Esztergom és Vidéke, 1881
1881 / 59. szám
Figyolenilio véve az elmondottakat, nem fejezhetjük be czikkünket egy lol- kesi tő felhívás nélkül, melyet egyenesen a nagy közönséghez intézünk. Azt hiszem, hogy t. Szerkesztő ur is csatlakozik felszólalásunk érdeméhez, s következetes kitartással fogja szolgálni a közérdekű törekvést. Sétatérszépitő egyesületünkbe olvadjon városunk minden értelmes fia, hogy a csekély évi díj tömeges egyesülésé tevékenyebb munkára sarkalhassa az egyesületet, mely idővel nemcsak a szigetet alkotná át legkel- kmesebb sétatérré, hanem könnyebben hozzáférhetőbbé tenné közeleső erdein- ket. völgyeinket s egyéb remek kirándulási pontunkat is. Ugyanez az egyesület kellő pártfogással később még népkert fölálli- tására is vállalkozhatnék, szóval olyan szolgálatokra képesülne, melyek egész városunkra nézvo leírhatatlan előnyökkel járnának. Tehát csatlakozzunk a sétatér szé- pitőldiöz, bogy a magunk kellemes szórakozását s városunk csinosodását is előmozdíthassuk. (o. ö. a.) Utón útfélen. (Az írók és mibeszek társaságának kirándulása.) ITA B a r a d 1 a előtt. Viszontagságos bolyongásaink után szerencsésen kibarlangoltunk a Baradlából. Három hosszú órára volt tervezve az aggteleki barlang megszemlélése s a kitűzött idő a nyomorúságos utak miatt egy órányira olvadt. De a tökéletes ki tisztázkodás épen báróin órába került* Nagyon segített hozzá a száritó napfény s a gömöri paraszt asszonyok szorgoskodása. Mikor a társaság némileg kipihent, kisebb nagyobb pihenő - karvánokba oszlott, melyekben ugyancsak szapulták a barlang silány utait. Végre is kedélyességbe olvadt a touristák könnyen változó boszankodása s megeredtek az élezek egymásról egymástól. Ezalatt megszólalt a hires gömöri csöndes. Két nagy czigánybanda egyesült s olyan hévvel és mesterséggel csinálta a szebbnél szebb magyar nótákat, hogy csak úgy repesett bele a szivünk. Volt a társaságban egy örökösen vidám tivoli ember festői tiroli ruhában, a ki az alpesi egyesületet képviselte. Ez meg- mászta a legmeredekebb sziklákat s a merészeli kiemelkedő bérczeken a- zerge ott- honiasságával s a sasok monopóliumával emelkedett a felhőknek. Jodlirozása által figyelmeztetett bennünket érdekes külön kirándulásaira. De a felelet csak elmavádt. Az öreg Mihály bácsi házához érve, a pislogó mécscsel kivilágított szoba ablakán kopogtattak. — Ki az ebben a megtévedt időben ? kérdé belülről, de inkább csak szokásból, mint azért, hogy feleletet várjon rá, mert rögtön kinyitotta a lcouyhaajtót, és a kezébe tartott mécscsel Kocsis gazda arczába világított, hogy megismerhesse vendégét. — Ejnye no, mi baj érte kendteket? — Hagy baj ért, Mihály bácsi, { szólt még az udvaron álló Kocsisné, — a mi Jancsink már reggel óta oda van jós azt se tudjuk hová lett. — Hát hova küldték ? A Csáki-ligetbe küldtem fáért — felelt Kocsis gazda, — nyolez óra lehetett mikor elindult s azóta se híre se hamva. . Eh se bírjuk képzelni, mi baja eshetett. — Talán meg van ő kelme baj nélkül is, szólt az öreg régen régen kiszolgált katona. — Hiszen tudja kend, hogy egész nap sűrű köd volt. Hát bizony az a Jancsi eltévedt, — ennyi az egész. Majd haza kerül. — Ugyan édes Mihály bácsi, hogy tévedhetett volna el, — szólt Kocsisné. — mikor minden fűszálat ismer az út meutéu. ■ — Ismeri ám, ha látja, szólt az öreg fontoskodva s egyet hunyorított. Erre azután Pista is bizonygatta, hogy a fejét merné rá tenni, hogy Jancsi eltévedt. — De nem csak arra, hogy Jancsi eltévedt, hanem akármibe fogadok, hogy ilyen ködben senki fia som talál haza ; nem is lehet, hogy haza találjon — vétó utána nyomatúkkal a világított öreg. Kocsis gazda rázogatta fejét, még pe. Ezalatt helyet foglaltunk a tiszteletünkre faragott nyári teremben, hol vágy százhetven teríték várakozott. A nagy üstök és bográcsok körül vidám szorgalommal forgalódott sok takaros gömöri