Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 60. szám
Erre már csakugyan nehéz sza- tirát nem írni. Ily páratlan egyoldalasáéi! törvény nniciun a maga nemében. Mintha a mi bölcs kormányunk szabadalmat akart volna adni az illetékszabási hivataloknak, hogy nekik büntetlenül szabad mindent cselekedni ; mintha azt akarták volna elérni, hogy a szokott slend- riánságu pénzügyi szabályok elleni elkeseredést a nagy közönségben a végletekig felcsigázzák. Nem akarhattak mást. Mert az már csak minden józan fogalom elleni dolog, hogy egy polgármestert tiz forintig meg lehet bírságolni azért, mivel a fizetési meghagyásokról szóló vevényt egy nappal később küldi meg az illető hivatalnak, mint az kívántatik. Mig ellenben, ha hibás megilletékezés által az adózó félnek kellemetlenség okoztatik: nem intézkedik a törvény megtorlásról. Gyönyörű állapotnak mondhatnék, ha gyalázatos nem volna; de nem nevezzük semminek, mivel ily szabadalmazott embernyuzásra nem is találunk nevet. Tempus — ötvenéves jubileuma. — Mindig lélekemelő kötelességet teljesítenek azok, kik az érdemeket elismerik s egy félszázados munkás élet kitüntetését munkálják. •Tavai ünnepeltük Dr. Feicktinger Sándor városi főorvos negyvenesztendős orvosi működését, melyhez nemcsak a kartársaknak, de a nagy közönségnek is módja jutott csatlakozni s az ünnepet ezáltal imposansabbá tenni. Dr- Hutta János nyugalmazott pri- mási főorvos ötvenéves orvosi műkö- déso sokkal zajtalanabbik. és sokkal szűkebb körben folyt le. Pályatársai rendezték tiszteletére az ünnepet, mely csöndes egyszerűségében annál meghatóbb volt. Már múlt számunkban jeleztük a megindult lélekemelő mozgalmat s megígértük, hogy az ünneplők után mi is sietni fogunk a magunk koszorúját átnyujtaniMost teljesítjük ebbeli kötelességünket s boldognak érezzük magunkat, hogy egy olyan érdemes férfiúval szemben teljesíthetjük, a milyen Dr. Hutta János. masabb mint a szerelem s a szerelem kevesebb, mint a becsület. Mikor az uj világ földjére léptem, megdobbant bennem a szív. Valami kife- jezhetetlen érzés foglalta el leltemet. Akkor éreztem legelőször, bogy hazát vesztettem s veszteségem annál nagyobb volt, mert nem bírtam cserét találni. Ifjúságot, ártatlanságot, szépséget hoztunk ide. Oh mit viszünk el majd innen . . . ha ugyan még egyszer visszatérhetünk. Ilonkának nem támadt mentő gondolata. Kételkedni tudott a szerződő becsületes szándékában ; gyanúsítani bírta a vállalkozás czélját; de bebizonyítani semmit se bírt. Valami kínos sejtelem súgta neki, hogy minket rútul megcsaltak. Sok ilyen kínos sejtelme van édes barátom a tizenhat esztendős leányoknak ... Az a német ur, a ki gyári munkásokat is hozott magával velünk együtt, páratlan gyöngédséggel volt irántunk, úgy hogy mikor kiszálltunk, Ilkának is ,magamnak is már nem volt aggodalmunk. Gyorsan szoktak váltakozni az indulatok és.érzések olyan nőknél, a kik olyan gyorsan tudnak szakítani hazával, kedvessel, szülőkkel, barátokkal jó emberekkel, mint mi. Pedig mi valamennyien ilyenek voltunk édes barátom. Egyik szebb lány a másiknál. A merre csak mentünk minden felé nagyon élénk ügyelem és kíváncsiság kísért. Néhány nap múlva már valamennyien munkát kaptunk. Igen jól fizették fáradozásunkat. Együtt laktunk mind a huszonnégyen s lassan-lassan hozzá szoktunk az uj viszonyokhoz, Sokat és szépen dolgozAz egyszerű ünnepélyességek sorát az esztergomi orvosok'és gyógyszerészek testületi tisztelgése nyitotta meg. A tisztelgők kedden délelőtt valamennyien Dr. Mátray Ferencz megyei orvos lakásán találkoztak s