Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 62. szám
bonát, és igy a földmives nyilvános megkárosításából él és szerez annyit, mennyivel egész éven át családját urasán eltarthatja, mig az eladó egész éven át nyomorog. Befejezésül ezen utóbbi körülménynek; társadalmilag rendki vili demoralizáló hatására, illetve annak erélyes megakadályozásására és beszüntetésére a közigazgatási hatóság működését ezúttal felkérni, nem mulaszthatom el. Szabó Titus. Aratás után. Forró ii37ári napok, tikkasztó hőség, s a sürgő forgó mezei munkásnép vig zaja; a kaszák pengése,közbe közbe a pittypalatty kellemes verése s a gabna kepék tengernyi sokasága, az aratási időszak legkellemesebb kifejezői. A megnépesült gabnaföldek élénk sziliben tüntetik elő az élet örömeit s még a munkás is, ki egész nap görnyed a teher alatt, boldogabbnak érzi magát most, mint bármikor az évben, mert látja, hogy a hol „hintett marokkal most kiterjesztett karokkal hordja össze az Urnák áldását.“ Ilyen a holt idény a pusztán, melyet mindenki annak tart, csak két lény nem u. m. az újság iró, ki unalmában a pennát rágva gondolkozik, hogy az agyába tolakodó nagy eszméket miként válogassa ki a forróság elől menekülő publicum lelki épülésére és a másik a nagy urak és a szegények asztalára a mindennapit előállító gazda. Ez nem tudja mi az a holt idény; hiszen ő neki most van az „aratása“ — mint a fiskálisnak, ha a gondviselés valamely csődtömeg gondnokságra szemeli ki, A gazda akkor érzi jól magát, ha nem kénytelen a forróságot nélkülözni, mert neki aratása, hordása stbbi csak ekkor megyen jól. Igazán élvezetes képet nyújt a szemlélőnek a „kalászok óceánja“ ez istentől megáldott föld, e tejjel és mézzel folyó Kanahán idei gabnatermése. S jól esik látni, hogy daczára a folytonosan megújuló csapásoknak; a mezőgazdasági egyoldalú termelés mérséklésére intő isten ujjúnak, hogy a szemtermelés mellett más termelési ág is karoltassék fel; daczára tehát annak, hogy ez aratás sem volt minden csapástól ment, mert az üszög, meg a dik szomszédját, a ki ép most ül le nagy fáradtan. Háromszor körüljárta már az egész termet; újra meg újra megnéz minden fogast; ... de hiába: vasárnap délután vau és ilyenkor még az „Ellenőr“ is kézben büszkélkedik ! Csak egy árva tekint le a fogasról, hogy ő is kézbe kívánkozik ; hisz hát ő se mostoha gyerek! Másik két pajtásán hogy tartja oldalát a nevetéstől még az a szemüveges filosofus is ,.. az ő s zive és lelke pedig olyan szomorú!.... Meg is szánja végre a harmadik szomszéd és az árva újságot üstö kénél, azaz tartójánál fogva, nagy szégyenkezve ül a a többi közé. elébb egy „Pesti Napló“-ra praenumerálva. De egek csodája! már három perezig van kezében... már öt., hat... tiz pereze ! A szomszéd már a kiolvasott Pesti Naplót kínálja ,.. ő azért csak nagyon buzgón folytatja .... szörnyen belemélyedt... mig végre kiesik kezéből a mély humorú „Üstökös“... s ő megzavarodtan veszi át a neki nyújtott és már jól ossze-vissza magasztalt „Pesti Naplót“. (Szegényke, ép most aludta ki, a mit a szombati „muri“ után elmulasztott !) Apropos. Összevissza magasztalt „Pesti Napló“! Bizon, bizon a ki látja hogy reggel milyen szép tisztán, festékillattal kerül a tisztességtudó polgárság közé az ujságse- reg, és a ki este is megtekinti e megnyomorgatott áldozatokat.,, annak lehetetlen, hogy eszébe ne jutnának az aranyos gyermekévek azokkal az ő mindenfajta gyönyörűségükkel! rozsda is kivette a magáét a terményekből, figyelmeztetvén mintegy arra, hogy a veszedelmet, a kárt, s a veszteséget ha elkerülhetjük, kerüljük el csekély fáradsággal s páczoljuk gabonánkat az üszög ellen — még is elmondhatjuk, hogy elég kielégítők az eredmények, melyek még határozottabban kifejezhetők leendenok, ha a csép- lés, nyomtatás teljes folyamatban lesz. A búza vetések eltekintve attól, hogy az üszög és a