Esztergom és Vidéke, 1881

1881 / 61. szám

a külső városrész legszűkebb utczáin.

Láttunk eseteket, hogy a megbő- szíllt bikák agyon tlprásától, nemcsak kis gyermekek, de teljesen felnőttek is úgy menekültek meg, hogy vagy véletlenül nyitva talált udvarba menekültek, vagy pedig sok esetben közeli fákra kepaszkodtak fel.

Elfogulatlan embernek be kell ismernie, hogy a bikáknak a városba való sétáltatása a személy biztonságot veszélyezteti, következésképen a major ott, hol most van: nem hagyható.

De nem hagyható meg mostani helyén másodszor azért sem, mivel, ha a tűzoltó szerek a majorban fegnak elhelyeztetni, tűz esetében, különösen éjjel, a közlekedést kellő gyorsasággal csupán a belváros felé lehetne biztosnak mondhatni. Mert téli időben a Tabánon keresztül lépésben is alig lehet terhes kocsival haladni.

Ily körülmények közt, ha a major fenntartása egyes embereknek kedvencz ideáját képezi és minden áron fenntartani óhajtják, az volna a legczélsze- rűbb, ha a képviselő testület elsőben is elhatározná, hogy a major adassák el.

ügy azonban, hogy a befolyt vételárból, a mai viszonyoknak megfelelő major építtetnék.

így könnyen elérnők azt, hogy magától értve alkalmas helyen építve, sem a bikákat nem kellene a városon végig tánczoltatni, sem tűz esetében az ide-oda futkosással időt elvesztegetve, polgártársaink vagyon biztonsága veszélyeztetve nem lenre.

Mert úgy hisszük, hogy városunk érdemes atyái egytől ecyip belátják, hogy az ujjonan építendő majort úgy kellene berendezni, hogy ott nemcsak a tűzoltói szerelvények, de a tűzoltói laktanya is összpontosítva legyen.

Lehet, hogy czikkünk ellen, mert ujjitást ajánl, különféle kifogásokat fognak felhozni. De bárki bármit is mond, azt senki sem mondhatja, hogy úgy van jól, a hogy most van.

—r.

— kivéve egyedül a párkányi őszi vásár vasárnapját — bezárni s az nap többé fel sem nyitni, illetőleg semminemű eladást eszközölni nőm fogok,— s erre nézve nem eléggé indokolt áthágásnál önkényt alávetem magam első esetben öt forint, második esetben 10 frt. egész 25 írtig, terjedhető pénzbírságnak s bele nyugszom, mikép az ebből btfolyt összeg fele részben az esztergomi elemi iskolák legjobb ta- nonczai között osztassák ki, fele része pedig az úgynevezett „Thalmudthora“ izraelita jótékony segély-egyletnek ado- mányoztassék. Kijelentem továbbá, hogy az e végből választandó „béke bizottság“ határozatának magam feltétlen alávetem, illetőleg ezen önkénytes kötelezettség megszegéséből származó és elmarasztaló ilélet, — melynek ellenében minden fellebbezési foruin kizá- ratik. — rajtam végérvényesen végrehajtható leend.

Megjegyzendő, hogy ezen kötelezettséget üzlettársaim általános beleegyezésétől teszem függővé.

Esztergomban, 1881. julius 28.

Brenner József. Schönbeck Imre. Scheiber' Soma. Zoller M.

Paitly Ágoston. Dóczy Antal.

Má j er Imre. Kollár István. Bruckner Albert. Mihalik Bálint. Nagy Pál.

Frey Ferenc. Ékesy Adolf. Greif Gyula. Wilhelm Jakab. Frankl Mór. Popper Lipót. Fleisckmann Ign. Bischitzky János. Mellinger Rezső. Schwarcz Samu.

Scheiber József. Marosi József. Rudolf Mihály. Özv. Grünwald E. Grünbut Annin, Sternfeld Rezső. Steiner Sándor. Fray József. Fischer J. Géza. Kecskémé thy J. Kiszlingstein S. Brannsteiner S. Buzárovits Gusztáv Berényi Ignácz. Szerencsés Mihály. Hell János. Sziklay Nándor. Farkas Tivadar. Grossmann Herrn. Grossmann Adolf. Berényi és Társa.

Önkénytes kötelezettség.

Alulírott ezennel kötelezem magam, első sorban kereskedelmi iskolánk, úgy a családi élet érdekében, hogy üzletemet folyó évi szeptember első vasárnapja délután 8 órától kezdve s azontúl minden vasár- és ünnepnapokon

Utón útfélen.

