű napernyő. Értéke 10 frt. Nem eladó. F e i c b t i n g e r Octavie. Hímzett kép. Értéke 40 frt. Nem eladó. Pe r é nyi Irma. Ékszertartó. Értéke 30 frt. Eladó. Két díván párna keleti fes­téssel. Értéke 30 frt. Nem eladó. W anlce Sándorné. Ágy szőnyeg (kötés) Értéke 18 frt. Nem eladó. Rudolf Etelka. Hímzett terítő. Ér­téke 15 frt. Nem eladó. K a á n Etelka. Két fali gyertyatartó. Értéke 10 frt. Nem eladó. Női kalap (ere­deti mozaik) értéke nyolez forint. Eladó. Irgalmasnénék. Szószékteritő. Értéke 40 frt. Nem eladó. Oltárcsipke (kö­tés) értéke 20 frt. Nem eladó. Sztaukay Kálmánná (Szent Bene­dekről) Horgolt terítő. Értéke 5 frt. Nem eladó. ü z v. L angerné. Inggombok. Ipar­cikkek. Értéit ük 1 frt, 50 kr. Eladók. H e 1 c z Mariska. Fonott kosár. Érté­ke 1 frt Nem eladó. Fonott kosár Értéke 50 kr. Nem eladó. Welzer Anna. Bőrkosár. Értéke öt forint, Nem eladó. , Rudolf Irma. Himzett zsebkendő. Értéke 10 forint. Nem eladó. Mi bálik írónké. Lábzsámoly. Érté­ke 8 frt. Nem eladó. Gangéi Mária Bajnáról öt darab népöltöny. Értéke 10 frt. Éladó­Mész én a Coruélia. Egy abrosz, ti­zenegy asztalkendő. Értéke 30 frt. Nem eladó. Frida de Sallay (A katalógusban Soloy) Díván párna. Értéke 30 frt. Nem eladó. , Doctor Etel. Egy horgolt védteritő. Értéke 3 frt. Nem eladó. , Stojánovics Julcsa. Egy női ing. Értéke 10 frt. Nem eladó. Vízivárosi érseki leánynevelő intézetünkből huszonöt tárgyat s több fü­zetet láttunk. Röszler Antalné kézimunka intéze­téből összesen tizenöt tárgy vau kiállítva. Az utóbbi két csoport nem az előbbi tárgyakkal egyesül, hanem más termekben található. A katalógus különben hiányos is. Pel­let József iskolaigazgató gyönyörű stólái például említve sincsenek benne. Valamint a többek közt Niedermann Ilka „táczá“- ja se. Hanem hát mindez semmit se von le a tárgyak becséből. Az esztergomi csoport az óriási vál- tozatosságú remek tárgyak között ugyan szerényen vonul meg; de azért akárhány nagyobb vidéki várost túlszárnyal ízlésben és szorgalomban . keztűuk Guayaquil városba, vagy hogy tel­jes nevén czimezzük, Santiago de Guaya- quilba, a hol is horgonyt vetettünk. Innét kellett volna az expeditiónak a Cordillerák belseje felé kiindulnia, innét az Ecuador köztársaság leghíresebb kikötőjé­ből. Magunkhoz is vettük a kirándulások­hoz szükséges kellékeket. És ezzel oda ve­zetjük olvasóinkat a csöndes Oczeánba sza­kadó Guaya folyam partjára, a hol elbe­szélésünket kezdenünk kellett volna. Ne koczkáztassák szives olvasóim azt a kérdést, vájjon Donna Dolores valami nagyhírű színművésznő, valami messze hirfí táuczosnő, vagy valami czirkus hősnője volt-e? Csalódnának. Donna Dolores, a szeretett, az imá­dott leányka, egész Guayaquil kedves Mig- nona, „Ecuador gyöngye“ nem volt egyéb csak gyümölcsárusnő, ki naphasadtától késő estéig a város nagy piaczán a Nuestra Sen- nora (a mi Asszonyunk) temploma mellett árul gáttá csemegéit azok között a kofák között, kik egész áldott nap zsörtolősköd- nek, csacsognak, zajongnak és veszekednek. Donna Dolores magas, nyúlánk és kar­csú termetű, olyan mint valami aristokrata családból eredő leány s mégis csak pórcsa- ládböl származott, Bodegas nevű helység­ből, valóságos kis paradicsomban. Szülőföl­de természeti szépségeinél csak ő lehetett bájosabb. Guayaquil egyik legélénkebb és leg­díszesebb útja a Malecon-ut. Jobbra a ten­ger szegélyzi, balra háromemeletes épületek veszik körül, melyek minden emeletén liosz- szu erkélyek vonulnak végig. A