menyecske. A konyha tábornoka maga Szent- iváuyiné volt meg páratlan szépségű leá- uya. Alig találták föl a marhahúst, Kaas Ivor üdvözlő poharat emelt á Szenliványi családra, Szentiványi Gömörmegye közbe- csülésű alispánja egyiKe a legeredetibb magyar típusoknak. Gavallér minden por- czikájában s csupa merő őszinte barátság minden izében. Utána Feleki beszélt, a ki bejelentette, hogy a társaság kétszázötven forintot adott egybe valami magasabb czélra, Ezt az összeget, mint az írók és művészek társaságának elnöke, a helyi református ecclésia javára teszi le. Jelenti azután, hogy a társaság egyik legkedvesebb tagja a páratlan jó szivtí kis Bercsényi Terka egy aranyat is letett nála. Hát ezt a legszorgalmasabb finnö vendéltnek szánja. Erre fölemelkedik Bors Mihály szomszéduram és hatalmas hangján kijelenti, hogy nem engedheti a szép tettet páratlanul s maga is letesz egy aranyat még pedig annak módja szerint a legszorgalmasabb leánynövendék számára. Innen kezdve Bors Mihály szomszéduram igen népszerű lett. Toasztot mondott az alispán kedves leányára humorosan és hamarosan. Hogy Komócsi nem maradhatott szó nélkül, hát az igen természetes. Megint komoly és ünnepélyes beszédet mondott; pedig sokkal inkább eleme a vidám pohárköszöntés. Többek után felszólalt azután Spiegel Edgár, a Neue Freie Presse képviselője s a külföldi hírlapírók nevében a kölcsönös barátságra emelte poharát. Alig hangzottak el lelkes szavai, máris Bors Mihály szomszéd uram emelkedik föl s toasztot mond a külföldi hírlapírókra. Beszédében mindjobban nekihevül s mikor párhuzamot von az osztrák és magyar viszonyok közt, Verliovay és Milassin élesen belekiált. A szónok siet befejezni beszédéi s oda lyukad, hogy élteti az osztrák-magyar monarchiát. No bezzeg volt zenebona meg forradalom. Az aggteleki barlang torkolatánál. Gömörmegye legtősgyökeresebb magyar pontján, a magyar írók és művészek társaságából az osztrák magyar monarchiát éltetni ! Valamennyien negyvenuyolczasok lettünk. Milassin Vilmos az én másik szomszéd uram szörnyű izgatottsággal kelt föl o szép felesége esdései daczára is hevesen kijelentette, hogy erre már nem iszik, ez nem idevaló, félre a thémával! Verhovay- ból is kitört a legmenydörgősebb vulkán s lön olyan lioméri csatazaj, a milyet még nem Hallott a vén barlang. Erre elkiáltja valaki, hogy — Halljuk Odryt! — Énekelje el Odry a szózatot! — Halljuk ! dig nem is azért, mintha nem hinné, hanem azért, mivel sehogy se tetszett neki a dolgok állapota. Pista se állhatta mega szót: No, nem igaz-e, hogy ltendtek is csak az imént tulajdon talajokban eltévedtek ? — A mi igaz, azigaz, édes öcsém — felelt Kocsis, — de ez már este történt, mikor sötét volt akár a zsákban; Jancsi pedig reggel ment, nappal járt. — Akár nappal nem lát az ember, akár éjjel nem lát, egy ördög az ! jegyzé meg az öreg. Kocsis ék csak tépelődtek. — Uram fia, mitévők legyünk llát ?— szólt Kocsisné megszegvén a hosszú szünetet. — Feküdjének le nyugodtan ; reggelre a kod eloszlott. Jancsi is megkerül— Már megbocsát Mihály bácsi: nem mondom hogy nem okos ember, bizony nagyon is okos ember, de — de, az Isten is látja, én nem tudnék most lefeküdni. Azt rebesgeti itt a lelkem melységében valami, hogy az én Jancsimnak valami nagy baja esett. Hogy mehetnék én haza, hogy lökhetném le ezzel az aggsággal! — De csak nem ered most útnak kend hogy tol keresse? hiszen maga is eltévedne. — szólt Pista. Kocsisné csak azzal felelt erre, hogy eddig visszafojtott könnyei nagy cseppek- ben gördültek le arczáu. Az öreg obsitos szinte raeglágyiilt ennek láttára. Beszédjében ugyan meg volt a. mogorva katona érdes .hangja ; de ez a hang csak olyan volt, mint ócska, durva, katouuküpenye. a mely alatt érzékeny szív dobogott. Áldott jó ember volt ő kelme, a könnyeket meg épen nem bírta elviselni. Odry a leghatalmnsabban zajongó hullámok közepett