(Az irók és műrészek társaságának kirándulása.)

YI.

Dob s i n án.

A dobsinai polgármester nagyon rövid beszédet tartott. Tudta, hegy igy kötelez le leginkább. Üdvözlő szavait úgy végozte, hogy Felekiuének egy gyönyörű csokrot adott át. ___________________

E

rre azután már az est homályában megkezdődött az elszállásolás. A dobsinai rendezőség akként intézkedett, hogy nekünk nem is volt egyéb dolgunk, mint coupon- jaink után kocsinkra ülni.

Egy jóképű szepesihez szálásoltak ötünket. Háza a városka terén állott s páratlan az a jóság, a mivel fogadott és ellátott. Dobsiua úgy tűnt föl előttünk a szürke esthajualon, mint fallázakból s kő épületekből álló két végtelen hosszú utcza.

A mi jó németünk az emelet három tágas szobáját bocsátotta rendelkezésünkre s nekünk legislegelső dolgunk volt gyorsan átöltözni s a hangversenyre sietui, a hol Dobsiua összes hölgyvilága már összegyülekezett s erősen várta a kirándulók fiatalabb részét.

A dobsinai kaszinó nagy terme egészen megtelt, a hangverseny legkiemelkedőbb részlete Felekiné remek szavalata volt. Odry is gyönyörűen énekelt s a nemzeti színház orvosának, Tordayuak neje, szintén elragadta a dobsinaiakat.

Legelső levelemben, a mit még Tát- rafüredről irtain, megígértem, hogy Koraó- csi humoros csevegését közölni fogom. Ko- mócsi nem kéziratból, nem kész munkából olvasott föl, hanem csak úgy emlékezetből. Sorra vette az Írókat s többet meglehetősen jellemzett.

Kivonatos közlésünknek az az érdeme lesz, hogy akirándulás iró és művész tagjait mind bemutatja. Udvarias betűrendben kezdte.

Abafi Lajos, mint iró s Aign er La jós, mint könyvkiadó csatlakozott hozzánk. Szerkeszti a Figyelőt, a melyben irodalomtörténetet űz , fordítja a magyar nép dalokat németre s vállalataival a külföldön is előnyösen ismeretes. Nős, tellát mondjanak le róla a dobsinai hölgyek.

Adorján Sándor az Ellenőr szemfüles reporters Pompásan tánczol, jókedvű gyerek, a ki hozzá még nagyon csinos is. Ajánlani lehet a dobsinai szépek figyelmébe.

Aigner Imre hírlapíró, uovellairó satöbbi..

Bors Mihály. Nem iró, nem művész, hanem csak vendég. Irt sok secundát, a hölgyeknek nagy művészettel udvarol s a mint a kirándulás szépei személyesen meggyőződhettek róla szörnyű nagy tehetsége van — a hódításra. Különben pap s igy nem veszedelmes.

Bercsényi Béla jeles tagja a nemzeti színháznak s ügyes drámairó. Nagyon kedves ember.

Bart ha László szerkesztő. Komoly fin, a ki igen ügyesen tud beszélui is, nemcsak írni. Különben nőtelen.

Barátli Fereucz jeles aesthetikus, a ki a szépet nemcsak a művészetben s a természetben, de a dobsinai hölgyekben is méltatni tudja.

Dolinái Gyula a kirándulás főrendezője s a Hasznos Mulattató szerkesztője. Az a legclassicusabb, hogy Mulattatójából, nemcsak a közönségnek, de neki is van haszna. Nagyon jó fin.

Engesszer Mátyás zeneszerző s az egész főváros énekes generáliéinak ember- emlékezet óta tanító mestere. Sok viszoua halovány arczn sziuészszel megszökött; bodros kis fejét addig hajtotta hátra a kocsiban, mig csak el nem tűnt a kis város hátuk megett s akkor zokogva borult a kocsi oldalára s fájt a szive nagyon.

Első fölléptét még csak taps sem követte. A közönség nem akarta észrevenni az igazgató pedig nem volt hajlandó jó szerepet adni.

Akkor tört ki a taps, akkor kapta az első koszorút, midőn olyan szerepet adott, melyben egy leány szüleitől megszökik.

Azt a koszorút hazavitte s szobájában sokáig nézegette, mig szeméből egy nagy égető köny hullott reá.

A második koszorút akkor kapta, midőn egy olyan nőt játszott, kit a kedves elhagy — ezt is dörgő tapsvihar fogadta. S a midőn haza vitte, szemeiben újra megcsillant az emésztő, maró köuyü.