rozsda pusztítása észlelhető nyomokat hagyott némely helyen, de a hol megdőlés nem történt, — kitűnő eredménynyel fizettek. A rozsda pusztítása nem volt általános, a megdőlés sem s igy az erek okozta kár kisebb mérvű. Az üszög azonban a hol fellépett, kipótolta a két előbbi pusztítását. Igazán jól esik az ember lelkének észlelni azon eredményt, melyet a gazdasági körök — egyesületek működésük által elérhetnek. így Fehérmegyében a Vaál vidéki gazd, kör a múlt évi ősz elején egy 500 példányból álló füzetkét bocsátott ki s osztott szót a kör tagja és nem tagjai között, hogy miként páczoljanak. A paraszt gazdák legnagyobb része -— különösen Alcsúth, Gfyuró, Kuldó, Bicske, Mány, stb. községek gazdái mind páczoltok s az eredmény az, hogy nincs üszögös gabonájuk, mig az utasítást nem követők 50% üszögről beszélnek. A rozs vetések kitűnő eredménynyel fizettek, rígy a minőség, mint a mennyiséget illetőleg. Árpa minőségileg inkább kifogásolható, a mennyiben szorult s kevésbé súlyos szemű, de a mennyiség kielégítő. A zab vetések minden kifogáson felül állanak megtermett gazdag fejekben súlyos és kifejlett maggal. A kapás növények ez ideig jól állanak. Az eső égető szükségessége is •szűnt némileg a helyi csekély esők által. Vajha ne lett legyen későn, mert a tengeri általános virágzáskor nagy szárazság uralkodott s félő, hogy most, miután a nővirágok — selyme köznyelven — legnagyobb mérvben elszáradtak, s elpusztultak, kellő eredménnyel és mehetett-e végbe amegter- mékenyülés s hogy nem-e kopasz csutkákat fogunk szüretelni. És most miután kézzel foghatólag észlelhetjük működésünk és fáradozásunk eredményét — igyekezzünk saját kárunkon tanuulva, kerülni azt, a mi emberi működésünk által kerülhető, — A mikor a szomszédék Kaiija kiosout a mamicska szigorú felvigyázása alul ; mi meg holmi nevelő fajta Árgust szedtünk rá . . . milyen szépen egyeztünk meg rajta, hogy átmegyünk a Paliékhoz, hol már három kortárs letett nagy türelmetlenséggel egy áldott kapósra ! Milyen szépen kezdődött; milyen jókat mulattunk; mig a mulatós végin csak azon vettük észre magun- kat, hogy én a Kari fülét hasítottam le, a Kari meg roppantul buzgolkodik, hogy mentül kevesebb hajamszála meredjen az égnek ha álmomban valami kisértetbe találnék botlani. — Ezalatt a csatatér másik felén Pali könyöke alá fogván a Laezi fejét, egy hegyes cserépdarabbal szoroskodik rajta egy kis rést nyitni, mert azt már csak őse tűrheti, hogy Laczi a lapta helyett nagy pity kő vei veri háton ! . . . És a mi igy rajtunk az áldott gyermekkorban külön külön meg azon jajgatna itt összeségben minden újság, ha erre is telnék vezérczikk! Száuaodóság megnézni a szegény „Egyetértést“ a mint felénk szo- morkodik, miutha valami kecskeméti véres választásról került volna meg. Jlycn világ járja az olvasókörben. Kormos Zsigmond— Uj zenemüvek Rózsavölgyi és társánál megjelentek : Z e n e b i m b ó k, magyar népdalokból kezdők számára gytijté és zongorára, négy kézre alkalmazta Poor Vilmos ára 80 kr- — A k a c z a g ó g a 1 a m b Lengyelke. Zongorára szerzó Dalár Jenő.— Ára GO kr. különösen figyelmébe ajánlván a kis birtokos gazdáknál az üszög elleni pácolást. Oly szegények vagyunk, hogy minden kalász, melyet az üszög megsemi- sit — veszteség, mely pótolhatatlan de egy kis fáradsággal elmellőzhető. Alcsúth Augustus hó 1. 