innen innen indultak az ünnepelt aggastyán háza felé. Az esztergomi orvosok részéről mint senior Dr. Feicktinger Sándor tartott üdvözlőbeszédet. Az üdvözlő beszédben egy érdemes élet egész rajzát s egy nagy tevékenységű pálya minden tiszteletreméltó tartalmát meg lehet lelni. A szónok lelkes szavakkal emelte ki a jubiláns föláldozó működését, még az 1831 -ki borzasztó pusztítást cholera járvány alatt, midőn Dr. Hutta János, még mint fiatal kezdő elszánt odaadással teljesítette az orvos leglélekemelőbb kötelessége it. Rámutatott azután rozsnyói pécsi s esztergomi pályájára. Mindenütt kitüntette magát jószivű szolgálatkészsége s lelkiösmeretes ténykedése által. Kiemelte a szónok azt is, hogy Dr. Hutta János nemcsak mint esz- tergommegyei járási orvos, hanem mint papnöveldéi s primási főorvos az évek hosszú során keresztül végtelen sok jó szolgálatot tett a szenvedőknek s az évtizedek emelkedése nem lan- kasztotta tevékenységét és kitartását. Jellemezte azután mint embert, s megható vonásokkal ecsetelte, hogy mennyi szegénynek törülte le könnyeit s hány elhagyott családnál teljesítette a legnemesebb szív szeretetét. Végül ráutalt arra, hogy mint kartárs, egyenkint és összesen mindig szerette hozzátartozóit, kik most előtte állanak, hogy bizalmat és bátorságot merítsenek példájából jövőjükre s elmondják azt, a mi az őszinte szívből az ajkon alig bir kifejezésekre találni. Dr. Hutta János elérzékenyülve, könyes szemekkel hallgatta végig a szónok beszédét s néhány megindult szóval köszönte meg a kitüntetést s kartársai ragaszkodását. Délután egy órakor a Fürdő vendéglő nagy termében bankettet tartottak, melyen az orvosok és gyógyszerészeken kívül városunk és megyénk több előkelősége is részt vett. Az első felköszöntőt Dr. Liptay megyei főorvos az ünnepelt jubilánsra mondotta, kívánván neki, hogy még mentői tovább élvezze liozzátartízói sze- szeretetét s a közönség tiszteletét. velünk. Csak Ilka nem birt megvigasztalódui. Háromszor irt haza Váczra és háromszor összetépte leveleit. Istenem, mennyi fájdalom beszélt a sorok közül. Minden betűjét értettem és éreztem, És mégis nagyobb volt büszkesége, mint fájdalma. Nem küldött levelet kedvesének. Egy székesfehérvári leány tűnt el legelőször társaságunkból. A gyáros azt mondta, hogy beteg lett. Azután egy komáromi leány hagyott el. A gyáros azt mondta, hogy másutt keresett munkát. Majd megint egy győri lánnyal fogytunk meg. A gyáros azt mondta, hogy megkérte és elvette egy gyarmatos. Végre Ilka veszett el. Akkor én őrjöngve vetettem magam a gyáros lábai elé. — Hova lett Ilka, az én testvérem .,. Mondja meg hova lett ? A gyáros fölemelt s igy szólott: — Elutazott. Akkor föltámadt bennem a kétségbeesés kínja, — Hazugság, a mit mond! Hazugság, a mit tesz ! Hazugság, a mivel ide csalt ! Hova lett az én jó Ilkám ! Mondja meg uram, mert akkor én tovább nem maradok itt. Akkor valamennyien elmegyünk. Mert itt valamennyien elvesznénk. — Kisasszony — mondta a gyáros hidegen —• viselkedjék nyugodtan, mert a mit állítok, azt okmányokkal is igazolom. Ilka kisasszony elutazott. Hogy miért és hova, ahoz seukiuek semmi köze. Utána Dr. Mátray Ferencz a vendégekre emelt üdvözlő poharat ,' kik egybeolvadva az ünnepelt férfin kartársaival, megosztoztak az őrömben' és elismerésben is. Kruplanicz Kálmán alispán a megye részéről, Takács Géza főjegyző a város részéről üdvözölték a kitüntetett aggastyánt. A társaság azután igen kedélyesen mulatott tovább s csak este hót órakor oszlott szét. Ez volt a kedd története, Dr. Hutta János orvosi