székére emelkedik s kezdi a szózat imádkozását. Az ő fölséges baritonján. Valamennyien fölemelkedünk s igazi áhitatattal hallgatjuk végig. De meunyire hatott a zenebona még Odryra is. Epén egy hauggal magosabban kezdte s azután a hol ki kellett volna vágnia, ott egy octávval siilyedt. No de annál több octávval magasabbra emelkedett a jó hangulat, melyet Odry megint helyre csillapított. Beszéltek azután még többen. így maga Szentiványi is, aki az Írókat s művészeket éltette. Majd minden toasztnál hatalmas mozsár dörgelmelc s roppantul erős éljeuchorusok zaja rázkódtatta meg az egész környéket. Három óra felé járt az idő, mikor az egész irói és művészi karaván föl kerekedett, elbúcsúzott, kocsikra ült s visszahajtatott Torira 1 Íjára. Tornalljáról a legaranyosabb hangulatban Rozsnyó felé ragadtak külön vonatunk fáradatlan paripái. K őrösv László. Hírek. — Herczegprimásunk tegnapelőtt délután báró Hornig oldalkanonok, Ju- riga János kanonok, Lippert Vilmos műépito s az udvarmester kíséretében megtekintette az érseki fűrészelő-gép munkálatait, melyek most a palota fölépítéséhez szükséges faanyagot készítik elő. A herczegprimás élénk figyelemmel kísérte a szorgos munkát s hosz- szabb érdeklődéssel szemlélte meg a fölhalmozott hatalmas fakészletet. — Jubilaeum. Dr. Hutta János nyug. priraási főorvos kedden fogja megérni a kedvező sors azt a kitüntetését, a mit csak a legboldogabb halandók érnek el. Ötven éves orvosi pályáját fogják pályatársai ünnepelni. A részletekről egyelőre annyit, hogy az orvosi kar üdvözlő feliratot nyújt át s diszbeszédet rendez. Mint senior, Dr. Feichtinger Sándor fogja üdvözölni. Mi is csatlakozunk az érdemekben és becsületben megőszült derék férfiú ünneplőihez e jövő számunkban fogjuk a magunk koszorúját átnyújtani. — A mai vigalomra újólag fölhívjuk a közönség szives figyelmét. Készülődést a lövő-egyesületi mulatság épeu nem igényel, mert egészen erdei mulatságszerű jelleggel fog bírni. Reméljük, hogy a kellemes estély élvezeteiben igen sokan kivesszük részünket. — Érdekes esemény. Pénteken a helybeli katonai helyőrség egyik tisztjének lakásán a katonai parancsnokság liázmotozást rendezett a mi főleg a magán irományokra vonatkozott. Nagy sietve az órára nézett s Kocsisáéhoz fordulva igy szólt: — Ha éppenséggel úgy akarják, hát elvezetem kendteket a Csáki-ligetbe. S azzal az asztal fiókjából egy kis, ska- lulyát vesz ki, zsebre dugja régi vaskos zsebóráját, a szűrét meg a szegről nyakába keríti. — Már most menjünk ! Elbámulva nézik•az öreget. Hisz csak imént mondta, hogy ilyen ködben még nappal sem igaaodliatik el az ember, és ime most éj idején is kész útnak indúlni. Az előbb ők nógatták, és most hogy útnak indult, alig merik követni. — Most hat óra vau, — szólt egész határozottsággal az öreg, — kilencz, vagy tiz órára itthon lehetünk, ha nem lesz belőle éjfél! — De Mihály bácsi, megköveteli! alás- san. hogyan találunk oda ebben az időben? kérdi Pista. — Bízd csak rám, öcsém. Most uem érünk rá; az úton majd elég időnk lesz rá, hogy elmondjam, hogy ez a kis skatula itt ni, hogyan vezet bennünket a Csáki- ligetbe. — Azzal fogta a lámpást és egyenesen, katonásan, megindult a sor élén. A többiek töpregve ugyan, de elszántsággal jártak nyomában. Annyira bíztak a jó öregben, hogy vakon követték. Mikor az iitc/zára értek., az öreg egyszerre csak megáll: Épen nyolez órakor indult el a keucltek Jancsija ? kérdi Kocsishoz fordulva. — Bizony nem lehetett több nyolczmíl. — Hát aztán, gondoljuk meg csak jól, az a sűrű Köd mikor is ereszkedett alá ? — Lehetett akkor már kilencz, vagy tiz óra is, — felelt Kocsisné. Nyilván vadólag' azért, hogy nihilistát fogjanak. — Lapunk szerkesztőjének rajzaira és elbeszéléseire jövő számunkhoz mellékeljük az előfizetésre való felhívást. Addig is maga a szerző oszt szét több példányt azok közt, kik városunkban a