földszin­ten a legtarkább változatosságban sorako­zik egymás mellé az angol, franczia, német, dunai és japáni kereskedő és csábitó kira­katokban kinálgatja gyönyörű czikkeit. Estefelé, midőn a forró nap lenyugo- szik s hűvös, üdítő tengeri szellő frissíti fel a bágyadt embert és növényt, a Male­con-ut egészen megtelik a sétálók rajával. Mindenki a hűvös alkonyi levegőre iparko­dik. Gyönyörű, fekete szemű, fekete hajú hölgyek jelennek meg kalap nélkül, fiirteik szabadon leomolva. Selyem ruhájuk saját- szerűeu suhog az ut gránit kövezetén. Meg- zeudítlnek a katonai zenekarok s a repub- licánnsok gyönyörködve hallgatják. Azután egész lángtengerbe borul az ut, midőn meg- gyujtogatják a gázlámpákat. Tündér fény­ben hullámzik a lágyan ringó tenger tükre. A sétálók raja végig özönli az utat, a moraj hol fokozódik, hol csöndesül. Ekkor késő éjjel fölhallik az éjjeli őr sajátszerű, áhitatos kiáltása : — Ave Maria patrissima! Lasonce hóm dedo, nocte dara y serena. Viva la patria !*) Mint valami varázsütésre, kezd foszla- ni a tündén kép, a sétálók raja elfogy, az ut népteleuné válik s a gázlángok elalsza­nak. És megkezdődik a banditák és kése- lok, szerelmesek és serenadosok (éjjeli éne­kesek) s a féltékenyek napja. Mi is a sétálók zömében vettünk részt, de azt tapasztaltuk, hogy az őrök kiáltá­sa után a közönség része egy hely felé özönlik. *) Üdvözldgy legszüzebb Mária! Tizenegyet ütött ; az éj tiszta világos. Éljen a haza! A la Bodegasera, a Donna Dolo­res! - halottak itt is, ott is s a gran plaza felé tartottunk. Sok 1 üzködés után nagy nehezen mé­gis sikerült a csodaszép gyüniölesárusnőhez férkőznünk. És ekkor azután csakugyan megértettük, hogy miért raj ózza körül auy- nyira a közöuség a leáuyt. Ifjak és öregek, seunorák és caballerók tolongtak Dolores felé. ^ Volt abban a leányban valami olyan varázs, olyan hatalom, mely vonzott és el nem bocsátott, mely szeretetve gyújtott s iidvözitő volt. Donna Dolores sátora alig állott egyéb­ből mint egy terjedelmes napernyőből s kezdetleges, fából tákolt asztalból és néhány alacsony állványból, melyeken illatos, za­matos és gyönyörű színekben váltakozó dé­li gyümölcs volt felhalmozva. Datolya, aua- nász, goyav, muskát, dinnye, pnpay, narancs, baraczk, füge, mar anno, gránátalma és egyéb forró égövi gyümölcs csábítóan kan­dikált reánk az igéző leány mellől. De a gyümölcsöt máshol is megtalál­tuk volna. Az a tömérdek gyümölcsárusnő talán még szebbet és jobbat is árult Don­na Dolores gyümölcseinél. Egész más vonta ide a közönséget. Az asztal mögött egy csodaszép alig tizenhat esztendős lányka állott, hosszú, kékes fekete haja nyúlánk termetére, karcsú derekára folyt alá. Arcza barnás, rózsapirbau égő, mint egyátalán a creoluőkuél. Sötét szemeiben bátorság, de határtalan fájdalom is tükröződött. Ilyen volt a mi Doloresiink, mindenki kedveueze, „Ecuador gyöngye“. A termé­szet egyszerű nemes leánya, de minden Az egész ország hölgyeinek figyelme most a nőipar-kiállitás felé fordul. Remél­jük, hogy Esztergom minden művelt leá­nya is meg fogja tekinteni a fölséges kiál­lítást. Távozóban voltam, mikor a lépcsőház­ban Gelléri Mór barátommal találkozom. Szörnyűén el volt foglalva. Épigrammai rövidséggel siettem gra­tulálni neki. A kiállítás derék titkára ki­jelentette, hogy „titokban“ már élvezi is a kiállítás sikerének dicsőségét. Nemsokára az egész ország előtt nyíltan is élvezheti. Bocsássanak meg hölgyeim, de én már nem tudom befejezni