Harmadik koszorúját akkor kapta, midőn egy világhölgyet adott, kit sorsa bűnbe sodor, ki egyre lejebb síilyed az iszapban s ki megveti önmagát, a ki gyűlöli életét.

S ő otthon ezen a harmadik koszorún sirt, ezen zokogott legjobban. — Azután lesimitotta szétknszált fürtéit, lemosta köny- nyei nyomát, mosolygott, dalolt. Kész színésznő lett, tudott kaczagni, ha fájt szive, tudott sírni, ha előbb kaczagott s tudott színiem — ha szükség volt rá.

A közönség pedig mindig t appsal s kosz orú ö z ö u n el fogadta.

Ő is úgy járt, ő is úgy tett, mint a többi.

Sebök Zsiymond.

Szegény Gizella.

— Elbeszélés. —

Mintha most is előttem volna szép göndör fürtös szol é fejével, mintha most is erezném azoknak az ég kék szemeknek varázs hatását.

Nem volt ő ideál, csak egyszerű kedves földi lányka, de a ki csak egyszer beszélt vele, a ki látta mosolyogni, a ki egyszer érezte bűvös szemepárjának sugarát, a ki egyszer hallotta csengő kaczagását, az örökre rabja lett, mint rabja lettem én is.

*

* *

A v. fürdőn ismerkedtem meg vele. Ott láttam életemben legelőször. A ki fürdőn volt. velem tudja, hogy az egész vendég koszorú egy család, hol ismeretlennek nem szabad lenni, mert a kiről észre vészük, hogy szereti a magányt és kerüli a társaságot, mulattatják enyelegnek vele, mert tudják hogy gyógyulni jött a szegény. Mert a fürdő vendégek fele sem testi beteg, belül sajog a seb, melyre irt, a vizgyógy- batású, a rengetes s a fenyvesek suttogása soha sem ad. Hiába voltam én is a rengetegben s hiába kerestem fel a legrejtettebb helyeket, a seb mely miatt kedveseim ide küldöttek egyre fájt egyre vérozett.

Már egy hete múlt, hogy nevem a könyvbe bejegyzém, de még senkivel sem érintkeztem egy irótársam kivéve de ezzel is csak a reggeli órákban, mikor fürödni mentem s ez az egy is terhemre volt valahányszor találkoztam vele, mindig gúnyolódott „hogyha csak bujdosni akarok azért kár volt fürdőre mennem, azt otthon is megtehetem s én el. is határztam,| hogy kedveseim ellenzése daczára egy szép reggelen búcsút mondok v—uek, s mondtam is volua, ha e reggelen nem találkozom egy távoli rokonommal.

— Servus te csillag vizsgáló! — megjegyzendő, hogy7 az én kedves rokonom falusi gazda lévén, halálos ellensége a magam forma „kapa kasza kerülő“ embereknek — hát téged milyen szél fújt ide?

— Ide küldöttek bácsikám, mert tudja..

— Tudora no — beteg vagy, punktum, de mond kigyógyulsz? sógor ismered-e Endrefi urat, derék egy ember, kitűnő kártyás, jól vadász, lovai és vizslái páratlanok a megyében, szóval derék magyar ember, itt van vele Gizella leánya is, gyere azonnal bemutatlak, te ahoz írhatsz csak verseket. Ő úgy is szereti: —• s ezzel karon fogott és vitt ellenállhatatlanul. Szabadkozni időm sem volt, de nem is lehetett, ha csak az én kedves bácsim haragját nem akartam volna lejemre zúdítani.

Félórái keresés után feltaláltuk Endre- fiélcet; a szokásos bemutatás után, a két öreg eltávozott, s engem ott bagyett a kis szentemmel — mint bácsim hitta — hogy mutogassam inog neki a fürdői nevezetességeket.

Tudja isten, a mint o gyermeket megláttam, valami titkos erő fogta el egész valómat, örültem, hogy vele vagyok s mégis szerettem volua menekülni tőle* Nem voll valami túlvilág! lény, de éreztem hogy első találkozásomkor megszer ettem.

tagságságon ment már keresztül nemcsak az életben, de a kiránduláson is.

Er k e 1 Elek még az apja dicsőségével kezdte a magáét. A népszínház érdemes karnagya, jó zeneszerző s néha ideges.

Feleki Miklós a nemzeti színház legvénebb és legfiatalabb művésze. Elég volna róla csak a nevét kimondani, hogy minden jellemzés fölöslegessé váljék.

Fel elunó a magyar művésznők egyik legkiválóbbika, a társaság szemfénye, a ki mindenkit el tud ragadni kedves nyájasá- gával.