szépirodalomnak mindenkor jó barátai voltak. — Köbölkutról a következő tudósítást vettük: Tek, szerkesztő ur! Becses lapjában már többször volt említve a köböl- kutbi második képviselőválasztás ügye. Nem szándékozunk ez ügyben terjedelmesebb nyilatkozatokkal a nyilvánosság elé lépni, nehogy mi adjunk a bármin ez egyedik vádponthoz anyagot. Hanem azt igen is'kinyilatkoztatjuk, hogy Reviczky Károly képviselőok iránt a közszeretet akkora, hogy semmiféle más zászló és ember nem birua elhódítani tőle egy lelket se. —r. — Horánszky Nándor szeretett képviselőnk hozzánk érkezése felől kaptunk több helyről tudakozást, ügy értesülünk, hogy Horánszky Nándorral a nagyobb közönség újólag a szüreti mulatságokon fog találkozni. — Elhalasztás. Az idei őszi hadgyakorlatokat mint a tatai katonai parancsnokságtól polgármesteri hivatalunkhoz egy távirat hozza, augusztus hó 20-ig elhalasztották. — A Schmerling-ezred jeles katonai zenekara már teguap városunkba érkezett, hogy a mai lövöldéi mulatságon föllépjen- Teguap este a Fürdő vendéglő nyájas kertjében mutatta be magát nagy számú közönség előtt. — Vizikirándulás. (Saját külön tudósítónktól.) A kiállhatatlau kánikula afrikai hősége egészen tönkre teszi a közélet élénkségét s a társadalom összetartását. (Miért indul meg satyrán ? a, szerk.) A gvékény- társaság több tekintélye csütörtökön este nagyobb távolság meguszására vállalkozott. I Tizeuketten voltak a hősök, mind férfiak. Három markos evezős vitte föl a szép tár- 1 saságot a sziget felső végére, az úgynevezett kutyaszorító felé, lionnau lefelé az uszodáig volt kijelölve a pálya. Még útközben egyhangúlag elhatározták, mennyit fizet az, a ki bármilyen okbői kidől s a ladikon folytatja útját. Megeredt az úszás. Jó félóra múlva valamennyi közül csak hárman váltak versenyképtelenné. Ezeket a csónak hozta le. Kilenczen tehát derekasan megfeleltek. A vesztes telek azutáu a gyékényeken áldomást voltak kénytelenek fizetni, a mit a győzőit derült hangulatban költöttek el. ügy értesülünk, hogy a kilencz közül néhány legközelebb a uagy Duna át- uszására vállalkozik. A vizisport kedvelői kétségkívül kellemes és edző mulatságot találhatnak a nagyobb szabású kiránduláson, i — Viliám csapások. Szálltán pénteken a villámcsapás egy kocsist lovaival együtt - agyousujtott. Határunkban pedig a csordába ütött, a hol szintén nagy garázdálkodást vitt végbe. — Kilencz vagy tiz is, — dörmögött ■ az öreg ; — akkurátusán kell tudnom azt1 1 hogy mikor volt. Mert ha íéltiz óra előtt uem ereszkedett alá, altkor keudtek Jaucsija visszajövet elérhette meg a Csáki-csárdát, és ott maradt. Ha pedig már kilenczkov . kezdődött a ltod, akkor a csárdát sem ta- j lálta meg; ott rekedt vagy eltévedt vala- hol az út.ou. — Én azt hiszem, hogy éppenséggel liz j óra előtt támadt az a sűrű köd, — szólt \ Kocsis uram. — Fél tiz előtt még semmi esetre sem volt, — ercsité Pista. — Altkor hát jól van. Tartsunk csak a csárda felé! Aztán csak oda a második szöglethez menjünk mindenek előtt, onnan majd eligazodunk. De most.egyenesen tartsunk, át a másik oldalra, hogy az első szög- 1 letet lássuk, különben még itt a tahiban tévedünk el. Oda érve a szöglethez, az öreg Mihály : bácsi megállt, lámpását oda tartotta az ő ? kis sít atillája képes feléhez, jól megnézte, s azutáu tovább indultak, — Csalt arra kell vigyázni, — figyel- mezteté kíséretét, — hogy valami árokba ne lépjünk. Ez az egész rét különben elég sima; ha valamelyikünk meg is botlilt, nem esik nagy bajaEgy kis vártatra az öreg megint meg- . szólalt : — Hej a mikor Olaszországban háborúskodtunk, uem egyszer masíroztunk ilyen megmarkolni való sötétségben. Gyerekség I ah oz a. mi mostani marsunk ; uem kell at- ; tói tartanunk, hogy innen vagy amonuan ; bök oldalba az ellenség-----Megállt, elh allgatott egy kissé a jó öreg, egy nagyot . gondolt utána, s aztán igy folytaié :