1881. Szobonya Bertalan Utón útfélen. (Az irók és művészek társaságának kirándulása.) VII. A dobsiuai jégbarlang. Fölségesebb panoráma aligha van szép hazánkban a sztraczenai völgynél. A végtelen terjedelmű völgyet köröskörül nagyszerű fenyves rengetegek szegély zik. A szilaj bér- czipatak vidám csevegése, mely utón-útfélen nyomunkat követi, a vízesés tompa moraja, a szebbnél szebb sziklacsoporto- zatok, melyek Ligeti ecsetjét is próbára tennék, valóságosan elragadják lelkünket s majd magunk is átcsapunk a rajongó természet imádók táborába. Gyönyörű kocsi utunk a világ leggazdagabb kobalt és nikl bányái mellett vezet el s mentői magasabbra emelkedünk a begy gél-mezén, annál fölségesebb áttekintést nyújt a hatalmas völgy. A svajezi jellegű tájképek folyton-folyvást váltakoznak. Ilyenkor érezzük leginkább, milyen nyomorult a szótár a legelragadóbb benyomások kifeje- jezésére. Kora reggeli utuuknál szebbet és tartalmasabbat egész kirándulásunk alatt nem találtunk. Nagyon élénken Írja le a völgyet a dobsiuai barlang jeles ismertetője, Dr. Pel- lech ur, a ki nem az első benyomás könnyen elfogultá tevő vagy tünékennyé váló jelenségeit közli, hanem hosszú évek során át gyűjtött tapasztalatok tartalmát rakja le s úgy rajzolja a remek völgyet, mint régi jó ismerősét. A völgy, úgymond, térés rétté terül, majd újra hirtelen megszűkűl s fenyűfedte két oldala majdnem összeér. A komoly szálas fenyves, mily pompás összhangban van a rideg sziklaromokkal! Sűrűn sorakoznak a vaskos sudarak s galyzatuk árnyas hűsébe csak itt-ott téved be egy-egy napsugár, élesen világítva meg a mohos talajt, melyet a hegyvidék gazdag flórája tarka szőnyeggé hímzett. A levegő hűvös, végtelen tiszta s a fenyves balzsam-illatával vau telve. — De im a zöld hegyoldalt szürke szirthalmaz váltja fel ; vad ormok daczosan merednek ég felé, zigzugos ge- riuczek, bizarr szikla-gúlák, leereszkedő sima sziklafalak, összehányt kőgörgetegek, helyűkből kimozdult szirtek tárulnak elénk ; — a sziklahasadékokba itt-ott egy-egy fényű fogódzik, s a szirterkélyekről lecrú- szott mohtelep festői rongyokban fityeg alá. Utunk a völgygyei hirtelen kanyarog jobbra, balra, minden fordulatnál uj kép, csak a kristályvizű folyó — a Göllnicz van ott mindenütt, mely tombolva, zuhogva futja be a völgyet. Itt összehányt szilieken rohan keresztül, s átlátszó ivekben leomló babjai finom vízporrá verődve, játszanak a nap sugárival, — majd csendesül moraja, ha homokfedte sik helyen terűi ki, vagy egy simára nyalt sziklatáblán átlátszó zo- máuczczá simul, — itt csendes mélységgé gyűlik s hallgatag tanúi, a mozdulatlan sziklák s komoly fényűk néznek tiszta tükrébe. Az élet mozgalmas pezsgése s a csendes halotti nyugalom varázsszerű öszhang- ban egyesül.“ Ä leírásnak csak az a hibája van, hogy nem bírja lerajzolni a remek völgyet, úgy a hogy azt a dicső természet rajzolta. Ezért azonban nem fogja senkise elítélni a vakmerő írót, a ki arra mer vetemedni, hogy a próza díszruhájába öltöztetve tollát, neki menjen a legnehezebb thémának s azután szörnyen felsüljön. Különben ez a sorsa van mindazoknak, kik versenyre akarnak kelni a leghatalmasabb költővel és művésszel : a természettel. ' Hanem úgy veszem észre, hogy hetedik czikkecském fölé nem a sztraczenai völgy leírása vau tartalmúi vetve, hanem a dobsiuai jégbarlangé. Maradjunk tehát a thémánál, különben aligha fejezzük be az idén. Szerencsésen megérkeztünk az erdei vendéglőbe, a honnan vagy tizenöt percz- nyi meredek hegymászás után feljutottunk a világhírű jégbarlang torkolata elé. Itt vagy félórai pihenést rendeltek a kalauzok. Valamennyien szívesen pihentettük szemünket a fölséges kiláitáson. Akkor láttuk legelőször a vén. lomniczi csúcs mél- tóságos fejét, fehér hó hajával s felhő kalapjával. A hatalmas lomniczi csúcs vál lain is lompos fellegek nyugszanak s a kéj mentol tovább tekintjük, annál magaszto sabb és lélekemelőbb. Dr. Pefiech azonban kijelenti, hog föl az őszikabátokkal és kendőkkel, mer most már meg lehet kezdeni az utat. A dobsiuai jégbarlang üregébe lépve leheletünk azonnal megködösödött. Az u olyan tiszta, hogy a legkényesebb höl gyecske se talált rajta megróni valót. A örökös fagy birodalmában persze aggtelek világhírű sárról szó sincsen. Deszkapadló] is tükörtiszta jégterületeken jártunk min denfelé. A barlang hatása leírhatatlan. Kivd a viruló természet s