működésének ötven éves jubileuma, melyhez mi is hozzájárulunk közönségünkkel egyetemben őszinte tiszteletünkkel s az elismerés herva- datlan koszorújával. Lövöldéi vigalom. (Elnézésre számitó tudósítás j A Sclimerling-féle katonai zenekar, mely szombaton este oly előnyösen mutatta be magát a Fürdő nyájas kertjében, vasárnap este óriási közönséget „csőclitett“ ösz- sze a lövölde kerti hehiségeibe. Már délután erősen folyt a dijlövé- szet s való bau méltó lesz megemlékezni arról, hogy a legkitűnőbb lövők Szerencsés Mihály, Feígler Károly, Pissuth Rezső, Korányi József s többen voltak, kik jutalomban is részesültek. Este felé a közönség minden rendű és rangú eleme a kerti helyiségben hallgatta a kitiipó' zenét. Hely nem volt, szék nem akadt, kiki úgy és azt occupált, a mi élelmességéből kitelt. Táncz is kezdődött. A vigalom itt mutatta be leginkább, hogy milyen rendezetlen. Hely nem akadt, pedig nagyon is sokan óhajtottak volna a táncz lebke istenasszonyának mentül több áldozatot bemutatni. A kerti terem bebizonyította, hogy képtelen a tánezoló közönség uefogadására. A zenekar tehát bevonult a kis terembe, s oda követte a tánezoló fiatalság is. Igen nehéz, sőt mondjuk ki nyíltan, majdnem lehetetlen munka lenne az ösz- szes jeleuvolt hölgyek nevét szokás szerint bokrétába kötni. Nem is próbálkozunk meg vele. Csak azt constatáljuk, bogy a legszebb közönség már eleve belátta a helyiségek roppant szerény voltát, s a konyha tehetetlenségét, de főleg a rendezés lazaságát s igy korán eltávozott. A vasárnapi közönség azonban minden talpalatnyi tért erősen megszállt s nem engedett mindaddig, mig csak szusszá volt a zenekarnak. Sajátságosán hangzott a kitűnő zenekar szerszámairól a magyar lassú meg a csárdás. Csupa idegenszerű zamat, mely se a szivet uem hozza hullámzásba, se a lábakat nem csábítja táuczra. A zenekar inkább hangversenyzésre jött körünkbe s e ———■ Azzal otthagyott. Aznap nem bírtam dolgozni. Zokogva borultam le varrógépemre, és fájdalmasan sírtam szobámban. A gyáros lépett be hozzám. Nyugodt volt, mint a számitó rosszakarat. Fagyos mosolylyal mondta : — Olga kisasszony. Ön elvesztette a kedvét. Ha kívánja, cseréljen helyet. Egy. másik gyárosnál adok önnek ugyanilyen alkalmazást. írja alá ezt az okmányt. Ott nagyobb kedve lesz dolgozni. Mit tudtam én mit csinálok, aláírtam. Ilka nélkül itt úgy is elhagyatott vagyok s az üzelmek megrendítették bennem jövőm hitét. Itt nem maradhatok. Nem búcsúztam cl azoktól, a kikkel ide tévedtünk jövőt keresve elveszni. Fájt a lelkemnek, ha újra találkoznom kellett volna velők. Áldozatnak néztem valamennyit. Nagy osszegnyi végkielégítést kaptam s a gyáros gyöngéden megszorítva kezemet igy szólott: — Még ma délután eljönnek önért. Kisérje szerencse. Ha vissza akar hozzánk térni, mindenkor örömmel üdvözöljük. Mintha rémes álomból ócsudtam volna föl. Nagy csapást éreztem s íeszketés fogta el lelkemet. Nehéz sejtelmek, kínos aggodalmak töltötték el szegény szivemet. Egy ismeretlen ur lépettbe szobámba. Fényes nevet mondott s azt hozta föl, hogy volt főnököm, a gyáros küldte hozzám. Megdöbbentem. Birtokára akart vinni. — családja, körébe társalkodó nőnek. Visszautasítottam. Akkor már megérlelődött volt lelkcmbeu, hogy hazamegyek. Itt uincsmit keresnem. részben meg is állotta helyét. Nem tirdtak mit-csinálni azzal a barmi uczkét emberrel, mikor a nagy teremben is mindössze alig birt harminczkét pár egyetlen négyest is eljárni. Sok szép tánezosnővel találkoztunk. Valamennyi sajnálkozott a vigalom zsúfoltságán, mely három felé osztva