F ö 1 d é n y i Béla a nemzeti szinház tagja. A kirándulás „legelliizottabb“ tou- ristája.

Futtaki Gyula a legsürgetőbb hírlapíró. Mindenütt ott van, mindenütt legtöbbet tud meg, hozzzá tud férkezui mindenkihez, de néha sajtóhibákat küld el külön drótján.

Gätschenber ger István több j nagy német lap budapesti tolla. Nagyon derék egy német.

Gerlay Vilmos a Pester Lloyd dolgozótársa.

György Aladár hogy meg neismei- jék Dobsináu, hát nyakkendőt kötött. De igy is könnyű ráismerni.

H i n d y Kálmán az Ellenőr szerkesztőjének öcscse és munkatársa.

Hevesi József fiatal poéta és hírlapiró, a ki sok szép költeményt ir s minthogy már jegyben jár, nem esketik a dob- siuai hölgyek számításába.

Kom ó esi Józgef. A csevegő szerénysége nem engedi, hogy róla sok jót ] halljunk.........................................................

Ke szí er József a legféltebb színházi kritikus. Külöuben igen jó barna fiú a ki nagyon kényelmesen udvarol.

Kő rösy László a referens szerénysége ..............................................................

Mi lass in Vilmos egy női divatlap szerkesztője s egy gyönyörű asszony férje. ■

Nikolits Sáuder a budapesti bálok történetírója. Remekül tánczol, ügyesen ir, még zenedarabokat is. Nagyou csinos fiú s egyike a legveszedelmesebbeknek.

Olsavszky Lajos hírlapíró s a szláv irodalom ismertetője. Valóságos elevenezüst természet.

Pé Szatmáry Károly a Kisfaludy - Társaság tagja, regényíró, hírlapíró, miive- lődéstörténetiró sat. A társaság legérdemesebb tagjai közé tartozik.

Porzsolt Kálmán fiatal hírlapíró és í drámaíró. Az athléta Porzsoltok egyik jeles í öcscse.

Szemléi- Mihály jeles akadémiai i képíró.

Scheffer László az Egyetértés dolgozó társa, a ki már Váczou is lakott. Külöuben igen jó fiú.

Sziklay János a Pesti Napló munkatársa.

Székely Bertalan festő művész még g pedig a legjavából.

Szemere Attila a Pesti Hírlap fran- - czia ízlésű s szellemességü munkatársa, a Csinos fin.

Szabó Endre az Üstökös szerkesztője o s jeles fiatal poéta, a ki azonban már meg- nősült.

Elvezettem öt mindenhova, a hol senki hl sem volt, megmutogattam ueki azt a helyeket a hol — én sétálni szoktam. Bár mit di beszéltem, ő csak nevetett, pajzánkodott, t,i s mikor észrevette, hogy én nem osztozom m az ő vig kedélyében erősen a szememközé ói uézett, majd szelíden bocsánatot kórt:

— Talán terhére vagyok uram, hogyPyr oly szótalnn?

— Ellenkezőleg nagysád, e pillanat ám édes fájó emléket idéz föl emlékembeu, mi- -h kor még én boldog ifjú valók, mikor még gó én boldog ifjú valók, mikor még az élet t.it- -j kát, s a hervadás mérgét nem ismertem, .cr

— Tehát ön csalódott — rezzent fel Jel a kedves gyermek s görcsösen szoritá ke- -q zeimet.

— Csalódni nem csalódtam nagysád, ,5, csak az csalódik, ki biztosat vészit, én no- -e keni semmim sem volt, csak reményem, fm én csak hittem és reméltem, s igy köny--y nyen vétkezőm, s a vétket bünhödésuek ilsi kell követnie, s igy ha csalódtam is volua, rcu csak megérdemlett büntetésemért volna ueve..ev — De hagyjak ezt, nézze nagysád, oz a n legkedvesebb helyem, itt töltöm az egész sei délutánt a fű bársouy hantjára heverek, s e

a lombok suttogása mellett hallgatom an j csermely érchaugú moraját, melyet csalóig néha zavar inog egy-egy távoli madár ki- -L áltása. -— Valóban szép hely, ha úgy tetszitalh; ezentúl együtt tölthetjük itt a délutánokat,(L, kedves bácsija úgy sem tesz mást a papá~jhj val, mint szüntelen politizál.

Ezután még sokszor, igen sokszor ta-xtf lálkoztuuk. Ledőltünk a szép eleven pázsitra, Gizella a szedett virágokból koszorút íonfifiu

MT A szöveg folytatása a mellékleten,