belül a dermedő: fagyasztó hidege; kívül az élet országa,it a halál nagyszerű kristálybirodalma. Titokzatos csönd, szent némaság. Vezetőnk egt négyezer hatszáz négyszögméternyi jég területre ér a társasággal. Ez a nyári kor csolyapálya. A legkeményebb, legsimább j legtisztább kristályjég. Láttunk azután óriási vizzuhatagot, ha talmas fatörzsöket, nagyszerű sírköveké fölséges oszlopokat, gyémántos kristály alakzatokat — mind, mind tündéri ragyogváuy- ban, csillámló jégből. Remek lombozatokat, szeszélyes ág bogot, tündöklő fűszálképződéseket, valdti káprázatú csillagokat, szebbnél szebbekei alig győztünk megbámulni. Majd ismét órisi jégtömeg közé fúrt alagutakon haladunk végig. Vezetőnk egéss nyugodtan mondja, hogy ennyi s ilyen hal máz jég csak az örökös enyészet országában, a sarkvidéken látható. Az alagutakon i hőmérsék erősen fagypont alatt áll s ugyancsak megdermeszti a lágyabb kacsókat. Dante poklára emlékeztet a barlang egyik legfölségesebb részlete, a mit el is neveztek Pokolnak, Óriási jéghalmazok állanak itt szembe óriásibb szírt töredékkel A zord üreg végtelenségét alig bírta megvilágítani a villanyos fény ereje s a dobsi- naiak áldozatkészségéből felállított lámpg piramisok világa. Majd egészen függélyes lépcsőzetekec kapaszkodunk föl, hogy újabb és újabb képek ragadjál el lelkünket. Erre megint hosz- szú vízszintes utón haladunk a legváltozatosabb képződéstí jégalagzatok s a roppant terjedelmű jég vidékek között. A világhírű barlang majd ezer láb- nyira fekszik a tenger szme fölött s ösz- szes kiterjedése közel kilenczezer méter. A látható jég százhuszonöt ezer köbméternél több, súlyban pedig fölülmúlja az egymillió métermázsát. Majd könnyebb bele szédülni, mint elhinni. Dr. Pellech igen szakavatottan ir a barlangról, melyből néhány sort át is veszünk : „A barlaugbelijégkép-< ződés — úgymond — lényegileg abban táj lálja okát, hogy a barlang hőmérséke, — fekvése és topographiai alkotásából folyó* lag — állandóan alacsony fokon áll; £ hideg évszakban benyomult levegő a barlang falait annyira lehűti, hogy a külső oil vadás alkalmával ide beszivárgó viz menu ten jéggé mered, ahhoz a nyár melege többú nem juthat s meg nem olvaszthatja. A jég tömege folytonos növekvést mutat. A pad-I lóz at jege s a réteges jégfal a barlangi)«' — főleg a uyiláson nagyobb tömegben be-- ömlő — víznek megfagyásából, sok eze:9 rétegnek rétegre való rakodásából szárma-: zott, a díszítmények s kiváló alakzatok s; különféle módon beszivárgó csepegő vizneje gyorsabb vagy lassúbb fagyása s újból vált: meg-megolvadása által képződtek —ajégi és víznek a barlang hidegebb meg melee- gebb levegőjével való esetleges küzdelméfs ben nyerték mesés alakzatukat. Nagyon különböző a hatás, mit a szeme lélőre s cseppkő, meg a jégbarlang gyako-c rol. Mig az aggteleki leginkább nagy ki-i; terjedése s lépten-nyomou élőnkbe tóduld ijesztő formái, elemeinek óriási dimensió?>i által hat: addig ez inkább tündéri szépségig egyes részeinek Ízletessége, s az egésznela pazar fénye által tűnik ki. Talán szabaoe volna úgy jellemeznünk, hogy a Baradi:; 1 egy hatalmas régi d ó m, mely nagyszerűi dimensiói s ünnepélyes komolyságával haß reáuk: a dobsinai jégbarlang pedig egy ele-e gaus salon, melyben a miftdeuütt nyilváp unió finom műizlés s a pazar fény káprázjx tat el. Amaz imponál és bámulatba ejt, elő megigéz és gyönyörködtet.“ Egy iró áhitatos merengései közt meg-p koczkáztatta azt a phrázist, hogy a dob-d siuni jégbarlang az isten megfagyott mosö-o lyal. Olyan igaza van neki, mint Jean PauMi uak, ki a góthikus templomot megfagyottá zenének nevezte. Csodálatos, hogy a világhírű jégbari lang saját hazánkfiai előtt a legismeretle- - nebb. Nálunk azonban úgy van a bontom szerint, ha pénzünket a svájezi utakon vesz-x; tegetjük s a gletschorek előtt iiuádkozuuk.)l Nagyon kívánatos volna, ha nemzeté