máskép mint a Zichy Jenő grófra ráfogott ünnepélyes üdvözlettel, hogy: — Éljen a haza ! Aucun. A Jókai-Unnep Komáromban. (Az Esztergom és Vidéke képviselőjétől.) Nekem jutott a szerencse hogy a Ko­márom város lelkes közönsége által városa legnagyobb szülöttjének tiszteletére rende­zett örömünnepeu, miut az „Esztergom és Vidéke“ képviselője megjelenhetvén — enuelc lefolyásáról e lap tisztelt olvasóit tudó­sítsam. De midőn e reám ruházott tisztséget elfogadtam, még nem tudtam mily nehéz feladat jutott reám. Mert mire e sorok megjelennek, nemcsak a Komáromi Lapok „ünnepi száma, de az összes fővárosi sajtó hirdeti országnak, világnak ez irodalomtör­téneti fontosságú, fényes, minden pontjában nagyszerű és kegyeletes ünnepély hű képét. Gyenge toliam tehát ismétléseknél egyebet már nem nyújthat. — Eljöttek ide irók, voltak itt művészek, megírták, meg­énekelték ők méltóan és dicsőn; halvány s térszüke miatt csak rövid tényeket rajzoló vázlatomért bocsássanak meg tehát nekem. * 19-én érkeztek^a lapok, testületek, tu­dósítói, képviselői. Ősi, tiszta magyar ven­dég szeretet fogadta őket. Ez este tartottuk az ismerkedési estélyt, a melyben együtt volt a város iutelligeutiája, élén a polgármesterrel, Tátray úrral. — Ez estélyt a mely a reggelbe olvadt, az itt uralkodó kedélyességet, pezsgő jó­kedvet egy jelenvolt sem feledheti el; mind­nyájan otthoniasan érezték magukat, úgy hogy a kedves komáromiak páratlan szívé­lyessége, megczáfolt egy régi közmondást s úgy kérdeztük e perezben hogy minde­nütt jó, otthon is jó — de csak legjobb Komáromban ! Aki 20-án reggel végig ment Komárom városán bucsujárást látott. Alig volt ház melyet nem ékített volna lobogó. Nem volt nrez, mely ünnepélyességtől, örömtől ne ra­gyogott volna! A kegyelet, a bála, az el­ismerés felékitett oltára volt a ház mely előtt az|iinnepély programmja lefolyt. A di- szités a komáromi kertész ipartársulat re­meke volt. Délelőtt 11 óra előtt vonultak a ven­mozdulata, minden szava elárulta, bőgj szenved. És mégis mosolyában annyi báj volt, úgy bogy a kiuelc mosolyogva kínált a gyümölcsét az ellenálhatatlan kénytelen volt vásárolni. Dolores nem volt valami eszményi, valami elvont szépség, de valami csodaszerű, iletele ven, lebilincselő báj vette körül, lem olyan volt mint a rafaeli, hanem mint a nurillói madonna. Alig két éve múlt, hogy a faluról ide i granplaz a-ra telepedett s máris min- lenkit megigézett és meghódított. Csakha­mar a felsőbb körök szokásává vált min­ién este fölkeresni Dolores sátorát s ott így ananászszeletet, egy u arék datolyát agy fügét élvezni. Hogy nagyon sekau megostromolták a eáuy szépségét, azt a forró égövi szenve- lélyes véralkatúakról szükségtelen is mon- lanunk. De csak egyetlen egy caballero sem licsekédhetett azzal, hogy a leány valami- :ép viszonozta volna hajlamát. Dolores a egragyogóbb ajándékot, a legszebb ajánla- okat is visszautasította, még pedig oly mó­lon, mely a legcsekélyebb reményt is ki- árta. Doloresszal Bodegasból egy ifjú legény 3 érkezett a városba s egy gazdag kérés­edénél mint fuvaros nyert alkalmazást. D o ores csak ezt az ifjút szerette, csak Ő reá oudolt mindig, csak az övé volt egészen. Izerette őt még gyermekkora óta, tisztán s szentül. Az ifjú minden késő este eljött, ogy a sátor összerakásában segítsen. A boldog pár meg akarta már tartani z esküvőt s még csak néhány hét válasz- otta el őket az oltártól. I) o 1 o r e s is, I

Next

/
Thumbnails
Contents