is, tisztességes három más vigalmat nyújthatott volna városunknak. Jóval éjfél után hangzott el az utolsó tour táuczra szoló játék s a párok erősen kimerülve a hőségtől, de nem igen kifáradva a táncztól, lassacskán hazahúzódtak. A vigalom tehát igen is zsúfolt volt, olyannyira hogy vigadni bezegnem igen lehetett, s végűi még rendező se akadt, kit a meghívók tékozlása miatt egy kicsit amúgy magyarosan megszólhattunk volna. Utón útfélen. (Az írók és művészek társaságának kiránd ulása.) VRozs nyón. A rozsnyói élmények mindenkiben kedves emlékeket idéznek föl. Igazi magyar, önzetlen vendégszeretettel fogadtak, s a város egyetértő buzgósággal tett ki magáért. Óriási diadalkapun mentünk be a vár- ros mulató-kertjébe. A közönség minden oldalról igen élénkén üdvözölt. A mulatókért végteleu asztalai telislen teli voltak már rakva mindenkigondolható holmival, a mivel csak meglehet ozsonnáztatui vagy százötven embert. De mindenekelőtt kell említenem a rozsnyói sajtó üdvözletét. A Rozsnyói Híradó iiunepi számban jelent meg, s minden vendég a kiszállásnál megkapta. Nagyon jól esett a megemlékezés ez a neme is. Persze szörnyű magas kothuruusokban áradoznak czikkei, de még az efajta ömlengések is elkeltek akkor : „És elhagytátok kis időre a titokteljes szent berket, a hol a múzsa lakik s mint utazó dallos madársereg száliotatok hozzánk, megnézni ezt a kedves tájat, a melynek minden pontja egy-egy természeti műremek, teli lélekkel, költészettel. Jártatok az alvilágban. Átkeltetek a Styxen. Láttátok a poklot Plútó műszerével, a mythologia világát borzalmasan fenséges képlete ivei s a paradicsomot szelíd apostolaival“. . . és igy tovább. A lapot különben mint a kirándulás egyik maradandó emlékét minden kiránduló magával vitte s utón útfélen olvasgatott belőle. Egészben véve ügyesen volt összeállítva. Talán nem esik helytelenül egy ünnepi ódából is bemutatni néhány sort, ha már a ciceróból bemutattunk. Á hangulat jellemzésére igen érdekes sorok : Nagy vön ez ünnep, hogyha távozásiok Meg nem zavarná derűjét korán ; Ha az időt, mit nékiiuk áidozátok, Megállíthatnék hosszú nap során. Örök tavasznak néznénk úgy elébe Örökös volna nálunk dal s virág, Ezt látva, a tél fiozzáuk jönni félne, Azt hinné tévedt. — ez már más világ. Majd nyájasan fogta meg kezemet s a * szemembe nézett: — Maga szenved kisasszony — mondotta bizalmasan. — Kimondhatatlanul. .. és visszavontam kezemet. — Mífjd' nem fog szenvedni nálam.. Oh h igy je el, szép világunk vau ám odahaza, i, Kastély, remek park, fölséges vidék, hires vízesés, óriási őserdő.. .-— Nem vágyom érttök. —Csak maga hiányoznék világomból ki- - sasszouy, hogy teljes lenne boldogságom. . Tudná szeretni? Undorral tekintettem a rútlelkű em- - bérré.' Minden szavából kiéreztem, hogy ha- - z udilr. — Távozzék kérem, ajánlatát nem fo- - gadom' el. ■ Alig mondtam ki e szókat, két szálas •< munkás rohant be s megkötözte kezeimet. . Összeomlottam a durva erőszak erős kar- - jai közt. Mikor magamhoz tértem, egy fogadó t szalonjában találtam magam. Az ismeret-- len ur térdelt előttem mosolyogva. Láttam, ,i hogy veszve vagyok. Láttam, hogy szegényjy Ilkám legelső sejtelme való volt. Minket i- rútul megcsaltak, elárultak, megölték be- csületünket. Sírva takartam el arezomat s kétség- - beesésemben szörnyű gondolatom támadt, .d Mikor az idegen ur,.rám borult, kirántottam elrejtett tőröuet, és minden erőmmel! átszúrtam a szivét. Piros vére arczom ha ju szőkéit ............ D émoni kéj járta át minden izemet..j Borzasztó, mikor a nő öl; borzasztóbb, mi--:
